Kelet-Magyarország, 1960. december (20. évfolyam, 284-308. szám)

1960-12-22 / 301. szám

ARCKÉP Hs azó esik róla — márpedig népszerűségéért sok helyütt em­legetik a faluban — az az em­lékezetes szerenád az első szá­mú beszédtéma. Dobos Dezső 1936. tavaszán igen merész sze­renádot kapott a falu dolgozói­tól: az Internacionálét énekelték az ablaka alatt. Sokáig bujkál­niuk is kellett az „éjjeli zené- zöknek” a csendőrök szuronyai «W1. A múló évek nem törték meg Dobos Dezső elvtársat, aki­re mindig feltekintettek az em­berek. Ez év januárjában meg is választották a termelőszövet­kezet elnökévé. Becsületes kiál­lása mellé párosult az is. hogy egyéni gazda korában példamu­tató szorgalommal művelte a földet. Ügy igaz, nem könnyű feladat egy 230 tagot számláló nagy csa­lád vezetőjének lenni. Beszélge­tünk. Az elnök szavai komolyak, meggondoltak: — Amikor elvállaltam a meg­bízást, arra gondoltam, ha ne­héz is, de szép feladat. Renge­teg gonddal jár az új út kere­Kclszeres forgalom a postán Karácsony közeledte nagyon meglátszik a postai levél, távi­rat, távbeszélő, pénz és csomag forgalomban. A nyíregyházi I. számú postahivatalban mindenütt megerősített szolgálatot tartanak. A csomagfelvételnél még egy felvevő dolgozik és a csomagkéz- besítésnél a harmadik autót is beállították a munkába. Duplá­jára növekedett a csomagforga- lum s örvendetes, hogy a felvett és érkezett csomagküldeménye­ket még aznap továbbítja a pos­ta a címzettnek. A MÁV vona- i lakon a vonatok a szokásos pos­takocsin kívül mellékkocsit is közlekedtetnek, mert az igény ezt indokolja. A postahivatal vezetőjétől hallottuk, hogy a nyugdíjak és egyéb pénzküldemények kikézbe­sítése is megkövetelte a postá­soktól a nyújtott szolgálatot, a feszített munkát. Tájékoztatásul közölte a posta­főnök, hogy december, 25—26-án a postahivatalok és fiókposták munkaszüneti nap szerint mun­kaidőben* tartanak szolgálatot. A postahivatalok csak táviratot, ex- pressz-ajánlott levelet, külde­ményt továbbítanak, a c'mzettnek. 25-én egyszeri csomagkézbesítés lesz. A vidéki kispostahivatalok délelőtt 8—10 óráig tartanak nyit­va. Bukarest legmagasabb lakóépülete A román fővárosban csakúgy, mint az egész országban nagy­szabású építkezések folynak. Sokhelyütt, s Bukarestben kü­lönösen az új lakótelepek épí­tésén. kívül egész utcák képét változtatják meg Helyrehozzák • . rendezetlen kapitalista épít­kezés hagyatékát: lebontják az utcasorokból fegyelmezetlenül kiugró álacsony házakat és a városképbe szépen beilleszkedő modern épületeket emelnek. A gyönyörű színekben pom­pázó új épületek általában 9—11 emeleteseit, de nem rit­kák az ennél magasabbak sem. Legújabb hírek szerint Buka­restben a Splaiului-téren fel­épült Bukarest és egyben az ország legmagasabb lakóépüle­te, a 17 emeletes „Gioconda” ház. Már teljesen befejeződtek az épület belső munkálatai, s csak a külső befejező munkák egy része van hátra. sése, s amikor már egy kis eredmény mutatkozik, olyan jó erzes fogja cl az embert. Egyik legfontosabb dolognak tartom, szót érteni az emberekkel, meg­hallgatni őket