Kelet-Magyarország, 1960. november (20. évfolyam, 258-282. szám)

1960-11-03 / 260. szám

Van mintha és munkakedv a inántloUi Vj L!et Tsz-ben Á környékbeliektől sokszor le­het hallani — amikor erről szó esik, — hegy a mándoki Üj Élet .Termelőszövetkezet tagjai szerencsés emberek, mert Vágó Mihály, a kisvardai kísérleti gazdaság volt munkatársa sze­mélyében komoly mezőgazdászra i,lettek szert”. Ez való igaz, de aki csak eddig jut el a követ­keztetésben. az nem számol az­zal, ' hogy legyen bár egy szak­mai vezető bármilyen talpra­esett, ha a szövetkezet vezető­sége s különösen az egész kol­lektíva nem támogatja helyes elgondolásainak kivitelezésében, a jó ötletekhez nem sorakoznak fel a tennikész munkáskezek, akkor a mezőgazdász nem tehet „csodákat”. Mindig kettőn áll a vásár — tartja a közmondás. így volt ez az idei tavaszon megalakult Üj Élet Tsz-ben is, kezdve az el­ső lépésektől a mostani időkig. Persze túlzás lenne azt állítani, hogy zökkenőmentesen volt ez a jó kapcsolat. Nem, nem volt az! Sokszor kellett küzdeni a meg­csontosodott előítéletek, a mara­di gazdálkodósmód ellen. Töb­bek között a vetőburgonya ter­melésére tett javaslat körül is. „Msghcgy ezen a pcsza homo­kon nagy termést és jó minő­ségű vetőmagot?” — mondogat­ták s legyintettek is hozzá. S egy-két ügyes kezdeti agrotech­nikai fogás látható eredménye hamar megváltoztatta a közvé­leményt. Vagy ilyen volt a lu­cerna és lóhere termelése, ahol a fő takarmány az édes lupi- nusz volt; Ma már hatvan hold egységes területen van homoki lucerna és egyéb évelő" pillan­gós. Minden hónapban előle» A szétváló, majd összetalál­kozó vélemények sorozata köze­pette formálódott lassan a kö­zös gazdaság. A kibontakozó mind nagyobb megértés a veze­tők és a tagok között újabb és újabb eredményeket hozott. A termelési szerződéskötések he­lyes aránya, majd a termények folyamatos értékesítése lehetővé tetté, hegy az új termelőszövet­kezetben március óta minden hónapban előleget osszanak: egy munkaegységre tizenöt forintot. Ott-jórtunkkor éppen akkor hozta ki a bankból Bánfalvi Ist­ván könyvelő az ‘ októberi elő­leget: li ezér forintot. Eddig már 851 ezer forint munkaegy­ség-előleget osztottak ki a ta­gok között. — Erős elhatározá­suk, hogy jövőre megoldják a garantált munkaegység-rendszert is. A rendszeres előlegosztás s a várható eredmények jó hatással vannak a termelőszövetkezet tag­jaira. Ez a betakarítás idején is megmutatkozik. A termelőszövetkezet tagjai eddig már hatvan vagon étke­zési burgonyát szállítottak el közvetlenül a területről, amikor a tagok á burgonyaszedő gépek után válogatták meg a burgor nyát, nem hordták prizmákba, hanem azonnal a vasútra irá­nyították. Száz vagon Gülbaba, Aranyalma vetőgumót már priz­mába raktak. A 420 hold burgo­nyájukból október 28-án húsz holdra való volt a földben. A kukorica betakarítását is befe­jezik pár nap alatt háromszoros területen termelnek majd vetőburgenyát, emellett a kalászosok terméshozamának a növelése érdekében külföldi, nagyhozamú búzát is akarnak termelni. Száz holdon vetették el idejében a szovjet nemes:- tésű Szkoroszpelka búzafajtát, amely már szépen zölded. Az Üj Élet Tsz-ben egyre nagyobb „tekintélye” van a munkaegységnek, amelynek ér­téke számítás szerint eléri majd az ötven forintot. A munkaegy­ség várható értéke, a gépvásár­lás, az építési beruházások, a kialakuló jószágállcmány mind azt mutatja, hogy már az első esztendőben jó kerékvágásban halad a mándoki Üj Élet Ter­melőszövetkezet s ilyen jó er­kölcsi és anyagi alappal bát.rab- j ban kezdhetik meg majd a kö­vetkező évet. S. A. * VII. Dicséret ez 53-as AtittY-neK November 1-én az emberek ez­rei mentek ki az Északi-temető­be, hogy elhunyt hozzátartozóik sírjára virágot tegyenek, hogy meggyújtsák az emlékezés gyer­tyáit. Nagyon jól esett ezeknek az embereknek az a figyelmesség, hogy a 53-as AK.