Kelet-Magyarország, 1960. december (20. évfolyam, 284-308. szám)

1960-12-10 / 291. szám

1960. december 10, szombat Névnap: JUDIT A NAP ESEMÉNYEI: Száztíz évvel ezelőtt halt meg Bem József — a legendáshírű Bem apó — az 1848-as magyar szabadságharc lengyel tábornoka. A rabszolgaság eltörlésének egyik kiváló harcosa, Lloyd Garri­son amerikai író 155 évvel ezelőtt született. ★ BOKI KARTÁRS DILEMMÁJA Egyesek állítása szerint a víz­nek kalóriája van s a víz táp­értéke annál nagyobb, minél több benne — az iszap. Ezt Bö­ki kartárs erősen kétli, de még jobban a Kalinin utca és Vé- csey utca kereszteződése környé­kén lakók, akik az ottani köz- kútból nyerik az erősen iszapos vizet. ★ A VÁROSI NÖTANÁCS decem­ber 13-án, délelőtt 9 órakor kibő­vített ülést tart a városi tanács nagytermében. Az ülésen a nő­mozgalom előtt álló közvetlen tennivalókat vitatják meg. A ki­bővített ülésre meghívják a ta­nyai, kerületi és területi nőtaná- cs«U vezetőit. ★ SZAKMUNKÁS vizsga-előkészí­tő tanfolyam indul december 15-én a Nyíregyházi Kertészeti Technikumban az ezüstkalászos tanfolyam második évét elvég­zett téesz- és egyéni parasztok ré­szére. Az önköltséges tanfolyamra a technikumban délutánonként Inántsy Ferenc tanárnál lehet je­lentkezni. ■ír A DOHÁNYBEVÁLTÓ és Fer­mentáló Vállalat októberben kezdte meg az 1981. évi dohány- termelési szerződések kötését. Ed­dig a tervezett területnek ötven­hat százalékát kötötték le szerző­déses dohánytermelésre. ★ A SÓSTÓHEGYI ZALKA MÁTÉ TERMELŐSZÖVETKE­ZETBEN a nők derekasan kive­szik részüket minden munkából. Többen — akik korábban elmentek a szövetkezetből — visszatértek a közös gazdaságba. A munkában különösen szép eredményeket ért el Szabó Jánosné, özvegy Kalán Péterné, Deák Mihályné és Deák Györgyné. ★ A BEREGI keresztszemes házi- szőtteseket készítő iparművészeti dolgozók új motívumok alkalma­zásával növelni tudták az export- rendelést. Termelésük meghárom­szorozódott s a szőtteseknek a fele exportra került. ★ VIRÁGZIK A GÓLYAHÍR! A rendkívül enyhe időjárás megté­veszti a természet növényvilágát, így járt a gólyahír is, amely a Kisvárda és Ajak közötti lápos, vizenyős területen teljes pompá­jában virágzik. KEI.ETMAGYARORS7.AG A Magyar Szocialista Munltasoán Szabolcs-Szatmár megyei Bizottsága és a Megyei Tanács lapja. Felel«» szerkeszt«. Bálim Lajos. ICiadJai • Keletmagvarorszás Lap­kiadó Vállalat relel«* kiad«: f arkas Pál. Szerkesztőség. Nyíregyháza. Srttllr tér Jt. Tel- 16-Ttl, lá-71, 1S-TJ. Kiadóhivatal: Nvlregvháza. Zsdánov Ui L Tel: 30-00. Kéziratot nem «rzOnk meg, ós nem adunk vissza. Terleszti a Magyar Posta. ElóHzet- hetö a helyi postahivataloknál és kézbesítőknél. Szabolcs-Szatmár megyei Nyomda- \pari Vállalat, Nyíregyháza, Dózsa György u. S. Mérges szerzők A japán televízió- és rádiójátékok szer­zői nagy gondban vannak: nem tudják, milyen halálnemmel végezzék ki áldoza­taikat a bűnügyi drá­mákban. A rendőrség ugyan­is mozgalmakat indí­tott az erőszakos cse­lekedetek megakadá­lyozására, és az író­kat felszólította, ne ábrázoljanak revol­verrel vagy késsel elkövetett emberölést. A gázművek szintén tiltakozott, mondván, ha lehet, ne halja­nak meg gázhalállal a TV- és rádiójáté­kok áldozatai. Az egyik japán lap gúnyosan állapította meg: ezek a bűn­ügyi drámák legfel­jebb még unalma­sabbak lesznek, ha a gyilkosok valameny- nyi áldozatukat ki­zárólag méreggel ölik meg. Ma nyitják meg a mozit Nagyhódoson Nagyhódos község lakói minden bizonnyal várva-várják a mai na­pot, december 10-ét. Ugyanis ezen a napon kerül sor a községben a filmszínház átadására. Hogy mi­lyen nagy esemény lesz ez a köz­ség éi etében, azt bizonyítja, hogy a községben hat év óta nem mű­ködött filmszínház, s hat évvel korábban is csak vándormozi tar­tott ei Dudásokat Nagyhódoson. Az állandó jellegű, keskenyfilmes mozi egyelőre