Kelet-Magyarország, 1961. január (21. évfolyam, 1-25. szám)

1961-01-27 / 22. szám

A szovjet-amerikai kapcsolatok javulásáról szólt Kennedy a sajtóértekezleten WASHINGTON, (MTI): Ken­nedy, az Egyesült Államok új el­nöke szerdán este tartotta első sajtóértekezletét a Fehér Házban. A sajtóértekezletet az összes na­gyobb amerikai rádió és televíziós állomások is közvetítették. Az elnök bejelentette, hogy a Szovjetunió szabadon bocsátotta az RB—47 mintájú amerikai re­pülőgép két pilótáját, s azok a csütörtöki nap folyamán haza­érkeznek az Egyesült Államokba. Hozzátette: az Egyesült Államok kormá­nya úgy véli, hogy a Szovjet­uniónak ez a lépése egész sor komoly akadályt kiküszöböl a snovjet-amerikai kapcsolatok útjából. A Szovjetunió területe fölött végzett kémrepülésekről feltett kérdésekre válaszolva Kennedy kijelentette „parancsot adott, hogy ne folytassák a május elseje után felfüggesztett I)—S-es felde­rítő repüléseket... Foglalkozott Kennedy a há­romhatalmi genfi atomértekezlet kérdésével és bejelentette: „Az Egyesült Államok tanácskozáso­kat folytat más kormányokkal és javasolja, halásszák március vé­gére az atomfegyverkísérletek megszüntetéséről tárgyaló genfi értekezlet folytatását", (Mint is­meretes, a genfi atomértekezlet december 5-én tartotta utolsó ülé­sét és a tervek szerint február 7-én folytatná munkáját). Ken­nedy kijelentette, hogy „kormánya nagy fontosságot tulajdonit az atomfegyverkí­sérletek megszüntetésének és ezért bizonyos időre van szüksége ahhoz, hogy ebben a kérdésben kidolgozza ál­láspontját.” A% RR—47-es amerikai gép n»abadonkocmitott pilótái úton r a* Egresit It Államok felé London. (MTI): Mint ismeretes, a Szovjetunió kormánya az Egyesült Államok kormányának kérésére szabadon bocsátotta a szovjet terület fölött lelőtt RB— 47-es amerikai gép két életben maradt pilótáját, Olmstead és Mckone kapitányokat. Nyugati hírügynökségek jelen- I tik, hogy az amerikai pilótákat szerdán reggel adták át a moszk­vai amerikai nagykövetségnek. Az esti órákban a két amerikai I pilóta a KLM holland légifor­galmi társaság menetrendszerű gépén elhagyta Moszkvát. Az amerikai pilóták a hollan­diai Schiphel repülőtéren csütör­tökön hajnalban átszálltait az amerikai légierő egy Constella­tion gépére és Skócián keresztül folytatták útjukat az Egyesült Államokba, ahova magyar idő szerint 22.00 órakor érkeznek meg. Nyugati hírügynökségek hang­súlyozzák, hogy az amerikai pi­lóták jó egészségnek örvende­nek. Világszerte rolionszeiirvel fogadták n Sit nt« Maria fedélzetén történt eseményeket Az amerikai haditengerészet csütörtökön hajnalban bejelentet­te, hogy felderítő gépeinek pilótái Trinidadtól 900 mérföldre kelet- i re, illetve a barziliai Belem kikö­tővárostól 700 mérföldre északra látták a Santa Maria óceánjárót. Az egyik amerikai felderítőgép pilótája rádióösszeköttetésbe lé- t pett Galvao kapitánnyal és felszólította őt, hogy a hajó­val térjen vissza Puerto Rí- eoba. Galvao közölte, hogy nem tesz eleget a felszólítás­nak. Az amerikai pilóták szerint a Santa Maria a nyugat-afrikai An­gola portugál gyarmat felé tart, ahol a 66 éves Galvao néhány évvel ezelőtt magas állást töltött be. Delgado tábornok, a portugál diktatórikus rendszer ellen küzdő erők vezetője kijelen­tette, hogy Galvao csoportja az utolsó csepp vérig küzd, ha erőszakkal akarnák feltartóz­tatni a hajót. Minthogy a ha­jó a mienk, portugál terüle­ten vívandó háborúról lenne szó” — mondotta. A Szovjetszkaja Rosszija kom­mentárt fűz a Santa Maria fedél­zetén történt felkeléshez. Egyes nyugati