Kelet-Magyarország, 1960. december (20. évfolyam, 284-308. szám)
1960-12-07 / 288. szám
A baromfitenyésztésért igeit a silózásért nem illeti dicséret a nyíregyházi termelőszövetkezeteket Tiszta karton — és a párt tisztasága Néhány hét és itt az év vége. Ha a nyíregyházi termelőszövetkezetek éves tervét forgatjuk, azt látjuk, hogy állat- tenyésztési tervüket általában teljesítették. Különösen dicséretes a baromfitenyésztésben való előrehaladásuk. Majdcsak valamennyi szövetkezet túl is teljesítette az előirányzatát. Jók az eredmények a szarvas- marha- és sertéstenyésztésben is. azonban a Zalka Máté, a Virágzó Föld és a Ságvári termelőszövetkezetek még néhány darab tehén beállításával adóiak. Ugyancsak iparkodni kell a Ságvári Termelőszövetkezetnek, hogy a sertéstenyésztési és hiz- lalási tervét teljesíteni tudja. Míg az állattenyésztési tervek teljesítése néhány szövetkezet kisebb hiányosságától eltekintve jónak mondható, addig a silózásban igen elmaradt több szövetkezet is. A Béke Őre 120, a Ságvári 1000, a Dózsa Tsz. pedig 100 köbméterrel adós még. Még segíthetnek magukon, kukoricaszárból, répaszclctből, melaszból és kertészeti hulladékból pótolhatják a hiányzó mennyiséget. Kartonok, adatok, — látszatra merő formaságok. De csak látszatra. Bár nyilvántartásokkal, kartonokkal nem lehet Tiszát re- keszteni, mégis fontosak. Annyira, hogy gondos és hozzáértő kezeiét ük nem csupán rögzíti a napi életet, hanem lendítőkerék is lehet. Ez persze nem új felfedezés. Esetünkben a kisvárdai járás néhány pártszervezete mégsem ezt vallja. Sőt, ennek az ellenkezőjét . * ; Szucsik Istvánba járási 'párt- bizottság munkatársa is megerősíti e feltevést. Nem is egy, vagy kettő az olyan pártalapszerveze- tek száma, ahol hadilábon állnak az átjelentésekkel, a bélyegigény- léssel, mi több, a tag- és tagjelöltfelvétel írásos lebonyolításává’,. Gyakorlott szem fedezi fel csak a hibákat, és a jó helyi- ismeret Főleg a sokezres vasúti nagyüzeméi, Záhonyból érkeznek téves adatok. Három hónapja vette fel „ '.rttagnak a forgalmi párt- szervezet Kéri Ferenc MÁV munkást. Azóta sürgeti a járási párt- bizottság a tagkönyvbe való fényképet, de eddig nem kapta meg. Farkas Lajos, a vasúti pártbizottság titkára szóbeli sürgetésre is azt válaszolja, amit korábban: nem ismerik Kéri Ferencet, nem ők vették fel, holott nyomós érvek vannak, maga a felvételi kérelem, amit ők hitelesítettek. Nem meglepő ezek után, hogy a záhonyi fűtőházi pártszervezet vezetősége a Sóstóhegyről érkező Bodnár Jánost sajátos szabálytalansággal jelentette át Záhonyba. Nem tudjuk, hozott-e magával Bodnár János átjelentőiapot Sóstóhegyről, vagy sem, átadta-e a fútőház pártszervezetének vagy sem. Az írás annyit mutat, hogy a záhonyi pártszervezet ilyenformán állította ki a lapot: Bodnár János érkezett a záhonyi fűtőházból, — a záhonyi fűtőházba. Különös utazás... Olykor csalóka S rossz adatok a kartonok, tagkönyvek kitöltőivel. Nemrég egy tagkönyv kitöltésekor történt, hogy más adat szerepelt a felvételi kérelmen, más a nyilvántartási lapon, más a felvételt megvizsgáló elvtárs füzetében, végül másat mondott maga a könyv leendő gazdája. Felületesség, találomra való kitöltés, körülbelüli évszámok a felvételi íveken,, ezek hátráltatják a munkát. Mindez néha nem okoz többet apró- bosz- szúságnál, — mondhatná valaki — legfeljebb később kapják kézhez a tagkönyveket gazdáik. Da a bosszúság sem hasznos, mégin- kább nem, ha az effajta hanyagságok komolyabb károkat is okozhatnak. Vagy az iménti tévedések folytán nem kerülhetnek be a pártba oda nsm valók? Nem halászhatnak a zavarosban kétes elemek? A Nyírtassi Állami Gazdaság pártszervezete négy tagjelöltet vett fel legutóbb. A járási bizottságon derült ki, hogy az ajánlók nem is nyírtassiak, hanem pet- nehéziak. Ez az eljárás lehetőség az oda nem valóknak a befurako- dásra, illetéktelen ajánlókkal. Erre nem gondolt a pártvezetőség? Még emlékeznek a járási bizottságon a tiszakanyári esetre, amikor két felvételi kérelmet küldött be az akkori