Kelet-Magyarország, 1960. november (20. évfolyam, 258-282. szám)

1960-11-23 / 276. szám

Dte.iwíí fL&liái' Minden nap látom őket, el­vegyülve a reggeli sietők töme­gébe!?. Két ember: apa és lánya. A kislány tíz, tizenkét év kö­rüli szöszke teremtés. Amint szaporázza lépteit a kopott asz­talion jól kivehető termetének ringasa. Az elsuhanó gyerkőcök rávetik a szemüket, némelyiknek kicsúszik a száján: sántabicc. A kislány nem látja a csúfo’ókat, nem hallja az elejtett szavakat, arca Ugrás. Az apa alig harmin­con túli csontos férfi, görnyedt háttal, komor arccal. Minden reggel az iskola kapujáig kíséri a lánykát, magához emeli hosz- szan, mintha messzi útra bocsá­tana. Elmondom e két ember törté­netét, vagyis csupán 'emasolom sorsuk vargabetűs útvonalát, úgy ahogy hallottam: Egy őszvégi estén kezdődött, három évvel ezelőtt. Az spa, mint akkortájt minden este ká­bult fejjel tántorgott haza. A konyhagőz átjárta a szobát és összekeveredett « vacsora illatá­val. Megszokta már a telesége. Haragudni se tudott. Valami bá- gyasztó közöny uralta. Közöny és tompa üresség érződött a négy fal között. Hetekig rém hallott egy ép mondatot, Az asz- szony napközben írógép fölé ha­jolt és rótta a végeláthatatlan sorokat. Sokszor csak a keze mo­tozott a billentyűkön, az ujja követte a szavak sodrát, s gon­dolatban másutt időzött. Annyi mindent ismert és tudott, any- nyi barátnőnek és munkatársnak adott tanácsot, annyi sorsot egye­nesbehozott, csak a sajátjával szemben tehetetlen. Mikor min­den jóra jött, elég volt egy po­hár. .. És nem tehetett senkinek szemrehányást, nem volt bezárt könyv a férje a házasság előtt sem. Sőt a férj maga megmond­ta, csak úgy mondjon igent, ha állja is a sarat. Ö igent mondott. Azóta bűnhődik, s gyógyíthatat­lannak tűnő betegség, az ital tel­jesen más utakra vitte a férjét. Először mindig vele ment, ekkor nem is ürült fenékig a pohár. De nem lehetett mellette min­dig, a kiszállások, a vidéki utak, a férj beosztásával jaro festi, debreceni, miskolci kiruccanások nem kértek házastársi kíséretet. Később szabadkezet t dott, hrtha az ajándékbizalom emberségre, megállásra kényszeríti a férjet. Nem, nem... Ha lehet pótolni az elveszett illúziókat egyedül a gyerek, ő pótolta... öt eves volt akkor a kislány, ötéves és egészséges. S azon az ősz végi estén ret­tenetes dolog történt. A kiságy helyett a kórházi ag; on látta vi­szont gyermekét. Az apa 1 al> san eléje ment a napközibe, mo­torral. Visszajövet [elborultak. A kislány lábtörését másnap k.mu­tatta a röntgen. A kijózanddásra ítélt torkán összeszorultak az erek, napokig nem jelt szó a szájára. A lábadozó gyerek fe- lejttette csak a szörnyű perce­ket, de meddig... Az elier.őrző vizsgálatnál megtudták a szülők 3 valóságot, « csontok rosszul forrtak össze, két lehetőség állt fenn, vagy eltörik mesterségesen, s újra összeillesztik, vagy marad így s kicsit biccenteni log A lelkiismeret nem szunnyadt tovább. Az apa nem tudóit a kislánya szemébe nézni, telesége külön is költözött a gyerekke', s ő magára maradt a pohárral. S ivott, ivott. Nemsokára kizárták a párttagok soraiból, mert itta­san tetemes anyagi kárt okozott a vállalatnak. A pohár csordul­tig telt. Idegenben kódofgott hó­napokig, valami belső tűz ál an- dóan hajszolta tovább, tovább, vájt szenet a bányában, rakott maltert építkezéseknél, hem oán- ta a munkát, a bért, semmit nem bánt... Három éve tért vissza a tégi otthonába, megtörve, önmaga ár­nyékaként. A kis család befogad­ta és a nagyobb is, a gyár, ahon­nan elindult. Megcsendesedett, keveset beszél, csak ha kérde­zik, és esténként, benn marad a fekete táblánál a fiatalokkal, gépészeti kört vezet. Nem is oly rég felkeresték a kerü­leti pártszervezettől, érdeklőd­tek az életéről. MmdenKihez el­mennek, akiket régebben zártak ki a pártból, megnézik, hogy dolgozik, s ha megérdemli ép ha ő is akarja, visszakaphatja pari­tagságát .. Hegtielente felfedezek tgy- egy bújkáló mosolyt a szigji ú arcon, amint kislányával igyek­szik az iskola felé. ’ Páll Géza Saját erőből Állami támogatással 50 férőhelyes növendékistáJlő építke­zéséhez kezdtek a nyíregyházi Üttörő Tsz-ben. Pontosabb számolgatás után úgy döntöttek, megtoldják * költséget saját erejükből. így száz darab növendékállatot tuunak majd benne elhelyezni. Sóstóhegyi asszonyok^ JAélután három óra körül jár ” az idő. Az asszonyok vas­tag ruhába öltözve serényen dol­goznak a gyümölcsösben, a nyi­tott almatároló szín mellett. A maradék almából válogatják ki az étkezésre alkalmasat, a többi a nagy cefrézö kádakba kerül. Szaporán mozognak a kezek, no. meg a nyelvek szm tétlenkednek — könnyebben telik így az idő. A csapatban vagy tízen vannak: Fekete Bertalanné a nőtanács el­nöke, Mányikné, Kácsorné és a többiek. — Igyekezzünk asszonyok, mert mindjárt menni kell, adni a jó­szágnak — mondja Mányik Mi hályné. — Meg ilyen göncben nem ál líthatunk oda — toldta meg egy másik asszony. azt nézték, hogy mennyire támo­gatta aktívan a fasiszta kormány­pártot, a Nemzeti Egység Pártját, illetve pontosabban kifejezve: ak­tiv tagja volt-e ennek a pártnak? 1933 őszén valamilyen oknál fogva egy kültelki iskolához he­lyezték ki Treitl Károly tanítót, a Nemzeti Egység Párt körzeti titkárát a kisvárdai belterületi központi iskolától. A választóke­rület pártszervezetének elnöke, dr. Szotyori Nagy Sándor azon­nal tiltakozott s a tiltakozás töb­bek között ezeket mondja: „Pártunk körzeti titkára, Treitl Károly kihelyezése ellen a követ­kező igen fontos ellenvetést hoz­za fel a párt. Pártunk még szer­vezés alatt áll. A párt eddigi szervezésében Treitl Károly kör­zeti titlcár úr eddig is a legna­gyobb agitdlással vett részt. Fá­radhatatlanul, az egész szünidőt arra használta, hogy utcáról ut­cára, házról, házra személyesen járt, szervezte a pártot és gyűj­tött tagokat. Ezidöszerint is az ő kerületében a legnagyobb a be­szervezett tagok létszáma. Pár­tunk második igen fontos ellen­vetése az, hogy a párt további szervezési munkáiban Treitl Ká­roly úrra, mint körzeti titkárra, lankadatlan szorgalmára és be­vált szervezési tehetségére ez után is nélkülözhetetlen szükség van. A párt presztízsére súlyo­san, sőt katasztrofálisan hatna, ha a párt saját körzeti titkárát a kihelyezéssel szemben nem tudná megvédeni, mert akkor mindenkiben megenyhülne a párt iránti bizalom, senki sem fordul­hatna kéréssel a párthoz, ha a párt egyik vezető tagját ez igaz­ságtalan intézkedéssel szem­ben nem tudná megvédeni... Megjegyezni kívánja még a párt azt is, hogy a központtól a leg­utóbbi liöriratban azt az Ígéretet lcapta, hogy a párt minden hű­séges tagja bőséges jutalomban részesül kérelmeit illetően. A párt véleménye szerint kell, hogy ez elsősorban a párt legtevéke­nyebb tagjával, körzeti titkárá­val szemben érvényesüljön..." 1933 július 29-én, a Nemzeti Egység Párt pusztadobosi elnöke, Lehoczki Sándor a következő le­velet írta a párt járási vezetésé­hez: „Fekete Endre okleveles gazda, tanító kérvényét azzal a kéréssel terjesztem pártunk nagyérdemű vezetőségéhez fel, hogy nevezett urat jövő tanévtől kezdődően községünk római katolikus he­lyettes tanítójául kineveztetni szíveskedjék... Pártunk jövőjé­nek érdekében áll, hogy az új tanító férfi legyen és nekünk tu­lajdoníthassa állásába jutását. Azért kívánatos megbízatásának, illetve beosztásának kieszközlése már azért is, mert érdekében ál­lana az új tanítónak minden le­hetőségével községünk Nemzeti Egység Pártjának prosperitását előmozdítani...” Olykor keresztezték egymást a különböző érdekek. Erről tanús­kodik a már említett Szotyori Nagy. kisvárdai pártelnök levele, amelyet 1933 október 10-én írt Mikecz Ödön főispánnak: „Méltóságos Főispán Űr! Tisz­telt Barátom! Kisvárdai községi pártszerveze­tünk leglelkesebb választmányi tagja, Ádám Miklós nyugalma­zott csendőrtiszthelyettes — aki­nek két jelesen végzett tanítónő lánya van. Érdekükben Hozzád írott levelemre választ nem kap­tam — azonban kaptam intézke­dést Tesléry tanfelügyelőtől — folyó hó 4 napján kelt 2919 szá­mú — hozzám küldött iratában értesít, hogy helyettes tanerőként alkalmazza a kisvárdai állami elemi iskolánál Kádár Eli.h je­lesen végzett tanítónőt. Ezzel az intézkedésével a tanfelügyelő egy éven belül a he edik római katolikus tanerőt helyezi el, mel­lőzve az évek óta ugyancsak je­lesen végzett Ádám és Berecz ta­nítónőket. Kádár Edith csak az idén végzett — három éven át gyenge tanuló volt, s mert Subik kanonok unokahuga, képesítője váratlanul jeles lett. Még ha ál­“ V landóan jeles tanuló lett volna is és ha református vagy más val­lásé volna is, mégsem lett volna szabad évek óta jelesen végzett és elhe'yezésre jobban ráutalt tanítónőket mellőzni. A tanfel­ügyelőnek ez az újabb intézkedé­se érthetően nagy elkeseredést kelt széles körben — úgy annyira, hogy a Felsőszabolcsí Egyházme­gye e hónapban tartandó közgyű lésen ugyancsak foglalkozni óhajtanak a tanfelügyelő sérel­mes intézkedéseivel. Be kell lát­nod — lehetetlen helyzet az, hogy a 63 százalékot tevő református- ságból egy igényjogosult tanító vagy tanítónő sem nyer elhelye­zést és Felsőszabolcsban a zsidó­kat és görögöket leszámítva még 20 százalékot sem tevő katoli- kusság kapja meg az itt megüre­sedett összes állásokat..." A főispán feltehetően szólt ez ügyben Tesléry tanfelügyelőnek, mert a tanfelügyelő afféle igazo­ló jelentést állított össze, hogy kit, miért helyezeit állásba. Ezt írja többele között: „Prisztás Anna rk. tanítónőnek az ófehértói iskolához, Fekete Margit gk. tanítónőnek a ramo- csaházi iskolához, báró Perényi Margit rk. tanítónőnek az ibrányi iskolához, Geszner Petronella rk. tanítónőnél: a balsai iskolához való beosztása az alábbi támoga­tók közbejöttével történtek: Prisziás Annát Pethő József kis­várdai kanonok esperes pártfo­golta, Fekete Margit Jancsik J. dr. kultuszminiszteri titkár tá­mogatása folytán került állásba, báró Perényi Margit cs Geszner Petronella tanítónők hivatali elő­döm és az én közbejárásomra bízattak meg helyettesnek. Kü­lönben e két utóbbi tanítónő bá­ró Perényi Zsigmond koronaőr édes unokahvgai..." Azaz a legtermészetesebb dolog, hivatalos vonal, hogy a protekci­onizmus, a sógorság-komaság elve érvényesül a kinevezéseknél, nem pedig a rátermettség... . (Folytatjuk.) 1 Megtudom, hogy este hatra a| nötanícs beszélgetésre hívta meg j az asszonyokat, s ezért sürgetik\ annyira egymást. Legtöbben az asszonyok és lá­nyok közül a Sártelek dűlőben dolgoznak a cukorrépa ásásánál. Az a három-négy hold cukorré­pa már az összes kintlevőségük. A férfiak a kukorica, alma szál­lításával, a vetéssel vannak el­foglalva, amiből három napra va­ló van még hátra. Aztán jön a szőlő fedése. Dicséretre méltó családtagok Négykor hagyták abba a mun­kát az asszonyok, s öt órakor a nőtanács elnöke már a szövet­kezeti irodában van. Vele be­szélgetünk a sóstóhegyi Virágzó Föld Termelőszövetkezet asszo­nyainak életéről, munkájáról, míg a többiek összegyűlnek. A Virágzó Föld Tsz-ben hetven asszony dolgozik rendszeresen, lóaz, ezeknek több, mint a fele családtagként tevékenykedik, de a nők munkaegységteljesítménye — átlag 220 ebben az évben — azt mutatja, hogy a hivatalos tsz-tag asszonyoknak is dicséretére vál­hat. S a közösben dolgozó asz- szonyok a család, a ház körüli tennivalók mellett érték el ezt az eredményt. Gál Sándorné öt apró gyermek nevelése mellett márci­ustól ISO munkaegységet szerzett, a sokgyermekes Major Jánosáé­nak is 240 egysége van. Bencze Miklósné a baromfigondozásnál, közel háromszáz Debróczki Jó- zsefné fejönö 230 munkaegység­gel dicsekedhet. De részt vesz nel: a munkában az idősebbek is, akiknek a hozzátartozóik biz­tosítják a megélhetést. De amikor megtudják, hogy sürget valahol a munka, kérés nélkül is mennek segíteni. Hadabáné, Kaponyásné is legtöbbször ott van a munká­ban. A hetvennégy esztendős Seres Béláné — nem lehetett le­beszélni róla — szintén ott dol­gozgat a répa ásásánál. Megbecsülés, segítség Mi lehet az oka, magyarázata annak, hogy a Virágzó Föld Tsz-ben az asszonyokra mindig számíthat a vezetőség? Egyik igen fontos dolog, mint Mányikné mondja, — aki már szintén megérkezett az esti gyű­lésre, — hogy a nőtanács ért az asszonyok nyelvén, s a férfiak megbecsülik, értékelik a nők munkáját. Erről Gutyán János és Csorba János brigádvezetők tud­nak beszélni a legtöbbet mert a szénabetakarításban, a szőlő mun­káinál, a szüretnél az asszonyok segítsége nélkül munkatorlódá­sok lettek volna. — A nőtanács segít a termelő- szövetkezetnek, amikor az embe­reket egyes munkákra teli moz­gósítani, ugyanakkor a szövetke­zet vezetősége is támogatja a nő­ket — még anyagiakban is — egy-egy rendezvény alkalmával — mondja a nőtanács elnöke. — A nőtanács vezetőségének vala­melyik tagja mindig ott van a tsz vezetőségi tanácskozásokon. Javaslatainkat megfogadják. Az egyenjogúság a nők és fér­fiak között itt, a Virágzó Föld Tsz-ben egyre jobban érvényesül a muntenál és a közösségi élet­ben is. Jövőre már önálló 9 női munkacsapatot akarnak szervez­ni, hogy megmutassák: így is megállják a helyüket. Az idén a zöldségeskert már az ő gondja­ikra volt bízva. Megvan a tisz­telet, az elismerés a női munka iránt, szívesen veszik, ha az asz- szonyok politizálnak a saját há­zuk táján a nőtanácsban, hanem egy frontot még nem tudtak a nol: áttörni s ez a pártba való be­lépés kérdése. A hatvanhárom parttag közül mindössze négy a nő. Pedig lennének többen is. Azonban a férfiak itt megmaka­csolják magukat: ,Afagy szájuk van az asszonyoknak” — mond­ják. „Mert megmondjuk az iga­zat” — vágnak vissza az asszo­nyok. Bizony többet kellene ez­zel a kérdéssel foglalkoznia a pártszervezet vezetőségének. Itt már tehet tanulni Beszélgetés közben elszaladt az idő. Az irodahelyiségben már alig fúrni, annyi asszony gyűlt ösz- sze. Fontos dologról akarnak ta­nácskozni: hogy használják ki leg­jobban a téli időt saját művelé­sükre? Néhányan ezüstkalászos tanfolyamra akarnak járni, má­sok a pártoktatásban és a nép­frontelőadásokon vesznek részt s megkezdenek egy szabó-varró tanfolyamot is. Ez iránt nagy az érdeklődés. Mondják is többen, hogy kívülálló — mármint nem szövetkezetbeli = asszonyok is szeretnének erre a tanfolyamra járni. A beszélgetés ide-oda kalando­zik. Szó esik a nyugati munkás, meg parasztasszonyok életéről, ar­ról, hogy jövőre mosógépet kelle­ne vennie a nőtanácsnak, * mind­járt javaslat is születik: adjon a tsz egy darab szántóföldet, vagy szőlőt az asszonyoknak, ők meg­művelik, s a hasznát a nőtanács dolgaira, köztük a mosógép vá­sárlására fordíthatják. Sűrű sötét este van, amikor ki­alszik a fény az irodában. Az asszonyok hangos szóval búcsúz­kodnak, csoportokban indulnak hazafelé. Mert még vacsorát is kell főzni... S. A. i

Next

/
Oldalképek
Tartalom