Kelet-Magyarország, 1960. november (20. évfolyam, 258-282. szám)
1960-11-17 / 271. szám
Ar£ äranrosapali Uw. Ycrseuycbeu (io aa ifj. Mandula Egészséges szellemben verse- eztek egész éven az aranyosát!'Új Élet Tsz munkacsapatai, legtöbb munkákat már belesték, így könnyű megállapítani, gy ifj. Mandula István növény- fmclö munkacsapata volt a leg- edményesebb. Ennek a 14 szor- lmas embernek a munkáiból dcmes néhányat megemlíteni, egy ven hold kalászost vágtak , 400 mázsa burgonyát ástak ki, mázsa dohányt takarítottak négyszáz holdat műtrágyázl&trán munkacsapata tak. Nagyon sok segítséget nyújtottak a szeríás istálló építkezésénél. Részt vettek a silógödör készítésénél is. ötszáz gyümölcsfát ültettek. A vállalt terület megmunkálása mellett dohánypajtákat csomózó asztalokat állítottak össze. Ezenkívül építettek egy 350 mázsa kukoricát befogadó górét. Jelenleg a dohányt készítik elő az átadásra. Lelkes munkájukért minden dicséretet megérdemelnek. M. I. Kivételes eset rP udom, megszeg- tűk a szabásokat, amikor engc- lélyeztük a szeny- .yespua^UÚ úttcrő- sapatnak, hogy no- ember hetedikén út- jrőavatást rendez- en. Hiszen hivatalo- an csak akkor köt «tik fel a pajtásolt vörösnyakkendőt, ha z üjoncpróbát sike- esen letették. De kinek lett volna zive megtagadni, leréven ragaszkodni szabályokhoz, ami- or pusztai emberek érték; engedjük meg ycrmekeiknek; hogy nagy ünnep napján öthessék fel először vörösnyakkendőt. A pajtásokról tud- *ik, hogy szívvel-ié- ekkcl készülnek a vrobikra, dolgoznak, ■egítenek a tcrmelő- izövetkezetnek, zászlótartó emlékoszlopot állítottak az iskolában. Azt is tudtuk, hogy a szülők megvásárolták, a pajtások számára az egyenruhákat, s a KISZ- szervezet is kultúrműsorral készülődik ez alkalomra. Egyszóval annyi érv ősz- szegy ült, — s ezek min'd a pajtások mellett szóltak, — hogy lelketlenség lett volna megtagadni az engedélyt. Hogy milyen nagy öröm volt azon a napon Szennyespusztán? Az ünnepség délelőtt 11 órakor kezdődött. A gyermekek fegyelmezetten, katonásan viselkedtek. A tsz vezetősége és a szülők finom ebéddel vendégelték meg a pajtásokat Késő délután lett mire véget ért az avatási ünnepség, s a pirosnyakkendős úttörők kisereglettek az utcára. Kicsit megkéstek ezek a sorok, de úgy gondolom, mégis megérdemlik a nagy nyilvánosságot már csak azért is mert „kivételes eset”, j A járási úttörő el-! nökség ugyanis kivé-! telesen engedte meg I a szennyespusztai úttörőcsapatnak, hogy, megrendezze az avatási ünnepséget. S úgy gondolom ezáltal, hogy eltekintettünk a szábályoktól, nagy örömet okoztunk a szennyespusztai pajtásoknak, akik ji nevezetes napon köthették fel először a pi- rosnyakkendőt. Nagy Irén járási úttörő titkár Megszokott dolgokról idegen szemmel L’ rdekes dolog ugyanazokat az embereket, eseményeket vagy dolgokat más szemmel nézni és látni, mint ahogyan megszoktuk. Egyik külföldi vendég Utartózkodása alkalmával érdeklődött színházaink műsoráról. Néhány éves műsort végigíanulmányozott, aztán csodálkozva kérdezte: Annyi új, mai témá„ú könyvet árusítanak az üzletekben, miért nincsenek zömében új darabok is a színházakban? Próbáltam kifejteni, hogy sok tartozásunk van a klasszikus írókkal szemben, meg hogy új közönséget nevelnek színházaink. Node, miért a poros darabokkal nevelik a közönséget? — kérdezte. Miért a régit ismerjék meg először, s