Kelet-Magyarország, 1960. november (20. évfolyam, 258-282. szám)

1960-11-13 / 268. szám

A köztársasági párt felülvizsgáltatja a szavazás eredményét

Washington, (MTI): A köztársasági párt országos elnöksége bejelentette, hogy 11 államban követeli az elnökválasztási szavazatok újraszámolását, illetve felülvizsgálását. Morton szenátor, a köztársasági párt országos elnöke azt mondotta, hogy az elnökséget valósággal e.árasztották olyan táviratokkal, amelyek választási szabálytalanságokról számolnak be. Mindenesetre ő ezeknek nem hisz — mondotta — de ilyen választásnál, tekintettel 9 szoros eredményre, mindig előfordulhatnak „emberi tévedések”. A demokrata párt részéről kijelentették, hogy ennek az akciónak semmiféle jelentőséget nem tulajdonítanak.

Egyébként ha a szavazatok felülvizsgálata során olyan helyzet alakulna ki, hogy Kennedy nem rendelkeznék többé 269 érvényes elektort szavazattal, Nixonnak akkor sem lenne meg a szükséges 269 szavazata.

Ebben az esetben pedik a képviselőház többségének határozata alapján egy olyan testület választaná meg az elnököt, amelyben minden államnak egy képviselője van. Mivel a képviselőházban többségben vannak a demokraták, ebben az esetben is az a valószínű, hogy Kennedyt választják elnökké. Mindezek természetesen csak kombinációk és a valóság az, hogy senki, még a köztársasági párt sem vár eredményt a felülvizsgálati akciótól. Megfigyelők szerint ellenben a köztársasági párt sokat veszít népszerűségéből emiatt az akció miatt. Megfigyelők azt mondják, Amerikában általában nem tartják sportszerűnek, ha valaki nem ismeri el a vereséget. Nyílván ennek tulajdonítható, hogy maga Nixon teljesen elhatárolta magát az elnökség határozatától Köbért Finch, Nixon választási kampányának vezetője kijelentette, Nixon teljes egészében elfogadja

Kormány válság Venezuelában

CARACAS. Romulo Betancourt, Venezuela köztársasági elnöke pénteken bejelentette, elfogadta a kormány lemondását, s ezzel lehetővé válik a kormány átalakítása. Dr. Jose Antonio Mayobre kereskedelmi és pénzügyminiszter szerint a kormányt teljesen átszervezik.

A Köztársasági Demokratikus Unió, a kormánykoalíció második legnagyobb pártja a kormányt teszi felelőssé az ország gazdasági nehézségeiért és a dollár deficitért.

Mint a TASZSZ a Prensa latina hírügynökségére hivatkozással jelenti, Caracasban tömeggyűléseket rendeztek a kormányellenes és amerika-ellenes tüntetések során letartóztatott személyek sza- badonbocsátása érdekében. A

a szavazás eredményét úgy. ahogy azt közzéteszik. Klein, Nixon sajtófőnöke pedig azt mondotta, Nixonnal egyáltalán nem tanácskoztak, mielőtt a kötársasági párt elnöksége ezt a lépést megtette.

Jucitlo Arbettz beszéde a bubái televízióban

Havanna, (TASZSZ): Jacobo Arbenz volt guatcmalai köztársasági elnök, akit 1954-ben az amerikai beavatkozás elűzött hazájából, beszédet mondott a kubai televízióban. Kijelentette: „aki valóban harcolni akar az imperializmus ellen, annak mindenek előtt meg kell szabadulnia a kommunistaellenes tévhitektől”.

A Szovjetunió és a többi szocialista ország a béke megőrzésére törekszik és jóviszonyt akar más államokkal. Az Egyesült Államok beavatkozik más országok belügyeibe és a háborús szakadék szélén táncolás politikáját folytatja. Az amerikai Imperializmus nemcsak Kuba, hanem minden lat'.nameiikai nép ellensége.

A TASZSZ a dél-vietnami eseményekről

Moszkva. (MTI): A TASZSZ szombaton a nyugati hírügynökségek jelenesei alapján ismertét! a dél-vietnami katonai puccs eseményeit.

