Kelet-Magyarország, 1960. november (20. évfolyam, 258-282. szám)
1960-11-18 / 272. szám
A TEGI vezetője válaszol Mi a helyzet a tenyészállat vásárlás körül ? Elv és elemzés Lapunk munkatársa felkereste > tenyészállat felvásárlásáról tájé- « TEGI vezetőjét, hogy a megye I kozódjék. — Hány tény észkocát vettek téeszeink ebben az évben? — Ha a tervfeladtunk teljesítését nézzük, akkor egészen jól h állunk. A tervezett 6,300 kocát már megkapták a tsz-ek. Igény volt ugyan többre is, de időközben különböző okokra hivatkozva lemondták. A baj a szállítások után kez— Hogy áll a szarvasmarha — Már aligha fogjuk tudni teljesíteni. 1720-ból eddig 1100-at szállítottunk és már nem valószínű, hogy sokat szállítunk év végéig. Ez a szám azonban nem jelenti azt, hogy téeszeink csak ennyi tenyészszarvasmarliát állítottak be az idén. Többféle hitelkeret állt ugyanis rendelkezésükre és így a teljes összegnek csak egy részéért vásároltak a — Több szarvasmarhára nem — De volt, csak lemondták. Legtöbben férőhely és takarmány hiányra hivatkoztak. Egyedül a tiszalöki járásban sikerült a tervet maradéktalanul teljesíteni. Itt nem volt egyetlen lemondás dödött, ugyanis egyes tsz tagok mit sem törődve a vállalt kötelezettséggel, azonnal levágták az értékes tenyészkocát. Azóta már természetesen többen tapasztalhatták, hogy az ilyen súlyos visszaélés nem maradhat büntetlenül. szállítás terve? TECI-nél. „Élelmes" tsz-ek szabad piacon igyekeztek felvásárolni szükségletüket, természetesen minél olcsóbban. Nyilvánvaló, hogy sokszor nem olyan jó minőségű állatot kaptak mint nálunk. Nem ad annyi tejet, nem hoz olyan utódokat. Már pedig ezt kellene inkább szem eliítt tartaniuk a tsz-eknek, nem pedig csak az árat. is volt igény? sem. Kivétel nélkül idejében tudták fogadni az igényelt álla- tulcat. Számszerűleg is itt a legsikeresebb ez az akció; 204 darabot vásároltak összesen. — Hogy használták ki az úgynevezett háztáji akciót a tsz tagok? —> Sajnos, ez sikerült a leggyengébben. A tervezett kétszáz darabbal szemben már eredetileg is mindössze 360 völt az igénylés, de még ennek is visszamondták a nagyrészét. Alig tudtunk 40 tenyésziiszöt illetve tehenet. értékesíteni. — Miért nem ment ez az akció? — Legfőbb okát abban látom az eddigi tapasztalatok alapján, hogy az akció tenyészüszökre vonatkozik, a tagok pedig kész fejős tehenet, de legalábbis előhasú üszőt szeretnének. Mi még ennek a kérésnek is eleget tudtunk volna tenni a legtöbb esetben, csak az állam által biztosított, 4800 forintos keret kevésnek bizonyult ezekben az esetekben. Már pedig a tagok kevés kivételtől eltekintve nem hajlandók készpénzben kifizetni a különbséget. A tsz-ek' foglalkoztak ugyan ezzel a kérdéssel, de amint az eredmény mutatja, még sokkal többet kellene. A tsz-nek is érdeke, hogy a tagok háztáji állománya minél nagyobb legyem. pen a magyar uralkodó osztály hívott be a Tanácsköztársaság leverésére. Ám a tömegeit félrevezetése, a magyar nagyúri soviniszta törekvések érdekében azonnal magasra csapott az uszítás lángja, mihelyt elhagyták a megye határát az utolsó megszálló katonák is. Hallgassuk csak Sasi Szabó Lászlót, az akkori nyíregyházi vezető publicistát, a fajvédők fűzfapoétáját: „Hódolt Buda már. Nyögött Szigetvár... Dúlt rajtunk a német, török meg tatár... Szélim, Dzsingiszkán ... Csapás volt. Átok! De ez? Most!... Szégyen!! Bocskoros oláhok Halott rabló fajta ... Már kilenc hónapja!! ...Vemhes lett a lelkünk... Bosszú fojtogatja. Ez már azért, Testvér! Más meg nem tisztítja Csak a vér. A vér... a jó ősi, szittya Mogul vér ... “ Emlékezzünk csak vissza. Volt róla. szó, hogy a megye urai annakidején kérve, könyörögve csengtek a román megszállásért, amikor Sarvay Elek, a megye főügyésze így sirdogált a küldöttség nevében az idegen