nem az újat? Az ember keveset néz hátra és mindig többet előre, mert nem hátra akar haladni, hatem előre. Aztán hétfőn elmentünk a nyíregyházi színházban rendezett opera-operett estre. Gondoltam, itt legalább színpadról ismerkedik a magyar klasszikus zenével. Minden szám után vártam, mikor mondhatom: nos, ez a magyar. Végül is egész estén ét mindössze talán kétszer szólhattam. Megjegyezte: miért nem hallhattunk egyetlen magyar operából sem részletet? Egyik faluban büszkén újságolták, hogy az ottani színjátszó csoport Schiller drámát tanul. Egy másikban Molierrel dicsekedtek. — De megértik e ezeket a maguk valójában? — kérdezte. — Miért nem a mai élet valóságát tükröző darabot tanulnak, amit nyilván, mindenki ért? r szembe jutott egy beszélgetés, amelyet ko- moly színházi szakemberrel folytattam. Ö nagy jóinduláttal hiányolta egy kísérleti színpad létezését az országban. Kellene ez a kísérleti színpad, ahol csak új, mai témájú magyar darabokat mutatnának be. Aztán az itt bevált új darabokat már kockázat mentesen átvehet- ,nák a többi színházak 'is. Erre hivatkoztam, amint ismét a színházak müsorpolitikájáról beszélgettünk. \ — Egy új kísérleti színpad? — mosolygott. — Hát akkor mit csinálnak a többi színházak? Hol az az érdekes légkör, amely az új darabokat bemutató színházakat körülveszi? Hol a bátorság, ami annyira tiszteletet parancsol? Hol az a mélyreható új kapcsolat, ami oly szorosra vonja a barátságot a jövőért harcoló társadalom, és a jövőt megtanuló színház között? Múzeum c a színház, vagy életünk kulturális küzdőtere, ahol ízlés, igény, tudás vívja harcát a jobbért, a szebbért? Nos. tényleg ez az, ami sok sok bemutatón úgy hiányzik a nézőtér levegőjéből. És ez nem jelenti azt sem, hogy most már minden új darabot válogatás nélkül be kellene mutatni — mint, azt védekezésül hangsúlvozzák a színházak. De többet, sokkal többet lehetne tenni a műsorpolitika megjavításáért. 'I’udjuk ezt? Persze, tudjuk. De egy külíöl- 1 di szemével nézve sokkal él'sebb ez a rajz, s jobban rámutat műsorpolitikánk gyengeségére. A nagy színházak műsorpolitikájából következik általában az öntevékeny együttesek színdarab-. választása is. Ma már igen sok helyre eljutnak a komoly, hivatásos társulatok. Előadásaik mindenütt telt házakat vonzanak, s nyílván, lövetendő példaként állanak a falusi, kisvárosi együttesek előtt. Ha a nagy színházak ilyen- műsorokat hoznak, — mondják az együttesek vezetői, — akkor úgy van helyén, ha mi is hasonló műsorokat választunk. A ipmrég tartott megyei kulturális ankénton egyik felszólaló a régi magyar népszínművek érdekében beszélt. „Nem kell elvetni ezeket, mindenestől, — mondta, —t hiszen vannak közöttük megbecsülen- dők". Nos, nem kell félteni ezeket a népszínműveket, nem kell félteni a klasszikusokat sem, egyáltalán azokat a darabokat, amelyeket már régen száll a por. Nagy színházaink gondoskodnak arról, hogy műsorukra tűzve, hasonló választásra tüzeljék az öntevékeny csoportokat is. Milyen nagyszerű lenne, ha a mai témájú, új, szocialista tartalmú darabokkal történne mindez, túlsúlyban! Mert egynéhány azért szerepel a műsoron, de sokkal több új darab szerepei .az öntevékenyek műsorán. IT asonlóan, egy kicsit elcsúszott zenekultú- ránk is, már ami a tömeges népszerű előadásokat, illetve propagandát illeti. Verdi, Puccini, és újra Verdi, és csak