Kelet-Magyarország, 1960. december (20. évfolyam, 284-308. szám)

1960-12-11 / 292. szám

ÚJRA A CSALÁDBAN VencaeLló. E tisza-parti fövé­nyea hirdette ki Könyves Kál­mán, hogy nincsenek boszorká­nyok. (Pedig hány van — kacsint huncutkodva Mátyás Gyuri bá­csi.) így tartja a szájhagyomány. És itt állt egykor Lokántffy Zsu­zsanna kastélya is. Dehát már el­vitte a Tisza, minden szem porát. Idáig jutottunk a község múlt­jával mikor Gyuri bácsi, egy mon­dattal hátraarcot csinált: — Meg itt van a csirás krompé bőcsője... — Ezzel a bemondás­sal esőstől belepottyantunk a mába, — A krumpli nekünk a kassza, a bank — hunyorít nagy kerek szemével. Csendesre fogja a szót, mintha bizalmas titok következnél — Azért van vagy negyven má­zsa nekem is elvermelve.. Ha fogytán a pénz, szedjünk csak fel egy zsákkal,.. Ránk pillant meg a feleségére, le akarja olvasni az arcokról hihetőt mond-e. Mentéd getőzve hozzáteszi: — Tetszik tudni... az asszonyok... ha el­adnák egyszerre... elkőtenék az árát . A vérbeli tsz elnök Még idézget a „föld alatti banknál” erősítgeti, inkább a ma­ga megnyugtatására, — hogy a paraszt abból pénzel egész évben amit termelt, nem kívánhatják hát, hogy mindegy cseppig eladja Közben előkerül egy fénykép, — a mama hozza az első házból. — rajta ifjúpár, Rudi és a felesége. Rudi, a fiúk iskolázott ember, Üjhelyben végzett, szőlész, levele­ző úton az egyetemet végzi, ci vilbem csoportéinak Mádon. Még ®i se fújta a szél a lábanyomát, mivelhogy tegnap járt itthon, ér­tekezletre jött Ojhelybe, kicsit 1 hazanézett. Hát náluk Mádon, Jnincsen földalatti „kassza”, még ris egész évben van miből pén- laelni. 7 p«fig «lég gyenge társaság Ismerteti Gyuri bácsi. — a ! flataiok elhúzódtak a városba az 1 dregek meg folyton isznak ... — Kevés az ember! Mondtam ita, fiam olyan durva a kezed — lesd Mátyás néni veti közbe az i anyák gyöngédségével, aki a fel­inőtt gyerek kezét is finomnak szeretné látni, mint akkor rég... Hiába elnök Rudi, megfogja, amit kell, etet, itat, villázik, ami Jön, Ha hiányzik egy ember oda­áll a helyébe. Vérbeli elnök le­ilehet, barát is, paraszt is, vezető is. (Nem mintacsoport az övék, mégis I szépen osztanak. BETEGSORS Közismert igazság, hogy nem jó dolog betegnek lenni; Hát még kórházban feküdni! Az vesse rám az első követ, aki mint kórházi beteg, olyan jól érezte magát, hogy két­hetes eforiai, tengerparti üdülőjegyét elcserélte egy kórházi beutalóért! Meft egy ilyen kórházi beutalás sokféle megpróbáltatás­sal jár. Arról ne is beszéljünk, hogy a betegség természete szerint ki milyen tortúráknak van kitéve, — ez természetes, ez a rendje-módja a gyógyulásnak. De azért a beteglátogatás szörnyű intézményét mégiscsak megszüntethetnék! Ott lábadozik a beteg a hatos kórteremben, balról a harmadik ágyban. Végre megszűnt a hosszas diéta, lehet végre enni, lehet falni, zabáin!, mert a betegnek most híznia kell! Ott fekszik szegény éhesen az ágyon, a kórházi menü utáni korgó gyomorral — és jönnek a beteglátogatók... A jó Tilda néni megérkezik és jókora csomag bontásá­hoz kezd: — Néked hoztam, fiam, tudom, hogy szereted — s már ott van a beteg örömtől csillogó szeme előtt az óriás üveg .