Kelet-Magyarország, 1961. január (21. évfolyam, 1-25. szám)
1961-01-22 / 18. szám
al idén megkezdik Nyíregyháza egységes vízmüvének építését Ebben az évben megkezdik Nyíregyháza egységes vízmüvének építését. Létrehozásával a lakosság régi vágya teljesül, hiszen a város vízellátási nehézségei közismertek. A tanács minden erőfeszítése ellenére gyakran előfordul, hogy a háziasszonyoknak utcákat kell végig róni, amíg egy vödör vízhez jutnak. Csak nehezíti a helyzetet, hogy a kutak '•«ízszegények, kimerülőben vannak. A vízmű naponként nyolcezer köbméter vizet biztosit majd a lakosságnak, valamint a meglévő és épülő üzemeknek. A vízszolgáltatáshoz szükséges mélyforrású kutakat már évekkel ezelőtt létrehozták Kótaj határában. Ezekből a kutakból búvár-szivattyúk nyomják majd, maximum két atmoszféra nyomással a helyszínen vastalanított és mangántalanított vizet két, egyenként 300 milliméter átmérőjű azbeszt cementből készített távvezetéken 11 kilométerre, a népstadion mellett létesítendő vízműtelepre. A telepről nyomás fokozással jut el a víz a Kígyó utcai víztoronyba, ahonnan elosztó vezetékeken kerül a városi hálózatba. A terv szerint az idén Kótaj határában megkezdik a kútfejek építését, ami a bekötő Út, a szivattyúház és szűrőberendezéssel együtt kb két évet vesz igénybe. Ezzel egyidőben épül Nyíregyházán a vízműtelep is, ami két darab 1500 köbméteres j tartályból és szivattyúházból áll. j Valószínű még ez év végén sor kerül a 40 méter magas, 800 köbméteres víztorony alapozási munkálataira is. | A víztorony építésének érdé-! kessége lesz, hogy a felszaba- j dulás után bevezetett csúszós zsa- luzási módszerrel készül. A nagy munkálatokat az ÉM] Szabolcs megyei Állami Építő- i ipari Vállalata építi. A terveket ; Geiszer László az ÉM Mélyépítő j Tervező Vállalatának mérnöke j készítette. A vízmű létesítésére Összesen 73 millió forintot fordítanak. Az idén körülbelül 12 milliót költenek rá. Az építkezéseket előreláthatólag 1963 végére fejezik be. H. 1* parasztember boldogulásáról hrdőa Antalnak, Porcaalmára A gépházban Tóth József, a tiszavasvári téglagyár üzemlakatosa irányítja az üzem téli főjavítási munkálatait. A képen a tápcsiga részeit gondos vizsgálat és javítás után szereli vissza helyére. Kedves Anti bátyám! Emlékszik-e még? Akkor is tél volt, csikorgó hó borította végig az utcákat, csak úgy szálltak a hódarabok a lovak patkói alól. Egy esztendeje történt, hogy feldíszített szánkókon vittük ki a táblákat a falu végére, oda a községjelző tábla alá; ezzel a felirattal: „Termelőszövetkezeti falu.” Remélem, azt se felejtette még el, hogy este jóféle vendégmarasztaló bor mellett szőttük a szót, amiből jókora cikket írtam az újságba. Félesztendő múltán, a legutóbbi nyáron már avégett látogattam meg: na, Anti bátyám, mi lett a sok ígéretből, hogy ízlik az új, mármint a szövetkezet. Elmondta, szép sorjában, komolyan és őszintén — újabb írás született belőle — és megígértette velem, hogy a nagy számonkérés, vagyishogy a zárszámadás idején újra ellátogatok Pores- almára. Hát most legutóbb a riport befejező része dolgában siettem Anti bátyám portája felé, s bizony szárnyát szegte a kedvem, amikor a kedves felesége nagy sajnálkozással újságolta: Anti bácsi nincs itthon, ő sem tudja merre lehet, melyik rokonnál, sok időbe telne, amíg megtalálnánk. A Dózsa irodáján sem találtam. Mégis bocsássa meg fnost utólag nekem, hogy a „háta mögött” kíváncsiskodni mertem. Mi tagadás: nyugtalanított Anti bátyám sora, élete, csakúgy, mint azé a félezernél is több porcsalmai családé, amely a Dózsánál kereste ebben az esztendőben a boldogulását. Azt is elárulom, hogy az elnök, mag- a főkönyvelő lett a „bűntársam”, tőlük tudtam meg mindazt, amit most levelembe leírok. Valahogy Anti bátyám helyett ] is büszkélkedve jegyzem fel, | hogy a tízszeresére nőtt szövet-1 kezet — a gondok és a bajok | mellett — közel félmillió fó- J rintot költött ebben az évben, az elsőben a gazdagabb