ÖV gondolt fl város és a temető közti távolság­ra és több autóbuszt állított be ezen az úton a forgalom lebo­nyolítására. Több, mint ötezer embert szállított a temetőhöz és onnan vissza az AKÖV. Dicsére­tet érdemel érte a vállalat. SCO oltásához jut el a „Beregi fény“ Időszerű írásokkal látott napvilágot a havonta 500 példányban, sokszorosítással készülő „Beregi fény”, az MSZMP vásárosna- ményi járási bizottsága ágit. prop. osztályának és a járási tanác3 művelődési osztályának kiadványa. A Nagy Októberi Szocialista Forradalom 43. évfordulójáról Varga István, a járási pártbizottság agitációs és propaganda osztályának vezetője írt megemlékezést A vámosatyai Lenin Termelőszövetkezet életéről találnak beszámo­lót az olvasók, valamint az iskolareformról, a kulturális forrada­lomról, a KISZ kongresszusi készülődéseiről, a takarékosságról, végül irodalmi szárnypróbálgatások, versek is helyet kaptak az ízléses arculatú kiadványban. Találkozás Nyilas Misivel Szépen zöldéit a Szlsoroszpelka Az ezernégyszázhatvan holdas közös területből 570 hold a ka­lászos vetési tervük. Mint az el­nök, Czap Lajos mondja, 55 hold híjával vannak a vetés befejezésének, de ez a legnehe­zebb. A talaj lágy a bő őszi esők miatt, traktor, de még fo­gat se nagyon mehet a földek­re. Vetni. pedig kell. Egyik-má­sik területen — a szükség tör­vényt bont — kézzel kénytele­nek elszórni a magot. A termelőszövetkezet mind­jobban belemarkol az új dolgok­ba. Jövőre az ideinek közel NYILAS MISIVEL, azaz Tóth Lacival a hajdúszoboszlói új, vagyon szép iskola környékén találkoztam. Olyan piros volt kedves kis arca. mint a rózsa. Homloka izzadt. Kézilabda­mérkőzésről sietett hazafelé. A VII. B. csapata 9:8-ra verte meg a Vili. C. osztály csapatát. Együtt mentünk aztán hazafelé a Petőfi utca 23. számú laká­sukba. Az úton a lzézilabda- mérlcőzésről beszélt. Elmondta, hogy házibajnokság van az is­kolában és ez volt az utolsó mérkőzés. Otthon éppen nagytakarítás­ban találtuk Laci kedves moso­lya édesanyját, nővére pedig készülődött Debrecenbe, ide jár ugyanis, a gyors- és gépíró is­kolába. — Hogy is lett tebelőled Nyi­las Misi? — kérdeztem, amikor már ott ültünk a díványon. — Éppen mértanóra volt — válaszolta a gyerek — és rám­nézett kifejező, nagy szemével. Aznap ötösre feleltem... Jöttek a filmesek és kerestek gyereke­ket... tógát a külföldiek részére. Most azt a benyomásomat szeretném közölni, ami a moszkvai Állami Lomonoszov Egyetemen tett lá­togatásunk alkalmával ért. Meghallgattuk idegenvezetőnk tájékoztatását- a harminchét eme­letes épületkolosszusról, a tizen­két és fél tonnás, kilenc méter átmérőjű hatalmas csillagról, amely a főtorony tetején van, megnéztük az egyetem kétezer­kétszáz személyes dísztermét, né­hány diákszobát a kilencezerből, ahol negyvenhét külföldi ország és hatvan szovjet nemzetiség fiai élnek. A véletlen sodort fel a hu­szonnyolcadik emeletre. A lifttel le akartunk szállni a tizennyolc emeletes melléktoronyból s a hu­szonnyolcadikon kötöttünk ki. Innen láttam Moszkvát. Előt­tünk a Luzsnyiki Stadion, mint egy hatalmas park. A nyolcvan méter széles Kutuzov sugárút, távolabb a nyolc-tízemeletes épülettömbök közül kiemelkedő felhőkarcolók, az épülő, teljes nagyságban huszc.,.i_g/ kai . Lenin sugárú'z amelynek két ol­dalán űj épületek sorakoznak. Moszkvának ezen a részén a hét éves tervben itt lesz a legna­gyobb építkezés közel nyolceze • hektáron. A város hét esztendő ala-tt közel kétszeresére növek­szik majd. (Folytatjuk) Samu Andris SZÓVAL GYEREKEKET ke­restek a film számára és a sok­sok gyerek közül a hajdúszo- boszloi Tóth Lacira, Tóth Im­rének, az Aszfaltépítő Vállalat munkásának fiára esett a vá­lasztás. Milyen ez a gyerek? Vékony, kisméretű, olyan, ahogyan eX- képzeltüka regény olvasása után Nyilas Misit. Szelíd, ked­ves kis arca van, kifejező, nagy szeme. Nem, nem csodagyerek... ószintén szólva kissé féltem is, hogy valami túlérett, felnőttes, vagány gyereket találok a szo- boszlói iskolában. Tóth Laci igazi gyerek, méghozzá olyan tehetséges gyerek, akit egyálta­lán nem tett sem beképzeltté, sem elbizakodottá a filmszerep, a fokozott érdeklődés, ami azóta is körülveszi. MEG