imperialista vezérkar előtt: „ ... a magyar polgári osztályt ne dobja oda a vörös terror martalékául s amíg más entente csapatok nem jönnek, a románok feltétlenül maradjanak a megyében ...” Hazatérve, milyen büszkén számolt be az út eredményéről Mikecz alispán: „Célomat elértem, biztos hírt hoztam a román csapatoknak Szabolcs vármegye területén való visszatartásáról...” S lám, most hogy elmúlni vélték fejük felől az urak a „vörös” veszélyt, hogy megnőtt a hangjuk! Szittya-mogul vérük túlbuzgóságában egymásután alakítják meg Szabolcsban is a különböző „hazafias” szervezeteket, egyesületeket. Egyik legkorábbi szervezet a Turáni Kör, amelynek elnöke Klekner Korompay Károly volt. Később, 1920 elején megalakult a Területvédő Liga, az Ébredő Magyarok Egyesülete, Magyar Országos Véderő Egyesület, és az úri asszonyok szórakozására a Magyar Asszonyok Nemzeti Szövetsége. A munkások megszervezésére is gondolnak. Már 1919- ben hangoztatják azt a fogadalmat, amelytől később megborzongott az egész világ: nemzeti szocializmus. Azt kívánták, hogy a munkásság „nemzeti alapon” lelkesedjen a szocializmusért, hagyja ott a szociáldemokráciát, lépjenek be Nyíregyházán is a „Magyar Munkások Országos Pártjába”. A tisztikülönítményes főhóhér, Budaházy százados már arra gondolt, hogy megtámadja Csehszlovákiát. így ír erről emlékezéseiben Leveldi Kozma György: ..A támadó sereg kereteit megalkotta és tisztikarát kijelölte. Az volt a terv, hogy kétfelől támadunk a csehekre, éspedig a záhonyi Tiszahídon át, Ungvár irányában, s ugyanakkor Bereg- ben a Tisza és a tarpai erdő között Beregszásznak. Én a beregi csapatba kaptam beosztást, mint Eötvös Sándor szk. őrnagy csapatparancsnok segédtisztje. A támadást 1920 karácsony estéjére tervezte Budaházy, de nem lett belőle semmi sem: a kormány valahogyan megtudta, mi készül és megakadályozta ...” Nem mintha a kormányt nem hasonló gondolatok töltötték volna el, hanem azért, mert még korainak látták az időt. S mit szólt volna az entente ahhoz, hogy Horthyék ilyen hamar elfeledték a cseh, román, francia imperialisták segítségét a munkások hatalmának letörésében?! Szóval egyelőre lapulni kell — tanácsolta a kormány. De a háborúra, az imperialista támadásra megINéhány megjegyzés egy orosi foglalkozáshoz Yéletleuül toppantam be Oroson az egyik szemináriumra, melyet az iskolában tartottak. Igaz, a vége felé közeledett már a foglalkozás, mégsem árt visszapergetni néhány dolgot, abból levonni a tanulságot. Örvendetes, hogy az oktatást vezető hirtelen megbetegedésének ellenére is Szükségesnek tartotta a pártszervezet vezetősége, hogy ne legyen mulasztás. A vezetőség egyik tagja, Bán Mihály elvtárs „ugrott” be, s ő vezette a foglalkozást. Tapasztalt elvtárs, aki különösen jól ismeri azt az anyagot, amelyet ezen a soronkövetkező foglalkozáson vitattak. Csák az a baj, hogy a hallgatóság többsége nem jelent meg. Mentségükre szolgáljon, hogy nem, vagy nem mindenki kapott értesítést a foglalkozás időpontjáról. Emellett azonban arra lettem figyelmes, hogy a jelenlevő hallgatók közül sem szóltak hozzá a problémákhoz. Nos, nézzük, mi is volt a vita tárgya? A tsz pártszervezetek termelést ellenőrző munkája. Megjegyzendő, hogy a hallgatók nem tsz tagok, s talán ezért sem tartották ildomosnak, hogy beavatkozzanak a szövetkezet belső ügyeibe. A másik: többségük még most barátkozik a politikával az Időszerű Kérdések, tanfolyamán. Pedig nem ártott volna néhány dolgot alaposabban boncolgatni, hisz azzal segítették volna a szövetkezet fejlődését, s útmutatással szolgáltak volna a szövetkezet kommunistáinak. Az a baj, hogy sajnos, Bán elvtárs a szeminárium vezetője sem mélyedt bele alaposabban a problémába, „félt” boncolgatni a szövetkezeti párt- szervezet munkáját. kezdte ő is az