és igazságosnak lenni. Nem, korántsem szeretem az íróasztalt, együtt élek a ta­gokkal. Megdicsérem a példásan dolgozókat és figyelmeztetem őket a hiányosságokra. Ha úgy adódik, nem mellőzöm a bírá­lást sem. Igaz, ilyenkor előbb mindig haragszanak rám, csak később látják, hogy jót akarok mindenkinek... Tengernyi sok munkája van egy termelőszövetkezeti elnök­nek, de, ha a tagok segítenek a problémák megoldásában, ak­kor megcsappannak a gondok, így mondja Dobos Dezső és kér, nehogy félre értsem, ő nem pa­naszkodik. Bár mindenki tudja róla, hogy napjai nagyrészét a közösért szenteli. Dobos Dezső szeret tervezni, de még inkább kedveli a tetteket. Nagy hozzá­értéssel és szeretettel szol a tsz jövő évi építési tervéről. Hizlal­dát, süldőszállást és egy ötvago- nos tengeri goiét kívánnak épí­teni. Kívánnak? Nem jó ez a szó, inkább úgy kellene monda­ni: fognak építeni egész bizto­san. Hiszen, ha az aranyosapáti nagy közösség álmodozni, tervez­ni kezd, akkor a tiszteletnek ör­vendő elnök irányításával tűzön- vízen keresztül viszi akaratát. Marofka Imre tudósító Hogyan lehet decemberben egyszerre kéthavi fizetéshez jutni ? Talán nincs is olyan ember, akit ne foglalkoztatna a fen­ti kérdés. December hónapban két fizetés, nem is olyan rossz. Egyesek lehetetlennek tartják, s még gondolni sem mernek erre a „lehetetlenségre”. Pedig koránt sem megoldhatatlan dolog a decemberi duplafizetés. Kérdezhetné valaki: van-e olyan dolgozó egyáltalán, aki az év utolsó hónapjában egy­szerre kéthavi fizetést is „felszed”, vagy talán még ennél többet is. Nyugodtan elmondhatjuk, hogy van. Sőt, örömmel megállapíthatjuk, hogy ezeknek a „kéthavi fizetéses” dol­gozóknak a száma napról-napra növekszik. Csak megyénk­ben több mint 12 ezer olyan dolgozó él, aki december hónap­ban a fizetésének kétszeresét, vagy még ennél is többet ad haza, könnyíti a család pénzügyi nehézségeit az ünnepi sze­zonban. Ezek az egyszerű munkás emberek és bérből élő dol­gozók azok, akik december hónapban megduplázzák a jöve­delmüket. Hogyan lehet ezt megvalósítani? Választ ad^ erre az igen könnyű kérdésre megyénk 124 Kölcsönös Segítő Ta­karékpénztárának 12 ezer tagja. Azok az emberek, akik cél­kitűzéseik megvalósítására, vagy nem várt kiadásokra havon­ta a KST-be gyűjtik fizetésük bizonyos részét. ■ Most, hogy elérkezett az év utolsó hónapja, a KST beté­tek visszafizetésének ideje, ezeknél a dolgozóknál nem okoz különösebb nehézséget az ünnepekkel kapcsolatban adódó kiadás, sem az ajándékozás, — no meg a szórakozás sem. íme, a bizonyíték: december első tíz napján négymillió fo­rintot fizettek vissza a megyében lévő Kölcsönös Segítő Ta­karékpénztárak. Ezt az összeget a dolgozók havonta tíz, húsz, ötven, száz forintokként gyűjtötték egybe. A KST-k népsze­rűsége egyre nő. A Nyíregyházi Cipész KTSZ Kölcsönös Se­gítő Takarékpénztára újabb negyven fővel növekedett és a havi befizetés összege 5 ezer forinttal magasabb a tavalyinál. Az Építő- és Szerelő Vállalat több mint száz, a Kiskereske­delmi Vállalat nyolcvan, a Kéményseprő Vállalat negyvenöt fővel növelte a KST tagjainak számát. Igaz, néhány helyen még — például a Nyírteleki Gépállomáson, a Vízmű- és Kút­karbantartó Vállalatnál, a Sóstói Fürdő- és Üdülő Vállalat­nál — idegenkednek ettől az áldásos és csak üdvözölni való takarékossági módszertől, de reméljük, hogy a jövőben a vál­lalatok vezetőségei mindent meg fognak tenni annak érde­kében, hogy7 dolgozóik családi élete még kiegyensúlyozottabb legyen. 