a szombati és vasárnapi napon tart előadáso­kat. Szomuatcn a megnyitó elő­adáson a Feltámadott a tenger cí­mű színes magyar filmet vetítik. r • vásárolhat az Állami Áruházban Tivadar jó útra tér ... Kedves barátaim, valami meg­foghatatlan rejtély foglalkoztatta hetekig az elmémet. Tivadar rendes ember lett, jó útra tért. Hogy mitűi? — ez volt a rej­tély. Sehogy sem tudtam rájön­ni. De elölről kezdem az egé­szet..: Tivadar barátomnál könnyel­műbb ember nincs a föld kere­kén. Neki talán Dárius kincse sem volna elég. Pedig egy nagy vállalat tisztviselője és nem is keres rosszul. Hiába! A hónap közepetáján legfeljebb már csak tízesek szomorkodnak zsebében. Ilyenkor mézédes hangon szólít meg az utcám — Édes, drága Bandikám. Olyan rég láttalak. Hogy vagy, mint vagy? Remélem a legjobb egészségben... Zord hangon szakítom meg áradozását. — Na öregem, térj a lényegre. Mennyi kell? Tivadar barátom ekkor restel­kedve rebegi: —Becs szavamra ez az utolsó eset. Soha többet nem kérek kölcsön. Csak most segíts ki száz forinttal. Az „utolsó eset” azonban rend­szerint minden hónapban megis­métlődik. Tivadar barátom se­hogy sem akart a javulás útjára térni, pedig minden kölcsönké­résnél alaposan megmostam a fejét. — Nem szégyeled magad, fel­nőtt ember létedre nem tudod beosztani a pénzedet? Mikor nő már be a fejed-lágya? Tivadar ilyenkor szentül fogad­kozott. Még azt is megígérte, hogy takarékba teszi a pénzt. De eljött 15-e és Tivadar újból köl­csönkért tőlem. Legutóbb azon­ban csoda történt. Találkoztam Tivadarral, s nem kért kölcsön. Kutató szemekkel vizsgáltam át arcát. — Tivadar, mi bajod? Beteg vagy? Önérzetes, vidám tekintettel nézett rám vissza. — Kutya bajom! Sose éreztem magam olyan jól, mint mostaná­ban. Anyagilag hogy állsz? — Köszönöm jól. Nyílt támadásba csaptam át. — Nem kérsz kölcsön?!. Úgy nézett rám, olyan ártatla­nul, mint aki sosem csinált ilyes­mit. — Én, én öregem? Minek kér­tem volna? Szépen keresek, be­osztom a pénzemet, elég nekem az a következő fizetésig. A meglepetéstől leesett az ál­lam. — De Tivadar, hát eddig nem volt elég, mindig tőlem kértél becs’ szóra. Mi történt? örököl­tél? Méltatlankodva nézett rám. — Kölcsön kértem volna tő­led? Nem, az teljesen lehetetlen. En takarékos ember vagyok, be­osztom a pénzem, nincs szüksé­gem ilyesmire. Tudd meg, ne­kem még takarékbetétkönyv em is van. Akkor veszek ki belőle, ami­kor akarok, s nem szorulok má­sok kényére-kedvére. Ekkora szemtelenségre még csak szólni sem tudtam. Hirte­Az óra meg a mutató Messzire nyúló prizmák tarkítják az átmentét, meg haj­ladozó, színes kötényű lányok, csattanó kedvű fiúk csoport­ja. Krumplihalmaz körül kisszékek, füles kosarak és örök­ké mozgó, hangyaszorgalmú kezek. Az idegent még meglepi, a helybelinek már természe­tes ez a kép. Még a jókedv is, ami ennek a látványnak a legfontosabb része. Mert a tuzséri Rákócziban nemcsak a téieleji krumpliválogatást, de valamennyi munkát az öröm és a bizakodás csendes, majd fel-felcsapó hangjai „festik alá”. Hiszen nagyítóval se találni olyat, aki megbánta volna, hogy egy esztendeje aláírta a belépésit __ De nicsak! A krumplicsomónál alig magasabb, kemény­kötésű legény játszi könnyedén billenti vállára a csordulá­sig rakott kosarat és — a felcsúszó kabátujj alól elővillan a fehérszámlapú karóra. A többiek rá se ügyelnek, fel sem tűnik nekik, csak az idegent csalogatja a magasba lendült hófehér számlap. — Oj? — Öhöm ... — Szép kis óra. — Meghiszem azt. öt pirosat adtam érte. A legény most elégedetten tartja maga elé. gyönyörkö­dik benne, s arcára kiül az elégedettség kis vonása. Hiszen az ő fényes szélű, vastag szijú óráját még az idegen is meg­irigyelte ... Már mondja is a nevét, mert így még teljeseb­bé válik az öröme. Molnár Jóskának hívják, fiatal még, bo­rotvát sem látott az arca. — Sok volt