Kelet-Magyarország, 1960. november (20. évfolyam, 258-282. szám)
1960-11-16 / 270. szám
őde.L lózsátn, a hazáéit e.1 kall üdülőm tőled . .. JOREGGELT, ELVTÁRSAK! —- Erőt, egészséget, százados elvtárs! Mint a fergeteg, egyszerre vágtáz a csukott ablakokon át is az ütemes üdvözlet ki az utcára, a József Attila Művelődési Ház elé, ahol ráérő hozzátartozók, búcsúzó ismerősök népes csoportja várakozik. S bent, a fiatalokkal telt nagyteremben egy százados az első icatonai regulákra oktatja a civilruhás bevonulókat. Remélem, a hadseregben is... j mielőtt eljöttem. Két esztendő... Igaz, lesz közben szabadság, s ha jól megállja a helyét, eltávozás is. Ha igazán szeretik egymást, nem is okoz a két esztendő megoldhatatlan problémát. De nem lett volna jobb mégis várni azzal a házassággal? Jókcdvüek a fiúk, igaz, akad egy-két elgondolkodó, szomorú arc is, melyben még ott ég a búcsú fájdalma az édesanyjától, a falutól, a szeretett kislánytól. Találomra válogatunk riportalanyt közülük. A harmadik sor szélén jóvágású barna fiatalember ül. — Az öcsém tegnap vonult be. önként jelentkezett, minden vó- gya az volt, hogy katona legyen, Én sem akarok elmaradni tőle — újságolja Hován István, aki mindezidáig a Tiiász gépkocsivezetője volt. — A daruskocsival jártam, s remélem, a hadseregben is jó gépkocsivezető lesz belőlem. Egyébként sportember vagyok, nem okoz nekem gondot a katonaélet. Hován István mint válogatott ökölvívó, sokszor képviselte már Nyíregyháza színeit, s 1957-ben váltósúlyban magyar ifjúsági bajnokságot is nyert. Jobbegyenesei számoí ellenfelének okozlak már rossz tapasztalatokat, s minden vágya az, hogy a hadseregben továbbfejleszthesse képességeit. — Bízok benne, hogy a két esztendő alatt is fognak rólam itthon hallani. Ígérem, hogy nem vallanak velem szégyent... — Igaz, tudtuk, hogy be kell vonulni, de nagyon szeretjük egymást. Talán azért jobb lett volna mégis várni... Kinek vau jtroblénuíjn ? I Még egy utoUó orvosi vizsgá- j lat folyik a színpad melletti öl-1 tözöben. Fehérköpenyes orvosok tartanak szemlét az izmos, napbarnította testek előtt. — Kinek volt valami betegsége, tüdőgyulladása, beszürődése, vagy valamilyen balesete ? Csend. Egy katonatiszt lép elő, kezében notesszel. Becsüld meg magúd... „MAGUKTÓL“ JÖTT EMBEREK... Nem tegnapi keltezésű a pár soros mondat a jegyzetfüzetben, mégsem lett időszerűtlen: A rozsályi pártszervezetnél két '.éesz-'.ag kérte, vegjék fel őket a kommunisták közé. Rendes, becsületes, jó munkásemberek mindketten, a taggyűlés fel is vette őket. Eltelt egy hónap, két hónap, fél év, a két rozsályi- tsz- paraszt várta, várta, mikor kapja meg a tagkönyvet. Ám az még váratott - magára! Megunva a hosszú hallgatást, felkerekedtek és beutaztak Csengerbe a járási pártbizottságra, érdeklődni. Nagyon meglepődtek, mikor megtudták, kérelmük nem érkezett meg ide. A vizsgálatnál kiderült: a rozsályi pártvezetőség jogtalanul a fiókba zárta a két felvételi kérelmet, mondván: „nagyszájú’’ emberek ezek, no meg miért pont most jelentkeznek, maguktól.. t néhány becsületes szándékú „pai- tonkívüli kommunista” előtt. Megköti a kezet az ilyen elavult felfogás. „Bukásra” áll elméleti felkészültségből, aki tagadja vagy nem ismeri, az élet által hitelesített tételt, azt, hogy a környezet, a személyes élmények sorozata, megannyi fontos