új- esztendők megalapozására. Van már magtárpadlásos istálló a tehenek részére, a növendék- marhának három Is, az újonnan épített süldőszálláson pedig éppenséggel félezer „lábon, járó pénz” kerülhet fedél alá. A 3000 férőhelyes cslbenevelő épületére fordított összeg sem az „ablakon kidobott” pénz, csakúgy, mint a 120 férőhelyes hizlaldáé... Jólesett summázni a számokat, amiből megtudtam: a porcsalmai Dózsa — az Anti bátyám közössége — 5 millió 771 ezer forintot érő állóeszköz birtokosa. Tudom, Anti bátyám fel tudja mérni ezeknek a számoknak a jelentőségét, azt, hogy mit jelent az első esztendei alapozás a jövöt illetően, de érzem, most mégis arra gondol: jó, jó, Öcsém, de beszéljünk csak a lényegről, a megélhetésről, a boldogulásról. És ez természetes. Én is hasonlóan gondolkodtam, s már bújtuk Is a lapokat, látni a lényeget, fehéren feketén. Jó most kimondani a szót Anti bátyám: ez a lényég nem is olyan kevés, mint ahogy egy év előtt még sokan hitték Porosaimén. Pedig az eredmények ha nem is fényesek, aranykeretbe valók, ami az induló évben természetes is,'"de azért jók. A munkák nehéz Indulása, a ki- sebb-nagyobb súrlódás egymás között, no meg a cudar időjárás mind-mind nehezítette r a helyzetet. Elhiszi nekem Anti bátyám, hogy jóérzés fog el, ha azt hallom, hogy a porcsalmai embereknek nem okozott csalódást a szövetkezet? Jó dolog hallani, hogy a falu bőségesen el van látva kenyérrel, hogy évközben rendszeresen osztottak pénzelőlegét, mindenki megkapta a járandóságot a bevitt értékekért, hogy >» kapott, meg a háktájiba» termett kukoricán jó kövérre híztak az egy év előtti kismalacok, s most egymást érik a disznótorok. Igaz, a munkaegység betervezett értéke néhány forinttal kevesebb lett — éppen a fentebb említett okok; miatt — de a becsületes mun-: kának tisztességes megélhetés:. lett a gyümölcse. Láttam, Anti bátyámnak — a kora elléne — 300 egysége van, de található olyan család — mint például Czibere Víncéék — ahol a. több kéz szorgalmát most közel kétezer munkaegység igazolja. Ebből pedig — szorozzuk, csak közel 30 forinttal! — lehet boldogulni, különösen ha hozzávesszük a kis „sallangokat”... Az indulás perceiben még azt kérdezték a porcsalmaiak: vajon nem halunk éhen a téesz- ben? így volt, ugye Anti bátyám? Tudom, ha sikerül találkoznunk, ezen már csak mo- scúygunk és gyorsan rátérünk az izgalmasabb kérdésre. Arra, hogy mi lesz holnap, holnapután? Mostmár nincs ezer darabban a föld, alaposabb tervezésre kerülhet sor. Hallottam az elnöktől, az idén rátérnek a brigádrendszerre, a munkák jobb megszervezésére, bevezetik a területfelosztást, meg az eredményességi prémiumot, ami. magyarul azt- jelenti: aki tisztességesebben dolgozik, arányosan több lesz a haszna is. Hogy miből? Az állattenyésztés várható fellendüléséből, a gyümölcs és az aprómagvak termesztéséből. Bizonyára találkozik majd a tagság akaratával, hogy az új gazdasági évben havonként osztják'majd az élőleget... Mit írhatnék búcsúzóul? Azt, nagyon szerettem volna, ha személyesen is 1 találkozunk. Még egyszer bocsánatot kérek, hogy az itt leírtakat „kerülő úton” szedtem össze, de úgy érzem, a tagság bizalmát élvező vezetőik az Anti bátyám é? az egész Dózsa közösség szíve szerint szóltak. Tisztelője: Angyal Sándor A fűmag kácsolú ember. Hosszú éveken keresztül dolgozott ácsok mellett. Néhány napja szóltak neki, hogy ha kedve tartja, már most akad számára tennivaló az építkezéseknél. Azóta dolgozik itt. — Gyújtsunk rá már András bátyám — mondja Mátyás Mihály, miközben a nagyfűrészt a pajta oldalához állítja s megtörli a hideg időben is verejtékes homlokát. — Nem hajt minket a tatár... Ketten „Kossuthot” kotornak elő, Szabó András pedig a kurta- szárú csibukot tömköáí. Azt tartja, ez való az ilyen szakmában. Munka közben is elpöfékelhet vele az ember. Most, hogy elült a fűrészek fültépő ' zaja füsteregetés közben mór. nyílik egy kis beszélgetésre Megkérdem SzaÉrtesítjük az Ju százalékos