Kelet-Magyarország, 1960. november (20. évfolyam, 258-282. szám)

1960-11-05 / 262. szám

A munkaidő — és gfépkiliasznákis helyzete » a Nyíregyházi Cipőipari Vállalatnál „Annyi munkánk van, hogy tem győzzük elvégezni!” — nondja Mester Zoltán, a Nyír­egyházi Cipőipari Vállalat meg- jízott igazgatója. A „nem győz- .ük” azt jelenti, hogy a mére- es részlegben a vállalási határ- dő három-négy hét, a javító •észlegeknél pedig 2—3 hét. S ;hhez hozzájárul az is, hogy a /allalatnak már ebben a ne- lyedévben tízezer pár gyermek- ;ipőt kellene gyártani, amit nem :udnak teljesíteni. Ahol ennyire sürget a munka, vagy mint mondják: „szorít a cipő”, a vezetőség részéről okos, gyors intézkedésekre van szülte ség, hogy a kapacitást minél jobban kihasználják. Ami a ve­zetőség munkáján múlik, nincs is különösebb hiányosság. Mes­ter elvtárs és Bagi Dömötör műszaki vezető jó munkát végez­tek az elmúlt . negyedévben. Megszilárdították a munkafe­gyelmet, szigorították a minő­ségellenőrzést, növelték a ter­melékenységet. Fejlesztés előtt «II a vállalat Már hírül adtuk az újságok­ban, hogy terv szerint a Nyír­egyházi Perlit Vállalat és a ^Ci­pő Nagyker. kültelki raktárának lelyére telepítik a vállalat gyer­mekcipőt gyártó részlegét, s a létszámot 400 fölé emelik. Saj­nos nagyon elhúzódott az épü- ,et átadása. A termeléshez szük­séges gépeket beszerezték, s ezek nagyrészben kihasználatla­nul állnak, mert a Cipő Nagy­ker. makacskodik a kiköltözés­sel. Helyes intézkedés veit, hogy a termelésben jelenleg is alkal­mazható gépekkel dolgoznak és átszervezték a termelést. Az új vezetőség megszüntette a koráb­bi szervezetlenséget és az ala­csony színvonalat. Műveletekre bontott technológiai utasítás sze­rint termelnek. A munkások normára dolgoznak. Az átszer­vezés előtt például a fazonírozás darabbére 8,55 forint vo't, ami egy kombinált gép beállítása után 3,27 forint lett. A keresz- tülvarrás darabbére 10,46 forint volt, ami talpvarrógép beállítá­sával 1,13 forintra csökkent. Tudják, hogy munkájuk úgy jó, ha egy pár cipőt 6 óra 45 perc alatt, vagy ezen belül készíte­nek él. Az intézkedések helyes­ségét támasztja alá, hogy a har­madik negyedévben a termelé­kenységet 12 százalékkal növel­ték, s az átlagkereset 1317 fo­rintról 1340 forintra emelke­dett. Vizsgáltuk, hogyan használják ki a munkaidőt és a termelésbe állított gépeket? Azt tapasztal­tuk, hogy a géppark nincs megfelelően kihasználva. csak mintegy 10 százalékban! Ennek az az oka, hogy a gépek nagy kapacitásúak. Egy gép pél­dául 300 páron végzi el a mun­kaműveletet egy műszakban, ds a vállalat régi technológiája miatt csak' 30 párt tud elvégez­ni. Ez több géppel így van. Megvan a jó elgondolás a tech­nológiai főlyamat ésszerű meg­változtatására, de nem tudják megvalósítani, mert nagyon' szűk helyiségben van a műhely* A szalagrendszerű termelés csak a tervekben van meg. A műsza­ki vezető azt mondja, hegy a jelenlegi helyen nincs értelme nagyobb átszervezésbe kezdeni. Kérdés, hogy mikor kerü'nek új helyiségbe? Ha sokára, akkor bizony mégiscsak hozzá kellene fogni a szalagrendszerű gyártás megszervezéséhez. S addig is az a véleményünk, hogy kétműsza- kos termeléssel nemcsak a gé­pek, berendezések jobb kihasz­nálását lehetne elérni, hanem azt is, hogy többet lehelne