Kelet-Magyarország, 1961. január (21. évfolyam, 1-25. szám)
1961-01-25 / 20. szám
Diákok a pult mögött C*uk amikor kell?... Ki mond annak elient, hogy « gondos gazdát udvara, portája rendje, tulajdon eszközeinek megbecsülése jellemzi? Azt hiszem, e megállapítás köztudomású. s nem lehet vita tárgya. Ahol tehát ezt nem így tartják, vagy megfeledkeznek róla, ott nincs teljesen rendjén a vagyoni eszközök megbecsülése sem. Nagyecseden az elmúlt év nyarától kezdve hosszú hónapokig feküdt a piactéri vizes- árok oldalán két közúti védőabroncs. Számtalanszor ment el mellettük traktor, Zetor és egyéb olyan gépállomási jármű, amelyek büszke rátarti- sággal húztak el az árok oldalán árválkodó vaskarikák előtt. S a kormosok közül egy sem nyújtotta értük körmeit... Senki arra való nem érdeklődött utánuk, hogy kerültek a vizesérokba, miért és meddig kell nekik ott lenniük? S a nem „illetékes” (de az ilyesmiben ki nem illetékes?) járókelők is csupán önmaguk- tól kérdezték: hogyhogy nincs ezekre szükség? Akkor miért csinálták? Aztán, hogy ne legyen egyedüli az eset, a Kraszna-part híd melletti részénél is váratlanul „felbukkant” két közúti védöabroncs. Ezek is egymásra k>kve nyomódtak le nehéz körvonalaik alatt a töltés gyepes földjébe; előttük is délcegen 'húztak el hónapokon át a gépállomási járművek. Még szerencse, hogy igen súlyosak az ilyen vaskarikák, s nem hajthatták el játékbotjaikkal a fijjf: gyermekek. Hanem a látványosság maga, az bizony tovább gurult. Nemrégiben Nagyecseden jártamkor hallottam ugyanis, P. X*. tsz-tagtól, hogy a szövetkezet egyes brigádjai nem becsülik meg kellően a gépeket. Mert ő például az egyik brigád területén az őszi vetések befejezése után, — már a tél beálltakor is egy magára hagyott vetőgépet talált. Kint a határban. A rozsdának kitéve. Csak amikor szükség van rá, akkor kell keresni és felismerni a közúti védőabroncsok, vetógépek és minden más egyéb jelentőségét? Nem, Ha közvetlen nincs is szükség rájuk, akkor is legyen minden mindenkor a maga védett, megfelelő helyén! S ez érvényes mindenütt, ahová még éppen nem is szól e jelenlegi címzés. — barangoló ■ — Tessék parancsolni, ezt a világoskék Kardigánt ajánlanám, ez jobban illik önhöz — ajánlja mosolyogva az árat a fiatal eladó, s a vevő már nem is válogat tovább. Tényleg, szőke hajához, kék szeméhez jól mutat az a kötött, világoskék kardigán, pedig ő már majdnem azt a zöldest választotta. S ekkor veszi észre a tanácsadó mellére függesztett feliratot: „Diákeladó”. : . UDVARIASSÁGBÓL JELES Kedden délelőtt az Állami Aruház osztályain sok ilyen felirattal találkozunk. A közgazda- sági technikum kereskedelmi tagozatának tanulói ide járnak politechnikai gyakorlatra, hogy az iskolában szerzett elméleti tudást a valóságban is megalapozzál:. Reggel 8-tól fél egyig állnak a pult mögött, s a vevők előtt vizsgáznak áruísmeretből, kiszolgálásból, udvariasságból. S hogy jól vizsgáznál?:, arról magunk is meggyőződhetünk. A bébi osztályon helyes barna kislányt találunk: Opre Ilona, harmadik osztályost. Egy férfi áll meg tanácstalanul a pult előtt. — Tetszik parancsolni? — mosolyog a .kislány. — Én nem is tudom, mit vegyek. Születésnapja van a kislányomnak. Ma 13 éves. Ilona határozott mozdulattal emel a polcról egy kardigánt: — Ennek biztosan örülne.’ S ha a vevő osztályozhatna, udvariasságból» szolgáíatkészs égből jelest adna az ügyes elárusítónak. A SLÁJ. A LÁBRA VALÓ ÉS A TURBUK. ■» Podoreczki Mária is- harmadikos. A női fehérnemű-osztályon szolgál ki. — Hogy érzi magát a pult mögött? — tesszük fel neki a legkézenfekvőbb kérdést. — Először furqsa volt., Most, már kezdem megszokni — válaszolja. — Hiszen sok dologgal találkoztam jtt, amit ■ az iskolában sem tanultunk. A múltkor például egy falusi néni jött hozzám és lábravalót kért. Én a harisnya-osztályra küldtem, nem tudtam, hegy a lábravaló alsónadrágot jelent. . Más vidékiek meg sál helyett slájat, az ajakiak dunnahuzat helyett i turbu- ket kértek. Szokatlan volt. de Rövidebb, vidám színdarabokkal farsangra készülnek a kiszesek, két egész estét betöltő darabot tanul a vasutas kuli úroltboii Külön öntevékeny csoport alakult a vasutas KISZ-szei-vezeí ,kf etében, néhány héttél 'ezelőtt, A kis csoport, — különválva a vasutas kultúrotthon társadalmi szervétől, *— már szilveszterkor fel is lépett, vidám jelenetekkel, tréfákkal. Most ismét vidám, rövid színdarabokat tanulnak, — farsangra. A vasutas kultúrotthon, egyszerre két egész . estét betöltő darabbal is foglalkozik. Az egyik komoly dráma, a másik .vígjáték. A hírek igazolják, hogy a vasutasok nem lettek hűtlenek a „színjátszó tradíció” megőrzéséhez. az eladó-kartársak foglalkoznak velünk,, tanítanak. Az osztály vezetője megdicséri Máriát: — Ügyes lány. már nem egy nagyobb, 7—800 forintos tételt állított össze önállóan, hibátlanul- blokkol és szép. formás csomagokat tűd készíteni..; A LEENDŐ KÖNYVELŐ SODORNI TANUL revedett a szó. A fiatal szakmunkásnő lengette a karját a hóterítővei bevont ablakon és jóízűen hahotázott. A főnök némán bámult, a megelevenedett kacaj átforrósította tagjait. Állt, mint egy cserbenhagyott hóember, még arról is megfeledkezett, hogy kikaparja nyakából a lavinává dagadt hógörgeteget. A nő újabb mennyei pely- het készített az ablakpárkány fehér tömegéből. Mikor a főnök jobb híján két kezét magasra tartotta, úgy tűnt; a kezébe pottyant hólabda szívalakú. Ma- gábaszívta a zuzrna- rás levegőt és a szájához emelt egy darab havat. CSAK EKKOR vette észre, mennyire szomjas, mennyire oltja a szomjúságát... (Páll g.) * S A GÉPMESTER gondterhelten lépett ki a jéggel leöntött gyárudvarra. Szeme belekáprázott a vil- lódzó fehérségbe, homlokához tapasztotta tenyerét. Még .ez is, — gondolkozott félhangosan. — így is alig látok a szememre, az az átok infulenza... Mindig így mondta, bent is a centrifugánál, ahol a fiatal szakmunkásnő mindig gyorsan kiigazította: influenza gépmester kartárs... — Hát legyen az! Nem értem miért ragaszkodik a nyelvtudomány annyira az eredeti idegen kifejezéshez, mikor mindenkinek jobban rááll a szája az infu- lenzára... Mogorva arcán még jobban kirajzolódtak a nem tetszés vonásai a borzongató hidegben. Gyűlölte a — A legnehezebb munka írt a méterárun a sodrás mondja Emészt Attila diákeladó. — A véget gyorsan és hibátlanul kell felsodomi a deklire — magyarázza. Persze, azért szívesén vagyok itt. mert olyasmiket tanulok, aminek ez életben bizonyár® sok hasznát vehetem. Igaz, én nem eladónak, hanem kereskedelmi könyvelőnek készülök, de legalább alaposan megismerem a kereskedelmet. S jó, tanulságos az emberekkel, p vevőkkel foglalkozni. VEVŐ ÜR KÉREM, KÉSZÜLTEM. ■ Az idősebbek szívesen leimének ma diákok. Ezek a