Kelet-Magyarország, 1961. január (21. évfolyam, 1-25. szám)
1961-01-24 / 19. szám
' f-iiipAivi munkásak käzött Mar hírt adtunk arról az újságban, hogy a Keietinagyar- orszégi Faipari Vállalatnál több mint 400 ezer forintért felépítettek és felszereltek egy új üzemrészt, ahol ajtók és Ő négyféle munkát végez TÜZÉP telepeiről a lakosság az ajtókat és ablakokat megveheti. Kovács János a leszabott deszkát az egyengető gyalugépen megmunkálja. Dicsekedett, hogy az új üzemben könnyű dolguk van, mert az ajtókat és ablakokat szalagrendszerben gyártják és a nehezebb munkákat gépek segítségével végzik. Kiss János egy olyan géppel dolgozik, mely egyszerre négy műveletet végez el. A gép kezelése nagy hozzáértést és figyelmet igényel. Magyar József művezető dicsérte ezt az embert, mert selejt nélkül dolgozik. 8—10 reszort után az összeszerelt ajtó Balázs Andráshoz, ehhez a fiatal szakmunkáshoz kerül, aki csiszológéppel végzi az a’apíc'tűst m'-go’őTö munAlapfestés előtt kát. A gép segítségével 10—15 perc alatt elvégzi azt a felada- :ot, ami kézzel több órai munkát jelentene. Gregori Ferenc végzi az utolsó „simítást’1 az ajtón; beszereli a zárat. Naponta 35—10 A vasalás ajtó, ablak készül el az üzemben, s 6 egyedül meggyőzi a vasalást. (Foto: Hammel J.) Az egyengető gyalugép ablakok gyártását kezdték meg. Ebben az évben 5 millió forint értékűt gyártanak a TÜZÉP megrendelésére. A Akik ismerik a hétköznapok gondjait j A fagyszítta úton csizmák , koppanak. A foszlott fehér, ta- íkaró alól tavaszt idézően zöldell a vetés, A téli álmukat alvó búza, gaboöa földhöz jönnek látogatóba a csizmás emberek. Itt a helyszínen készül a „zöidlel- í tár'1, számbaveszik sz elvetett szemek értékét... Mintha itt, a széles mezőkön (folyna tovább a nagy párbeszéd I paraszt- és munkás, paraszt- és j népnevelő között. JDe most már másképpen. Kavargó, tusakedó, j csillapodó kedélyállapotban, A [szavak szerepét is mindjobban ! átveszik a tettek. A falun ma- | radt „megszilárdítok’1, vagyis a népnevelők hátramaradt tagjai a I jó szó mellett papírt, ceruzát [fognak és számolnak. Mennyit ér I a „zöldleltár“, mennyit a fogat, ja jószág? Hol és hogy kezdődjék az új honfoglalás? Mi izgatja, emészti az embereket? Min fő az új vezetőség feje? Kemecsán is ezekre a kérdésekre kutatják a választ a megszilárdítok. Baraksó Gyula kevés nyugodt órát mondhat magáénak épp az iméntiek miatt: ,— Se szeri, se száma a problémának. Öráról-órárá más-más bajok adódnak elő. Folyik a nyilvántartásba vétel, nagyvonalakban már kialakultak a brigádok. fcVfr Ifin asztrológia Aischylosnak valaki azt jósolta, hogy háztető fogja agyonütni. Ezért kerülte a városokat és lehetőség szerint mindig a réteken járt. Egy teknősbéke ütötte agyon, amely egy sas karmai közül esett a fejére. ★ A csillagok állítólag egyszer megmondták egy embernek, hogy ló fogja megölni. Gondosan kerülte ezeket az állatokat, mire egy lovat ábrázoló cégtábla esett a fejére. És hogy milyen a véletlen: Castillo francia női szabó rajong a 13-as számért. Tavaly december 13-án utazott el sítúrára, 13 számú vasúti kocsiban, és a 13. ?zámú fekvőhelyet kapta. És... tizenhárom perccel a megérkezés után eltörte a lábát. A brigádvezelök már dolgoznak, a mi embereinkkel kint vannak a ..zöldleltárnál”. — Szinte egy szuszra sorolja mindezt, akaratlanul is érzékeltetve, mennyire felgyorsult az élet mama falun. — Ahogy mondtam, elkel itt a megszilárdító brigád... Itt van a Mágasor esete... A Mágasor Nagyhalászhoz tartozik területileg is, közigazgatásilag is, de az ott lakók azt kérik, hogy idetartozzanak a kemecsei Üj Barázdához. Meg a Körmendi tanya — ez Sóstóhegyhez tartozik, ők is Kemecséhez akarnak csatlakozni. Elintézzük, hogy a kedvük szerint legyen... Talán egy hűséges napló lenne a megmondhatója mi minden tornyosul a megszilárdító népnevelők feje fölé. De naplóvezetésre nincs idő. áradnak a teendők. Kemecsén is, mint másutt, a legfőbb gond, hogy elkezdődjön