Kelet-Magyarország, 1960. november (20. évfolyam, 258-282. szám)

1960-11-20 / 274. szám

Néhány gondolat a nevelők ideológiai, világnézeti fejlődéséről líovere tábornok Óla** film Visen és hivatásból van a nevelői pályán, s ha mégegyszer pályát kellne választania: ismét a ne­velőit választaná. S ez nagy és jó jelenség, mert zömében olyan emberek kezében van a nevelés, akik arra hivatottak, akik e pá­lyát szeretik. így képesek is lesz­nek megfelelő segítségnyújtással és önképzéssel kultúrforradalmi harcunk sikeres megvívására. A nevelők jórésze még nem meri megmondani véleményét, s ez azért van, mert egyes vezetők nem arra törekednek, hogy a ne­velőben lévő esetleges hibás né­zeteket meggyőződéssel he­lyes irányba vezessék. hanem nem ritka a ledorongolás! Nem merik sok esetben megmondani véleményüket feletteseiknek azért, mert azok közül akad nem egy, aki úgy véli, hogy csak „ne­ki” van joga bírálni, de őt más­nak: nem! S ha ilyen mégis meg­történik. kisebb-nagyobb retor­zióval él. A nevelők közül csak azok lát­ják világosan azt, hogy mi a kü­lönbség a materialista és idealis­ta felfogás között, akik már fog­lalkoztak a dialektikus mate­rializmus alapjaival, a filozófiá­val. A többi csak „sejti” vagy csak a vállást emlegette. A szocialista ember jellemvo­násai közül a leglényegesebbeket csak azok tudják és ismerik, akik élenjáróén foglalkoztak és foglal­koznak a szocialista pedagógiá­val. Jelentős részük e téren csak a sejtés fokán áll. H asonló a helyzet az ellentétek harcának isme­retében, mint a fejlődés egyik legfontosabb tényezőjének kérdé­sében is. Az osztályharc kérdésé­ről is ferdék a felfogások. Vol­tak, akik bevallották, hogy nem szeretnek politizálni, mert jelen­tőségével nincsenek tisztában és azon a nézeten vannak, hogy az „felesleges”. S nem látják, hogy a nem politizálás is politizálás! Többen írták, hogy ők ugyan nem járnak templomba, de a vallást magánügynek tartják, (Holott nemcsak a párttagoknál, de a pedagógusoknál éppen ne­velői példamutatásuk miatt sem lehet a vallás magánügy.) Voltak többen, akik válaszuk­ban kifejtették, hogy nem szere­tik a bírálatot! De igen sokan vallották az ellenkezőt, de azzal a megjegyzéssel, hogy csak ak­kor, ha az építő jellegű, javító szándékú és hozzáértőtől ered- Így e válaszok azt árulják el, hogy sem a bírálatokkal sem a bírálókkal nincs minden a rend­jén. Tehát van itt tisztázni, meg­érteni és megértetni való. jVI IUTÄN NEVELŐINK meg- írták a kérdésekre a felele­tet, beváltottuk szavunkat, s ki­fejtettük, hogy azért volt szük­séges ez a felmérés, hogy első­sorban a nevelőkben vessük fel e gondolatnak jelentőségét. Itt az ideje a további fejlődésünk és feladatunk sikeres ellátása érde­kében annak, hogy megállapít­suk, hol tartunk. Miben kell el- í sógorban fejlődnünk, mit kell el­sősorban tudnunk, és miről kell elsősorban meggyőződve lennünk, hogy a további nagy feladatok végzésére alkalmasak legyünk. S ezután néhány fontos kérdésre megadtuk a helyes választ. Itt igen lényegesnek tartom azt, hogy sikerült érvekkel, a té­nyek súlyával bebizonyítani, hogy igen lényeges a legfon.osabb' marxista és világnézeti kérdések tudatos ismerete, aminek, ismere­te és meggyőződése nélkül nem' folytathatunk tudományos és tervszerű szocialista nevelést. I Javasoltuk, hogy a fel vetet kérdéseket vitassák meg. For gassák a marxizmus klaszikusait mélyedjenek el annak igazsága ban. Azóta több nevelőtestület ben tartottunk a nevelők kíván­ságára világnézeti előadásokat, vitákat, s úgy tapasztaltuk, hogy a nevelők most már lényegesebb érdeklődését sikerült felkeltenünk. Igazgatóink is látják, hogy milyen kérdésekkel kell foglalkozniok. látják, hogy nevelőtestületeikben mely kérdésekkel tan probléma, mit kell tisztázniuk. Sikerült be­bizonyítani, hogy eddig a spon- tanítás érvényesült túlsúlyban, s mondjuk meg őszintén, ritka je­lenség volt a tudatos világnézet nevelés. A JÁRÁSI népköny vtárunk­ban megnövekedett az ide­ológiai tárgyú könyvek iránti ke­reslet. Tőlem is kértek világné­zeti kérdésekkel