párttitkár. Feltűnt azonban, hogy a taggyűlés jegyzőkönyvében nem volt szó arról, hogy a két feltételt megbeszélték. Nem is történt meg, hanem a párttitkár a taggyűlés kikapcsolásával juttatta el a két kérelmet. Az egyik kérelmezőről megtudták, hogy csendőr volt... Nem szükségest magyarázni, milyen lényeges a- helyes nyilvántartás, milyen őre a pártdemokráciának is, a párt tisztaságának is. Megmutatja egyebek között, milyen a pártfegyelem, a szervezeti szabályzat és a határozatok megoldása. A kisvárdai karton elárulja, hogy a gyár pártszervezete keveset ad a munkás-tag jelöltek hathónapos jelöltségi idejére. Kocák Imre lakatos és Mikita Zoltán formázó már majdnem két éve tagjelöltek. Nem viszik, — nem lehet tudni milyen okból — taggyűlés elé Pető Gyula formázó ügyét sem. Pedig a járási pártbizottság figyelmeztette a pártszervezetet, csakúgy* mint valamennyi késlekedő párt-, szervezetet mulasztásukra. Októberben 70 „öreg” tagjelöltet mu-j tattak ki a járásban. Rétközberen- csen már 3 éves tagjelölt is van. Záhonyból a vasúti pártbizottságé tói későn küldik be a tag- és tagjelölt kérelmeket, hónapok telnek' bele, míg eljut a jb-re, sőt van néhány elrettentő példa is, egyéves rekordidővel. Lassan intéz# ezt a kisvárdai pedagógus párt- szervezet is. Persze ezek már nem puszta „papír” esetek, hanem ká- ^>s nézetek, no meg, hanyagság* nemtörődömség. De a pontos „tükör” erre is ráirányítja a figyelmet. Tanulságként Xrto” A kisvárdai járásról szóltunk,- de nemcsak a kisvárdai pártszervezetek és pártbizottság okulására. Nemcsak itt találkozunk hanyagsággal, a papírmunka lebecsülésével, hanem másutt is. Meg-! előzhető pedig mindez, ha nem egy ember dolgának teliintik e munkát, hanem a pártvezetőség közösen végzi és felelősséget ébreszt eziránt az egész pártszervezetben. Sokat tehetnek a járási bizottságok is, ha náluk is kollektív politikai munkává lép el<5 a „papírmunka”, jártasságot szerez ebben minden munkatárs.’ Végül nem maradhat el, ha erre szükség van, a kellő erély és fegyelmezés sem a felelőtlenekkel szemben. E témáról a mindennapi nagy munkák közepette is időszerű szót ejteni, mert a tiszta karton és a párt tisztasága nagyon összetartozó fogalmak. Páll Géza. Bevonult a technika a kótaji tanácsházára is. Egy-egy közlemény, vagy dicséret, ajáudékmuzsika közvetítésére igen hasznos. A képen: Béda Ferenc tanácselnök ajándékmuzsikát küld a társadalmi munkában szorgalmasan közreműködő dolgozó parasztoknak. (Foto: Hammel) Az agitátorok éppen az ámenre érkeztek meg a faluba és a szürke vontató akkor kanyarodott be nagy sarat fröcskölve az iskola udvarára, amikor az ajtó mellett szorongok elsőnek léptek ki a templom küszöbén a tavaszias napfényre. Nyomban meg is torpantak s csak akkor mentek tovább, amikor a kifelé igyekvők megtaszították őket. A parasztok egy percre elálmélkodtak, aztán sürgősen hazafelé irányította mindegyikük a lépteit, szaporán ugrálva a templomudvari tócsák közepébe rakott téglákon. De volt, aki alaposan mellélépett és a tükörszárú, egyenes csizma jókora fröccsöt kapott, vagy a magasszárú bundáscipő talpa süllyedt el a pocsolyába. A fiatalabbak hamar el is iramodtak, hogy minél előbb megvigyék a hírt a családnak: „Itt vannak az agitátorok, jöttek csoportot szervezni”. Az idősebbje lemaradozott. Sietni sem tudtak, óvatosan kerülgették a vizet és sarat, közben- közben átpillantottak a szemközti iskola udvarára, ahová befutott a brigádot szállító traktoros-vontató. Az elvtársak leugráltak s hozzáláttak a pakoláshoz: szétszedhető-összerakható vaságy darabjait szedték le, matracokat, ágyneműs zsákokat, mosdóállványokat, lavórokat cipeltek befelé a tanterembe, a kijelölt szállásukra. Ügy mozogtak, olyan fürgén szedelőzködtek. mintha friss, fiatal katonák lettek volSOLTESZ ISTVÁN: PARASZTOK ÉS AGITÁTOROK na, amint a nagy gyakorlatra érkeznek. A párttitkár meg a tanácselnök sürgölődött körülöttük. A traktorzugásra összeszaladtak a gyerekek is, a kerítés drótjába kapaszkodva kíváncsiskodtak. Olyanok is voltak, akik rögtön