közszolgáiét! alkalmazottak arcképes igazolványra jogosult szerveket, hogy az igazolványok érvényesítését a MÁV Debreceni Igazgatósága 1961 február elsejével megkezdi az előző évben kiadott, körlevélben közölt be- ütemezés szerint. Az összegyűjtött és személyesen behozott igényléseket előre történő közlés esetében a behozatal napján az Igazgatóság elkészíti, A szükséges nyomtatványok a MÁV állomásfőnökségek számadó pénztárainál darabonként 30 fillérért kaphatók. Ugyanez idő alatt érvényesítik a hadirokkantak igazolványát is. Az érvényesítést 1961 március 31-ig be kell fejezni. y MÁV Igazgatóság Debrecen. Százhetven új gyártmány a szerszámgépiparban Szérszáingépiparuhk 1960-as termelési tervét 104,2, exporttervét pedig 117,1 százalékra teljesítette. Az előírt 156 helyett 170 gyártmányfejlesztési feladatot oldottak meg. Az idén az iparágnak a tavalyi tényleges eredményhez képest teljes termelését 8, exporttermelését 17, a termelékenységet pedig 5,8 százalékkal kell növelnie. Szerszámgépekből 18,9 csapágyakból 29,5, kábelgépekből 22,3 forgácsoló szerszámgépekből pedig 5,7 százalékkal készül több az idén. Ezek á gyártmányok teszik lei a szerszámgépipar termelésének körülbelül ötven százalékát. L j gepe'i Kis v nrilán . A kisvárdal Gépállomásra eddig harminc Bjelorusz traktor, harmincnégy pótkocsi, ötvennégy műtrágyaszórú és több fajta más munkagép érkezett. Tavaszig még i 50 erőgépet és több száz munka-1 gépet, többek között nyolcvan ekét szállítanak majd a gépállo-! másra. ÉPÍTKEZÉSI HIBÁBÓL LAKÁSTÜZ Péntek reggel -a. Dózsa György utca 0 szám aló] tűzesetet jelentettek. Építési hibából a lakásban a .cserépkályha alatt meggyulladt a padló. Bár komolyabb mérvű kár nem származott belőle, a tűzoltóság felhívja az építők figyelmét, máskor több gondot fordítsena.’; a f:ág ■teleiére. * J keresztvdgo fűrész nagy brummogása közben harsogva harapja a fenyőgerendákat. A ki» deszkavágó sikongva ugrál a göcsörtös fában. A három ember nagy- kucsmásan, pufajkában, vagy meleg köce-félében hajladozik a fűrészelés ritmusára. Mögöttük már garmadában áll a tok feldolgozott anyag. Jászoltartó oszlopokat készítenek a tagok által felajánlott és a tanya- központban szállított faanyagból. Hetven pár ló számára. A szőke, zömökebb Mátyás Mihály és a maja*, sovány Vaskó Elek már régi tagjai a vas- megyeri Micsurin Tsz- nek. Szabó András, a harmadik, új tag, a decemberi nagy helyi „forradalom” idején lépett a közösbe, öt és fél hollas kisparaszt, afféle mindenhez értő, barbó Andrástól, hogy sikerült az „operáció”. Rögtön elérti a szót, tudja, hogy a belépésre célzok. — Vérvesztescg nél- kül. —• mondja nevetve. — A kisüzemben is termelni, dolgozni kellett, itt sem más a helyzet. Csak másak a körülmények. Kitágult a határ... De azért azt is elmondja, hogy szokatlan ez az új élet, meg..., ki tudja, mit hoz az esztendő. Vaskó Elek bizonygatja, hogy ne féljen csak, könnyebben megbirkóznak közösen az időjárással, mindennel. — Cefet egy idő járta az elmúlt esztendőben. Igaz-e András bátyám? — szól közbe Mátyás Mihály, amire Szabó bólogat, hogy bizony így volt. — Na, látja — folytatja Mátyás — mégis megbirkózott vele a „Micsurin’'. Vegye az én példámat, egymagám négyszázhaivannégy munkaegységet szereztem. Számolja ezt öt vénével... Majdcsak huszonnégyezer! Szabó András hallgatagon szívja a pipáját. Mit is mondjon erre? Igaz! Bízni kell és dolgozni. És akkor lesz eredmény. Szó nélkül nyúl a kis kézi fűrész után s a fűrészfogak rikácsoló zajjal kapnak bele a gerendába. Kis idő múlva elhallgat a fűrész, Szabó felegyenesedik, ránéz a másik kettőre és azt mondja: — Halljátok, még eddig nem mondtam senkinek... Van egy zsák fűmagom a padláson. Valódi aitgolperje. Azért termeltem, hogy feljavítsam a rétemet. Gondolom, hasznát venné a. szövetkezetünk. — Mert, tudjátok, csíráké pes az a mag... S. A. hebruár 1-1ÖI kezdik ax 50 asáxalckos arcképe* iaazolványok ervényenítéaéi v \llv köziemen* e