foglalkozó jegy­zeteket, brosúrákat, könyveket. Szakfelügyelőink meggyőződtek arról, hogy járásunk nevelői e tanévben lényegesen nagyobb gondot fordítanak óráikon a vi­lágnézeti nevelésre. Szülői érte­kezleteken, szülőkkel való beszél­getéseikkor határozottabban és tudományosabb felkészüléssel vi­táznak, érvelnek. A társadalmi munkából is nagyobb kedvvel és odaadással veszik ki részüket. Tudjuk, hogy ezek csak a kez­deti lendület jelei, de bízunk ab­ban, hogy a kezdetet a folytatás követi. Albert Antal tanulmányi felügyelő, Baktalórántháza 1/ ét világhírű olasz filmmű­vész, Roberto Rossellini és Vittorio de Sica nevéhez fű­ződik a múlt évi velencei film- fesztivál nagy meglepetése, a ROVERE TÁBORNOK című olasz film. Mindkét név sokat mond a film barátinak, kedve­lőinek. Az ő nevükhöz fűződik a háború utáni új kifejezési forma, a neorealizmus megte­remtése. Elég, ha csak néhány, immár világhírnévre szert tett filmcímet idézünk: Róma nyílt város, Csoda Milánóban, Fiúk a rács mögött, Bicikli tol vaj ok. E filmek Roberto Rosellini és Vittorio de Sica nevéhez fűződ­nek. E két neves filmalkotó most közös filmben mutatkozik MESTER ATTILA: A Békéhez Micsoda vágy űz karjaidba, Hogy elszakadva tőled hasztalan Keresnék napfényt, kék eget. És elfeledve minden mást, veled Mennék, s utánad, éltető meleg Fényedben érve mint a fák, Mint alkony után az éjszakák, Mint anyja után a gyenge állat, Követnélek, mennék utánad, Szavadtól várnék jobbulást, Égő sebekre gyógyulást, Nyíló rügyekre napfényt, és meleg Csobbanó, dúsan pergő cseppeket, Fenyőnek sziklát, hol az égre lát, A fűznek tavak csendes alkonyát, Az embernek nyugalmat, és örök Mosolyt e táguló világ fölött. Szovjet munkavédelmi intézetek A Szovjetunióban 16 tudomá­nyos intézet foglalkozik munka­védelmi kérdésekkel. A munka- védelemmel, a munkaegészség­üggyel és a szakmai betegségek­kel foglalkozó tudományos intéz­ményeket a Szakszervezetek Köz­ponti Tanácsa irányítja. A mun­kavédelmi intézetek a legkülön­félébb problémákat dolgozzák ki. Közöttük szerepel a műhelyek vi­lágításának megjavítása, a vas­úti közlekedés biztonsaga, a szén­bányában az ártalmas gázok fel- halmozódásának megelőzése, stb. Az utóbbi időben az atomener­gia széleskörű gyakorlati alkal­mazása folytán hatalmas mun­kálatokat végeztek, amelyek cél­ja: teljesen megóvni a kezelősze­mélyzetet és a környezetet a ká­ros kisugárzásoktól. A munkavédelmi törvények meg artása felett a Szovjetunió­ban a szakszervezetek örködnek. Ennek érdekében az üzemi szak- szervezeti bizottságok tagjai kö­zül társadalmi felügyelőket jelöl­nek ki és különleges bizottságok alakulnak. E bizottságok határo­zatait a vállalatvezetők kötelesek végrehajtani. A munkavédelem és a baleset­elhárítás kérdéseiben Bulgária, Magyarország, Vietnam, az NDK., Kína, a Mongol Népköztársaság, Lengyelország, Románia, Cseh­szlovákia és a Szovjetunió képvi­selői a napokban Moszkvában ki­cserélték tapasztalataikat. be, a ROVERE TÄBORNOK- ban. Már a film története is ma­gával ragad: 1942-ben Genová­ban, a német megszállás alatt él egy szélhámos, cselszövő ná­polyi születésű férfi, aki Gri­maldi ezredesnek adja ki magát. Idejét azzal tölti, hogy szeren­csejátékot űz és pénzt csal ki bebörtönzött hazafiak hozzátar­tozóitól, megmentésük érdeké­ben. Egy nap azonban letartóz­tatják, éppen akkor, amikor az ellenállási mozgalom vezérét, Rovere tábornokot — nem Sok­kal titkos partraszállása után — megölik.. S Grimaldi egy SS ez­redes rábeszélésére gyávaságból, szabadsága visszanyerése érde­kében .vállalja, hogy a tábornok neve alatt legyen börtönben, s a besúgó szerepét töltse be a letartóztatottak között. De mi­után megismerkedik a letartóz­tatottakkal, látja szenvedéseiket, lassan tudtára ébred aljasságá­nak. Végül úgy hal meg, mint egy igazi hős, mint Rovere tá­bornok. Grinidi érdekes figuráját a nagy színész, Vittorio de Sica kelti eletre. Sicát sok filmben láttuk már, de ennyire testére szabott szerepben meg nem. A film első fele a szélnámos Gri- maldit mutatja be. A kártyabar- langok