Kelet-Magyarország, 1960. december (20. évfolyam, 284-308. szám)
1960-12-25 / 304. szám
A* * idézet Gabi a János vitézből felel. A tanár segíteni akar: — Mondj fiam valami idézetet belőle... Gabi szeme felcsillan és átszellemiilten szavalni kezd: — Kék tó, tiszta tó, melyből az élet vize árad ... Az iriomítás csodája Karácsonyi t r a Előre kijelentem: gyűlölöm a mákosbeiglit, s a karácsonyi töítöttkáposztával # Szunda- tzigetekig tudnának üldözni. Ünnepélyesen eszküszöm továbbá, hogy a szaloncukornál jobb a ricinus is és inkább éhenha- !ok, de egy csipetnyi ludaskását sem tudok a számba gyömöszölni. Mert mi történt tavaly karácsonykor? Kijött a szeretet ünnepe. Meghatott könnyekkel öleltem a karácsonyfa alatt magamhoz derék szomszédomat, aki azt hiresztelle rólam, hogy kínozom a családomat és bércsalásból vásároltam harmóniumot. Szivemet blzsergette a melegség, amikor annak a satnya Sutyik Tóninak, aki egész éven át eredményesen fúrt a főnökömnél, elküldtem az ajándékba vásárolt kötött-alsót. Szóval csupa jóság és szeretet voltam, t annyi béke költözött a szívembe, hogy a legédázabb agresz- ttor is sirvafakadt volna benne. Aztán leültünk a karácsonyesti vacsorához. Töltöttkáposzta, ludaskása és mákosbeigli volt a menü, utána illett megkóstolni a szaloncukrot is. S amikor már szinte szuszogni sem tudtam, csengettek. Rosszmáj Benő állított be jóságos mosollyal, s mintha a kutyája nem is aznap reggel szakította volna el a kamgarnomat, szives szóval invitált: — Ügy illik, hogy a jószomi szádok ilyenkor együtt vacsorázzanak. Miért nem jöttetek már át? Csak nyögtem, de menni kelg é d i a lett. Ét jött a töltöttkáposza, a ludaskása, a mákosbeigli, meg a szaloncukor. Kora reggel a sógor taxit küldött elénk. Finom reggelivel vártak: töltöttkáposztávál, má- kosbeiglivel. Ludaskását tízóraira kaptunk a feleségem drága nénikéjénél. Ebédre pendliztünk: a káposztát az unokahu- gomnál faltam, akinek a férje káposztaszakos agronómus, e ludast a komámnál, akinek a felesége ludtenyésztő a téeszben, a mákosbeiglire viszont a Mák- tenyésztő Alközpont megyei vezetőjénél került sor. A gyerekeket sem lehetett megsérteni, illett egyet-kettőt elropogtatni az avas szaloncukorból is. S ez igy ment napokig. Még újévkor is a maradék káposzta felett gömyedeztünk, s mákot- beiglivel riasztottam el a határból a varjúcsapatot. Ezért vagyok most kórházban. Szándékosan törtem el, már december 20-án a karomat, utána három kiló anilinf estéket nyeltem, hogy ide kerüljek. S valósággal felujjongtam, amikor tegnap az orvos szigorúan utasította a diétás-nővért: — Szigorú diétát kap « beteg... Végre lesz egy nyugodt karácsonyom... De mi ez, hozzák már a vacsorát? — Nővérke drága, ez nem lehet igaz, én diétázom!... — Egye csak meg ezt a finom karácsonyi káposztát. Ha jól viseli magát, ludast is kap, meg beíglit. A doktor úr megengedte. Elvégre Jcarácsony van, s a beteg is ember, nem igaz?... gy. i- ov désnél, nem került derékszögben, hanem átlós irányban átvágott. Ráta mögött azonnal megszólalt a rendőr sípja, és magához intette a szórakozottnak látszó embert: — Az elvtársnak mennyiben volt rövidebb, hogy így jött? — Amennyiben négyzetgyök 2 rövidebb a 2-nél. A rendőr tisztelgett és szó né!