őszibarackbefőtt. De jön Elek bácsi jóféle paprikás tokaszalonnával, fok­hagymás kolbásszal, s egyből nekiesik az őszibarackos üveg­nek. Tilda néni viszont jóízűen falatozik a tokaszalonnából, s a kolbászt is megeszi. Aztán jön Havelka, a jószomszéd, egy kis füstölt sonkával és a bájos Ciliké, nagy csomag cukrászsüteménnyel. Jön Áron egy lábas lscsóval, nagymama a rántottcsirkével, a jóbarátok szalámival, finom vörös- borocskával, finom Zsiráf sörrel. Letelepednek a beteg ágya köré — és mindannyian enni kezdenek. Hogy enni? Az nem kifejezés! Ott fekszik az éhes beteg az ágyon, s úgy nézi a rántott csirkecombot, amint Havelka szomszéd feneketlen bendője- ben eltűnik. Nagymama a cukrászsüteményből lakmározik, Áron a szalámit falja, Ciliké már az utolsó falatot tunkolja a lecsóból, s a jóbaróiok már az utolsó morzsákat csipegetik. Utána jót isznak a beteg egészségére a hozott vörösborból, s mind egy cseppig kihörbölik a Zsiráfot is. A beteg meg csak nyel, amikor a többiek nyelnek, a nyál összefolyik a szájában. S estére a hőmérő higanyszála megint magasra szökik és a másnapi vizit szegényt újra há­rom heti szigorú diétára ítéli... gy. •• kV­mindenhol. Paraszt létére rakta í fundamentumot a magiár alá ácsolta a pajtát, hogy kevesebt pénzt kelljen kiadni a közös kasz- szából. Paraszt ösztöne, — amii lehet csináld meg magad — nerr hagyta cserben. De mit látott' nyakló nélkül kérik a hitelt, bái küszködtek egész évben, mégii évvégén szorult a nadrágszíj. — Meg a sok lopást, szekérrel vit­ték a krumplit, a. fűszedő asz- szonyok kosara paprikával voll megrakva, ö meglátta, szólt is akkor is. megtette volna, ha, nerr választják be áz ellenőrző bizott­ságba. Ez sók embernek nem tet­szett. Alulmaradtak még akkor a tisztességesek,, nein is,álltak a sarkukra rendesen, inkább a könnyebb utat választották.. Rossz hómokdombot kapott a ki­lépés után, a legrosszabbat. Ha nem szereti a földet rajongásig, rá se néz. De egy vasárnap is sok, ha nem látja. Nemrég aztán meg­adta neki, amit kívánt: betelepí­tette szőlővel. — Hijtak engem már a nyáron vissza a tsz-szőlőbe. Most már más, kihullott a férgese, az el­nök is új, Azt mondtam, ' hagyja­tok mán a nyáron, látjátok a fiam is nősül, a házam is re- perálom. Majd az' őszön ... j, És eljött az ősz. De sok álmat­lan éjszakája volt míg újból el­jutott az elhatározásra. Valóság­gal beleremegett a keze amikor aláírta. . így i- hát tavaszkor, vagy még előbb újra odaáll a szőlőnyi­tók közé, újra ott érzi magát a családban. Túl van -a másodszori önmegvíváson. Rudi is helyesli, ő pedig nem akar rosszat a szü­leinek. De azért gondolkozik, hangtalanul, perel a még megmaradt másik énjével: — Tetszik' tudni, nálunk pa­rasztoknál nagy a rizikó. Ha a gyárban a munkás selejtet csinál, vagy megbüntetik, vagy nem, de még ha meg. akkor is. Mi kit [ büntessünk, meg? A természetet? I Mert kérem az . «jsinálja nekünk a selejtet, a jég, az. aszály, az eső, a köd., ki vagyunk téve minden­nek. Valahogy ezt a rizikót kéne megosztani. A gyárral. Magyarul, j kapjam én meg a szövetkezetben j a havi bérem, a legalacsonyabb j kezdő bért, de az mindig biztos legyen. Szó. szót követ. Lassan kikere- kedih, hogy , egy egészséges tár­saság (kifoghat a rizikón, van el­lenszere, a fagynak is, a ködnek is, az aszálynak is, a sok esőnek is. Meg van olyan jövedelemfor­rás, áz állattenyésztés, és ezernyi . Ha jól kezdenek más, ami segít, ha rosszalkodik az idő. Meg is érti a tapasztalt parasztember, sőt azt is, nem ör­dögi mesterség a havi fizetés sem, megcsinálhatják majd. nem má­son, rajtuk múlik, — nem <is kez­dő'bériéi. — ha jól megvetik az ágyát, már most a kezdet-kezde­tén. —' A csirán krompé lesz a mi valutánk, csak legyen elég gé­nünk. A Tiszántúlon van egyezer holdas;', rét, selymes füvet terem, ott jó helye lesz a gulyának. —. Hát a hót Tisza, — toldja meg Mátyás néni, — csak körül kén , húzni dróttal, valóságos pa­radicsom a vízijószágnak, libá­nak, kacsának ... —, Csak egy kicsit igazítani kell a határunkon — ráncolja össze homlokát Gyuri bácsi. — Mert. a mi határunk tizennyolc kilomé­terre is kinyúlik, közbe a falu alatt már kezdődik a gávai ha tár ... És