nagynéha Erkel, még kevesebbszer Bartók, Kodály. És sokkai több operett, mint más komoly zene. E téren a megyei énekkarok példamutató műsorokat állítanak össze. De igen igen kevésszer lépnek ezekkel a nyilvánosság elé. Többet kellene áldoznunk a kórus-kultúra terjesztésére. Néhány gondolat — amelyek idegen szemmel nézve születtek. De, hiszen megvoltak ezek eddig is. Ám könnyen napirendre térünk a megszokott felett. Nem szabad napirendje térni. Harcolni kelj. Mert az ember előre nézzen, ha haladni akar — ahogy a külföldi vendégünk mondotta. S3. A Nyírbátori Gépállomáson Jól vizsgázott a DK—70-es Penészlek. Nyírgelse, Kisléta ?s Nyírbogát tsz-tagjai sokat beszélhetnének a nyáron megis- nert DK—70-es traktorról. Újabban kezdik sűrűbben emlegetni a gépállomáson is. Annak idején is, amikor itt dolgozott februártól szeptemberig, csak a legnagyobb elismerés hangján szólottáit róla, mert ez a hetven lóerős gép olyan rossz homokdombokon dolgozott, amelyeket azelőtt soha sem tudtak megművelni, Ráadásul üzemanyagfogyasztása is jóval kisebb a Ze- toránál. Most azonban inkább azért emlegetik, mert egy műszakban tiz holdat is szántott. De jó lenne belőle vagy tizenöt darab! Talán még az éves terv teljesítésével sem lenne semmi baj. Egyelőre azonban még felülvizsgálaton van a Vörös Csillag Traktorgyárban. Reméljük, megvédi itt is a -„diplomáját”. \ elés. száilítág, méla szíulás A meglévő gépállománnj al sem adták még tel teljesen a reményt. Ha még nem fagv egy pár hétig, talán sikerűi teljesíteni a tervet. Gépátcsoportosítást hajtanak végre, homok, s területen igyekeznek meggyorsítani a munkát, amíg másutt nem lehet dolgozni. A kormosok szántanak, az univerzái gépek pedig vetnek és szállítanak. Különösen a szállításnál használnak ki minden percet, esőben is mennek, a kövesúton nem számít semmit. A vc'.és befejezése, burgonya, cukorrépa szállítás, mélyszántás — ez a serrend a gépáll..'.!. munkájában. Közben a kukoricaszár vágására is felkészültek. A silókombájnokat megvizsgálták, a kisebb hibákat kijavították. Üzemkész állapotban várják a munkát. Egy másik nem kevésbé fontos előkészületről sem, feledkeztek meg; a késői munkákhoz feltétlenül szükséges meleg ruhák és esőköpenyek kiosztásáról. Több vagy kevesebb a hőmérséklet négy foknál, a ruhák készen vannak, megkapta mindenki. Az UlOS es gazdaja Bogdán Kálmán UTOS gépét, mint egy operálásra váró beteget az orvosok, asszisztensek, úgy veszik körül a szerelők a szerelőcsarnokban. Gazda,, elismert szakember az egész gépállomáson. Tíz eve dolgozik már itt, illetve a nyírgyulaji Petőfi Tsz-ben. Ott isf itt is nagyon elégedettek a munkájával, egész magatartásával. Tavasszal kapta ezt az új gépet, azóta 1700 normálholdat végzett vele. Most már valószínűleg főjavítást fog kapni. Stelne pedig vissza vele Nyírgyulajba. Volna meg mit csinálni. Igaz, a betakarítással már végez ek, de a cukorrépa szállítása még fclyi!