Kelet-Magyarország, 1961. január (21. évfolyam, 1-25. szám)
1961-01-27 / 22. szám
Ztírssá manias meglepetéssel bereny munluL folyik a Nyírbátori Járási Tanács mező- gazdasági osztályán; a héten végezni akarnak a húsz zár- számadás felülvizsgálásával. Az egész járásból az encsencsi Virágzó Tsz küldte be elsőnek a zárszámadó jelentését. A múlt vasárnap már meg is tartották a zárszámadó közgyűlést. Éveken keresztül a gyenge téeszek között tartották nyilván a. járásban, de két év óta új szelek fújdogálnak EncsencsenJ Az előző éveknél jóval sikeresebb zárásra számított ugyan mindenki, de ilyenre még maguk a tagok sem. Még az utóbbi időkben is „csak” 34 forintot ígérgettek egy munkaegységre. Amikor Mester Ferenc elnök, bejelentette a közgyűlésen, hogy 46 forint 76 fillért fizetnek munkaegységenként, még a keményebb szivűek közül is soknak könnybe lábadt a szeme, a meglepetéstől, az örömtől, a büszkeségtől. Nemcsak a jövedelemről, a részesedésről volt itt szó, hanem a sok kudarc utáni első igazi sikerről. Az utolsók közt emlegetett téeszből a járás egyik legjobb téesze lett az idén. Mindössze 590 holdon• gazdálkodnak pedig, méghozzá nem is a legjobb minőségű talajon; kétszáz holdon az idén is csak csillagfürt volt. Annál örvendetesebb, hogy a jó vezetés és jó közösségi szellem eredményeként csupán zárszámadáskor 630 ezer forintot oszthattak ki a tagok között. Volt, aki huszonhétezer forintot kapott kézhez. Nem feledkeztek meg az állam iránti kötelezettségükről sem; az áruterv teljesítése után 63 ezer forint kedvezményt kaptak. Oszthatatlan közös vagyonuk ma már meghaladja a S40 ezer forintot. ipari jellegű üzemszervezés a szakosított állami gazdaságokban Az ötéves terv fokozott fel- I adatok megoldása elé állítja az i állami gazdaságokat is. öt év I alatt mintegy hatvan százalékkal növelik a termelési értéket, I Tiniből az első évre terv szerint ; tizenöt százalékos értéknövekedést irányoztak elő. Ezt a jelen- j tős fejlődést a munka termelékenységének a növelésével. a termelési költségek csökkentésével és a gépek magasfokú ki- ' használásával érik el. I Munkatársunk felkereste a ; megyei igazgatóság tervosztályának a vezetőjét, Lukács Zoltánt, js arról folytatlak beszélgetést, hogy milyen szervezési és üzem- gazdasági módszerekkel kívánják az előttük álló feladatokat megoldani. — Hallottunk már a szakosításról. Ezen a téren milyen elgondolásaik és eredményeik vannak? ____ —• Mielőtt az előttünk álló feladatok megoldásához kezdtünk, tapasztalatokat gyűjtöttünk más megyék állami gazdaságaiban — kezdte tájékoztatóját a tervosztály vezetője. -— Ismeretes az, hogy gazdaságaink a közelmúltig szinte valameny- nyi kultúrnövény termelésével foglalkoztak s ez volt a helyzet az állattenyésztésben is. Ilyen körülmények között egyrészt szétaprózódott a termelés és nehézkes volt az irányítás, a munka szervezése, másrészt voltak Az utolsó és első nap egyes növények, amelyeknek a termelése a különféle természeti adottságok miatt nem volt gazdaságos. A szétaprózott termelés kötöttséget jelentett az igazi nagyüzemi táblák kialakításában és így a gépek magasabbfokú kihasználásában s s mindezek eredményéként alacsony volt a murába termelékenysége. — A legmodernebb agrotechnikai irányzat — technológiai normatívák — új távlatot nyit a nagyüzemi mezőgazdaság előtt. A főbb növények monokultúrás termelése az eddigi ötven—nyolcvan holdas táblák helyett hatszáz—-ezer holdas, úgynevezett tömbösített táblák kialakítását teszi lehetővé. Ilyen feltételek mellett oldható az me§, hogy egy-egy gazdaságban három, legfeljebb négy növény termelésével foglalkozzanak. így lesznek gabona termelő, burgonya termelő, kukorica termelő gazdaságok. Három gazdaságot már teljesen szakosítottunk, kettőben üzemegység szinten történt meg a specializálas. Az Uattenyésztésben a^ra törek- szünk, hogy egy gazdaságban egy állatfajjal foglalkozzunk. Már ezen a téren is vannak eredmények. — A szakosítás milyen kihatással van a munkaerővel való gazdálkodásra? — A munkaerő kérdésben mind mennyiségileg, mind minőségileg nagy változás követkeGobelin rézzleget indít a Háziipari