ez már a ma és a holnap ölelkőzése. Ma csak szó, beszéd, tervezgetés, holnap, holnapután élő valóság, pénz, kenvér, önbiza­lom, megnyugvás. „Én utójára halok meg éhen...” — köszönt el tréfásan ven'csellői házigaz­dánk. — „Ha az egészségem jól szolgál,' felőlem még várhat a nyugdíj.” Egy,, vencselíői ..parasztházban mesjyújtották a lámpát.,.. Páll Géza. A zárszámadások és a termelési tervek érdekében Szerte a megyében készülődnek a termelőszövetkezeti zárszám­adásokra és a jövő évi termelési tervek elkészítésére. Ezek érdeké­ben a baktalórántházi járásban a napokban rendeztek háromnapos kioktató értekezletet a termelő­szövetkezeti könyvelők részére, hogy sikeresebbek legyenek a zár­számadással kapcsolatos mun­kák. Ugyanakkor á termelőszövet­kezeti elnökök és agronómusok is kétnapos értekezleten beszélték meg az 1961. évi termelési tervek elkészítésével kapcsolatos problé­mákat. A kisvárdai járás termelőszö­vetkezeteinek könyvelői is három­napos könyvelési tanfolyamon vesznek részt, hogy egyre zökke­nőmentesebben készíthessék el a zárszámadással kapcsolatos mun­kákat Itt is megbeszélik a jövő évi termelési tervek elkészítésé­vel kapcsolatos teendőket. — Persze, mert a gazdálkodás­ihoz ceruza is kell — süríti sza- I vakba véleményét Gyuri bácsi. — |Vagyis tanult elnök... Végülís !megállapodunk abban, a jó el- imök roász társasággal búzaszem a (konkoly közt, és fordítva. — Dehát a miénk, amibe én [is jártam hat esztendeig, nem j akármilyen vöt. Az elnököt egy ! esztendőbe egyszer láttuk, a tag­ság... Mindenünnen a salakja jött la tez-be. Ök felöltöztek, a tisztes- 1 séges meg levetkőzött... • Nem volt olyan könnyű Rögös út vezetett a tsz-hez, ne­héz szívvel lépett be, de legalább olyan nehéz volt otthagyni a kö­zöst, az elképzelést, a két karja «nejét. Mert ottmaradt az erő 1BGY HÉTTEL KÉSŐBB TART­JÁK MEG A „CSAK ÜGY, MINT PESTEN” ELŐADÁST , A Nyíregyházi Móricz Zsigmond ISaínház vezetősége közli, hogy a ídecember 12-re hirdetett „Csak júgy, mint Pesten” előadást egy ; héttel később, december'19-én fél kilenc órai kezdettel tartják meg. jA megváltott jegyek érvényesek. ,á december 19-i előadásra még néhány jegy kapható. Csakis a tenyérnyi notes* és a ceruza lehetett az oka, hogy a hosszú, kecskelábú asztalok kö­zött elhalkult a meleg, tarka zsi- bongás. És á félszáznyi nő közül most kivált az egyik barna, ala­csony termetű asszony s egyene­sen hozzám lépett. Arca kerek még, a ráncok árnyékai csak bu- jócskáznak rajta. Feje egyszínű, szürke fejrevalóval van bekötve; előtte barna-cirliás vállas kötő. — Már ne tessék haragudni, hogy megszólítom. Maga írni akar innen valamit. Igaz-e? — Eltalálta. Pontosan,az a szán­dékom — feleltem gyorsan és közben arra gondoltam: fuccs annak a tervnek, amit a szer­kesztőségben olyan szépen előre megbeszéltünk. Hogy férfi lesz. a riport hőse.. Dehát mit lehetett itt tenni, amikor a nagyhalászi Pe­tőfi TSz irodájába azon a na­gyobb termen keresztül lehet bér jutni, amelyikben most fele-fele részben félszáznyi asszony és leány végzi színes zsibongással az óriás dohánylevelek gondos cso­mózását. — Aulán mii írhatok magáról, kedves nénikén? — Azt, hogy én S p e k e r Sán- dorné vagyok és nekem pár hét múlva telik le az első szövetke­zeti esztendő. A többiek már ré­gebben itt vannak. — És hogy telik el az első esz-. tendő. Jól vagy rosszul? — Inkább a végén mondanám azt meg. Előbb azt, tessék felje-., gyezni, hogy kezdtem, itt «.... eb­ben a mi uradalmunkban. Mert, ahogy mondják: középparasztok­A vezetőség azonnal adja a foga­tot... A másik pedig: egész ara­tásig úgy tudtuk,, hogy — a terv szerint — negyven forint lesz egy munkaegység. De a jó mun­kánk