lapok a maguk módján értelmezik a nemzetközi jogot s azt írják, hogy a nemzetközi jog előírásai szerint kalózokat min­den bíráskodás nélkül a hajó ár- bócára kell felakasztani. Arról azonban a lapok hallgatnak — hangsúlyozza a lap. — hogy az ilyen kivégzésre éppen Salazar szóigáit rá leginkább. Bármilyen politikai beállított­ságú is legyen Galvao kapi­tány — folytatja a hírmagya­rázó — a portugál óccánjárő fedélzetén történt eseménye­ket világszerte milliók fogad­ták rokonszcnvvel, mint a tiltakozás megnyilvánulá­sát egy olyan embertelen és al­jas rendszer ellen, amely mái hosszú évek óta sújtja a portugál népet. ] Az elnök közölte, hogy John McClohnak, a leszerelési hivatal igazgatójának utasítására szakér­tői bizottság alakult, amely „meg­vizsgálja az atomfegyverkísérle­tek megszüntetésének kérdésében elfoglalt korábbi amerikai állás­pontot és javaslatokat tesz az új kormánynak”. Az elnök szerint „az általános leszerelés kérdése nem olyan sür­gős, mint az atomfegyverkísérle­tek megszüntetésének problé- j mája”. Kennedy „nyugtalanítónak" mondta a laoszi helyzetet. Kije­lentette, az Egyesült Államok i „kívánsága az, hogy Laosz béké- j ben éljen, független, minden kül- ■ ső uralomtól mentes, el nem kö- ; telezett ország legyen.’” Ezután | azt ígérte, hogy kormánya „ebben j az értelemben fejti ki erőfeszíté- ] seit”. Kennedy ezután kijelentette, hogy „az Egyesült Államok ezidp- szerint nem tervezi a diplomáciai kapcsolatok újrafelvételét Kubá­val”. Az elnök bejelentette, az Egye­sült Államok kormánya elhatá­rozta, hogy lényegesen növeli a kongói éhezőknek nyújtandó se­gítségét. Élelmiszerfeleslegeiből kukoricát, rizst, tejkonzervet és más élelmiszereket, továbbá vető­magot szándékozik Kongóba kül­deni. Ezekben az erőfeszítéseiben — mondotta — az Egyesült Álla­mok együtt fog működni az ENSZ-szel. Kennedy végül reményét fe­jezte ki, hogy az amerikai fizetési mérlegben mutatkozó nehézségek ellenére „lehetséges lesz fenntar­tani a dollár jelenlegi értékét”. Az elnök befejezésül néhány belpolitikai kérdésről szólott és bejelentette, hogy hamarosan üze­netet intéz a kongresszushoz a munkanélküliek helyzetének ja­vításáról. Megnyílt Ukrajna Kommunista Pártja Központi Bizottságánál! plénuma KIEV, (TASZSZ): Kievben csütörtökön megnyílt Uk­rajna Kommunista Pártja Központi Bizottságának plénuma. A plénum munkájában Nyikita Hruscsov, a Szovjetunió Kommunista Pártja Központi Bizottságának első titkára is részt vesz. A plenum elüti Nyikolaj Podgornij, Ukrajna Kommu­nista Pártja Központi Bizottságának első titkára tartott be­számolót. A plénumon több mint 12 00« ember vesz részt. Az üléseket Kiev egyik legnagyobb befogadóképességű ter­mében. a sport palotában tartják. A Honi per 1958-ban Bratszkba érkezeit szélső jobboldali meggyóződé- Anatolij Kuznyecov, fiatal, ak- sükről és nem is csapták be a kor még névtelen író, hogy égy világot, Azt adták, mint a hideg­moszkvai folyóirat megbízásából háború apostolai, a kommuhiz- kisregényt írjon a Kelet-Szibé- raus ellenségei vártak tőlük, riában folyó építkezés munkásai- uszítást a Szovjetunió ellen. Ügy ról, hétköznapi életéről. tűntették fel Kuznyecov komtnu­Kuznyecov beállt közéjük, mint nista bírálatát, mint kijavíthaiát- beton- 6 munkás, hogy közelebb- Ián hibákat, s a regényben 'Síé­ről lássa életüket, majd a regény replő fiatal moszkvai fiút, mint első személyében, mint moszkvai a feleslegesen elpocsékolt napok fiú vallomása, írja meg. A mű krónikását. Azokat a részeket, az első sortól az utolsóig fiata- melyben a