segítségül ajánlkoztak a cipeke- déshez. Vica néni egyedül fordult be a Komádiék melletti ösvényen, s amint meglátta a zugó-forgó, kavargó iskolaudvart sietni kezdett. Amennyire tőle telt. Megszámlálhatatlanul sok ránc volt a valaha finombőrű fekete, magassarkú, .vékonytalpú női csizmáján, amelyeket semmiféle cipőpaszta nem tudott már eltűntetni, minthogy a legszorgosabb pucolás, kenés után is szürkésvörös maradt a csizmafej, a kikopott ’csizmaszár. Cipőberf még senki sem látta Vica nénit, csizmát hordott mindig. Tehetős gazda lánya volt valamikor s még onnan tartotta a rangot, merthisz annak idején a rangot éppen a csizma jelentette. Akinek csak cipője volt, az nem is számított a parasztok közt embernek. A ráncos csizmára fekete hosz- szúszoknya borult, arra pedig a vállról omolva kötöttrojtú régi !• A fej fa kendő. Fázósan húzta össze a két vállát, két szeme szüntelenül azt kereste, hol van tiszta hely a szapora lépésre. Az orra tömpe volt. két szeme kicsi, szinte elveszett a sok ránc között s így a félelem, amely őt is elfogta, még ijedtebbre formálta az arcát, valóságos rettegés telepedett rá. Az ösvény az alsó dülösorra vezetett, ahol a házuk* magá- nyoskodott, elég távol a többi parasztháztól. Nagy története van ennek a magányoskodásnak. Vica néni rangján alul ment férjhez. A szülei nem azért adták neki az urir hangzású Viktória névét, högy a szegény Bsdő Gábornak legyen a felesége. De Vica néni a szerelmet választotta és eljegyezte magát Gábor bácsival még a nyomorúsággal. A falu hátulján ösz- szekínlódott házban laktak, piactéri portára sem jutott, mert Vica nénit a haragos és engesztelhetetlen szülők kijussolták, kitagadták, falu csúfságára vetették. Egy fiuk született, aki már régen elkerült a városba, vasutas lett belőle. Bedő Gábor a felszabaduláskor, öt hold földet és egy belső házhelyet kapott, de ők kint maradtak a régi helyükön. Ott éltek, ott akarnak meghalni. De az öt hold, amelyikben egy részecske erdő is volt, igenigen tetszett Gábor bácsinak és nagy szusszal látott a gazdálkodáshoz. Nem bírta sokáig, felesek kezére bocsátotta a földjét. Amikor megkapta a földet, öreg volt már, de igazán akkor esett ösz- sze, amikor rájött arra, hogy nem ura többé a munkának. Csak téblábolt a szobában, néha az udvaron s egyre csak a halált várta. • Vica néni gondos szorgalommal, türelmes hűséggel ápolgatta a férjét, vigyázott a ház rendjére, felezte a termést s úgy látszott, hogy ő sohasem hal meg. Bekallintotta a kiskaput, türelmetlenül nyomta be a konyhaajtót s a pitvaron keresztül egyenest a szobába sietett, ahol házilag szőtt, színes rongypokróccal leterített dikón hevergetett Gábor bácsi. Most éppen üldögélt a szélén s úgy várta az ebédet. Mert enni szeretett. Térdén foltos, barna nadrág, csizma meg kislajbi volt rajta, fején kucsma. Ű talán még apróbb volt, mint a felesége. Valóságos törpének nézett ki, úgy összeszáradt keze, lába, megrogygyant a melle, háta. Lába csizmája éppen, hogy elérte a földet talphegyével. Vica néni betoppant a szobába, nekidőlt az ajtófélfának, leeresztette két oldalt a kezét és lihegve kapkodva sípolta ki a tüdejéből a kiáltást: — Baj van! Gábor, baj van! Az öreg paraszt felnézett. Nem igen érhetett el hozzá Vica néni kiáltásának értelme, jelentősége, mert egykedvűen várta, hogy mit akar az asszony, ö nem tudott elképzelni nagyobb bajt annál, mint ami történt már vele az, hogy nem tudja megfogni _ a kapát. Az asszony fulladozva folytatta. — Elveszik a fődet Gábor! Hallod, elveszik a fődet! Odatámolygott a karoslócához és lerogyott rá. Ez már meghökkentette Gábor bácsit. Mit akarnak a főddel? Lekászálódott a dikóról és az asszony elé állt. félkézzel támaszkodva a kizsirosodott desz- kájú asztalra. — Mi van a főddel, hé? Az asszony erőt vett magán, kiegyenesedett ültében és egyfolytában elmondta, hogy mi történt. — Városiak érkeztek egy nagy traktorral, ággyal, dunyhával és azt mondják a faluban, hogy addig nem mennek el, amíg mindenki be nem megy a csoportra. (Folytatása következik.)