ter­melni, le lehetne rövidíteni a vállalási határidőket. A munkaidőt csak mintegy 80 százalékban használják ki a dolgozók. A hiányzó 20 száza­léknak mintegy felét tétlenke­déssel töltik. Ami abból ered, hogy a félkész gyártmányokat egyik műhelyrészből a másikba kell vinni, vagyis a munkára várni kell. A munka ésszerűbb megszervezésével, a szalagrend­szerű gyártás bevezetésével ezen is változtatni lehet, ami a dol­gozók keresetének ' növekedését is eredményezheti. A tapasztalatokat összegezve: úgy látjuk, hogy szükséges meggyorsítani a vállalat áttele­pítésének ügyét, mert ezzel egy sor hiányosság szüntethető meg: jobb lesz a munkaidő- és gépki­használás; növekedni fog a ter­melékenység. Megkezdődött ' a Takarékossági Hónap mm Ünnepélyes megnyíló volt a József Attila Művelődési Házbau Csütörtökön, november har­madikén este a Hazafias Nép­front megyei ■ bizottsága és az Országos Takarékpénztár me­gyei fiókja rendezésében ünne­pélyesen megnyitották a Sza- bolcs-Szatmár megyei ^ Takaré­kossági Hónapot. A műsorral egybekötött megnyitó ünnepség­re megtelt a nyíregyházi József Attila Művelődési Ház nagy­terme, ahol Saltész István elv­társ, a Hazafias Népfront megyei titkára mondott beszédet. Soltész István mindenekelőtt arról szólt, hogy milyen nagy je­lentősége van a pénztakarékos­ságnak mindennapi életünkben. A takarékban elhelyezett pénz közvetlenül és közvetve az egyén, A Szovjetunió segítségével építették a Nyírbogdányi Kőolajipari Vállalat nyersolaj- sótalanító üzemét. A Szovjetunióból érkező olaj feldolgozá­sához nagy szükség volt rá. A Szovjetunió adta az üzemépí­téshez a tervdokumentációt és a szovjet mérnökök tanácsa szerint rendezték be az üzemet. A képen a 10 millió forintba került sótalanító üzem lát­ható, s előtte dr. Szabó Károly üzemi főmérnök (középen) két munkással beszél. a betétes javát szolgálja — mon­dotta, majd kitért arra, hogy számtalan példa igazolja ezt. Aki felesleges pénzét betétkönyv­be helyezi, annak kiegyensúlyo­zottabb lesz az élete, terveit el­képzeléseit könnyebben valósít­hatja fneg; ha a pénzt nem von­juk ki a gazdasági vérkeringés­ből, ezáltal erősítjük a népgazda­ságot is. A takarékosság az egyé­ni érdeken felül így válik haza­fias cselekedetté. — Külön öröm a számunkra, hogy az országban először a mi megyénkben rendezhetjük meg a Takarékossági Hónapot. Az utób­bi években elért országos jelen­tőségű eredményeink elismerését jelzi ez a kitüntetés. A továbbiakban Soltész elv társ az üzemek és tömegszervezetek vezetőségeinek figyelmét hív ta fel az induló mozgalomra: tegye­nek meg mindent a Szabolcs- Szatmár megyei Takarékossági Hónap sikeréért. A nagy érdeklődéssel kísért megnyitó előadás után színvona­las műsorra került sor. A deb­receni Dongó-együttes érdekes „kérdezz-felelek” játékot épített műsorába, ahol a győztesek kö­zött különböző összegekkel taka­rékbetétkönyveket, értékes tárgy- jutalmakat osztottak szét. (as.) Holtodon is készülőditek i Kohodon november hetedikén, hétfőn este 6 órai kezdettel ren­dezik meg az ünnepséget, melyen megemlékeznek a Nagy Októberi Szocialista Forradalom eseményei­ről, s méltatják annak világfor­máló hatását. Az ünnepséget az új általános iskolában rendezik meg; az ünnepi rész után a kul­túrotthon színjátszói