lányok 63 fiúk már nem halott, hasznavehetetlen elméleti tudományokat, hanem praktikus ismereteket szereznek az élethez ® komoly; elméleti tudás mellé. Nem kell félteni őket az élettől, hiszen mihelyt kikerülnek az iskolapadokból, a mesterséget, a hivatást is megtanulták. Most lesz a szintvizsgájuk. D» az igazi szintvizsgára akkor kerül sor. amikor Opre Ilona, Podoreczki Mária, Emészt Attila és a többiek végleg a pult, vagy számológép mögé kerülnek. Alikor pedig nyugodtan mondhatják: — Vevőúr kérem, készültem..) Győri Illés György \ n viklgvhAz! rádió mai MŰSORA: : Munkatársaink jelentik. ’ —* Magyar nóták, csárdások.' —• Fiatalok fóruma. — Szép esti .muzsikai — Mai .jegyzet. Előadás a nemzetközi nőmoztralom történetéről Február elsején a Ruházati Ktsz. asszonyai részére a Mórica Zsigmond Művelődési Házban előadást szerveznek, a' nemzetközi nőmozgalom története címmel. Az előadást zenei klubdél- utánnal kötik össze. A zenéi program keretében a magyar ée szovjet népdalokról hallanak ismertetőt a megjelentek, majd népdalokat hallhatnák. DiplownanélküH „mérnök“ fali' fejlődést a szakmában u igazán szenzációnak számít... Ez <t nyurga, szimpatikus, energiával teli, szöghajú fiú úgy lépett előre, egyre feljebb a becsület ranglétráján, mint az ember, amikor az emeleti lépcsőket mássza... Amikor építész- technikusi képesítéssel a zsebében beállított a Szabolcs megyei Tervező Irodába, még legénytőll is alig pelyhedzett állóra. Éppenhogy betöltötte a tizennyolcadik évet... S most?!... Ha a diploma, az írásos dokumentum a szobában lenne, mérnök elvtársnak szólítanák kollégái... Mert akármilyen furcsán is hangzik, Je- szenszkí Lali — bár csak technikusi képesítése van — mérnöki teendőket végez. S nem is akárhogy... De ennek története van. Volt rajzoló, kapott szerkesztői feladatokat is, s már beleszólhatott ceruzával, logarléccel, elgondolásaival az épületeket alkotó mérnöki munkába, mégis azt kell mondani, hogy képessége, Kerepesi 'Ferenc igazgató-főmérnök merészsége, no meg a véletlen „csinált” belőle tervezőt, amolyan 'diplomanélküli mérnököt. Így kívánta a szükség... — A munka tornyosult, nem volt elegendő mérnökünk. Többen "tetiégbeestek, hogy nem tudjuk a feladatokat elvégezni. Akkor gondoltam arra: mi történne, ha a legkiválóbb technikusok közül beállítanánk tervezőket? —■ emlékezik Kerepesi elvtárs. A választás a jóképességű Je- szenszki Lajosra esett. — Mikor beszéltem vele, s megmondtam miről van szó, nagyon meglepődött — magyarázza. Igen, hisz Lali jól tudta, hogy felelősségteljes mérnöki munkát bíznak rá... Nagy igyekezettel és szorgalommal dolgozott. A nyíregyházi Arany János utcai lakóépületek részletterveinek kidolgozásánál már r észtvett... Ha töprengett, ha megállt a ceruza a kezében, ha nem tudott valamivel megbirkózni, Paulinyi Zoli „bácsi”, a csoportvezető építészmérnök ott volt mögötte és segített. Máskor meg Kerepesi elvtárs adott tanácsot... Tzvaly már rábízták az ibrá- nyi és a nyírkátai négytantermes iskolák terveinek elkészítését is. Aztán újabb feladatot kapott. A termelőszövetkezetek részére építendő létesítmények terveinek elkészítéséből egyharmad rész esett az ő csoportjára. ugyanúgy, mint a többi kollektívára... És ők végezték el elsőnek a feladatot... pJemrég érte a legnagyobb kitüntetés. Megkapta az első, önálló, mérnöknek is becsületére