a közös munka. Folyik is a trágyahordás, egy népes társaság, — új tagokból főleg — hozzálátott az eddig parlagon hagyott nádas aratáséhoz. Korai előleg lesz abból... Baraksó Gyula, Bagdi László, Rácz Ferenc, Buszlai Miklós a háromezer holdon felüli kemecsei Űj Barázda Tsz számyrabocsátása közben azért erősködik, hogy megértessék a vezetőséggel, a tagsággal; ne sajnálják a munkaegységet néhány szakembertől — megtérül busásan. Főleg két növénytermesztési szakemberre lenne nagy szüksége a tsz-nek. A közeli Vasmegyeren is melegük van a népnevelőknek, bár Horváth János az „egyik“’ jéghideg kályha mellett fogad a tanácsházán. Mégis me1 eg témáról beszél:-— A vetőmag összehordásánál segédkezünk — mondja fontossági sorrendet tartva, s hozzáteszi: — Még most jön az igazi népnevelő munka. És sorolja a családokat, ahová újra, meg újra elmennek agitálni. Sőt a helyi pártszervezettel és a tanáccsal tíz helyen kis-beszél- getéseket is rögtönöztek. A kósza híreket sem intézik el kéz- legyintéssel. Házankénti beszélgetésen magyarázzák meg a legizgalmasabb pontokat, ami töprengésre, kedvetlenségre kényszerítette az embereket. Mi lesz az öregekkel? Hogy és mikor fizetik ki a bevitt jószágok, szekerek értékét? Hogyan gondoskodik a tsz a háztáji állatok eledeléről? S megannyi más gondfelhőt oszlatnak el. Minden percét az foglalja le Horváth Jánosnak. Oláh Ferencnek, Gombos Józsefnek, hogy minél kifizetődőbb éves tervet készítsen a tsz, amihez ők is javasoltak szépen. Zöldségtermelést és a javaslat mellé a zöldségtábla előkészítésének receptjét is ott hagyják a faluban. Szinte percenként „összeállítják” az órákat a 42 tagú pártszervezettel, a helyi népnevelőkkel. Ezért is bírják a hideg szobát, a napi fáradozást, az olykor népszerűtlen népnevelő munkát, mert mindent együtt csinálnak a helyiekkel, van látszatja minden lépésüknek. Nyomába szegődhetnénk még száz é% száz megszilárdító népnevelőnek. Családos embereknek, nőtleneknek, akik a meleg otthont bizonytalan ideig felcserélik a hideg, távoli szobával. Kockára teszik egészségüket, családiéletük harmóniáját. S „félkézzel” esténként elvégzik otthoni munkájukat is. Horváth János a Hodászi Állami Gazdaságból jött Vasmegyeire, hat gyermek várja otthon. Horváth János, Baraksó Gyula és még számosán, a népnevelők zöme kommunista. Nem azért magasabbak egy félvállal, mert kommunisták, hanem, mert több verejtéket eitenek az átlagembernél — éppen ezért kommunisták. Ismerik és értik a hétköznapok „kelljeit" mint a fagyos drótot összeillesztő villanyszerelő, a pihenését megszakító orvos, az utca csendjét vigyázó őrszem. Nem is ébreszthetünk más gondolatot az érdekeltekben, mint azt: Ne feledjék rangjához méltóan becsülni a gazdasági, pártvezetők a nehéz napok sokszor emberfeletti küzdelmeit, s névtelen szereplőit. Ne feledkezzenek meg a családjukról sem. Ami pedig a pártonkívüli népnevelő elvtársakat illeti, róluk se feledkezzenek meg, kommunista iellemvonású emberek ők. S adhatnak-e a mostaninál életszerűbb bizonyítékot arra, hogy méltóak a kommunisták családjába tartozni? Pali Géza CSÄTOEMÄÖK I lyen feliratot viselő tábla * van kitéve Nyíribronyban a Fő-utca 6. szám alatti ház falára. Az őr, akit a felirat illet, bent üldögél a tűzhely mellett, a jó meleg szobában. — Itt a Jó csak, a jó melegben, — mondom a dermesztő hidegből érkező jóleső érzésével. Itt, csak nem ilyen betegen, — köhécsel Fintor Lajos, bizonyítva, hogy asztmája van, ízért maradt itthon egy pár napra. Lassan gombolyítjuk vissza a szálat, amíg apjánál nem kötünk ki. ö is csatornaőr volt, mégpedig nem kevesebb, mint harmincöt évig. Az idén utoléri apját, neki is meglesz a harmincöt szolgálati éve, de elhagyni már nem akarja. Nyugdíjba megy. Édesapjánál természetesen szó sem volt nyugdíjról, ő kegydíjat kapott, amikor már nem dolgozott. Néhány pengőt dobtak neki. — Tudja, hogy mennyi volt az én fizetésem a múlt rendszerben? Hat pengő hatvan fillér! Még egy pár