előkészületeket. Már 1920 nyarán megkezdődött az egész ország lakosságának militarista szellemben való nevelése. Ez bizonyos fédőszervek mögé rejtőzve történt, mert a katonaság létszámát és a kiképzési kereteket a trianoni békeszerződés szabályozta. Erre a célra alakultak az úgynevezett testnevelési bizottságok. Jármy Béla főispán 1920. július 5-én a következő levelet írta a főszolgabíróhoz: „Tisztelt Barátom! Bizonyára tudomással bírsz róla Te is, hogy a békeszerződés ha- tározmányai következtében a hadseregnek a háború előtti keretekben való visszaállítása lehetetlenné válik. Ügy hiszem, teljesen át vagy hatva ezzel szemben attól a tudattól, hogy hazánknak az erkölcsi alapokon álló s katonailag szervezett tömegekre talán sohasem volt nagyobb szüksége, mint most. Bizalmasan és a legmélyebb titoktartás kötelezettsége mellett értesítelek tehát arról, hogy az egész országban úgynevezett testnevelési bizottságok alakultak, melyek a katonaság egyenes közreműködésével a nép erkölcsi és katonai kiképzését igyekeznek a sport, a torna, testgyakorlás jelszava alatt teljesíteni. Háború ez is, s amint, bizonyára Te is jól tudod, a háborúhoz három elsőrangú tényező szükséges, mindenekelőtt: pénz, pénz és pénz.” Ezután felhívás következik az adakozásra „a szent cél érdekében, mely tulajdonképpen Magyarország régi nagyságát lesz hivatva visszaállítani”. íme, Horthy ellenforradalmi rendszere, amely reakciósabb volt az 1918 október 31-e előtti rendszernél is, születésétől kezdve készült arra, hogy véres vágóhídra húrcolja a magyar nép tízezreit ... (Folytatjuk.) Ha a hallgatókkal csak az elveket tanítjuk meg a foglalkozásokon, akkor helytelenül járunk el. Szükséges lett volna elmondani — mint ahogy erről a befejezés után engem tájékoztattak, — hogy a helyi szövetkezetben hosszú ideig nem tartottak párttaggyűlést. Mit jelent ez? Elsősorban azt, hogy megsértették a demokratizmus elvét, a kollektiv vezetést, de egyúttal megfosztották a kommunistákat attól a lehetőségtől is, hogy a termelőszövetkezetben folyó problémákról véleményt mondjanak, javaslataikkal segítsék az előrehaladást, a termelést. Az orosi szövetkezet elnökét dicsérték — s meg is érdemli — csak ő is több segítségre számít, s a támogatást feltétlen el is várja a pártszervezettől. A problémák elemzése az elvek élővé tétele szükséges még az olyan szemináriumokon is — ha azt a tananyag úgy kívánja; — amelyeken nem szövet - ' kezeti tagok a hallgatók. Erre lett volna itt is szükség. S talán ennek is betudható, hogy a hallgatók közül senki nem mondott véleményt, nem szólalt fel, mert csak úgy általában, elvi síkon foglalkoztak a tanulandó anyaggal. Jobban megközelítette volna a problémákat, s szóra is bírta volna a hallgatókat Bán elvtárs, ha elmondja, hogy bizony csak ott lehetséges igazi termelést segítő és ellenőrző munka a pártszervezet részéről* ahol tevékenyen dolgozik minden kommunista. No, nem arról van szó, hogy az orosi tsz párt- szervezet tagjai nem dolgoznak* nem mutatnak példát a munká-j ban, a termelésben, hanem inkább arról, hogy több fontos feladatról elfeledkeznek, mert úgy gondolják, hogy ott az elnök, főjjön annak a feje. Ez a nézet aztán kissé kényelmessé teszi a pártszervezetet, s ez az oka, hogy nem elég figyelmesek a problémák iránt. Szükséges, hogy a szemináriumvezetők bátorítsák az új hall-, gatókat. Katona Ilona, Vida; Etel, Dobsony Erzsébet, Jónás Helén és a többiek még most1 ízlelgetik a politikát, s szólni is akarnak, meg nem is. Miért? Mert nem tudják, hogy jó lesz-e az, amit mondanak, s inkább meggondolják magukat, minthogy „butaságot” mondjanak. Jó dolog és dicséretes, hogy érdekli őket a tananyag, nem mulasztanak, de ez kevés. Nem elegendő ahhoz, hogy alaposan elsajátítsák, értsék a tanulan- dókat, s főleg