való munkát. Nagy szorgalommal dolgozik « Toldi utcai 8-as, 9-es és 10-es jelű épületek terveinek elkészítésén... Lakóépületeket alkot meg fejheti, rajzban, s az ő tervei után látnak hozzá ag építők a megvalósításhoz... Lali elgondolásait, terveit formálják téglákból szobákká, tantermekké, gazdasági épületekké... Nagyon boldognak érzi magát. Szeretik munkatársai, vezetői, mert egyenes, rendszerető fiú, pedig alig múlt huszonöt esztendős... Becsületet vívott ki magának, hisz tudják, hogy országos viszonylatban is építészmérnöki képesítéssel végzik azt a munkát, amit Jeszensz-' ki Lajos technikusival, s nem j mérnöki fizetésért... — Jeszenszki Lajos példájából azi a tanulságot vontam le, hogy bátrabban kell megbízni a fiatalokat. S ha szükséges előléptetni is! — vélekedik Kerepesi elvtárs. S ezt az elvet tett is követi. Űjabb fiatalokat bízott meg mérnöki teendőkkel, öröm, hogy lelkesen, nagy szorgalommal végzik munkájukat. T alit követik a többiek. Ró- J la vesznek példát. Rendszerető, házias férj. Csak egy problémája van: albérletben laknak, s nincs hely a tanulásra. Pedig nagyon szeretné továbbképezni magát, elvégezni a műszaki egyetemet, s megszerezni a mérnöki diplomát is... Nos példamutató-e a Szabolcs megyei Tervező Iroda KISZ-iit- kára? Azt hisszük, igen. Farkas Kálmán. Me«lia!( Gátlor Béla Tegnapelőtt esten rádió. kő-’ zölte, hogy a kiváló humorista, a nyíregyházi Gádor Béla hirtelen meghalt. Legutóbbi írásai. mélyek nagyrészt a Ludas Mátyibárí jelentek meg, már sejttették, hogy nagyon készül a "halálra. Szinte állandóan a betegségről, a beteg ember lelkivilágáról írt azzal a ' tőle megszokott rendkívül fanyar öngúnnyal, amelybe mindig belevegyítette az élei egy- egy nagy kérdését. s így írásai sohasem egyszerű ' hu- moreszknek hatottak, hanem jellemé brázoló novelláknak. Ezt a sajátosan mély értelmű filozófálgatást szerettük rádiókonferansiaiban, a nagysikerű Lyuk az élet- . rajzon! idős könyvelőjének alakjában, az Állami Aruház Glauziusz bácsijában, ezernyi jelenetének, karcolaténak, főleg utolsó kötetének, a Sót vegyenek sok-sok szereplőjében. ■ » Ápregyházi ember volt: 1923-ban érettségizett a Kossuth Gimnáziumban. Legje- 1 entősebb novelláskötete, a Néhány első szerelem története minden darabja ezt a régi, nyíregyházi ifjúságot, diákéletet mutatja be. 17 éves korában az iskola Természettudományi Körének pályázatán „Az élet elmúlása” címmel nyerte meg az első díjat, s valahogy ez a pályázat határozhatta meg további munkásságát, is: kereste az élet és az öröm értelmét, hogy megtalálhassa az elmúlás jelentőségét is. A rádió és televízió sok -milliónyi hallgatója, az olvasó és színházbajáró emberek nagy tömege, s közöttük különös részvéttel a nyíregyháziak, sajnálkozva veszik tudomásul a kitűnő humorista, a mél-yértelműen humanista Gádor Béla - korai e’ ■múlását; . telet, sok keserű emléke is fűződött hozzá, a gyermekkori lyukas csizma, a ponyvás autóbuszon bejárás a járási székhelyre a középiskolába, később a hadifogság... A tél Hósziv jelentette számára a rideg könyörtelenséget, s ilyenkor szem- melláthatóan csüggedten járta a havas utakat, az irodától a gépházig, a présüze- mig... S EKKOR, kavargó gondolatai katlanjára a présüzem ablakából egy go- rnolygó fehérség pottyant. Egy hólabda. A főnök szólni, kiáltani akart, valami erőset, határomé-
