Kelet-Magyarország, 1960. december (20. évfolyam, 284-308. szám)

1960-12-09 / 290. szám

Két és tél holdanként egv számosállat Megtalálták számításukat az új tagok is Kellemes meglepetéseit, gazdag karácsony Hol lehet karácsonyfát kapni? Tavaly, karácsony előtt 60 000 folyóméter karácsonyfa érkezett megyénkbe. Idén még jobb lesz a karácsonyfa-ellátás: 70 000 fo­lyóméter érkezését várják, s elő­reláthatólag a megye valameny- nyi községébe december 13-án kezdődik meg a karácsonyfák ki­szállítása. New Fork, (TASZSZ): Mint már jelentettük, a California állambeli Vandenberg támaszpontról felbo­csátottak egy „Discoverer” típusú műholdat, amely rátért pályájára. Az UPI hírügynökség „kémszput­Parizs, (TASZSZ): Az amerikai imperialisták újabb provokáció­kat készítenek elő a kubai nép ellen. Amint a Liberation című lap jelenti, Norstad amerikai tábor­nak, a NATO európai erői főpa­rancsnokának közelmúltbeli lisz- szaboni látogatása kapcsolatban van az Egyesült Államokban je­Nyíregyházán az idén csak a piacon, s a város külterületi üz­leteiben lehet karácsonyfát vásá­rolni. A csemege bolt és a többi belvárosi üzlet nem árusít ka­rácsonyfát, mert ezzel akadályoz­zák a boltok egyéb forgalmát. A piacon kívül azonban lehet még! karácsonyfát vásárolni a MÉK üzleteiben is. nyiknak” nevezi az amerikai mű­holdat, amelynek slúya 906 kilo­gramm. Amint az AP hírügynökség je­lenti, az amerikai műholdon „fel­derítésre szolgáló titkos felszere­lést” helyeztek el. lenleg kidolgozás alatt álló Kuba- ellenes provokációs tervekkel. — Egyes értesülések szerint a tár­gyalásokon olyan terveket vitat­tak meg, amelyek szerint spanyol és portugál „önkénteseket” is be­vonnának a Floridában, Guatema­lában és más h/yeken állomáso­zó, Kuba megtámadására készülő egységekbe. Néhány hét van még az esz­tendőből és lezárják a könyveket a termelőszövetkezetekben, előke­rülnek a zárszámadási lapok és fehéren feketével bizonyítják, ho­gyan is gazdálkodtak az esztendő során. Fillérre pontosan ugyan még nem tudják, de úgy két fo­rint híjával minden szövetkezet­ben látni lehet már és tudja a tagság is, hogy mit ér majd a munkaegység. A gacsályi Dózsa termelőszö­vetkezetben is így állnak, negy- venöt-ötven forint között lesz az egy munkaegységre jutó részese­dés. mondják a vezetők, de így tudják a tagok is. Ennyit is ter­veztek. Az időjárás azonban rá­juk sem kedvezett, ők is ugyan­olyan károkat szenvedtek, mint a környező szövetkezetek. Búzájuk két mázsával kevesebb lett, mint tervezték. Igaz, hogy a tíz má­zsás átlag így is az eddig elért legnagyobb termést jelenti — nem a szövetkezeti táblán, — hanem az egész községet számítva. Most volt először egy szövetkezetben az egész község. A búza még a kisebbik káro­sodás volt, hanem 100 holdon el­vitte az esős idő a heremagot, a gyümölcsösből sem volt bevéte­lük. Ez a két termékféleség több- százezer forinttal csorbította a bevételt és mégis fizetni tudják a tervezett 50 forintos munkaegysé­get. Sajáterőből 700 ezer forint beruházás Gondolhatja valaki, hogy a munkaegység biztosítása érdeké­ben lemondtak a sajáterőből való beruházásról. Nem, ezt a tervü­ket is túlteljesítették. Vásároltak egy Szuper Zetort, amibe 40 ezer forintot adtak, a hozzávaló felsze­relést szintén saját erő hozájáru- lással