lelkesedéstől, bizakö- los lelkesedéstől átfűtött írás, de dástól túlfűtött ember hangja megmaradt a realitás talaján és a szólal meg — és ezek voltak túl- hibákat sem titkolja el, hisz az súlyban a regényben —, egysze- építkezés első munkásainak igen rűen kihagyták a könyvből sok nehézséggel kellett megküz- De fordítva sült el a puska, deniük. Bírál a regényben, de prgy gondolták, végre egy eredeti minden sorából a szeretet, a lel- anyaghoz jutottak, sikerült ;í kesedés, a bizakodás csendül ki. Szovjetuniót, a szocialista állam-’ A legenda folytatása — cím- formát megtámadni, de elszámí- mel kerül a Goirand kiadó lek- tották magukat. A meghamisított tor-fordítója asztalára. Megtet- regény a bíróság asztalára ké­széit neki is ez a már a Szov- rült, mint megcáfolhatatlan bűn- jetunióban igen népszerű könyv, jel. Élő példaként mutatja, így az új szemlélet. „Némi kis hú- jár minden könyv-hamisító, ..ki a zással'', mint mondták, — meg szocialista realista irodalmat ppó- lehet jelentetni francia nyelven, vokatív eszközöknek akarja fel-1 Tegnap a lyoni törvényszék használni. ; , megkezdte a tárgyalást a regény Goirandék terveit keresztűlhúz- ügyében, mivel Kuznyecov ha- |a a párizsi Julliard kiadó is, misítással vádolja a Goirand kiadta minde„ , csonkítás get. A kiadó az írói szabadság apostolaként tetszeleg a világ nélkül a regényt, előtt, de ez az eset, mely felhá- A per esküdtei döntsenek, hogy borít minden tisztességes, a világ a hidegháborús uszítókat védel- bármely táján élő írót, teljesen műkbe veszi-e, vagy példát mű­fordítóit képet mutat Goirand tatnak a világ írói és olvasói köz- urék munkájáról. Közismertek. véleménye előtt.. _ ; ' IX. Róknféizek Berlin alatt számtalan helyiségből állt. Ami­kor Káltenbrunner a szobákat összeszámlálta, elnevette magári — Ide le lehetne köitÖzjAthi az egész zsidó-osztályt — mond- , ta. A különféle termekhez, , szo­bákhoz, raktárak, élelmiszerrel, vízzel, orvossággal és elsősegéig felszerelésekkel berendezett he­lyiségek tartoztak. A „rókafé­szek” saját világító és" vízellátó berendezéssel is rendelkezett, • Kijáratai és szellőző aknái á kö­zeli romos épületek alá vezet­tek és úgy voltak álcázva',’ hogy tökéletesen egybeolvadtak a környezettel. A búvóhelyet tit— - kos folyosók labirintusa kötötté össze Eichmarm hivatalának (rvö~ helyével. A folyosókat különbö­ző szerkezetek segítségével pilla- • natok alatt el lehetett zárni. .’A-í leghosszabb folyosó hossza élér- te a két kilométert. , , Kaltenbrunnerre , mély benyo­mást tett a „rókafészek” és el­ismerően nyilatkozott. felfedez,- hetetlerjnek tartva azt és nagyon alkalmasnak arra, hogy akár' hosszabb ideig is benne tartife-' kódjának. A dicsérő elismerés után Éith- mann megkérdezte: - eíé — Tábornok úr, ha netalán - úgy gondolja, hogy eljött az idő és szüksége lenne ■ biztonságra, szívesen látnánk önt... Remé­lem nem tartja hazafiatlankág-' nak, ha megkérdezem, számot' tart-e erre a „rókafészek”-re? Káltenbrunner ogy ideig gen-v dclkodv.lt. — Nem. Nekem mán terveim vannak.... Nekem az za elgondolásom, hogy deli irányba vonulok vissza, valamilyen- al­pesi erődítménybe, amelyet most, építenek —.mondta. , (Folytatjuk) Következő cikkünk címe:-' EGY HÓHÉR A TORKOLAT - TÜZEKET SZÁMOLJA. — Tábornok úr, arra kérem, tekintsen most el attól, hogy milyen szolgálati viszony van köztünk és engedje meg, hogy egyik nagyfentosságú tervembe beavassam — mondta Eichmann. Müller az utóbbi hónapokban már hozzászokott ahhoz, hogy a közeledő végtől rettegő beosz­tottai ilyen modorban kezdenek vele