-.. Készen vannak a vefőszímtással is, vetni való azonban még van. O egyedül 120 holdat vetett. Szerette volna még megtoldani valamivel. Most meg mír a mélyszántás megy majd leginkább. Tűi is tekintenek már az őszi munkákon, legalábbis ezt bizonyítja egy november 8-i keltezésű körlevelük amelyben előre felhívják a téesz-elnókök figyelmét a gépállomáson rendezendő alap- és középfokú traktorvezető tanfolyamra. A második műszakhoz már az idén a téeszek adtak egy traktorvezetőt. A téesz- nek lesz haszna belőle, ha nagyobb szakértelemmel rendelkező embert tud a traktorhoz adni. Sokan vesznek jövőre is traktort bizonyára, azokhoz is saját traktoros kell. A tanfolyamon belül megszerezhetik a vontatóvezető jogosítványt is a traktorosok. Aktuális babonák Nem tudom ki hogy van vele, de én rendszerint nem sápadok el, amikor egy fekete macska szalad át előttem az úttesten, sőt, kifejezetten örülök neki, mert szeretem a fekete macskákat. A kabátgombomat sem akkor ránci- gálom, amikor kéményseprővel találkozók, hanem akkor, amikor a villamosból kipréselődve észlelem, hogy már csak egy nyamvadt szál tartja. Szóval, mindennek nevezhetnek — csak éppen babonás embernek nem. Mégis merem azt állítani —, hogy van ezekben a babonákban valami ... Igaz, mint minden, a babonák is fejlődtek, változtak, s a kornak megfelelő jelleget öltöttek. Személyes tapasztalatokból tudom, hogy nem 'Színházi is olyan babona ez a babona, S erről könnyen meg is győzöm az olvasót. Lássuk tehát napjaink babonáit: Munkaidőben az italbolt előtt találkozni az osztályvezetővel; vállalati fegyelmi. Munkaidő után ugyanez bent, az italboltban: előléptetés, fizetésemelés. Ha a vállalat vezetője fogadja köszönésünket: derűs, napos idő. Ha nem: ma termelési értekezlet lesz. Megcsókol, vagy legalábbis megölel a beosztottam: megfúrtak. Még új kalapot sem kér a feleség: kelkáposzta lesz vacsorára. Mikor a társbérlő rádiózik: randevú a baleseti sebészeten. Egy perc múlva indul a gyors: elszakad a huzentróger. Megérkezik az anyós: teljes idegkimerültség. Hazautazik az anyós: kellemes karácsonyi ünnepek. De aztán mégis meggondolja magát: szép kis karácsony! Ajándék a hitvesünktől: előleget kérünk a hivatalban. Ajándék a hitvesnek: este re- betlit bukhatunk. Azután: ne fessük a felesegünket a falra ... A KIK-et emlegetjük: csórepe- iés a konyhában. És így tovább, kedves olvasó. Lehetne sorolni napjaink csalhatatlan babonáit de engedjék, hogy '•ékezetül még egyet felsoroljak belőlük: Amikor az ismerős olvasó elfordítja a fejét: elolvasta ezt a krokit... (37. i 37-) z Nagv érdeklődés kisen a zenei mii sorokat j Az őszi évadban két alkalommii is bebizonyosodott, hogy megnőtt az érdeklődés a zenés, vagy komoly zenei darabok iránt. Hétfőn este, az Országos Rendező Iroda bérleti hangversenyei, sorozatának első előadása, az opera-operett est is telt házat von- j zott. Igaz, hogy jó nevű énekesek jöttek le Budapestről, Szabó ; Miklós, Geficsy Sári, s velük a fiatal Gylmesi Kálmán, s a deb- ! recent MÁV szlnjónikus zenekar is megalapozta már nálunk hir- ! nevét. Mindjárt az első szám után felcsattant a taps, s a hálás ! nyíregyházi közönség hálás volt még akkor is. — amikor kevésbe '.sikerült a színpadon azt a niv’t tartani, amit elvártunk volna .4 legtöbb tapsot, és méltán, — Szabó Miidós kapta. Nagy átéléssel, szépen énfksAe az opera és a: operett számokat egyaránt. Hangja és játéka szint, varázst adott az estnek Gencsy Sári az operett dalokban crt közelebb a közönséghez. Gylmesi Kálmán hangja szép, erőteljes, tiszta. A zenekar a tőle megszokott formában játszott. Horváth Gyula jó ös:zhangot teremtett a színpadon, temperamentumos vezényletével, összevéve igen jó hangulat ural- | kodolt a színházban, s a közönség az alig két órás műsort rövidnek találta.