hogy meg is lássák majd a hibákat az életben. Közelebb az élethez, közelebb a problémákhoz. Csak ezen az úton javulhat Oroson is az Időszerű Kérdések szemináriumának a vezetése, a hallgatók munkája. (F. K.) As öntözéses gyömölestermelés jelentősége Köztudomású, hogy a növénytermelésben nélkülözhetetlen a talaj vízgazdálkodása. Növényeink a talajból veszik fel a nedvességet fejlődésük, növekedésük során. Elegendő víz hiányában gyümölcsfáink sem képesek termőrügyek fejlesztésére, gyenge a virágzás, rossz a terméskötés, lehull a lombozat, nem nő meg. értéktelen lesz a termés. Különösen a nyári időszak az, amikor igen kevés nálunk a csapadék s gyümölcsfáinknak éppen ebben az időszakban van legnagyobb szükségük a vízre, hogy a termés kifejlődhessen, de ugyanakkor a fa felkészüljön a következő esztendőre is — megtörténjék a rügyek differenciálódása. A zöldségfélék termelésénél a szükséges vizet már ősidők óta öntözéssel biztosították a természetes csapadék mellett, egyre nagyobb teret hódít az öntözéses szántóföldi növénytermelés is. A gyümölcsfák öntözésének ugyancsak nagy jelentősége lehet pontosan a csapadék egyenlőtlen eloszlása miatt. Öntözéssel megakadályozhatjuk a lombhullást, kedvező körülményeket teremtünk a talaj tápanyaggazdálkodásához optimális körülmények között jönnek létre a termőrügyek s nagy mértékben küzdhetünk a télialmatermelés egyik átka — a szakaszosság ellen. A Nyírlugosi Állami Gazdaságban 1957-ben vezettük be a gyümölcsös öntözését ötven hold területen lévő törpe fáknál. A három esztendeje folytatott öntözés igen jó eredményeket hozott. Kísérleteket állítottunk be az öntözött és a csak természetes csapadékban részesülő területeken. Az öntözés második évében már nyilvánvalóvá vált az öntözés előnye. Az öntözött területen 83,5 százalékkal volt magasabb az átlagtermés, mint az ellenőrző parcellákon, átlagosan hatvan százalékkal volt több darab gyümölcs egy-egy öntözésben részesített fán s a gyümölcsök átlagsúlya 14,4 százalékkal volt nagyobb, mint az öntözetlen területen. Természetes, hogy az optimális vízmennyiség következtében magas a termőrügyek aránya s az almafák fejlődése is kiegyensúlyozottabb. A gyümölcsfák részére szükséges vízmennyiséget esőztető öntözéssel legjobb adni. így a víz a fák leveleire, a talajfelszínre természetes esőként hat, felüdíti a lombozatot, nem rombolja a talajt. Ahol van természetes vízforrás, ott az öntözőberendezés költségei lényegesen alacsonyabbak, mint akkor, amikor kutakat kell építeni, drága búvárszivattyúkat, villanymotorokat beszerezni és üzemeltetni. Természetes vízfor- rásnál egy egyszerű szivattyúra és a vízvezető csőhálózatra van szükség. Gazdaságunkban a kutak fúrása, a berendezések beszerzése egy hold gyümölcsösre 16000 forint költséget jelentett. A beruházási teljes költség az amortizációval együtt egy évre holdanként 650 kilogramm alma értékének felel meg, mint összköltség. Hogy mennyire gazdaságos így is az öntözéses télialmatermelés, arra vegyünk egy egyszerű átlagszámot: öntözetlen területen számítsunk hetven-nyolc- van mázsa almát egy holdon. Ha nem a mi nyolcvan százalékos terméstöbbletünkkel számolunk, hanem ennek a felével az öntözött területen, ez száz-száztíz mázsa átlagnak felel meg. Ebből világosan kitűnik az öntözéses termelés nagy előnye. Természetes vízforrás esetén, sokkal kisebb beruházással még fokozottabb mértékben megmutatkozik az öntözés haszna. A fentiek egyértelműen bizonyítják, hogy megyénk területén feltétlenül szükséges és előnyös a télialma öntözéses termelése. Az öntözés terméstöbbletet, egyenletesebb, szakaszosság-men- tes termést, nagyobb termelési biztonságot, mindezeken keresztül a termelő gazdaság részére magasabb termelési értéket, jövedelmet eredményez. Vigh Péter főkertész.