szót váltani. Nem egy em­bere tett ígéretet neki arra, hogy örömmel áll rendelkezésére, ha netalán „nem éppen kedvező” helyzet alakulna ki Berlin kö­rül. Eichmann szavából mind­járt megsejtette, hogy valami hasonlót fog hallani. — Tessék, beszéljen teljes bi­zalommal — felelte Müllér. — Emlékszik ön arra, hogy a főhadiszállás szétbombázása után az én hivatalom a Kurfürsten- strassen kapóit helyet? — Igen, emlékszem. — Az alatt az épület alatt, amibe beköltöztünk nem volt i megfelelő légvédelmi óvóhely i és azt nekem kellett építtetnem, Az építkezés közben, meg kel] ■ mondanom, hogy nem saját kút­fejemből vettem, hanem pa­rancsnokaim hasonló terve’ alapján — mondta Eichmann és ezzel főnökének tudtára adta hogy tudomása van a vezetői! szökési tervéről — az az ötle­tem támadt, hogy építeni kelle- I pe egy „rókafészket”. ahol hr netalán ser kerülne rá. ki lehet­ne várni a háború végét és ve­reség esetén el lehetne mene­külni. .. —- magyarázta. Müller tábornoknak megtet­szett a gondolat: Berlin eíesto után hová is menekülhetne ő Neve, tette, annyira ismertek i világ előtt, hogy biztosan keres­ni fogják. A fő pártvezetölfke és vezérkari tisztekkel sem len ne tanácsos együtt menekülnie ‘hiszen azok, hogy magúira 2 mentsék, minden bizonnyal ki­adnák őt a szövetségesek nyo­mozó hatóságainak. Nem is szól­va Schellenbérgről, aki már többször azzal vádolta meg őt Hitler előtt, hogy a szövetsége­seknek kémkedik. Még szeren­cse, hogy Hitler nem hitte el ezt a vádat, úgy vette, hogy Schellenberg hivatali féltékeny­ségben szenved. De mi több, el­ső főnökét, a Birodalmi Bizton­sági Szolgálat vezetőjét, dr. Kal- tenbrunnert is igyekezett meg­győzni erről. Káltenbrunner' sem hitt a vádnak, de ki tudja mit gondolhat róla magában. ' Jó lesz ez a ..rókafészek”, de csak ak­kor. ha titokban marad a do­log, legfeljebb Kaítenbruhnemék kell tudtára adni, de neki is úgy. hogy ha óhajtja, azt baj esetén velük - együtt felhasznál­hatja. — Ez okos. kapitális ötlet ■ köszönöm, hogy titkába beava­' tott, őrnagy úr... — felelte Müller. <— Tábornok úr. ezek után re­mélni merem, hogy az építési ' engedést visszamenőleges na- ; tállyal megadja... — Hát már folyik az építése? —■ Igen, tábornok úr. — Rendben van. , engedély e­■ zem. vegye úgy. h gj\ a tudíóm- , mai készül... — feleké Müller, aztan kis gondolkozás után hoz­átette, -t- Arra kérem.:: talán :özölni kellene ezt dr. Kalten- M'unnerrel is..; Az óvatosság ermészetesen nem árt. — Én azt hiszem, hogy mégis telyesebb lenne őt akkor be- ivatni, amikor a „rókafészek” eljesen elkészül... Én úgy épít­őiem meg azt, hogy elnyerje i tetszését. — felelte Eichmann. — Legyen — bólintott Müller. Az építkezés most már még »yorsabban folyt és nemsokára ie is fejeződött. Eichmann azon- ran egyre halogatta Kaltenbrun- íer beavatását. Még mindig félt, Sgvszer aztán jó alkalom kínál­kozott : megtudta, hegy Kallen- nunner az „alpesi erőd”-be kí­ván visszavonulni — baj esetén, ükkor nem találva ókot a titok :ovábbi elhallgatására, meghívta valtenbrunnert látogatásra a ,rókafészek”-be. A búvóhely nem- Eichmann vivatala alatt volt. . hanem va- amennyivel odébb, hogy még :sak a gyanúja se merüljön fel ínnak, hegy -ott a Gestapo szé­nára építenek valamit. Eieh- nann vezetőit ez az- óvatosság lágyon meglepte, amikor a Ges­tapo zsidóosztálya alatt lévő lég­védelmi óvóhelyről egy folyosóé átmentek a búvóhelyre., A meg- epetésre méginkább rászolgál! az, amit a búvóhelyen- találtak. A „rókafészek” - bombabiztos Helységben volt elhelyezve éí

Next

/
Oldalképek
Tartalom