280 köbméter löldet mozgatnak meg a gyulatanyai MHS-ta»ok Öntevékeny munkához látott a nemrég megválasztott új vezető­séggel az élen a gyulatanyai MHS alapszervezet tagsága. Pász­tor Sándor MHS elnök jelentése szerint a gyulatanyai MHS-tagok a régi és elhanyagolt, a szabá­lyoknak nem megfelelő lőtér he­lyett új,. 50 méteres szabályszerű elrendezésű lőtér építéséhez fog­tak. A munkák folyamán mint­egy 250—280 köbméter földet mozgatnak meg, részben kézi, részben gépi erővel. Eddig a lő­tér építését kétharmadrészben végezték el, 220 órát dolgoztak kézi, 35 órát gépi erővel, decem­ber 25-ig át is adják rendelteté­sének. A • társadalmi munkából számosán ki vet‘ék részüket, de főleg Kunkli Gergely, Kunkli András, Kurucz Mihály, Kuruca András, Szilágyi Mihály, Fülöp András, Mártha András, Varga Sándor, Villás János és Kiss György dolgozott sokat. Támogat­ta e. kezdeményezést a gazdaság vezetősége és pártszerevezete is. akik közül Pásztor Sándor. Pé­csi János, Szabó János és Man- zák István nemcsak a szervezés­ből, hanem az építési munkák­ból is derekasan kivették részü­ket. Karácsony előtt Karakóéknál Nyíregyházán, a Kéz utca S. sz. alatti házban lakik Karakó Istvánná. Kicsi o szo­ba. barátságos és me­leg. Szép bútor, fü- göny, csipketerílö és rádió is van a szo­bában. — Kényelmesen la­kunk itt Laci fiam­mal — mondta Kara­káné. — öt gyere­kem él, de négyen már kirepülték a szü­lői hajlékból. Erzsi­ké, Ica és Juci asz- szony már. Pisa megnősült, öt uno­kám van! Várom őket, mindig eljönnek boldog karácsonyt kí­vánni. Sütök nekik is finom süteményt. Vettem ajándékokat; Marikának babát. Jó­zsikának és Jancsinak motort, Erzsikének és Beáikénak édességet. Ügy örülök, amikor együtt vagyunk! Igaz, alig lehet mozogni a szobában, annyian va­gyunk, de betöltik a szobát kacagással és szeretettel. Bcsötétedik, mire Karakáné hazakerül a do iiárty fermentálóból. Ott dolgozik tizen­négy éves kora óla, s most negyvenöt éves. — Laci fiam is velem dolgozik a gyárban, — magya­rázta. — Ketten két­ezer forintot kere­sünk havonta. Szeré­nyen, jól élünk. Bár mindig igy élhettünk volna! — sóhajtott. — Hej, sok rosszat, nyo­morúságot átéltem családommal. Sok szomorú karácso­nyunk volt! A leg- szomorúbb 1944-ben, amikor jöti a hír, hogy drága jó férjem elesett a háborúban. Haza vártam Pislát. Terítve volt az asztal, a férjem számára is sütöttem, főztem, s szomorúan ültünk a karácsonyfa alatt, öt apró gyerekkel ma­radtam. Munka se volt. Ica és Juci sze- rotetházba került, öt évig voltak ott, A nagyabbakkal küsz­ködve éltem. Azóta is gyűlölöm, átkozom a háborút. Az özvegy asszony köténye szélével meg­törölte szemét, aztán vidámmá