cgyfclvoná- sos színdarabot adnak elő, s fel­lépnek az általános iskolás tanú- lók is. Ez a kép a sótalanító üzem belsejének egy részét mutatja: a vezérlő termet, fgnéczi József műszertáblakezclő a szovjet leírás szerint pontosan dolgozik. Koszorúzással kezdődik az ünnepség Vajáu eddig jutottak az építéssel: tro­libusz-járatot létesítenek a nyolc­van kilométeres távon. Itt is. ott is robbanás rázza meg a levegőt. A kőpor maga­san száll a hegyormok felé. Pár­huzamos szerpentint építenek a régi mellé, s eltávolítják a szik­laakadályokat az útból. Különös, szokatlan meglepetés volt számunkra Gu’’zul egyik fennsíkos részén egy betonpá­lya. Mint később megtudtuk: helikopterállomás. A szovjet kor­mány ezzel is könnyíteni akarja a dolgozók részére a szép üdülő­helyek megközelítését. Nemzefközi strand Nemcsak Moszkvában. már itthon, nálunk is hűvös az idő mostanában. Nem úgy a szov­jet „Riviérán”. Ott kora tavasz­tól november végéig tart a strandidény. Ott-jártunkkor a mi augusztu­si kánikulánk uralkodott, meg­pótolva a tengervíz által vissza­vert fénnyel; így ha nem is vál­tunk szerecsenekké, az óvatla­nabbak mindenesetre ..levetet­ték” hazai bőrüket. A strand­idény javában voltunk oP S nemcsak mi! Szovjet emberek — gyárimunkások és festők, egye­temi hallgatók és mérnökök —, lengyel, csehszlovák, német tu­risták. A közös programok, együtt töltött napozások hamar meghozták a barátságot a sokaj- kű fiatal között. Artyek, a pionir-város Egyik legszebb emlékem Ar- tyekhez fűződik. A Gurzuffal szomszédos városkában van a pionírok híres nemzetközi tábo­ra. Egyik dé'uíán látogattunk el oda és nem kisebb alkalomból, mint az artyeki pionírtábor har­mincöt éves fennállásának az ün­nepségére. A káprázatos ünnepség négy óra hosszáig tartott. A fegyel­mezett, formaruhás pionírok fel­vonulása, ünnepi játéka igen emlékezetes marad számomra. Legnagyobb tanulságként azt a következtetést vonhatjuk le, hogy a szovjet nép a legnagyobb áldozatot is meghozza a legdrá­gább kincsért — a gyermekért. Harmincöt esztendővel ezelőtt négy sátor képezte a tábort, s nyolcvan gyerek volt itt. Ma a minden kényelemmel berendezett pionírváros egy-egy alkalommal ezerhatszáz gyereket fogad be. köztük magyarpkat is; nyáron negyven, télen hatvan nap egy táborozási idény. Amikor a sötétté vált estében megszólaltak a vendégül hivott egyik Fekete tei gén cirkáló üdvözlő égyúlövései. fe'röppen­tek az ezerszínű rakéták, vége lett az ünnepségnek mindryá- mnk torkát szoro/.gptta valami is olyan jólesően könnyűnek is éreztük magunkat. Hatalmába kerített, úná lett rajtunk az ünnepség varázsa. Samu András (Folytatjuk.) Vaján is készül a község lakos­sága arra, hogy méltóképpen ün­nepelje meg a Nagy Októberi Szocialista Forradalom negyven- harmadik évfordulóját. Az ün­nepség bevezetőjéül november hetedikén délelőtt fél 11 órakor megkoszorúzzák az 1919-ben meg­gyilkolt tizenhárom vajai kom­munista emlékművét. Majd fél 12 órakor kezdődik a megemlékező ünnepség a kultúrotthon ban, ahol megyei előadó beszél a nevezetes évfordulóról. Az ünnepség után a kultúrotthon kultúrcsoportja mű­sorral emeli az ünnepség színvo­nalát. Fürdőzők a Fekete-tenger partján. Háttérbei « Medve­hegy. ■ ? ’ ' ■> ) • ) • > ^ i [ i i i ; j > t •' ■ I

Next

/
Oldalképek
Tartalom