az az ötszáz forint... Ramnéz, s a pillantásában cseponyi sértődöttség bujkál. — De tellett még másra is. Űj biciklire, meg fényes bőrkabátra. Az idén ... Az apróbb dolgokról nem is szól, hiszen az már tény­leg dicsekvés volna. Irányt változtat a beszéd folyása: — Édesapám tag, én csak kisegítő vagyok. De tudja, hogy van. Szegény már beteges, maholnap nyugdíjba megy. In-en a téeszből. Mostmár nekem kell csinálni... — És hogyhogy itthon maradt? Miért nem ment el a töb­bi fiúval, be a városba, pénzt keresni? — Itt is van pénT. a téeszten. Az idén szép pénzeket osztottak a tagoknak. Meg minek menjek? Jó nekem itthon, közel a szüléimhez, a szövetkezetben. Többet nem mo-d. mert kevé'szavú lévén, már — úgy véli. — eddig is sokat beszélt Indul, újabb kosarat emelni, s aho'pr o1halad előttem már hogy fehér szám­lapú óráján milyen gyorsan halad az idő. — angyal. V _______________________J Hétvégi sportműsor Mindössze két sportágban zaj­lik le a hétvégén említésre mél­tóbb sportesemény. Nyíregyháza hétvégi sportműsorát a ma dél­utáni dísztorna adja, melyet a Pénzügyi Technikum Sportköre rendez a Báthory u. 30. szám len ötlet villant át az agyamon. Na megállj Tivadar. Kinyújtot­tam a kezemet. — Édes Tivadarkám. Milyen jó, hogy takarékos ember vagy. Sajnos én nem vagyok ilyen. Már az utolsó fillérig elköltöttem a fizetésemet. Adj kölcsön egy százast öregem elsejéig, becs, szóra megadom. felháborodva nézett rám. — En ilyen költekező alaknak nem adok kölcsön. Tanulj meg takarékoskodni. Azzal faképnél hagyott. Azóta három hónap is eltelt, s Tivadar egyetlen egyszer sem kért kölcsön. Csoda ez, megfog- hatalan csoda. Ne csodálkozzanak azon, hogy minden szabadidőmet ennek a rejtélynek megfejtésére fordítottam. S most örömmel szá­molhatok be arról, hogy megfej­tettem a nagy titkot. íme a ti­tok nyitja: Tivadar szerelmes. Már meg is tartotta eljegyzését egy szőke kislánnyal: Palikó Linkával, aki súlyemelő a cirkuszban és leg­alább százhúsz kilót nyom a mérlegen. Linka az eljegyzés napján kéz­be vette Tivadar pénzügyeit s azóta Tivadar beosztó, mintasze­rű életet él. Csak egyszer pró­bált fellázadni Tivadar a rend ellen, de Linka akkor súlyosabb érvekkel magyarázta meg neki, hogy egy jövendő férjnek mik a kötelességei. Hát most értik ugye, hogy mi­képpen tért Tivadar jó útra. D. L. alatti intézeti tornateremben. A dísztorna bemutatón Békési Sán­dor, magyar olimpikon Is rászt- vesz, aki a bemutató után olim­piai élménybeszámolója közben levetíti a római olimpián készített filmjét. Ugyancsak ellátogat a tornaünnepélyre Csapó Kornélia is, a magyar női tornászváloga­tott tagja. Vasárnap mindössze labdarúgó mérkőzésekre kerül sor. Ekkor a megyti bajnokság elmaradt mér­kőzéseit bonyolítják le a csapa­tok. az alábbi párosításban: Nyír- mada—Nyíregyházi Munkás, Nyír- rnadán. Nyírbogdány—Nyíregyhá­zi VSC, Nyírbogdányban és Nyír­tass—Nyírbátori Spartacus, Nyír­tasson. Készülnek a ramocsaházi színjátszók Ramocsaháza eléggé kiesik a forgalomból, s bizony ritkán jut el a községbe egy-egy színtársu- iat, pedig a ramocsaháziak szíve­sen megnéznének olykor-olykor egy-egy jó darabot, vagy vígjáté­kot. A község* kultúrotthon szín­játszói elhatározták, hogy segíte­nek a helyzeten Egyéb kulturális rendezvények mellett betanulják a Móricz K'igmond regényéből készült I égy jó mindhalálig című háromfelvonásos színművet A szerepeket már tanulják, s rend­szeresen tartanak próbákat és úgy tervezik, hegy január első fe­lében mutatják be a darabot a község lakosai előtt. A Lottó nyerőszámai: 40, 51, 69, 66, 71. A Lottó 50. játékheti sorsolá­sát Soltvadkerten rendezte a Sportfogadási és Lottóigazgató­ság. Egy-egy nyerőo6ztályra 1 492 982 forint jut. A kisorsolt nyerőszámok a kővetkezők: 40, 51, 60, 66, 71. 6

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom