Kelet-Magyarország, 1960. november (20. évfolyam, 258-282. szám)
1960-11-05 / 262. szám
DIÁKOTTHONBA N Még nem érkezett el a délutáni tanulás ideje, s így a harmadikos lányokat úgyszólván teljes létszámmal a klubszobában találtuk. Nekik van szabadidejük, s így ők tartottak számunkra afféle kis „sajtófogadást’. Mielőtt átadnánk a szót a lányoknak, elöljáróban annyit mondjunk el, hogy itt, a Roz- gonyi Piroska Középiskolai Leánydiákotthonban a Kölcsey Gimnázium vidéki tanulói laknak. Többé-kevésbé minden nyíregyházi ember ismeri őket, vagy legalábbis látta már, amint reggelenként, úgy félnyolc felé sorjáznak az iskolába. Most e néhány sorban bemutatjuk a diákotthon hétköznapjait, a sajátos és az újszerű „diakproblémákkáF’ együtt.... Térjünk a tárgyra. Az ízlésesen berendezett klubszobában ülünk, s a csinos fiatal lányok — ahogy ez már náluk szokás — igyekeznek mindent elmondani a diákotthoni életről, s főleg egyszerre. Ettől a szegény riporter kapkodja a fejét, nem tudja, mit jegyzeteljen — amin viszont jóízűen derülnek a lányok. Nekünk nagyon tetszik Végülis Szondy Margit ragadja magához a kezdeményezést, pontosabban a szót. • — Óh, annyi minden van, amiről -lehetne beszélni, csak nem is tudom hol kezdjem. Először arról talán, ami új dolog az elmúlt oktatási évhez viszonyítva, s ami mindannyiunknak nagyon tetszik. Az, hogy dolgozni járunk. Ide szembe — int a fejével — a Háziipari Szövetkezetbe. Nagyon szeretjük, érdekes és szép munkát végeznek ott s mi is segíthetünk, dolgozhatunk. — Alig várjuk a napot, hogy mehessünk! — szegi meg a parlamentáris formát az egyik lány, s ebben mindannyian megegyeznek. Aztán közös beszélgetés alakul ki, amelyből kiderül, hogy a lányok nagy örömmel fogadták a munkára való nevelés eme formáját. — Pénz, pénz; milyen jó lenne már dolgozni, s pénzt keresni! — sóhajt fel egy hang, s jóízű kacagás a válasz. Ez a megjegyzés viszont többük véleményét váltja ki, s kiderül, hogy az érettségi után közülük igen sokan azonnal el akarnak helyezkedni, dolgozni szeretnének. Hát persze hogy jo A kérdésre, hogy jő-c a diákotthoni élet, szinte kórusban válaszolták : — Hát persze hogy jú! Olyan rossz lenne, ha bejárók lennénk! A lányok itt bent tanulhatnak. s felkészülésükben állandóan segítenek a nevelő tanárok.A tanulás minden feltétele biztosítva van számukra. Büszkék is arra, hogy nincs a diákotthonban elégséges tanuló, s a diákotthon átlaga 3,64 s_ázad. A tanuláson kívül adva vannak számukra a szórakozási és sportlehetőségek is. Külön énekkara, színjátszó és tánccsoportja van a kollégiumnak. Átlag háromhetenként szoktak klubdélutánokat rendezni. A legutóbbi klubdélutánon például szellemi öttusát rendeztek. Hetenként egyszer moziba is mennek, s részt vehetnek a különféle szakkörökön. Van rádiójuk, s reménykednek, hogy november folyamán televíziót is kapnak. S ha szabadidejükben sportolni akarnak, az udvaron kézilabdázhatnak, röplabdázhat- nak is. Sőt, mi több, még hinta is van az udvarban, s hogy pletykáljunk a lányokra: hallatlanul szeretnek hintázni. (De ezt már tényleg titokban említjük meg: az egyik kislány egy alkalommal még le is pottyant hintázás közben.) A visszaszerzett kimenő No és persze rém is lennének igazi diákok, ha a diákcsínyekről nem szólnának. Történt pedig egy alkalommal, hogy az egyik kislány sokáig lent volt a tanulóban, s későn ment fel a hálóba. Társai persze összedugták a fejüket, a késlekedő pizsamáját kitömték, és miU_ a kislány megjött,, lett nagy ka- ! cagás; a kárvallott pedig tánc- raperdült a kitömött pizsamával. A dolog úgy végződött, hogy a fegyelmezetlenség miatt elvették a négyes háló tagjaitól a kimenőt. Ebből sem lett tragédia, mert a lányok, mikor a diákotthon új székeket Kapott, kis önkéntes társadalmi munkával visszaszerezték az elvesztett kimenőt. Életre, munkára va(0 neveles A Rozgonyi Piroska Diákotthon lányait a nevelő tanárok — amellett, hogy a tanulásban, az iskolai feladatok elvégzésében segítik őket — önállóságra, nunkára nevelik. A lányok takarítanak, sőt — amm mondták — főz i is tanulnak. A diákotthon lakói egyébként lázasan készülődnek november 12-re. Ekkor tartják meg a diákotthon kollégiummá avatásának ünnepségét. S azután, mint kollégiumban, sokkal nagyobb szerepet kap a kollégiumi KISZ- tanács, sokkal inkább előtérbe kerül a diákok önállósága. £zén nevem is legyen ott’... A beszélgetést a négy órát jelző csengetés szakította félbe, ami azt jelentette, hogy kezdődik a délutáni tanulás és egyéb foglalkozások ideje. A lányok búcsúzóul elmondtak, hogy nagyon szeretik a velük foglalkozó három nevelőtanárt, s azok- tóL sok-sok segítséget, szeretetet kapnak. Az igazgatói irodában Vasas Józsefné a diákotthon igazgatója is „árulkodott” kicsit a lányokról. Hogy mit? Azt, hogy kedvesek, figyelmesek rendsze- retőek, nincs velük komolyabb probléma, s a nevelő tanárok szívesen töltik köztük idejüket. Már eljövőfélben voltunk, mikor az egyik kislány Szász Éva beüzent az irodába, hogy ő nem tudott ott lenni a beszélgetésnél, de úgy szeretné, ha az ő neve is bekerülne az újságba... íme, kérése teljesült. (Bézi) Közvetlenül a cukorgyárnak szállították répatermésüket a nagyecsedi Rákóczi TSz tagjai. Ez is kedvezményt jelent a ázSvsfkczetnek. (Foto: Hammel.) Lemaradt utasok írják u k'svusút pu Október 27-cn 17 óra 35 perekor érkezett meg a kisvonat Sárospatakról a kenézlői Tisza- partra. Az utasok siettek a komphoz, hogy átkeljenek vele a túlsó partra, ahol át kell szállni a balsai kisvonatra. Mintegy 40 utas siettette a révészt. Az utasok, munkásemberek is megmarkolták a komp kötelét, húzták, segítették a gyorsabb átju- tást, mert a balsai parton már ott állt a vonat, s motorja működni kezdett. „Mi lesz, ha itthagy minket a vonat?” — kérdezték egymástól az utasok. Megtudták később, mert a kisvonat az orruk elől ment cl. Már csak 4—5 méterre volt kompjuk a parttól, amikor a vonat otthagyta őket. Egy fiatalember szaladt a vonat után, hogy a vonat várja \unzkönyvéhe meg a lemaradt utasokat. Fel akart rá ugrani, hogy meghúzza a vészieket, — hisz gyermekes asszonyok is voltak a lemaradt utasok között. Nem tudta elérni a hűtlen kisvonatot. Mire a vonat után loholó emberek gyalog a balsai állomásra értek a Tisza - partról, már a forgalmista sem tudott rajtuk segíteni. Tiszaber- celre telefonáltak a vonatvezetö után, hogy megkérdezzék tőle; miért hagyta a Tisza-parton az utasokat?! S jött a válasz & vonat vezetőtől; „Tanúm van rá, hogy egy utast sem hagytam ott!” Felháborodtak miatta az utasok, akik tehetetlenül ott álltak és vártak a reggel induló vonatig Reméljük, hogy nem marad el a panasz kivizsgálása és elintézése. (76.) Felállt. — Most elfogom a másikat — gondolta. Pár másodpercig pihent. Nagyokat lélegzett. A kancsóból meglocsolta arcát, és óvatos léptekkel megindult a manzárd felé. A pisztolyt lövésre készen tartotta. Mikor a lépcsőié] járóhoz ért, csak azt látta, hogy a manzardszobák előtti rácsos folyosón megrémült arccal áll az a fiatalember, aki beengedte a villába. A fiatalember kezében megvillant a fegyver Egyszerre lőttek..; A lövés zaja felverte a villa csendjét..; István iátta a felcsapódó tűznyelvet... Éles fájdalmat érzett bal könyökében... Még egyszer meghúzta a ravaszt. Egy golyó zizzenve húzott el a füle mellett, s mintha mellbevágták volna, ütést érzett... Kezéből kiesett a fegyver. Az utolso kép, amit magával vitt, a közelében lezuhanó testé volt. Hátratántorodott és végig vágódott a parkettán. Fejét beverte a lépcsőbe. . i Mikor István eltávozott, Holub még egy ideig gondolkodott, majd türelmetlen hangon megszólalt. — Öltözzön gyorsan kislányom, megyünk hozzánk. Eszter pillanatok alatt felöltözött,.. Felsegítette az öregre a kabátot, bem kérdezett semmit, ment a professzor után. Feje kábult volt, sírni szeretett volna. A Retek utcánál találtak egy taxit. A professzor bemondta a címet.:, Magda asszony még nem feküdt le, szorongással szívében várta a fér;,ét. — Tamásom, mi van? Mi történt... — Semmi különös, drágám Adj valamit inni, és főzess egy jó erős feketét. .. — Majd én hozom a feketét — ugrott Eszter. Kisietett a konyhába. Halkan kopogtatott Rózsi ajtaja n. Azt hitte, hogy a lány alszik. Azonnal kinyílt az ajtó. — Rózsi — lihegte a lány. — Sürgősen értesítsd Cselei elvtársat. Azonnal jöjjön... Kocka lépett elő a szekrény mögül. Eszter meglepetten nézett a férfira. Ismerősnek találta, de nem tudta, ncgy hol találkozott vele. — Bárdi főhadnagy vagyok. Cselei elvtárs helyettese. Mi történt? — Még semmi, de minden percben történhet. Azonnal kerítse e!ő Cselei elvtársat — sürgette a lány. — Te pedig, Rózsikám, főzzél egy jó erős feketét. .. Nem telt bele tíz perc, és meeje- lent Cselei, mögötte Kocka és jottann. Az alezredes nagyon izgatott vo’t. de palástolta izgalmát. Amint a dolgozó- szobába lépett, látta a feldúlt arcokról, hogy valami tölt ént, és érdeklődve nézett Holubra, majd a lányra. — Cselei elvlárs — kezdte akadozva Eszter —. kocsival jöttek? — Igen. De mi! történt, Eszterke?. A lány lehajtotta a fejét Szeretett volna mindent elmonoani, de eszébe jutottak István szavai... nem, nem adhatja még át a levelet, szavát adta rá... — Ránézett órájára. — István itt van Pesten.. i — mondta akadozva. — Minden percben jelentkezhet.. a — Holub csodálkozva nézett a lányra; i — Beszélt vele? — kérdezte Cselei. — Igen... nemsokára felhív... arra gondoltam, hogy addig a gépkocsikat... A fiatalember kezében megvillant a fegyver. Egyszerre lőttek. (Soltész Albert rajza.) — Minden rendben van, Eszter- kém... Bármelyik percben indulhatunk... csak már jelentkezne... most sok függ a fiútól... emberélet,. i Eszter nem tudta, hogy Cselei mire gondol. Lehajtotta a fejét, és az óra számlapját bámulta.. i — Különben Krasznai derék gyerek — folytatta az alezredes. Pontosan tudjuk, hogy Bécsben hogyan viselkedett... Szerencsétlen fiú... — Elkövetett valamit? — kérdezte a professzor. — El — felelte Cselei —, de ha a kényszerítő körülményeket figyelembe vesszük, megérthető és úgy gondolom, jóvátehető. Csak minél előbb tudnék beszélni vele..: Eszter mereven nézte a számlapot; A mutató, mintha ólomsúlyokat húzna maga után, nagyon lassan haladt A lány idegessége egyre fokozódott.., Menj... rohanj... szerette volna kiáltani. .. hát nem látod, hogy minden perc drága... — Miről van szó tulajdonképpen? — fordult a professzor Cseleihez. — Nézze, professzor úr, *' jobb ha tisztán lát. A fiú nagy veszélyben van. Ma hajnalban, négy órakor valami fontos találmányt kell átadnia egy idegen hatalom kémfőnökének.; i — Az én felfedezésemet — mondta a professzor. — Igen. — De a fiú ezt nem adja át.: i — Nem — válaszolta mosolyogva Cselei. — Nem adhatja át, mert a felfedezés már nincs itt a villában. Holub felugrott. — Mit beszél?..; — kiáltotta; • El... ellopták a felfedezésemet? — Engedelmével, professzor elvtára, én vagyok a bűnös. Holub és Eszter nagy szemekkel nézett a férfira. Cselei folytatta; (Folytatjuk.) mml »