változott ar­ca, úgy folytatta: — Vettem szép ka­rácsonyfát, jutott pénz szaloncukorra is, nem úgy mint tizenöt-húsz évvel ezelőtt, amikor kenyérhajat, meg deszkadarabkákat cso­magoltunk papírba, s azt tettük egy fe- nyögallyacskára, sza­loncukor helyett. A férjem kőműves volt. Sokat volt munka- nélkül. Nem is tud­ják tán, a mai em­berek, a fiatalok, hogiy milyen nehéz volt akkoriban egy fiatal házaspárnak. örül­tünk, ha karácsony napján húsleves ke­rülhetett asztalunkra, meg fehér kalács. Most meg tortára is jut. Miközben beszélt, törte a diót a tész­tába. — Szombaton dél­után nem dolgozunk% hogy az asszonyok hazamehessenek süt­ni, főzni Én is akkor pucolom meg a ka­kast. A kalácsot előre elkészítem, hogy ke­vesebb legyen majd a dolgom szom; baton. Elmondhatom, hogy ha a gyerekek meg az unolzák eljön­nek, nagyon boldog karácsonyom lesz. O. A. 3 lése. Módja? 1. Állandóan emel­ni a mezőgazdasági termelést és a munka termelékenységét a me­zőgazdaságban, hogy ezzel is elő­segítsük a lakosság életszínvona­lának állandó emelését. 2. A me­zőgazdasági termelés fejlődésével egyidejűleg megvalósítjuk a me­zőgazdaságban a termelési vi­szonyok szocialista átalakítását, s a még kisparcellákon gazdálkodó ] parasztokat rávezetjük a föld társas megművelésének útjára. A cél elérése a szocializmus alap­jainak a lerakása csak ezen az úton lehetséges. Más út nincs. Már pedig ez nemcsak a mun­kásosztály, hanem a parasztság, az egész nemzet érdeke. S a szö­vetség éppen ezért érdekszövet­ség, hisz a szocializmus felépítése mindkét osztály célja az egész nemzet feladata. S e két osztály erős, igazi baráti kézszorítástól válik még szilárdabbá a munkás­hatalom. E céllal választják szá­zak és százak a szövetkezeti gaz­dálkodás útját megyénkben. Én úgy érzem, nem lehet okuk félni a holnaptól a kétkedőknek, a kis- hitűeknek. S mondjuk meg őszin­tén azt is, ha a parasztság elvár­ja, azt hogy olcsó iparcikkekkel lássák el, amelyről az árleszállí­tásokkal, a termelés fokozásával, a termelékenység emelésével és az önköltség csökkentésével máris gondoskodott a mi munkásosztá­lyunk, ha egy-két százassal vé­konyabb is a borítéka, mert ál­doz a szocialsta nagyüzemi gaz­dálkodás megvalósításáért, hogy holnap neki is jobb legyen, jog- : gal elvárja, hogy a szocializmus : építésére felsorakozzon a paraszt­ság is. Adja az akaratát, szívét, ■ leikét, tudását a szocialista me- : zőgazdaság megteremtéséért, hogy ■ holnap még több, még bőségesebb : és olcsóbb legyen az élelmiszer, ■ erősebb a szövetség, a munkás­■ hatalom, s még igazibb az a ba­rátibb ölelés, amely az új, szo­i ciais'a Magyarország megteremté­■ sénck feltétele. Farkas Kálmán. dós hagyományokról nehezen akarják megszabadítani magukat, amit néhány hold föld, az ostor, a ló, a parcella jelent. Azt a lé­pést nem tudják sajgó érzés nél­kül megtenni, ami őket a me­zőgazdaság szocialista átalakulá­sának cselekvő részeseivé teszi. Néhány dolgot azonban a mi parasztságunknak is figyelembe kell vennie. A. mezőgazdaság nagyüzemi fejlődése szerte a vr lágon egyre erősödő folyamat. Nem