Kelet-Magyarország, 1960. december (20. évfolyam, 284-308. szám)
1960-12-24 / 303. szám
Qli/dt sorok *gr „lámpaláza«“ nevelőről yf alósággal az ölükbe hullott a népnevelőknek Rakama- zon egy nyomós érv. Az érv nem volt más, mint egy hús-vér ember, a szülök szemében a fiam, egy távoli iskola számára pedig az igazgató-bácsi. Vagyis hazalátogatott a falujába, Rakamazra az egyik parasztcsalád gyermeke, aki iskolaigazgató N.-i község ben. Mikor megtudták a látogatást a népnevelők, nagyon megörültek, ök kevésnek bizonyultak egy-két szülő meggyőzésére. Vagyis: ha nekik, idegeneknek nem hisznek, « tulajdon fiuknak csak elhiszik, hogy nem olyan rossz por- téká az a téesz, mint ahogy híresz telik. Joggal gondolhatták ezt, hisz az iskola-igazgató fiú nem elmaradott valaki, aki ne lenne tisztában a nagyüzemi gazdálkodás csínjával hiújával, ne ismerné előnyeit, jövőjét. Mi mást is tanít naponta az iskola katedráján, ha nem azt: végre nemcsak meny- nyiségileg, hanem minőségileg is a paraszté kell, hogy legyen a föld. Meg azt, a földművelés tudomány, — amit eddig a földművelő milliók nem vettek, meg nem is vehettek észre, — a föld is érez, lélegzik, él, melege van, vagy fázik, erős, ha sok tápanyagot tartalmaz, vagy erőtlen, ha keveset. Egy sor érdekes kérdés, mely mind kapcsolódik a tsz-hez, mert mindez csak nagyüzemi műveléssel vehető észre, csak tanulással fejthető meg. Igazgatónk, talán jómaga is megfordult, vagy előadást tarthatott az esténkénti ezüstkalászos tanfolyamon, sőt nem lehetetlen, hogy néhány esetben népnevelő munkára is beosztották mindezeket elmondani, s meggyőzni az egyénileg dolgozó parasztcsaládokat. Nem meglepő és furcsa hát, hogy otthon a családi környezetben feltűnően szűkszavú és tartózkodó maradt? Egyáltalán nem óhajtották őt a kintiévá városi népnevelők a tulajdon apjával „összeugrasztani”. Véletlenül tudták meg, hogy hazajött és a jóreménység fejében siettek kopogtatni. Nem „készítették” fel külön, hogy mit mondjon az apjának, természetesnek vették, hogy a sorsdöntő percben feloldja a szülők töprengését, viaskodását a józan gondolko- zású „tanult” gyerek és okos, meggyőző szavával hitei önt az idősebb emberekbe, a szüleibe, leveszi vállukról az ólomsúllyal nehezedő gondot. De nem ez történt! Mikor az apa gondterhelten, tele érdeklődéssel és tanácsvárással hozzáfordult, a fiú csak any- nyii válaszolt: „XJgy csinálja apám, ahogy jónak látja, én nem szólok bele...” Nem szólt bele, nem volt egyetlen szava, egyetlen biztató rezdülése az arcának. Nem állíthatjuk. hogy a gyerek valamilyen törvényes módon felelős azért, hogy szülei miként rendezik be életüket, milyen életforma mellett törnek lándzsát. De van egy Íratlan törvény, ami egyaránt életelveink közé tartozik a magánéletben és a társadalmi-, közéletben; ez, abból az elemi emberi kötelességből fakad, hogy emberi rangunkhoz méltóan képesek va- gyünk egymást, különösen a hozzánk egészen közelállókat figyelmeztetni, ha két út előtt állnak, melyik a jobb, melyiket válasszák. Ehhez nemcsak jogunk van. hanem ez kötelességünk is! Még erőteljesebb kontúrokkal rajzolódik ki előttünk ez íratlan törvény szelleme, ha hozzászámítjuk, hogy esetünk hőse nevelő. Sőt a nevelők vezetője, akinek kezébe nem kevesebb, mint a jelenkori nemzedék egyrészé- nek művelése, az emberfők csiszolása jogát adta kormányunk, pártunk. Mit is gondolhat egy józan ember e ,.lámpalázas” nevelőről? Tulajdonképpen csak kettőt. Az N.-i iskola igazgatója amolyan formula-ember, robotgép módjára leadja a napi tanítási anyagot az első betűtől az utolsóig, tehát látszatra mintanevelő, vagy igazgató, de... Alapjában nem őszinte és nem meggyőződéses ember, e nélkül végzi hivatása gyakorlását 02 isleola padjaiban, — belső tűz, akarás nélkül. Vagy: az N.