Kelet-Magyarország, 1961. január (21. évfolyam, 1-25. szám)

1961-01-05 / 4. szám

Á tiszatelekiek nagy tanácskozásáról A régi módi gazdálkodás kereteit Tiszatelek község dolgozó parasztjai is áttör­ték. Mindnyájan a szövetke­zeti termelés mellett szavaz­tak. Azóta már a gyakorlat­ban is elkezdték a kollektív munkálkodást. Képeink a tisza- tcleki Vörös Október Tsz köz­gyűlésén készültek. egyhangúlag megszavazták szövetkezeti (elvételüket, el­kezdődött a tanácskozás. A második képen: élénk figyelemmel hallgatja a tag­ság a következő teendőket rögzítő határozati javaslatot. Az alsó képen: az asszo­nyok és leányok már az első megbeszélésen hangoztatták, milyen nehezen várják már a munka indulását. Arra kérték a vezetőséget, minden­kor számoljanak képességeik­kel, gondoskodjanak nekik megfelelő munkákról, mert sokat kívánnak segíteni közös gazdaságuk felvirágoztatásá­ban. őmLéJk a nyáwáL . U író István és Maródi And- rás koccintásra emelték a poharukat. Az asztalt körbe­ülök mind Bíró felé mosolyog­tunk, szívesen, őszintén, hiszen ritki volt névestéje, ő volt az ünnepelt. Csak Maródi arca me­revedett feszessé, töprengővé s tekintete elveszett a szoba szeg­letében. „Nem érti?" — súgta felém a pohár mögül Bíró. — „Majd mindjárt elmagyará­zom...” .... Mióta az eszemet tudom, Maródi András az egyik leg­jobb cimborám, embertársam volt. Együtt legénykedtünk, a háborút is együtt vészeltük át a fronton, hazajövet meg egy utcába nősültünk. Mondhatnám a szomszédba, hiszen a harma­dik házban lakik. Jól megvol­tunk egymással hosszú eszten­dőkön át. Mint a testvérek. A legutóbbi tavaszon mégis úgy tűnt, örök időkre haragosok le­szünk. Jöttek a szervezők, fel­bolygatott lett az egész falu, két hét után mégis beláttuk, hogy jót akarnak nekünk. Igen, jól mondja, csoportot alakítot­tunk, jó nagyot, ahol mindenki dolgozhat, kedvére. De hogy a szavamat ne nyújtsam, gyorsan elmondom, hogy azon az áprili­si reggelen majdnem ölre men­tein Maródi sógorral. Mi már csak így mondjuk, sógor, pedig sógorságról szó sincs, de ezt olyan jólesik kimondani... Reg­gelében, míg az asszony, meg Erzsi lányom készítették a ta­risznyát, most is végigjártam az utcánkat, merthogy munka­csapatvezetőnek kiáltottak ki az első gyűlésen. Mentem, monda­ni az embereknek, gyerünk, mert messze van a Péter-tag, a munka meg sürget, ha késünk, a körmünkre ég. Maródi sógor egyszeriben csak azt mondta nekem: „Na nézd csak, milyen buzgólkodó lettél egyszeriben!" Hallgattam előbb, erre ő tovább toldta a szót: „Éppen úgy te­szel, mintha örülnél a téeszcsé­nek. Majd belebolondulsz, any- nyira igyekszel. Vagy ki tud­ja...?” Ott álltam a kisajtóban s ab­ban a pillanatban úgy éreztem, elhagy minden erőm. Eszembe jutott mindenféle. Az, hogy nem aludtam éjszakákat... hogy azt hittem, a belépésivel a sa­ját ítéletemet írom alá... hogy milyen nehezen indult a mun­ka, mégis nekikezdtünk, becsü­lettel... hogy szépen mutatkozik a termés, a jobb gazdák is mind kinn vannak a határban.. Most már nem bánom, hogy azon a reggelen veszekedés he­lyett a kisajtót csaptatn be. majdcsak kiugrott a sarkából... Aratásig szót se váltottunk, úgy mentünk el egymás