Hanoiból keltezett saját jelentésében a következőket írja:

„A szaigomi amerikai nagykövetség attól fél, hogy a tisztek Ngo Dinh Diem ellen indított fegyveres mozgalma lökést adhat a régóta megérlelődött népi felkelésnek és megdöntheti a jelenlegi amerikabarát rendszert. Ezért mindent elkövet, hogy kibékítse a felkelőket Diemmel és elszigetelje a tiszteket a néptől.

A külföldi tudósítók jelentése szerint a felkelők vezetőjének Diemmel folytatott tárgyalásaiban az amerikai misszió vezetője és több magasrangú amerikai tanácsos részt vett.”

Ujahh jelentések a débvietnumi helyseiről

Szaigon, (MTI): A nyugati hírügynökségek jelentése szerint Szaigonban, Dél-Vistnam fővárosában igen feszült a helyzet. A hírügynökségek elmondják, hogy a palotában megoslromlott Ngo Dinh Diem elnök kérésére az ország más részéből katonai csapatok érkeztek, hogy leverjék a felkelőket. Pénteken a dél-vietnami 7. hadosztály csapatai behatoltak Szaigon északi részébe és tűzharcba is keveredtek a lázadást támogató ejtőernyős egységekkel.

Nyugati megfigyelők attól tartanak, hogy Dél-Vietnamban bármely pillanatban polgárháború robbanhat ki. A Reuter értesülése szerint a Dél-Vietnamban tartózkodó amerikai tisztviselők felajánlották, hogy közvetítenek a Ngo Dinh Diemhez hű egységek és a felkelők között.

Későbbi jelentések arról adnak hírt, hogy a 7. hadosztály csapatai szombaton hajnalban benyomultak a városba. Az ejtőernyősök visszavonultak az elnöki palotától fél kilométerre fekvő barakkjaikba. Az utakat több helyen eltorlaszolták, repülőgépekről pedig röplapokat szórtak le a lakosságnak, kérték tőle, támogassa őket Diem csapataival szemben. A Reuter és az AP szerint a 7. hadosztály bevonulását megkönnyítette, hogy a korábban a felkelőket, támogató tengerész — gyalogosok és a harckocsizok Ngo Dinh Diem oldalára álltak.

Az AP közli, hogy szombaton reggel megújúltak a harcok, egyórás tűzharcban meghátrálásra kényszerítették a felkelő egységeket, Diem katonái elfoglalták a rádióállomást és a város több más kulcspontját. A felkelőket rádión felszólították, tegyék le fegyverüket. A lakosságot arra kérték őrizze meg nyugalmát és ne támogassa a felkelőket.

Egy másik jelentés szerint Ngo Dinh Diem kegyelmet ígért azoknak, akik beszüntetik a harcot.

A hírügynökségek egyöntetűen közük, hogy Ngo Dinh Diem egyre több katonát irányít a fővárosba. Szombaton reggel többezer katona érkezett a 7. hadosztály megerősítésére.

Az AFP és a Reuter legfrissebb jelentésében azt közli, hogy magyar idő szerint reggel hat órára a Diem — hű csapatok elfoglalták a felkelők barakkjait. A felkelők nagy csoportokban ellenállás nélkül megadták magukat. A puccs irányítóinak holléte ismeretlen.

Az AP viszont azt jelenti, hogy magyar idő szerint reggel hét órakor az ejtőernyősök még mindig védelmezték barakkjaikat, sőt az ő kezükben van a repülőtér és több más katonai kulcspont is. A hírügynökség hozzáteszi, hogy bármikor teljes erővel fellángolhat a harc.

Ngo Dinh Diem további tervei még nem világosak. Egyes hírek szerint a dél-vietnámi diktátor meg alkarja tartani elnöki tisztségét, más jelentések viszont úgy tudják, hogy hajlandó lemondani hatalmáról a felkelés leverésében résztvevő katonai vezetők javára.

i —■—■— --------- 1 ' , — -------------—

Felkelés

Nicaraguában

A nyugati hírügynökségek szerint pénteken délután a Somoza diktátor elnökkel szembenálló erők rajtaütésszerű támadással megszállták a nemzetőrség Jinotepe-i laktanyáit,

Jinotepe Nicaragua fővárosától mintegy 44 kilométerre fekszik délre. A nemzetőrség a felkelés hírére elzárta a Managuá- ba vezető utakat és az elnöki sajtószolgálat szerint erősítéseket küldtek a helyszínre.