-i iskola igazgatója alapjában ügyszerető ember, teljes szívvel hiszi és vallja, amit tanít, — esetünkben a nagyüzemi gazdálkodás elhivatottságát is — de otthon, a szülei előtt ,,lámpalázas” a könnyebb megoldás mellett marad, vagyis nem száll szembe a szülök elavult nézeteivel, gazdálkodási elveivel. Ezzel akarva-akaratlanul árt nekik, mint- ahogy árt önmagának is, mert némi önvizsgálat kideríti jellemének fogyatékosságát, az őszinteség, a nyíltság hiányát. S magyarázat nélkül hagyja azt a kérdést: hogy lehet valaki őszinte és célratörő a közéletben, ha nem ugyanezt teszi * magánéletben? Legyen bár igaz az előbbi, — (— inkább feltételezzük tz utóbbit —), a „lámpalázt”. — egy percig sem vitatható: Az ilyen nevelő maga is nevelésre szorul... Pál! Géza del csatlakoztak. Számolgatunk is hamarjában. Kiderül, hogy így, készpénzzel egyiknek ötszáz, a másiknak ezer forinttal kell kevesebb hozzájárulást adnia, mint a bevitt jószág, felszerelés harminc százaléka lenne. — Fel van szerelve a Micsurin gépekkel is, villanymotorokkal — mondja Bata József. — De ha szükséges, akkor inkább ezekből a háromszáz forintokból vegyük meg, ami kell, minthogy hitelre szoruljunk. Mert, tudják, piszkálná az ember orrát, ha a régi tagok azt mondanák: „ezt vagy azt a mienkből vettük, ti nem tettetek hozzá semmit.” Így, a hozzájárulással leszünk egyenrangúak a tízesztendős szövetkezet tagjaival. — Biztosan turcsáUja ezt a mi „okos” beszédünket — fordul felém a gazda. — Hogy néíd csak! Még bele sem melegedtek és már hogy tervezgetnek. Tudja, van egy igazság: A fene evett bennünket a döntés előtt. De az aláírás furcsa egy jószág. Egyből arra piszkálja az embert, hogy spekuláljon. Hogy is lehetne a legjobban csinálni? Ha vissza is húz még a másik... csak azon törjük a fejünket, hogy legyen holnap. — Mert ha benne vagyunk, hát mostmár nem mindegy ... S. A. Csökken a Föld hőmérséklete t Dr. Maynard Miller, michigani egyetemi tanár megállapítása szerint az elkövetkező 50 évben földünkön csökken a hőmérséklet. Miller felfogása szerint a föld hőmérséklete egy SO évig tartó ciklus után változik meg. Az elmúlt tíz évben a 90 éves ciklus tetőfokához érkeztünk és Miller szerint, most újból számolni kell vele, hogy földünk kiimája fokozatosan hidegebbé válik. Az átlagos hőmérséklet a következő fél évszázadban ismét az 1880-as szintjére csökken, amikor a telek jóval szigorúbbak voltak, mint most. Termelőszövetkezeti tanácsadó Rokkantsági nyugdíj, özvegyi nyugdíj, »sülöi nyugdíj Hivatlau látogatók r" Rekedte« rikoltoz a jazz, «antik a wisky. Egy ember fáradta« áll meg az egyik asztal előtt. — Vállalom — mondja. Egy nyugati bárban vagyunk. Itt találkoznak a kémközpont mnnkatarsai és itt toborozzák aeekat a hazátlan, elvtelen, mindenre elszánt munkanélküli emigránsokat, akik előtt mint egyetlen cél, a tengerentúli villa, a luxusautó, a könnyű élet lebeg. Nem kétséges, hova vezet ez az út! Négy emigráns : sorsát pergeti le a magyarul bc- j szélű szovjet film. Rokkantsági nyugdíjra az a termelőszövetkezeti tag jogosult, aki munkaképességét legalább kétharmadrészben tartósan elvesztette, és az életkorának megfelelő <3—18 évig terjedő) nyugdíjévvel rendelkezik. Azok, akik tagjai valamelyik termelőszövetkezetnek, vagy I960, december 31-ig belépnek, 10 nyugdíj év alapján is kaphatnak rokkantsági nyugdíjat. Akkor is, ha életkoruknak megfelelően több nyugdíjévre lenne szükség. Azok pedig, akik 1953. január X, előtt léptek be a termelőszövetkezetbe — a meghatározott feltételek esetén —, már 5 évi tagság alapján is kaphatnak rokkantsági nyugdijat. Az elhunyt termelőszövetkezeti tag felesége, ha férje a rokkantsági nyugdíjhoz szükséges nyugdíjévek megszerzése után halt meg, és a feleség a férj nalalakor mar betöltötte 60. életévét, vagy legalább kéthar madrészben rokkant, vagy ha kettő vagy több árvaellátásra jogosult gyermeket tart el, akkor özvegyi nyugdijat kaphat. ,Az élettárs is részesülhet özvegyi nyugdíjban, feltéve, nogy az elhunyt temieloszo etkezeti taggal annak halala előtt lega aoo egy even át együtt élt, és áz együttélésből gyei mint szármázott.) Az az özvegy, aki férje nalaiakcr a 40. életévét már be- Jl.