vették meg, a 480 ezer fo­rintból 120 ezret ők fizettek ki. ügy pajtát átalakítottak istállóvá, háromszázezer forintos beruházás­sal. Garázst építettek 50 ezerért. A sertéstelepen a kifutókat, etető­teret betonozták, ez 100 ezer fo­rintba került. Egy magtárt építet­Azt tartják a Dózsa TSZ ve­zetői, hogy a gondosan irányított állattenyésztés soha nem csapja be a gazdát. A szövetkezetben van 16G0 ciaiab juh, minden hold szántóra egy darab. Az év elején volt 296 oarab szarvasmarhájuk, most 4.10 darab van. Csak a ház­tájiból borjút 65 darabot vásárol­tak meg a tagoktól. Az új belé­pők is bevittek 78 darab lábas jószágot, meg a saját szaporulat, így aztán ellehetett adni 1300 má­zsa súlyban hízottmarhát. Sertést is 580 darabot hizlalnak, 400 dara­Szilágyi Mihály 12 holdon gaz­dálkodott mielőtt a szövetkezetbe lépett volna. Dolgos embernek is­merték világéletében. A szövet­kezetben is fiával együtt minden­nap ott volt, amikor munkaal­kalom akadt. December elejéig 832 munkaegységet teljesítettek, évvégére meglesz a 900. Ez pedig azt jelenti, hogy a háztájin kívül tisztán 45 ezer forintot keresnek ketten. Csak a közösből több mint Az 1960-as év tizenegy hónap­jához december hónapnak a ter­vét adtuk hozzá, de ez lehet, hogy még több lesz, mert az előző ha­vi terveket is túlteljesítették. Eb­ből kitűnik, hogy amint növeke­dett a szövetkezet, úgy emelke­dett a forgalom is, már 1959-ben is sok volt a belépő, 1960 telér. tek 8(i ezerért és a juhhodályt be­fejezték 65 ezer forintos ráfordí­tással. Ez összesen több mint 700 szer tonnt. Ilyen esztendő után hogyan lehetséges mindez? bot már eladtak. A juhból is 160 mázsát értékesítettek. Náluk ICO hold szántóra 38 szá­mosállat jut. Azt lehetne gondol­ni, hogy ennyi állatot csak ide­genből vásárolt takarmánnyal tudnak eltartani. Nem így van. A tej után kapott korpán kívül mindent megtermelnek. Igaz, hogy kukoricát nem osztanak, de a tagság is így akarja, mert sokkal több jövedelmük van belőle, ha a közösben marad és a hízók hasznából kapják a pénzt. 2000 forint esik havonta. Ugyan­így megtalálta a számítását min­den dolgozni szerető parasztem­ber. Garda Béla szintén középpa­raszt volt, most is jó jövedelmet vág zsebre. Egyedül dolgozik, de­cember elején már 504 munka­egysége volt. Huszonötezer forin­ton felül keres, A szövetkezeti parasztok élet­színvonalát mutatja a földműves­szövetkezet áruforgalma is. pedig teljesen szövetkezetivé vált a község. Az egészből annyi a tanulság, hogy nem szabad csak a növény- termelésre, vagy a gyümölcsre bízni a jövedelmet, akkor biztos egy szövetkezetben a gazdálko­dás, ha legalább a felét, de in­kább többet a jövedelemnek az állattenyésztés adja. Csikós Balázs. 14 tagon a Ion cukor, rengeteg édesség, délig TÜmölcs Tavaly kielégítő volt megyénk szaloncukor ellátása: 12 vagon szaloncukrot szállítottak a megye üzleteibe. Idén karácsonyra en­nél is több cukor lesz: 14 vagon jóminőségű szaloncukor érkezik. Figurális áruból sem lesz hi­ány: 100 mázsával több csokolá­déból és más édességből készült figurális árut rendeltek, mint amennyit tavaly. Az illatszerbol­tokba már megérkezett a sokféle üveg- és műanyag karácsonyfa dísz is. Karácsony előtt a déligyümölcs­ből is több lesz, mint tavaly volt: a mandarin és füge egyrésze már