tényező, ’nem egyformán alakít* ja az egyéniséget, nem egy és ugyanazon időben „érnek” kommunista gondolkodásúvá a tegnap pártonkívülijei. De „érnek”, naponta, a levegőnkben van, amiíől eljutnak hozzánk. Vagyis, nem pusztán „maguktól” jönnek, a politikai nevelés ezer és ezer szála szövi a párthoz valamennyit. Nehéz lenne igent vagy nemet mondani arra, melyik rosszabb; ha nem fogadják be a maguktól jött embereket, vagy az, ha befogadják, ám a kétkedés gyűrűje szorul köréjük. Az egyiktől csak a másik rosszabb, ’ és semmiképpen sem egyezik pártunk •— ezt mondta Gábor elvtárs, amikor a KISZ elbúcsúztatott a szövetkezettől — emlékezik Dobos János, aki a nyíregyházi Dózsa Termelőszövetkezetből vonult be. S ezt mondtale Űjfehér- ten is, a Vörös Hajnalban Sajti Sándornak és Tőkés Józsefnek, s bizonyára még sokhelyütt így búcsúztatták a tsz-ekben a bevonulókat. — A határőrséghez szeretnék kerülni. Ott majd bebizonyítom a tsz-nek, hogy ember, sőt katona vagyok a talpamon — fo- gadkozik Dobos János. — Ahová tesznek, ott szolgálok — nyilatkozik Sajti elvtárs. — Persze, a szövetkezetben kocsis voltam, nem bánnám, ha a hadseregben is a lovászokhoz kerülnék. Várni kellett tolna n házassággal... A szomorúbbak közül Juhász. — Augusztus 27-én volt az esVíktorral beszélgettünk. j küvőnk. A feleségem sokat sírt, Sikeres magyar—szovjet barátsági est voit Baktalórántházáii Egy-egy sikeres találkozó, műsoros est, újabb állomása a magyar—szovjet barátság elmélyítésének. A vasárnap Baktalóránt- házán sorrakerült estet is ezekhez lehet sorolni, hisz nem kevesebben, mint ezren voltak kíváncsiak a hazánkban tartózkodó szovjet alakulatok kultúrgárdájá- nak előadására, melyet megye- szerte oly sok szeretettel fogadtak a dolgozók, ahol csak eddig megfordultak. A rendezőket, a vendéglátókat, vagyis a községi tanácsot, a hazafias népfront bizottságot, de nem utolsó sorban az MSZBT járási aktivistáit dicséret illeti. A kul- túrházban megtartott barátsági esten úttörők köszöntötték a szovjet katonákat, akik kellemes estével kedveskedtek a helybelieknek, nívós műsort adtak. Fellépett a műsor keretében a Sza- bolcs-Szatmár megyei Népiipar- művészeti és Háziipari Szövetkezet tánckara isi Műsor után közös vacsorán vettek részt, majd tánccal ért véget a magyar—szovjet barátsági est Baktalóránthá- zán. I Vámőrség Központi Művészegyüttesének bemutatkozása a Móricz Zsigmond Színházban ELŐSZÖR., lépett színpadra Nyíregyházán a Vámőrség Központi Művészegyüttese s a bemutatkozás ténye csak fokozta az érdeklődést a november 12-i, szombat esti előadás iránt. ..Opera-operett est”, ezt hirdették a plakátok s a zenekedvelő nyíregyháziak majdnem telt házat előlegeztek a vámőrség művész- együttesének. Nem támasztottunk túlzott igényeket a vámőrök öntevékeny együttese iránt, — ennek ellenére a szépszámú közönség vas- tapsbán juttatta kifejezésre elismerését. Emeli az előadás értékét, hogy a Móricz Zsigmond Színház színpadán olyan öntevékeny művészek vállalkoztak az opera és operett népszerűsítésére, akik felelősségteljes munkájuk végzése mellett adóznak a művészetnek. A MÜSORÖSSZEÁLLÍTÁST végzőket dicséri, hogy az estet Hacsaturján balettzenéjével kezdték, melyet a Nyíregyházi József Attila Művelődési Ház szimfonikus zenekara adott elő szokott sikerrel. Ezt követően az operák gyöngyszemeiből