öt.e, az özvegyi nyugdijat 60 íves korában, vagy rokkantsága esetén mar eióoo us megkap- .latja, hacsak időközijén térjnez nem megy'. Az özvegyen maradt munaakeptelen férj is .gér.yt tarthat özvegyi nyugdíjra, ha elhunyt felesége termelőszövetkezeti tag volt, és halálát megelőzően legalább egy évig saját háztartásában, a maga jövedelméből tartotta el férjét, vagy a bíróság a férj részére tartásdíjat állapított meg. Szülői nyugdíj annak a munkaképtelen szülőnek, nagyszülőnek jár, akit az elhunyt termelőszövetkezeti tag — halálét megelőzően — legalább egy évig eltartott. Az elhunytnak a rokkantsági nyugdíjhoz szükséges nyugdíjévekkel ebben az esetben is rendelkeznie kell. I. díjas pályázó az újítási kiállításról A Kisipari Szövetkezetek Kölcsönös Biztosító Intézetének megyei alközpontja egy hónapja üzemi-balesetvédelmi kiállítást rendezett Nyíregyházán a Postásotthonban. A kiállítással egy- időben a KSZKB1 pályázatot hirdetett meg a kiállítás tanulságairól. Harmincnégyen készítettek tanulmányt. A pályamunkák közül a bíráló bizottság legjobbnak a Nagy Károly tanulmányát találta, aki a Nyíregyházi Kossuth Lajos Gimnázium III. c* osztályának tanulója. Az első díjat — pénzjutalmat — ő nyerte el. Ssovfet vendégek a Ságvnri téessben Két szovjet kolhozparaszt érkezett rokoni látogatóba Nyíregyházára. A kedves vendégek a rokoni látogatáson túl érdeklődtek a magyar temielőszövet- kezelek iránt, s így kívánságukra a népfront rendezésében a Ságvári Tei meU"szövetkezetbe is ellátogattak. Most már nem mindegy Ügy beszél, mintha minket akarna győzködni a nagyüzemről. Sorjázza annak az előnyeit. — Tudják — mondja mosolyogva — nagyon belejöttem. Talpraesett fiúk ezek az agitálok. Amúgy meg mit mondjak? Olyan ' ez, mint a nősülés. Előbb nehéz, aztán kiforogja magát. Igaz, Kál- mány elvtárs? — fordul a párt- i titkár felé. — Mielőtt jöttek, éppen arról : beszélgettünk — szól közbe Bata József, az egyik koma —, hogy is lesz. Az biztos, hogy akad majd köztünk, aki félre húzza az istrángot. — Hát majd a hasa alá csapkodunk az olyan gsikónak, amék félre rángat — mondja a gazda nekipaprikázódva. — Ott lesz a vezetőség, meg az értelmes, dolgos többség. Később az indulásról esik szó. Elmondják, hogy szerencsés a vasmegyeri nép. A Micsurin Termelőszövetkezetnek van annyi épülete, hogy nem kell hozzá sokat tenni. Nem nő majd a hitel. Aztán az a háromszáz forint holdanként! — ötmilliós vagyona van a Micsurinnak, utánajártunk mi ennek is — mondja Novak Károly. — Ezt ők szerezték. Nekünk is adni kell hozzá, ha egy család lett a falu. így vélekedik erről Bata Ká- rolyné is. ök tizennégy hold földbzabo Kálmánnál, a vas megyeri párttitkárral ballaguní az utcán. Bata Károlyékhoz é; Novák Károlyékhoz igyekszünk Ez a két jólmenő középparaszt — sógorok, egymás mellett lakna! — a legelsők között járult ahhoz hogy Vasmegyeren a község térképe egyöntetű piros satírozás nyerjen. Mert úgy csinálták; ak a közös gazdaságot választotta annak a portáját a térképen piros ceruzával festették be. És Vasmegyer térképe — piros. Novákéknál együtt a család, d« még a sógorság-komaság is. Nenc is kell kérdezni miért, az asztalon kiteregett disznó földi maradványai mindent elárulnak. — Ez a nyolcadik — mondja a gazda nagy meglepetésemre. Látva zavaromat, mindjárt kisegít. — Ügy a nyolcadik, hogy hetei a napokban adtam el, szerződésesen. Délre jár az idő. Most fejezték be a früstököt, ami — akármikor készül el — ném lehet más, mint toroskáposzta. Erre csúszik a cukrozott karcos bor. Novák Károly a legjobb gazdák közé tartozik a faluban. Mindig jól forgatta magát a tizenöt holdas gazdaságában. Burgonyát, kendermagot, zöldségfélét termelt. Nem kis önérzettel vesz elő egy levelet. A cukorgyártól kapta. Dicsérő sorok: 1200 öl földről 203 mázsa cukorrépát szállított el. A hét szerződött hízó mellett még két sőréje is hízik. Érthető a nagy meglepetés, hogy Novák gazda már a második napon döntött, s követte a sógor is, Bata Károly. És utána meg — magúk is az agitálok közé álltak. — Nem olyan érthetetlen ez — magyarázza a gazda. — Mert, térem, az kétségtelen, hogy nem iönnyű átesni a megszokottból a íélig ismeretlenbe. De ha meggondoljuk, ugye, Novák Károly, meg néhányan termeltünk, adunk jócskán az államnak, azonsán az átlag... az gyenge. 5