Az AP Costa Rica-i forrásból úgy tudja, hogy a nicaraguai felkelők Costa Ricából készültek Nicaragua megtámadására.

Vnltoztaf-e Kennedy az amerikai

külpolitikán?

A világ szeme néhány napon át az Amerikai Egyesült Államokra szegeződött. Nem kis jelentőségű kérdés, hogy ki lesz az az ember, aki négy éven keresztül megszabja a vezotő kapitalista nagyhatalom politikáját, és ezzel jogot nyer a világ sorsába való beleszólásra. Nos, a harc eldőlt: az új elnök a 43 eves John Kennedy, a demokrata párt jelöltje, a tizenkét leggazdagabb amerikai család egeikének tagja lett. A köztársasági párt kormányzata azzal hogy, —- amikor a vereség nyilvánvalóvá vált — Nixon gratulált ellenfelének és lefeküdt aludni, Eisenhower pedig másnap visszaindult golfozni, pontot tett a Fehér Házban folytatott nyolcéves országlására, amely az utóbbi időben már amúgysem volt fenékig tejfel, mert lépten-nyomon beleütközött az amerikai kongresszus két házának demokratapárti többségébe.

A hónapok óta folyó látványos zenebonás országjárással, televíziós párharcokká’ és egyéb mutatványokkal tarkított — negyvenötmillió dollárt felemésztő választási harc Kennedynek számszerűleg minimális győzelmet hozott. Rá S3 567 000-ren szavaltak, Nixonra pedig nem is háromszázezerrel kevesebben. Csak az amerikai választási rendszer bonyolultságát mutatja, hogy az elnök személyét végleg

kijelölő ötszázharminchét elektor közül Kennedy több mint háromszázharmincnak a szavazatát szerezte meg a maga számára. Már ez a kis arányú szavazatkülönbség is mutatja, hogy Kennedy győzelme nem annyira a demokraták programjának átütő sikerét jelzi, mint Eisenhower, Dulles és Nixon hosszú időn át folytatott hidegháborús és gazdasági pangást hozó politikájának kudarcát. Ez egyébként abból is látszik, hogy négy évvel azelőtt tízmillióval többen szavaztak a köztársasági pártra, mint a demokratákra, most pedig az arány az utóbbiak javára tolódott el. Az is bizcnvos, hogy az új elnök főleg a munkáslakta vidékeken szerzett nagy többséget, aminek az az oka, hogy a munkásnyúzó törvényeket helyeslő és a maccarthysta boszorkányüldözést támogató Nixon a lakosság e rétegei körében nem számíthatott támogatásra.

A most következő hetvenegy nap alatt egyébként az Egyesült Államoknak tulajdonképpen nincs politikai vezetője, mert Kennedyt csak január 20-án iktatják be, és addig a hatalom formálisan továbbra is Eisenhower kezében marad, viszont Kennedy mór megszerezte a döntő szót és — tekintélyt.

Akármilyen kis mértékű is —

győzelem, az amerikai nép szavazataival elítélte azt a katasztrófa-politikát, amel\ nyolc esztendő alatt — hivatalos beismerés szerint is — mélypontra süllyesztette az ország tekintélyét. Az amerikaiak többször is kinyilvánították, hogy a nemzetközi feszültség enyhülését és életük könnyebbé válását várják vezetőiktől, s azok ehelyett meghiúsították a nagy reményekkel várt párizsi csúcsértekezletet, egymás után követték el a külpolitikai baklövéseket, amelyeknek egyik következménye volt például, hogy a japánok ajtót mutattak az amerikai elnöknek ás egymás után dőltek meg az amerikai pénzen fenntartott diktatórikus rendszerek. Nem volt eredményesebb Eisenhower—Nixon belpolitikája sem. amely miatt az amerikai pénzügyekben, gazdaságban és társadalmi életben inflációs jelenségek mutatkoznak. Reder és Farshis, két 'smert amerikai közgazdász nemrégiben állapította meg: „a gazdasági élet kocsija még dombnak felfelé tart ugyan, de a motor baljóslatúan zörög, s ha nem akarjuk, hogy leálljon, át kell állítani az állam kiadások és adók sebességváltóját.” Ezek ellen a súlyos következmények ellen indult támadásra az amerikai nép, amely november fc-án tulajdonképpen az Eisenhower— Nixon-féle politikát bélyegezte meg. Ahogy a Pra> da szemleiró- ja megállapítja, az amerikaiak

nem azért szavaztak így, mintha a demokraták programja világos választ adna a fontos kérdésekre, hanem azért. mert többségükben elítélik a republikánus kormány jelenlegi politikáját. Ez a kormány ugyanis minden elődjénél nagyobb mértékben vétkes abban, hogy az emberiség máig sem szabadult meg az oktalan és veszedelmes fegyverkezési hajszától, s hogy máig sem oldottak meg olyan égető nemzetközi kérdéseket, mint a leszerelés, a második világháború maradványainak eltüntetése, stb.

Vr ilágosan látható tehát, ’ hogy az amerikai nép sürgős külpolitikai kérdések megoldásét várja az új elnöktől. Nem volt ez egyébként kétséges már a választási harc idején sem, amely éppen ezért a külpolitikára helyezte a fősúlyt. Nem volt az véletlen, hogy Kennedy kortesútjai során mindig bírálta elődjének a nemzetközi kérdésekben elfoglalt álláspontját és nyíltan kimondta: „... Sokan félnek az amerikai politikától, mert az állandóan a háború szélén táncol”.

Milyen változást várhatunk az új elnöktől és politikájától? Ezt persze csak a jövő fogja megmutatni, és ebben a tekintetben keveset tudunk, mert a választási harc idején elhangzott kijelentések nem sok változást ígérnek. Kennedy is beszélt a fegyverkezés fokozásáról, és közvetlenül győzelme után felkérte az amerikai poütikai élet hírhedt „szürke eminenciását”, Allen Dullest és Hubert Hoovezt a két nagy kémszervezet vezetőjét,

hogy „maradjanak helyükön.” A világsajtó nem egy szerve, többek közt az angol Guardian megállapította, hogy „az Egyesült Államok politikai elképzelései ma ugyanolyan zavarosak, mint az elmúlt tíz évben voltak."

A z elsők közt üdvözölte az újonnan megválasztott elnököt Hruscsov szovjet kormányfő, aki rámutatott, hogy az egyetemes béke sorsa sokban a szovjet—amerikai viszonytól függ és annak a reményének adott kifejezést, hogy e viszony visszajut abba a kerékvágásba, amelyben Roosevelt idején haladt. A szovjet miniszterelnök ezzel tömören kifejezésre juttatta, hogy mit vár a világ és az Egyesül Államok népe az új elnöktől: azt, hogy politikáját összhangba hozza a békés együttélés elveivel és minden erőfeszítését a nemzetközi helyzetet megrontó nézeteltérések elsimítására összpontosítsa. Ezt a kívánságot olvashatjuk ki nyíltan a sorok közül a világsajtóból és tulajdonképpen az efajta vonaltól való félelem diktálta a hidegháború bajnokának, Ade- nauernek azt a — még az amerikai vezetőket is meglepő — bejelentését, hogy februárban az Egyesült Államokba kíván látogatni. A kancellár nyilván attól tart, hogy friss szelek söp- rik el a világpolitika porondjáról az újjáéledt rémet miütaris- ta irányzatot, mely csak Úgy burjánozhat tovább, ha a nemzetközi helyzet továbbra is feszült marad. Az emberiség pedig azt várja az új elnöktől, hogy közreműködik a feszültség megszüntetésében ..,

gyűlések szónokai egy valóban demokratikus kormány megalakítását és a politikai foglyok szabadlábra helyezését követelték.

*