látogatóját, a remény vamszedojét,, aki pénzért meg a németekkel is hajlandó együtt­működni, aki pénzért szerelmét is képes becsapni, megzsarolni. Majd a cselekmény fordulatával a hős jellemében is változás áll be. A bebörtönzött Grimaldi más arcát mu.atja be a művész. Vit­torio de Sica színészi nagysága eppen abban rejlik, hogy mind­két Grimaldit remekül formálja meg, egyéni vonásokkal ruház­za fel, hogy a börtönbeli átala­kulás mindvégig hihető, s ez a csúcspontja, nagy színészi élmé­nye a filmnek. De ugyanúgy kitűnő az ope­ratőr, Carlo Gerlini számos ké­pe is, amely Genova szürkesé­gét, síralmasságát mutatja be a német megszállás idején. Döb­benetes kép a borion bombázá­sa, a foglyok szánalmas látványa. Bennünk zsong még sokáig a foglyok éneke, a kísérőzene las­sú, szinte képszerű dallama, Renzo Rossellini muzsikája. Roberto Rossellini ROVERE cí­mű filmjével ismét magasra emel­te a neorealizmus zászlaját. Ind- ro Montanelli meghatóan szép novellájából készült a film Ik ULTÜRFORRADALMUNK egyik legfontosabb és leg­időszerűbb feladata az oktatási rendszerünk továbbfejlesztésével kapcsolatos irányelvek nemcsak alapos megvitatása, de megvaló­sítása. Jelentős szerep vár e feladat megoldásában a pedagógusokra. Az irányelv megállapítja: „Okta­tási rendszerünk a felszabadulás óta állandóan fejlődött, és jelen­tős eredményeket ért el. A gyors társadalmi haladás azonban szük­ségessé teszi, hogy jobban készít­sük fel ifjúságunkat az életre, a szocialista építés gazdasági és kulturális feladatainak megoldá­sára.” Pedagógusaink e célkitű­zést csak úgy valósíthatják meg, segíthetik elő, ha világnézeti fej­lődésüket az eddiginél még job- han, még következetesebben elő­segítjük. Erre utal ugyancsak az irányelvek következő megállapí­tása: „Nevelőink fejlődése meg­gyorsult, egy része marxistává vált. Ezt a fejlődést tovább kell erősíteni, mivel csak így tudnak marxista módon tanítani, szoci­alista szellemben nevelni”. Járásunkban szükségszerűen először azt kellett megállapíta­nunk, hogy jelenleg hol állnak nevelőink marxista világnézeti szilárdságban, ismeretben, hogy azután ezek ismeretében és a bi­zalom jegyében fejlődésüket biz­tosíthassuk, fejlődésükhöz a szükséges segítséget megadhas­suk, |<'ZÉRT A BIZALOM és az ^ őszinteség jegyében mint­egy 140—150 nevelőt arra kér­tünk (községekként: szervezésben, tantestületi összejövetelen), hogy írásban neve feltüntetése nélkül válaszoljon a feltett kérdésekre. Megígértük, hogy senkinek sem­mi baja, bántódása nem lesz, ha olyasmit is ír, amivel nem ért­hetünk egyet. Csak egyet kérünk, hogy az igazat írják. Nyomban hozzá tettük azt is, hogy a kérdé­sekre adott válaszadás után mi is őszintén megmondjuk, hogy mi volt e véleménykutatással a célunk. Többek között a következő kérdésekre adtak nevelőink vá­laszt: Ha mégegyszer pályát vá­lasztana, mi lenne? Meg meri-e mondani mindenkor véleményét feletteseinek? Ha igen, miért? Ha nem, miért nem? Melyik emberi tulajdonságot, erényt tartja a legnagyobbnak? Melyik emberi tulajdonság (jellemvonás) kialakítását tartja a legnehe­zebbnek, és miért? Kit tart a történelem legnagyobb alakjának és miért? Mit ért a nevelőtestü­letek kollektív szellemén? Me­lyek a pedagógiai egységesség jellemző vonásai? Mi az alapvető külön bőség a materialista es idealista felfogás között? Mit tart az emberi élet céljának? Mit tart a fejlődés magjának (előidézőjének, rugójának)? Sze­ret-e politizálni? Miben jelentke­zik (mutatkozik) községében az osztályharc? Mi a véleménye a vallásról? Milyen bal vagy jobb­oldali elhajlást tapasztalt közsé­gében? S melyiket tartja veszé­lyesebbnek? Megbecsültnek érzi-e magát? Melyik tulajdonságát tartja a legértékesebbnek7 A leg­őszintébb véleménye szerint pró­bálja meg százalékban jelezni j azt, hogy már mennyire érzi és' tartja magát marxistának? A KÉRDÉSEKRE adott vála- í szókból a következőket ál-! lapíthattuk meg: Nevelőink a bi-; z alomért — bizalmat adlak.' őszinték voltak. Pedagógusaink' zöme, mintegy 95 százaléka a szí-l 6

Next

/
Oldalképek
Tartalom