nyújtottak át egy csokrot a Vámőrség Központi I Művészegyüttesének tagjai. Komáromi Valéria, Szondi Ilona, Szabó Sándor és Kiss László énekesek közül elsősorban Komáromi Valériát és Szabó Sándort kell kiemelnünk. Elsődleges érdemük, hogy a legnehezebb feladatokat is, hanganyaguk teljes birtokában, könnyedén oldották meg. Kiss László nágerdala ugyancsak elérte a hivatásosak szintjét. Szondi Ilona különösen az operettszámok tolmácsolásában jeleskedett. Csak dicsérni tudjuk a kezdeményezést, hogy egy-egy szám előtt a konferánsz: Japp Nándor pármondalos ismertetőt mondott az operáról. JÓL ILLESZKEDETT a műsorhoz a József Attila Művelődési Ház táncegyüttese, amely ezúttal újabb bizonyítékát adta tehetségének. Kár, hogy a műsor második részében majdcsak „vegyes- felvágottat” kapott a közönség. Kissé bántó volt ez a kontrasz. Ennek ellenére a Vámőrség Központi Művészegyüttese kellemes estét szerzett a nyíregyházi közönségnek. — Elvtársak, a sorozás óta kinek van valamilyen családi, vagy másféle problémája? Egyetlen jelentkező akad. — özvegy édesanyám nagyon beteg — mondja bátortalanul. — Ha felöltözködött, jelentkezzék nálam. Majd meglátjuk, miben segíthetünk — teszi hozzá a tiszt. Az előcsarnokban népes csoport várakozik. — Ki tud egy jó nótát? — kérdezi valaki. S először csak bizonytalanul kezdi néhány hang, aztán mind többen csatlakoznak hozzá: „Gábor Áron rézágyúja fel van virágozva... Azt, hogy „Édes rózsám a hazáért el kell válnom tőled” — már az egész terem énekli. Lent az utcán megállnak a járókelők és moiolyognak... Győri Illés György A rozsályi ügy már rég lezárult, a felelősságrevonást nem kerülték el az önkényeskedők. Ritkaság az ilyen — szinte hihetetlennek tűnik, — mégis érdemes nála időzni egy kicsit. Mert, ha nem is ölt mindig ilyen durva jelmezt az esetet előidéző szemlélet, kisebb-nagyobb torzítások előfordulnak. Az egyik óvónőt azért nem akarták felvenni tagjelöltnek, mert amikor hívták a pártba, nem kopogott nyomban. Egyesek úgy gondolják, az emberek is gépek, néhány új alkatrész, egy gombnyomás és már boldogulunk is velük. Hányszor hallunk gyanakvásról. Miért csak most jött? Biztos valami egyéni cél sarkallja a maguktól jött embereket! S egy fokkal lejjebb tolják a bizalom mércéiét. Ha mindez párosul a rossz emberismerettel, az elfogultsággal, némi lélektelenséggel, már- 1 is becsuktuk a párt kapuját jőUjdonság a Szamos és Kraszua vidékéről: Olcsva községet összekötötték a nagyvilággal Mióta az első ember letelepedett a Szamos, a Kraszna és a Tisza közelében, hiába múltak évtizedek, évszázadok: a sár örökös ellensége volt Olcsva község lakóinak. Esős őszi és tavaszi napokon, hóolvadás idején kimozdulni sem lehetett a faluból. Pedig az ólcsvaiak szorgalmához elengedhetetlen lett volna a jó út, hogy a betakarításból nyert termelvényeket piacra vihessék s ezáltal jobban boldoguljanak. Igaz, a falu határi n enten volt kövesút, de a falubeli sár valóságos tengernek tűnt. Ez év szeptemberében aztán nagy lett az öröm a faluban: hozzáláttak az első olcsvai kövesút, a főutca építéséhez. Amikor a Közúti Üzemi Vállalat szakemberei megérkeztek a faluba, Olcsva apraja', nagyja felkínálta segítségét az út mielőbbi elkészítéséhez. Ennek eredményeként az összes földmunkát ellenszolgáltatás nélkül, társadalmi munkával végezték el. Ügy tűnt: a