mel­lett, mint a vadidegenek. De ami­kor híre ment a premizálásnak, meg annak, hogy hány kiló jut egy egységre... Képzelheti, mit éreztem, ahogy a kisebbik Ma­ródi fiú , beszaladt hozzánk: az apja kérdezteti, merre menje- I nek a kaszával? Akaratlanul is egy táblába kerültünk. Még alacsonyon mozgott a nyári nap, amikor kiporcióztuk a területet. Maródi sógor újból véres Szem­mel nézett rám, mert magam is csak később vettem észre, hogy neki. a legsűrűbbje jutott, az is erősen dűlt darab. Mégis szó nélkül telt el a nap. Vagyis dehogy szó nélkül, hiszen az én Erzsi lányom, meg a Maródiék nagyobb fia... Hiszen tudja, a fiatalok olyan sokáig hozzák1 a lajttól a vizet... Estére aztán nagy dolog történt. Körbegyűl- tünk, beírni, ki mennyit dolgo­zott. Látta volna csak Maródi sógor arcát, ahogy számoltunk: dűlt búza, több a szorzó egység s ha nem is vágott olyan dara­bot, a sűrű terményből az ő családja csinálta a legtöb ke­resztet... Nem, akkor még nem ugrált örömében, csak falfehér lett az arca a meglepetéstől, később meg minden nap az elsők között jelent meg a gyülekező helyen... Most meg először lépte át új­ból a házam küszöbét. Vártam it. hiszen eddig még egyszer sem hiányzott ilyen alkalomkor. Ér­ti már? Vagy nem? Milyen ér­dekes az élet, igaz? Na, markol­ja csak azt a kis gondűzőt... —angyal Egy taggyűlés tanulságai EGV ÄLLAMI GAZDASÁG szakosításának problémája, az ateista propaganda időszerű feladatai és módszerei mind megannyi fontos kérdések, méltán tarthatnak igényt vitákra egy-egy taggyűlésen. Az Apagyi Állami Gazdaság kommu­nistáinak egyik taggyűlésén nem volt hiány hozzászólások­ban, okos észrevételekben, hasznos javaslatokban, annak el­lenére, hogy „konkrétum szegény” volt az elhangzott beszá­moló. Talán az általános beszámoló, talán a gazdaság éle­tének napi problémái voltak az okai, hogy az egyik felszó­laló — nem törődve a napirendi pontokkal — pontosan cí­mezve bírálni kezdett és nyomában pezsgő vita kerekedett egy olyan kérdésről, melyet pártszervezeteink egyelőre rit­kán tűznek a taggyűlések napirendjére. Amit elmondott és amihez újabb tényeket soroltak, nem voltak egetvvő hiá­nyosságok. mégis figyelmet érdemelnek, mert napjaink egyik fő. de eléggé elhanyagolt problémájára mutattak rá. Az Apagyi Állami Gazdaságban elmúlt évben Simazin gyomtalanító szerrel termelték a kukorica nagyobb részét. Pontos adatok ugyan nem álltak rendelkezésre, de előrelát­hatóan az új módszerrel termelt kukorica néhány kilogram­mal kevesebb lesz, mint a hagyományos, kapálással termelt kukorica holdanként! átlaga. Ennek oka, hogy a gépre — fi­gyelmeztetés ellenére — sem szerelték fel a nyomjelzőt. Így történt meg, hogy az egyes fordulók közötti több méteres sávok nem kaptak vegyszert. Ezeken a helyeken kukorica nem, de gyom annál jobban burjánzott. A mulasztás betető­zéseként nem is k^náltatták meg a kihagyott részeket. SZINTE HIHETETLEN, de megtörtént, hogy a feladott 23 mázsa alma a budapesti vásártelepen az ellenőrző mérle­geléskor 28 mázsára szaporodott, mert a szállításért felelős személy a gépkocsi állásidejének csökkentésére törekedve és arra hivatkozva, hogy rossz a mérleg — ,.sacra” szállította