Szövetkezet Kijózanítóan berreg I, am ara é*ya mellett az ébresztőóra. Gondolatai még az előző estével foglalkoznak, Vázsával. a táncteremmel, a szerelmükkel. Lamara 18 éves, nemrégen érettségizett, és a közlekedés- ügyi főiskolára kérte a felvételéé. A nagyszámú jelentkező untait azonban egyelőre nem vették fel. és ezért most két évig mint levélhcrdó fog dolgozni. Ezt Vázsának meg sem mondta, hátha nem tetszene neki. Georgij hetven éves. ötven éve rója a lépcsőket, táskájában sok-sok levéllel, jó hírrel, rossz hírrel kopogtat a lakások ajtaján. Most nyugdíjba megy, megérdemli már a pihenést, és ma este búcsúztatják. A kollégák megsúgták nagy' titokban, hogy villamos hűtőszekrényt kap majd ajándékba. Ma lesz az utolsó kézbesítési napja, és kamarának es lesz az első napja. Együtt indáinak el. így kezdődik ez a magyarul beszélő szovjet film. A Gorklj-mozi játssza. A SIKERESEBB NYELVŐRTAT ASÉRT A Nyíregyházi Kossuth Lajos Gimnáziumban igen nagy súlyt ■helyeznek arra, hogy korszerűen oktassák a diákokat az idegen nyelvekre. Ennek érdekében az Intézet vezetősége úgy tervezi, hogy magnetofont vásárol, melynek segítségével a diákok maguk is hallhatják az általuk idegen nyelven elmondott szöveget, 's könnyebben kijavíthatják a "'bili hibákat. A Nyíregyházi Háziipari Szövetkezet, a szövetkezetnél még eddig nem gyártott új, export termék készítését kívánja bevezetni, azáltal, hogy gobelin részleget hoz létre. A gobelin kézimunkák készítése népgazdasági szempontból is jelentős, de azt is jelenti, hogy a szövetkezet a nyíregyházi asszonyokat még nagyobb számban tudja foglalkoztatni. Előreláthatólag február elsejétől háromhetes tanfolyamot indít a szövetkezet, naponta három órás oktatással. A tanfolyam teljesen díjmentes lesz, s ezen a jelentkezőkkel a gobelinkészítés ».műhelytitkait” ismertetik meg. IÁI int aki jól végezte dolgát, távozni készültem a tanácsházáról. A bejáratnál, most már nem tudom megmondani, véletlenül-e, vagy kíváncsiságból, megálltam egy beszélgető pár — egy középkorú férfi és egy nő — mellett. Még meg sem tudtam érteni, hogy miről is beszélgetnek tulajdonképpen, amikor botjára támaszkodva egy szinte magatehetetlen öreg nénike tipegett ki az egyik hivatali szoba ajtaján. Ők ketten nagyon jól ismerték régóta, én most láttam először, de a szánakozás egyformán ült ki mindhármunk arcára. Egy pillanatig néma csendben néztünk az üreg nénire, aztán majdnem egyszerre mozdultunk, hogy lesegítsük az ajtó előtti néhány lépcsőn. — Hogy nem sajnálták szegényt ide fárasztani a falu túlsó végéről? — néz utána a még mindig várakozó asz- szony. — Nem tudom elképzelni, hogy nélküle ne tudták volna elintézni az ügyét — áll a férfi is az öreg néni pártjára — de ha már feltétlenül Elhagyottan ? el kellett neki jönnie, mért nem hozták el szekérrel? Visszatért a beszélgetés a régi mederbe. Az öreg néni azonban nemsokára újra megjelent. Ügy kellett felhozni a lépcsőn, alig tudott segíteni magán valamit. Kiderült, hogy még nem intézték el az ügyét az imént, mert még hárman vannak előtte. Hárman vannak előtte, ismételtem magamban, mintha nem lennék tisztában a szavak értelmével. Hogyhogy hárman vannak? ... Bár semmi hasonlóságot nem fedeztem fel köztük, anyám jutott eszembe. Megrettentem, amikor meghallottam szokatlanul erős, talán egy kicsit durva hangomat, pedig saját. hangom volt: —Mi ez, hogy hárman vannak előtte, emberek? Hát van magukban egy kis emberi érzés? Miért nem intézték mér el az ügyét? Bement. Mégis kint maradt köztünk, hármunk között. Hallgattam, mit mond róla két új ismerősöm. — No, ennek se kell mondani, hogy verd meg isten, van szegénynek elég baja éppen! Nem elég, hogy ilyen szerencsétlen, nyomorult lett. — Azt hiszem, sokkal jobban fáj neki az, ahogy otthon bánnak vele, mint ez a testi baja. El sem tudom képzelni, hogy lehet egy ilyen tehetetlen embert megverni. Pedig állandóan verik otthon. Ügy összerúgdossák, hogy se él, se hal aztán egy darabig. — Bezzeg nem volt addig semmi baj, amíg meg nem nősült a fia. —Igen, azt mondják, hogy a menye miatt van minden, az nem óllhatja ki se. De hát mit árthat neki ez