csizmát sem adtak érte. Igjíz, hogy volt kaszálási jogom is, de ha el akartam adni a felesleges szénámat, be kellett szállíttatnom Nyíregyházára, Azért természetesen külön meg kellett fizetnem. — Mégis, hogy tudtak ebből megélni? — Sehogy. Volt itt egy uradalom, oda jártunk kapálni. Az már külön szerencsének számi- tott, ha kaptunk harmados földet. Nem volt benne sok köszönet, mert gondolhatja, hogy először a saját embereit elégítette ki az uraság, a cselédeket, meg akik mindig ott dolgoztak. Nekünk már olyan föld jutott, hogy alig termett rajta valami. Sokszor a hátunkon hoztuk haza, annyi volt rajta csak a kukorica, igaz-e asszony — tordul oda a feleségéhez, hogy szóra bírja. A ztán a munkájára terelődik a szó. Huszonhét kilométer hosszú szakasznak az őre. Van úgy, hogy 3—4 nap alatt végigjárja az egészet. — Van ilyenkor télen is munka? — Amíg állta a kezem, eddig a bokrokat irtottam, öt centi vastagságig megtarthatja magának az ember a gallyat. Az is valami. Különösen ilyen hidegben. Persze, nem azért kell kiirtani, hogy gallya legyen az embernek, hanem a csatorna védelmében. A jégdugókra kell ilyenkor nagyon vigyázni, meri nagy kárt okozhat, ha megállítja a víz folyását. — A tavalyi sok eső biztosan sok munkát is adott. — Az én szolgálatom alatt volt már éppen máskor is ilyen időjárás, de nem sokszor. Ilyenkor érthetően több munxája akad az embernek. Hogy csak egy példát említsek, olyan sárosak voltak az utak, hogy az emberek nem azokon jártak, hanem összevissza és ha a csatorna keresztezte, beledobtak néhány kéve csutkát és azon mentek át. Természetesen benne is hagyták. De sokat kiszedtem az ősszel! — Bírta még egyedül a munkát? A kaszálást? — Ha segítségre volt szükségem, itt. volt a fiam. A fiatal Fintor Mihálynak más dolga is volt, csaknem tíz hold juthatott földet kellett megművelni. Itt aztán menthetetlenül szóba kerül a téesz is. Nem volt még Nyíribronyban soha téesz. Most szervezik, őket nem kel- lelt agitálni, aláírták mindjárt az első nap. ehát Fintor bácsi nem is lehet tag, ha csatorna őr. —Pártoló tag vagyok., őszig leszek már csak őr, aztán nyugdíjba vonulok. — Majd segíthet azért ő is nekem — szólal meg most már Gizella lánya is, aki rendes tagnak jelentkezett. — Én is csak tudok majd valamit dolgozni ott is, — mutatkozik be a fiatal Fintor Mihály — bár az iskolától, meg a házépítéstől nem marad sok időm. — Milyen iskolára akvu menni? — Ha már apám otthagyja a csatornát, csak őrködni kell tovább is valakinek. Én sveretnék lenni ez a valaki, de előbb el kell végezni egy 8 hónapos iskolát, mert most már anélkül nem vesznek fel csatorna őrnek senkit. Két napot kell egy vagy két hetenként bent lenni Nyíregyházán, közben szeretném felépíteni az új házat. Amint látja, két család lakik ebben a régi kis házban, hát van egy telkünk, arra építünk. Már meg is kaptuk a kölcsönt rá. — Nem gondolt arra soha, hogy elmenjen városra dolgozni? — Nem én soha. Nincs annak semmi értelme. Nem ' sokan mentek az egész faluból sem egyébként. Akik elmentek, azok már régen elmentek. Nevetünk aztán annyit rajtuk, amikor hazajönnek. Ruházatukkal, viselkedésükkel akarnak feltűnni a legtöbben. A bál aztán hamar véget ér a számukra rendszerint. Én azt mondom, nem is vitte őket semmi más, csak a kalandvágy. Nemegyszer előfordult már, hogy amikor mentek vissza, itthon kértek pénzt útiköltségre. — Szóval megtalálja itthon a számítását? * IT n azt hiszem, meg fo- gom találni. Igaz, hogy ha sikerül apám helyére beállni, én nem kapom meg az apám fizetését, mint kezdő, de ki fogunk jönni. Ha készen lesz a ház, elvégzem az iskolát, azonnal megnősülök. Feleségem meg dolgozhat rendszeresen a téesz- ben. Ahogy újra szóba kerül a téesz, a legilletékesebb, a tag. Gizella veszi át a szót. — Azt vitatják már itt az emberek, hogyan dolgozzunk majd. Nem helyesli senki sem a brigádmunkát. Inkább azt szeretnék, ha minden tagnak külön kiosztanák a kapálni valót... Gál Béla. 5