-! kül tovább engedte. Dicsőség — Ma egyedül én tudtam felelni az osztályból. — Nagyszerű! £s mit kérdezett a tanár úr? — Azt kérdezte, ld törte be az ablakot? Beeee .... Karácsony után — Na, mit kaptál karácsonyra, Tibiké? — Kisautót, repülőt, focit, biciklit. — Hát a nővéred? — Estélyit, illatszer-garnitúrát. — Hát anyu? — Bundát, kosztümöt. — Hát apu? — Kivasalták a nadrágját ■ . • Az órnlos ember láriaíon Maga írt cikket a múltkor ac orvosi magánpraxis ellen? SzalxaLe±L esiíLcujszólé Ravasz „holdkóros '. Az egyik szóból esi téesz elnöke szellemességeiről híres. Karácsony előtt magához hivatta a szövetkezet fiatal állatgondozóját, aki — miután néha késő éjszakai órákig is elücsörgött egyik kiskapu előtt, — bizony sokszor elkésett az etetéstől. Hivatja az elnök az ifjú állatgondozót és elismerő szavak kíséretében átnyújt neki egy utalványt: — Nagyon meg vagyok elégedve a munkáddal Jóska fiam, éppen ezért fogadd tőlem jutalomképpen e karácsonyi prómium- előieg utalványt. A legény alig tudott szóhoz jutni a meglepetéstől, s amikor az utalványon meglátta az 500 forintos összeget, dadogva rebegett el valami köszönetfélét. Mielőtt azo’iban elhagyta volna a téesz irodahelyiségét, az elnök utána- szólt: ^ — Ka pedig a jövőben sohse fogsz elkésni az etetéstől, akkor alá is Írom azt az utalványt. ★ Él Nyíregyházán egy asszony, aki arról nevezetes, hogy valósággal imádja az antik dolgokat. Eddig minden karácsonyon el- hencsgett barátnőinek egy régi órával, antik bútordarabbal, vagy valami más régiséggel, az idén azonba i az őt meglátogató barátnője megdöbbenve értesült arról, hogy a hölgy már nem érdeklődik az antik dolgok iránt. Távozóban megkérdezte férjétől, aki kikísérte az ajtóig: — Mondja kedves Jenő, hogy tudta kigyógyítani feleségét az antik holmik imádatából? A férj mosolyogva válaszolta: — Vettem neki karácsonyi ajándékul egy tíz év előtti ruhát. ir Karácsony másodnapján elhatározta János bácsi, hogy elmegy meglátogatni sógorát. Szekérre ült tehát legény fiával, s nekiindultak az útnak. Vígan kocogott a szekér Tiszalök felé, amikor a fiú megkérdezte: — Édesapám, megitatunk itt Tiszalökön, vagy csak a dobi kocsmánál? — Nekem igazán mindegy, fiam — válaszolta az öreg — hogy a tiszalöki kocsmából dobnak-e ki, vagy a tiszadobi kocsmából löknek-e ki. ■ir Egy régi mátészalkai bohém- lelkületű jegyzűgyakornOkról maradt fent ez a história. Karácsony előtt beállított hozzá egyik hitelezője e szavakkal: — Kedves gyakornok úr, némi pénzre volna szükségem. Remélem, nem jöttem rosszkor. — Sőt, — válaszolja örvendezve a gyakornok — a legjobbkor jött, mert nincs egy vasam se. •ir Karácsony estéjén egy pesti vendég jött le látogatóba Nyíregyházára és a Szabolcs szállóban szállt meg. Lefekvés előtt becsöngette a takarítónőt és » következőket mondta: — Holnap reggel karácsony tiszteletére szeretném magam egy csókkal felébresztetni. — Annak semmi akadálya sincs»— válaszolta a takarítónő — majd szólok a portásnak ... ★ A hirtelen természetéről ismert nyirmadai Panni nénit karácsony első napján meglátogatja szomszédasszonya és érdeklődik, hogy sikerült a karácsony este? — A férjem alaposan becsics- csentve jött haza — válaszolja Panni néni — osztán én Tarkaestet rendeztem. — Tarka estet? — Azt bizony, mert úgy el- náspágoltam őkéimét* hogy az egész teste liék, zöld és sárga lett.-ir Volt a nyíregyházi kórháznál* egy tudós főorvosa, aki minden szabad idejét kísérletezéssel töltötte el. Ezt csirálta karácsony este is, amikor az egyik ápolónő benyitott hozzá ölében egy sival- kodó csecsemővel: — Főorvos úr, a kedves felesége újszülöttel ajándékozta meg, — Enyje — riadt fel a főorvos — hiszen én még a hó elején megmondtam neki, hogy nem fogadok el semmi karácsonyi ajándékot. Győri méz Istvám E3U M O S Közlekedési kihágás A matematikai tanár szabálytalanul ment át az útkeresztezöKÉP SZÖVEG NÉLKÜL