a szerencsétlen? Mozdulni is alig tud. • — Semmit. Csak szabadulni szeretne tőle, mert terhes neki. Bezzeg, amikor szociális otthonba akarták vinni, akkor ragaszkodtak hozzá! — Hogyne! A földjéhez! Akkor nem maradt volna meg a föld sem. — Lehet, hogy ő sem akart menni, mégiscsak a fia. — Fia, amikor megveri? Milyen gyermek az, aki megveri az anyját, még ha akármit mond is a felesége? Pedig de sok csomagot elkészített neki, amikor katona volt. De akkor még semmi baja nem volt. Biztosan nem gondolta volna, hogy ilyen sorsra jut valaha. — Valamit tehetett volna azért a tanács is. — Nem lehet ezt olyan egyszerűen, hivatalosan elintézni, magánügy. — Most biztosan megoldódik az ő dolga is, hogy belépett a téeszbe. — Nem lehet vita a földje miatt se többet. Éppen kijött az öreg néni. Mintha csak hallotta volna, hogy miről beszélgetnek a zárt ajtón keresztül is. Vagy csak arra gondolt, amit bent mondtak neki? Mert ahogy lépett le a lépcsőkön, még mindig aprókat bólogatott. Gál Béla. zik be. A viszonyaink között, kialakítanod „mammut” táblákon — igen kevés kivételtől el te-, kintve — teljesen megoldódik a gépesítés. A kukorica termelésnél például 300 hold megművelését egyetlen, technikusi szinten képzett szakmunkás végzi majd el. A gabona, szálastakar- nányok és a burgonya termeié-' ■•énei szintén ez a helyzet." Az állattenyésztésben pedig, szabad- íartásos rendszerben, például egy magas képesétettségű szakmunkás 300—400 tehén gondozását irányítja — segédmunkásokkal. — Bár még csak az említett öt gazdaságban szakosítottunk •—• igymendva felülről —, de ezek kihatása már a többi üzemben is érvényesül; többé-kevésbé mindenütt megkezdték a részleges szakosítást. így gazdaságaink 1961. évre Ötvenmillió forintos eredményjavulást terveztek. — A szakmunkásképzés —< nem a régi, hanem a követelményeknek megfelelő magasabb szinten — minden fő termelési ágazatban megkezdődött. — Még annyit kívánok itt megjegyezni, hogy a szakosítás már a tervekben is igen kedvező hatással van a munkatermelékenységi mutatók alakulására. Míg például 1959-ben 6,3 munkaórát fordítottak egy mázsa kenyérgabona előállítására, addig az idei tervben 3,4 munkaóra szerepel. A kukoricánál 12,7 óra helyett 6,8 óra a tervezett munkaráfordítás, annak ellenére, hogy itt még igen kevés a csőtörő gépünk. — A termelésnek ilyen nagymérvű szakosítása meghagyja-e a régi szervezeti formát, vagy áttöri annak korlátjait? — A régi szervezeti felépítés elavult. Szakosított üzemszervezésre és irányításra van szükség. Ez a szervezési torma ipari jellegű lesz, ahol egy-egy fő növénykultúra termeteset szakmérnök irányítja. Tehát lesz kukorica termeió, burgonya termelő stb. szakmérnök, aki munkaterületén magastokú specialistává válik. Ezen a téren még sok a kívánnivaló -— még a felsőoktatásban is —. mert szakembereink eddig vegyes termelési feladatokat olddttak meg s nem voltak egyik növény termelésében sem specialisták. Ugyancsak ilyen volt a helyzet az állattenyésztésben is, ahol a szakember a baiomfitenyésztésiől a tehenészetig mindennel foglalkozott, de sehol nem érte el a tudományos gyakorlati tevékenység színvonalát. — A gyárszerú, vagy ipari jellegű termelés a gazdaság felső irányító szervezetében is változást < követel. Az igazgató helyettese eddig valamelyik szakterületnek volt a vezetője. Ez mindig bizonyos fokú szaksovinizmussal járt. Most. önálló, univerzális képzettségű helyettesek lesznek, akik — minden külön érdek nélkül — a gazdaság egész termelési tevékenységét irányítják. A technológiai előírások — az egész évi termelés agrotechnikája, a r'prk kooperációja, a munkaerő és pénzgazdálkodás '— betartását és végrehajtását az úgynevezett technológiai csoport irányítja majd. — Sok egyéb szervezeti változás következik még be az ipari jellegű termelés kialakítása során. Ezek közvetlen, vagy közvetve hivatottak a fő cél, a többtermelés elérésére — a munkatermelékenység növelése és a termelési kö tségek csökkentése mellett. S mindehhez igen lényeges a gazdaságokban az, hogy ezt az új termelési szemléletet mielőbb magukévá tegyék — fejezte be nyilatkozatát Lukács Zoltán; 5-'