után ez mostanra negyven­öt forintra emelkedett. Ifát nem húzzák, nem serkentik az ilyes­mik az embert?! — kapta vissza beszéde eredeti színét, határozott­ságát. — Ami ast illeti, maga valóban jól fejezi be a szövet­kezetben eltöltött első évet. — így van. Ezideig majdnem hétezer forint előleget kaptam. Kenyérnekvalóból közel tizen­négy mázsa van a kamarámban, A közösből való járandóságként jó öt mázsa krumplit, egy mázsá­tól száporábban cukrot', nagy sze­kér szalmát vittek fogataink az udvarunkra... Zárszámadáskor is jár még többféle természetbeni. A háztáji termésévéi minden jól összekerül az udvaron, kamrá­ban, padláson... Hanem a legje­lentősebb az a halom pénz lesz, amit elibem raknak... akkor... — és most a szeme kifényesedett, kerek arcáról a ráncok bujkáló árnyékai is eltűntek és nevetett... a tiszta, neki szabadult nevetéséi a többiek dola körül csókolgatta, és magával ölelte.,. — Ki-lenc c-ezer fo-rlnt... .Ennyire számí­tok. Minden egyéb mellett még... Fejős tehén, hat süldő is van ott­hon; -négy szerződött..., kettőnek disznótora lesz... Mondjon ne­kem valaki az életre különb le­hetőséget. Ahogy én vagyok egy nak számított a mi családunk. Hét hold körül .adtunk be. De mi volt az a mpstani ezerötven hol­dunkhoz?!- — röpítette feljebb a hangját egy bizonyos fokú, de csep­pet sem sértő gőgös dacosság. — No igen, hogy is vált az a kezdés egyéwel ezelőtt 7 — Ügy, hogy a belépéssel együtt egyebet ,is elhatároztam. Mégpe­dig azt, ha , erőm, egészségem en­gedi, (negyvennyolc éves vagyok még) négyszáz munkaegységem­nek meg kell tenni! Kicsi híja, hogy, az erős nyo­mástól ki nem tört a ceruzám hegye. Szemöldököm pedig csú­nyán felgörbülhetett. — Meg is van ez a... rengeteg kereset? — ágaskodott bennem a kíváncsiság. — Meg. Mert akartam. Kora tavasztól mostanáig, vetés­től yb.gtakarításig minden -munka- ba % ott voMam,: Már ami, a nö­vénytermeléssel együtt jár. Ezt szeretem a legjobban... Két női ■munkacsapatot alakítottunk. Jól éreztem magam köztük. Mint most ,itt, is-, a csomózásnál. —■ Fii adta azt ■ a lendületet, ami clykora teljesítményre ké­pessé, tette? — Egyszerű, az. - gondolkozott 'el kiisikét, e rövid bevezetés után. De a következő pillanatban eddig'-megismert határozott, derűs ■hangja, halkabb, lett: — A férjem Hosszabb idő :ót-a betegeskedik szegény. Többször - kell - orvosi vizsgálatra, injekciózásra vinni. esztendő után. Teljesen megnyu­godva. Mindennek hallatára dehogy tudtam egyebet mondani, mint még ezt: — Hát a család? A gyerme­keiről nem beszélt még. A szája körül megint észre vettem azt á különös, sértés nél­küli büszkeséget. — Eh. Nem akartam végig di­csekedni az egészet, amit az elv társ feljegyez. Hogy a gyerme­keink is miképpen vannak ellát­va ruhával, lábbelivel. Hanem s* neveiket éppen felsorolom még, László fiúnk katona. (Nocsak, ha majd az is leszerel!) Marikánk tizenhét éves, a kendergyárban dolgozik. Jó munkás, szeretik, megbecsülik. Pistukánk amolyan gyenge, suhanc fiú még. Otthon van inkább, vigyázni az apjára. Margitkánk a legkisebbik gyerme­künk első osztályba jár. Csak e férjem, szegény? Ha ő is velem lehetne a munkában... De lesz talán még. Akkor a megnyugvás somban még több lehet « bol­dogságom is. No és a jövő... — mozgattam meg v.jjaim közt a ceruzát, mert e kérdésre vártam a legfonto­sabb választ. — Milyennek látja, képzeli azt el a közös gazdaság­ban... Most Speker Sándorné nézett rám igen csodálkozás, — Ugyan, kérem. Hát, amit el­mondtam nincs ebben benne már az is? ★ Igen, ezt a feleletet hagyta a végére Spefcer Sándorné. A meg­tudtak alapján tökéletesen igaza van. ASZTALOS BÁLINT 4 ^Megiujiujnáu

Next

/
Oldalképek
Tartalom