megérkezett, s további narancs, mandarin, füge és citromszállít­mányokat várnak. Mazsolából, s egyéb finom csemegéből is lesz elég. gy■ t. gy. Újabb amerikai kém az égbolton Ax Egyesült Államok provokációs tervei Kuba ellen Ax állattenyésztés a bevétel 68 százalékát adja ketten 45 ezer forintot kerestek Kiskereskedelem forgalma 1958- ban 4 825 000 forint 1959- ben 5 896 000 forint 1960- ban 6133 000 forint Italbolt forgalma 795 000 forint 910 000 forint 1 056 000 forint SOLTÉSZ ISTVÁN: PARASZTOK ÉS AGITÁTOROK Most újra felébredt benne a gazda és azért szedelőzködött olyan hirtelen elhatározással, azért sietett a feleshez. Most, ho-gy tisztázta a föld, dolgát, új­ra n»egnyugodott, mint aki min­dent jól elrendezett, s úgy gon­dolta, tiszta szívvel várhatja a halált. — Csak jönne már — gondolta magában s ebben a sürgetésben félelem volt: hátha az agitátorok jönnek előbb. Ez a lehetőség most jutott eszébe s rögtön fel­ült a dikón, hangos nyögéssel tá­masztotta fel derekát. — Hallod? — nyöszörögte és az asszony, aki dohogva tett-vett az asztalon, megfordult. — Mit akarsz? — Nem jönnek ide azok? — Kik? — Akiket mondtál, akik a fa­luba jötted-: csoportot csinálni... — Biztosan bejönnek. Mér hagynának ki éppen minket? Gábor bácsi lehuppant a föld­re, mezítlább topogott a döngölt homokpadlón. — Akkor én nem maradok, mánis megyek. — Mégy az ördögbe! — csat­tant fel Vica néni — itthagynál engem egyedül azokkal a nyava­lyásokkal? Nem szégyelled ma­gad? Az öreg paraszt erre nem tu­dott mit mondani, izgatottan és idegesen rángatta a bajuszét a reszkető, eres kezével. Gondolko­dott és újra kezdte: — Legalább mondani tudnád, hogy nincs itthon a gazda, nincs kivel tárgyalni... Vica néni kitátotta a száját, hogy szól és ellenkezik, de ez a gondolat, amelyik most ért az agyához, megfordította benne a mondatot. Leült a karoslócára. Gyorsan kergetőztek fejében a gondolatok, kereste a megoldást. Mégis úgy kéne, hogy itt is le­gyél, meg nem is — mondta fél­hangosan és a kemence felé pil­lantott. A férfi nem értette. — Hát az meg hogy lehet, te bolondos? Vica néni felállt. Ügy hogy bebújsz a kemencé­be. Gábor bácsi homlokán össze­sűrűsödtek a ráncok, de az asz- szony nem hagyta gondolkodni, nem engedte ellenkezni. — Az lesz a legjobb. Amikor gyónnék az agitálok, gyorsan be­bújsz a kemencébe. Senki sem fog látni, de te mindent hallani fogsz, amit beszélnek. Hová men­nél a fenébe? Az öregben még egy kicsit ber­zenkedett az ellenkezés, hogy fér­fi létére bebújjon a kemencébe, de a kíváncsiság is ágaskodott benne, hogy vajon mit monda­nak az agitálok. A birkózásban a kíváncsiság győzött. Még örült a végén, hogy ilyen okosat talált ki az asszony,- de ezt az örömet nem mutatta, inkább mérgelőd­ve, morogva telepedett vissza a dikóra. — Vótam Kaszásnál a főd miatt. — Mit mondott? — Hogy nem lép be... mond­tam, hogy akkor jövőre is meg­kapja a fődet. III. A JejJa Az asszony bólogatott, hogy jó. A férfi orrát megcsiklandozta az ebédszag és megjött az étvá­gya. — Aggyal valamit enni — mondta. Így telt el az első nap Vica néniéknél az agitátorok megérke­zésekor. A többi nagyon változó hangulatban. Gábor bácsi otthon üldögélt, Vica néni futkosott be a faluba, piacra, fűszereshez, ke­nyérért, de főleg hírekért, mi újság, mit tesznek