kedvezőtlen, esős időjárás gátját veti az építkezés idei befejezésének, — de a közös igyekezet, a nagy fáradozás nemvárt eredményt hozott. A falu belterületén épülő 1162 méter hosszú kövesút átadási határideje az cv utolsó napja lett vo’na. Ezzel szemben két hónappal korábban, már november elején készen volt és a műszaki átadásra tegnap, november 15-én került sor. A kedvezőtlen körülmények ellenére is korszerű utat építettek Olcsva községben. A harminc centiméter vastag kőréteget végig bitumennel itatták át. Az út három méter széles, s úgy épült, hegy a víz levezetésére alkalmas. Az út készítésével egyidő- ben megjavították a vízelvezető csatornát is. Több mint fel kilométer hosszan mélyítették, terméskővel rakták ki az ebezető árkokat, míg három átereszt is elkészítettek. Tegnap volt a műszaki átadás, amelyre Olcsvára érkezett Zeke elvtárs vezetésével a KPM küldöttsége. Ott voltak a megyei tanács képviselői, a járási és községi vezetők, Olcsva község lakói. Nagy volt a községbeliek ötömé, hiszen közel másfélmillió forintos ajándék tulajdonosai lettek az ólcsvaiak. Az ország egyik legtávolabbi és úti álózatban egyik legszegényebb részen, a Szamos és a Kraszna deltájánál most már megszűnt az évszázados gond, Olcsva község belterületét összekötötték a r.agvvi- ággal. w angyal szellemével. Mintahogy idegen a felelősségrevónó hang: Miért csak most...? Hol voltál a nehéz időkben? Nem a kommunista szerénység mintája az sem, ha né- hányan többéves párttagságukra hivatkoznak ok és kérdezés nélkül. Hibák ezek, s még nagyobbra nőnek, ha a pártszervezetek nem tudnak, vagy nem akarnak cselekedni eltüntetésükre. Hanyagolni e szemlélet tüzetes felderítését, megsemmisítését azért sem lehet, mert a leendő tagjelc'tek- hez való viszonyunkban kicsit benne van az emberek sűrűjéhez való viszonyunk is. Meglehet: a nagy egészet éf pen a helyi kis példákon, személyes tapasztalatokon mérik le az eip- berek. Nem lenne jó, ha mást várnának és mást tapasztalnának. ' ’ Páll G. 300 ezer liter fonott üveg A Nyíregyházi Háziipari és Népi-Iparművészeti Termelőszövetkezet nyíregyházi vesszőfonórészlege ebben az évben a vesszőfonórészlegek között a legeredményesebben dolgozott. A termelési értékük elérni a 792 ezer forintot. A részleg dolgozói 5 ezer önki- szolgáló kosarat készítettek határidőre, a maguk részéről segítették az önkiszolgáló-boltok megnyitását. Ezenkívül 300 ezer liter üveget fontak be, s majdcsak ézer süteményes kosarat adták át rendeltetésének. November 7 tiszteletére 17 764 forint értékű anyagot takarítottak meg. Ez évi munkaeredményük azért is figyelemreméltó, mert a kosarak készítői csak az idén kezdték a kosárfonást, korábbam csak üvegfonással foglalkoztak. Vízvezeték épül Szamostatárfalván A helyi tanácstagok és népfrontbizottsági tagok közreműködésével jelentős kezdeményezés született Szamostatárfalva termelőszövetkezeti községben. Elhatározták, hogy a következő években vízvezetékkel látják el a szövetkezeti tagok lakásait. Ez nem kerül sokba mert a szövetkezet gazdasági központjában levő bővizű mélyfúrású kút az egész község szükségletét fedezi. A munkák nagy részét társadalmi összefogással végzik el, az anyag pedig körülbelül 150 000 forintba kerül. Szabolcs-Szatmár megyé- I ben ez lesz az első vízvezetékkel ellátott termelőszövetkezeti község. *