kivétel ez alól, hazánk sem. Népi demokráciánkban azonban a mezőgazdaság nagyüzemi fejlő­dése, nem a dolgozó parasztság tönkretétele útján, hanem fel­emelése érdekében valósul meg. Elvi különbség van tehát a két út: a mezőgazdaság nagyüzemi fejlődésének kapitalista és szo­cialista útja között. S ez azzal függ össze, hogy nálunk a dolgo­zó parasztság a munkásosztály szövetségese. Nemcsak a hatalom, kivívásáért, hanem annak meg­tartásáért és a szocialista társa­dalom felépítéséért folyó küzde­lemben is. S itt szeretnék azok­nak válaszolni, akik türelmetlen­séget tanúsítva az • üzemek álla­mosításának példáját hozzák fel, elfeledkezve arról, hogy akkor és ott a tőkéssekkel, ellenségeinkkel álltunk szemben, itt viszont szö­vetségesekről van szó, s azt a módot, eljárást nem követhetjük a dolgozó parasztsággal. r Éppen ezéi l falusi munkánk fontos tanulsága ma Is, a parasz­ti bizalom megteremtése, meg­tartása és erősítése a szövetkezeti mozgalom fejleszésének egyik fontos feltétele. Erről ne feled­kezzenek meg népnevelőink. Hi­rzen: a mezőgazdaság szocial sta álalaki.ásának szükségességé­ből és lehetőségéből csak akkor lesz valóság, — most és mindenkor, — ha helyes viszonyt alakítunk ki a munkásosztály és a dolgozó parasztság között. Ennek maagsz- tos célja a munkáshatalom erősí­nek, mások iránt bizalmatlan­nak, felfelé irigynek, lefelé lené- zőnek, a föld és vagyon után pédig betegesen sóvárgónak. Vég­eredményben senki barátjának, mindenki ellenségének. A mező- gazdaság szocialista átalakításá­val ez is megszűnik, s új arcú, riiás szellemű parasztság lesz a sröveiégese a munkásosztálynak. Ez utóbbi néhány sort egy megjegyzésre szándékoztam írni. Barátom a mi nap egy könnyező paraszttal beszélgetett, aki el­mondotta néki, hogy ő annak örült legjobban, amikor május végén a kis unokát nyakábavéve addig sétált a cseresznyefák alatt, amíg az fel nem kiáltott: „Nagyapa, piros!” S ekkor volt a legboldogabb. Miért? „Ezeket a fákat én ültettem”. — hangoztat­ta. Nem kellett belefolynom az idézett beszélgetésbe, mert egy élvtárssal, aki a zsellérsorból küz­dötte fel magát emberré, megvá­laszolt: „Mi pedig annyi cseresz­nyefát ültetünk, hogy valameny- nyi unokánk örülhet majd ne­künk” — mondotta. Meglepődtem a frappáns válaszon, s akkor arra gondoltam, mily nagy dolog is az. amikor-az emberek felcserélik az enyém fogalmát a m’enk fo­galmával. s tudják is értéivel ni. becsülni azt, mint ez az ember. En úgy érzem, sok parasztem­bernél tapasztaltuk már, hogy elismeri a népi demokrácia ered­ményeit. Jóleső érzéssel vásárol a szocialista ipar termékeiből, gazdagítja, szépíti vele házatáját. otthonát, s érti, hogy a bútor, a rádió, a mosógép, a divatos nylon, perion ruhák, a tűsarkú cipők, a szebbnál-szebb szőnye­gek, a mezőgazdasági gépek, a munkásság erőfeszítéseinek ered­ményei. Örültek és örülnek an­nak is, hogy fiuk, lányuk közép­iskolába, egyetemre jár, s orvos­ként, tanárként. gazdászként. mérnökként lér vissza. Mindent elfogadtak, örömmel vették ered­ményeiket, csak éppen a száza-

Next

/
Oldalképek
Tartalom