az emberek. Gábor bácsi pontosan értesült mindenről. Értesült arról, hogy a népnevelők a módos gazdákhoz járnak leginkább, azokkal tár­gyalnak, vitatkoznak. A múltko­riban egy csoporttal kint jártak a határban is. azt hiresztelték a faluban, hogy már a tervét ké­szítik. Hozzájuk még nem jötii el senki, de az idegességük napról- napra növekedett. Volt, hogy egy kicsit enyhült, de úgy érezték, mintha nagy-nagy veszedelem közeledne feléjük, lassan kúszva, láthatatlanul, de kikerülhetetle­nül. Gábor bácsinak eszébejutott a harctér, amikor az Issonzónál az olasz fronton beásták magu­kat és egy éjszaka az első vo­nalban arról értesültek hogy csak a századuk maradt elől, a többi­ek visszavonultak. Éjfél után iszonyatos pergőtü­zet kaptak, utána halálos csend dennesztette a harcteret Sötét volt, átláthatatlan fekete éjsza­ka. Tudták, hogy se jobbra, se balra nincsen senki, egyedül van­nak az előretolt állásokban, s a borzongató csendben minden ap­ró neszt ellenségnek véltek. Ügy érezték és mintha látták volna is, hogy az ellenség előrelopako­dott, nagy tömeg félelmetes ide­gen katona kúszik, csúszik felé­jük, bekerítik és elpusztítják őket. Szörnyű volt annak az éj­szakának a félelme. Ilyesfajta rettegés szorongatta a szívét. Az egyik napsütötte délelőtt két idegen férfi jelent meg az ösvényen és egyenesen a házuk felé tartott. Gábor bácsi az ab­laknál ült és szokása szerint az utat kémlelte, az osszony vizet melegített a mosléknak. Az öreg a szívéhez kapott, és ijedten ki­áltott fel. De csak rekedtes nyö­szörgés jött elő a torkából. — Itt vannak! Az asszony az ablakhoz futott és látta, hogy már a kiskapu előtt rázogatják csizmájukról a sarat, és közben a portát szem­lélik. — Gyorsan a kemencébe! — Suttogta az asszony és tuszkolni kezdte Gábor bácsit a virágos búbos felé. Az ijedség erőt adhatott az öreg paraszt csontjainak, izmai­nak, mert fiatalos fürgeséggel bújt be a kemence száján, aztán belül megfordult, hogy a feje, füle kifelé legyen. Ahogy rátette Vica néni a kemence szájára az előtőt, már kopogtattak az ajtón. A népnevelők nem kaptak vá­laszt, beléptek a szobába. — Adjon isten Vica néni — mondta az egyik, akinek a fején szürkekalap volt és olyan kis fe­kete bajusz a szája fölött, mint a hetyke legényeknek. Pedig idő­sebb volt, a dereka megvastago­dott már, feszült rajta a bőrbe­kecs. A másik is köszönt. — Jónapot a ház lakóinak. Vica néni kicsit elcsudálkozott a neve hallatán, de mégsem for­dult feléjük. A forróvízről kap­kodta volna a fedőt, de zavará­ban, idegességében sehogy sem sikerült, a sistergő gőz megcsíp­te a kezét. — Hagyja csak majd én, mond­ta a bajuszos és kesztyűs kefé­vel magragadta a fazekat, a földre tette. A szívesség láttán Vica néni illendőnek tartotta megkérdezni: — Minket keresnek? De azért barátságos szívességet nem mutatott, inkább azt, hogy sok dolga van és ilyenkor csak lábatlankodik a vendég, jobb, ha nincs. — Magukat pontosan, magu­kat. — De nincs itt a gazda — fe­lelte rögtön Vica néni, hogy gyor­san elejét vegye a barátkozásnak — nincs kivel beszélni. — Elutazott tán? — Kérdezte a másik férfi, a csendesebbik. Vica néni belekapaszkodott eb­be a kérdésbe és ráhagyta az idegenre, hogy férje elutazott a városba a fiához. {Folytatjuk! nm

Next

/
Oldalképek
Tartalom