az almát. Előfordult, hogy az igazgatóhelyettes figyelmeztetett egy dolgozót, hogy a munkaidejét tíz perc késéssel kezdi Az illető ahelyett,. hogy megszívlelte volna a jóakaratú figyel­meztetést, másnap már tizenöt percet késett. Általában jel­lemző volt, hogy a gazdaság minden dolgozója 15—30 perccel kevesebbet dolgozott a megállapított munkaidőnél. PROBLÉMÁT OKOZOTT a megtermelt kukorica átvé­tele. Ezzel megbízott személy nem volt hajlandó mérlegelés alapján átvenni a terményt, mert félt, hogy apadás, esetle­ges lopás esetén felelősségre vonják. Ez volt a kényelmesebb megoldás, mert a sok bába között elveszett a felelős. A leltározó bizottság napokon keresztül nem tudott munkához látni, mert a gépek piszkosan és szana-széjjel he­vertek a gazdaságban. Jóllehet az illetékes vezetőt előre fi­gyelmeztették, hogy teremtsen rendet a portáján. Az igaz­ság kedvéért tegyük hozzá: a sürgős időszerű munkák vég­zése, a kevés munk°»"é hátráltatta a gépek rendbe­ho7»c-;* ívfcTSÉGKlVL'L SOK IGAZSÁG van abban az érvelés­ben, hogy aki dolgozik, az tévedhet, hibázhat. Örvendetes jelenség viszont, hogy az Apagyi Állami Gazdaság kommu­nistái a munkák értékelésekor nem kizárólag ennek az élv­nél talajáról nézik és magyarázzák hibáikat. Az apróbb hiányosságok felismerésének készsége, a bátor, személyre szóló bírálat, a szépítés nélküli önbírálat, az objektív nehéz­ségek feltárása és ezek kiküszöbölésének igénye bíztató, de a spontán megnyilatkozások kivezető utak nélküli felvázo­lása korántsem megnyutató. Ném túlzás, hogy az állami és társadalmi tulajdon csaknem minden területén — évente és országos szinten — milliós értékek vesznek kárba. Egy-egy helyen talán nem számottevő a kár, csupán néhány száz vagy ezer forint, de „sok kicsi sokra megy” elvet vallva tetemes összegű termeléskiesés jelentkezik, jelentős értékek kallódnak el. S a laza munkafegyelem, hanyag kezelés, kényelmesség, egymás apró hibáinak kölcsönös elnézése, rossz szervezés stb. nemcsak anyagi, de erkölcsi és politikai károkat is okoz. A becsületes emberek joggal kedvetlened­nek el, ha azt látják, hogy munkájuk eredményének egy részét egyesek büntetlenül elkótyavetyélik. A PARTSZERVEZETEK KOMMUNISTÁINAK kell élen­járni, nap-nap után megküzdeni ezzel a korántsem elszige­telt és jelentéktelen „kórtünettel”. A hiányosságok ne spon­tán kerüljenek szóba, hanem önálló és rendszeres probléma­ként szerepeljenek a vállalatok, üzemek, ktsz-ek, gépállomá­sok, állami gazdaságok, termelőszövetkezetek pártszerveze­teinek taggyűlésein. A nemtörődömség szervezett küzdelmet követel. Péter László, MOZI K MŰSORA. BÉKE MOZI: Ármány és szerelem. NDK film. (Csak ma.) Előadások kezdete: fél 5, fél 7 és fél 9 órakor. DÓZSA MOZI: Egy kislány keresi az édesapját. Hajtóvadászat egy kislány után. Színes, magyarul beszélő szovjet film. Előadások kezdete: 4, 6 és 8 órakor. GORKIJ MOZI: Hüvelyk Matyi. Látványos, színes magyarul be«' széló amerikai film. Előadások kezdete: 4. 6 és 8 órakor. MÓRICZ ZSIGMOND MŰVELŐDÉSI HÄZ: Szünnap! ft Az első képen: Ludmán László, a tsz elnöke felolvas­sa ,a megjelentek előtt az új belépők névsorát. Miután

Next

/
Oldalképek
Tartalom