CSAK NEM IS AKAR filmszínész lenni. Azt mondta, ha megnő vagy bányász, vagy repülős lesz. ■ Ez utóbbi elhatá­rozás egyébként azóta érlelődött meg benne, amióta egyszer re­pülőgéppel hozták haza Pest­ről. Az iskola igazgatója, Domo­kos Pál és a helyettes igazgató: Szatmári Antal is csak jót tud mondani a gyerekről. Jól ta­nul, magatartása is kiváló. Ter­mészetesen, őszinte gyerek mód­ján viselkedik. Megnéztem az eddigi feleleteit, csupa ötös és négyes. — 8 ötösöm, 7 négyesem és két hármasom van... Válaszol­ta, amikor a tanulás iránt ér­deklődtem. — A rajz, az na­gyon nehezen megy... A filmfelvételt egyébként az­zal a jelenettel kezdték, amikor Qrczihoz elmegy és megtudja, hogy a lutri főnyereményt egy Lajuszos fiatalember vette fel. — Igazán sírtál? — kérdez­tem. — Igazán! Hát elvesztettem a lutrit, amit rámbíztak... Pósala- ky úr megbízott bennem. AZT MONDJAK RÓLA, akik ismerik, hogy valóban ilyen lel­kiismeretes és kötelességtudó. Ezért érezte át annyira Nyilas Misi tragédiáját, azért hulltak a könnyei, amikor a kis bugyellá- risában hasztalan kutatott a lut­ricédula után. Felejthetetlen je­lenete a filmnek, amikor a kis Nyilas Misi reszketve, könnyes izgalommal pakolja kis ládájá­nak minden darabját, az elve­szett lutrit, saját becsületét ke­resve. A Légy jó mindhalálig Nyi­las Misije, amikor megkapta a munkájáért az első forintot, el­küldte szüleinek azzal az alá­írással: Sírig szerető fiuk: Misi. Tóth Laci, amikor megkapta a filmezésért járó pénzt, édes­anyjának azzal adta át: vegyen magannk. és édesapjának üj ruhát! — Magadnak mit kértél? — En biciklit kaptam a film­gyártól — válaszolta —•, telje­sen felszerelt, új biciklit, dina­mó is van rajta. — Ez volt ugyanis a vágya. A virágot is, amit kapott a debreceni dísz­bemutatón, anyunak adta, csak egyetlen szálat tett el emlékül a forgatókönyv lapjai közé. KÖZBEN DEL LETT és Laci iskolába készülődött. Délután jár ugyanis. Az első óra tör­ténelem, Bocskai szabadsághar­ca a lecke, Egyik kedvenc tan­tárgya a történelem. — Készültél? — kérdeztem, — Még átolvasom — vála­szolta, amikor kikísért a kapu­ig. — Mondd, Laci — tettem fel az utolsó kérdést —, most ntár láttad a filmet, mi a vélemé­nyed róla? Elgondolkozvd nézett maga elé. — Azt hiszem — mondta —> ■ egyes helyeken jobban is csi­nálhattam volna. Néha akadoz­tam a beszédben. Nem? — né­zett rám őszinte szemekkel. — Meg amikor Pósalaky úrnál ül­tem, komolyabb is lehettem volna. AZT HISZEM, ebben nincsen egészen igaza Lacinak. Aki a filmet megnézi — és sokan meg akarják nézni Nyilas Misi köny- nyesen, fájdalmasan szép törté­netét —, bizonyosan úgy érzik majd, hogy Tóth Laci, a hajdú­szoboszlói III. számú általános iskola VII. osztályának tanulója teljes illúziót keltett. S ha me­gint kezünkbe vesszük Móricz Légy jó mindhalálig című regé­nyét, a betűk mögött Tóth Laci könnyes kis arcát látjuk, aki teljesen átalakult a filmben Nyilas Misivé. A Légy jó mindhalálig című új magyar filmet egyébként ma kezdik játszani Nyíregui-ázán a Béke filmszínházbf K. B. November 7 tiszteletére filímziuliázul uvilnaU rncj; Mélitelekeu A Nagy Októberi Szocialista Forradalom évfordulójának tiszte­letére új filmszínházzal gazdago­dik megyénk mozihálózata. Méh­telek községben nyitják meg ez alkalommal a filmszínházat. No­vember haiedikán kerül sor a megnyitó ünnepségekre. A ter­melőszövetkezeti község lakos­sága nagyon várta a megnyitás napját, s nagy örömmel fogadja a filmszínházat, hiszen eddig a községben nem működött mozi. [ mut-várossal? Különösen akkor, amikor számtalan esetben megír­ták már Moszkva szépségeit; Moszkvát, a parkok városát, a moszkvai szédületes forgalmat, a Kremlét, annak örökbecsű kin­cseit. a Tre'yakov képtárat, a íol remekbe foglalva él az orosz nép nagy géniusza. A Szadovja kör­utat, ahol este ezerszámra suhan­nak az autók vörös lámpáikkal. A Metrót, ezt a lepv'iww gászi alkotást, a régi és új Moszk­vát. Hadd szóljak mégis az em­berekről. A moszkvai utcáról. Moszkva mérete t tekintve, szinte j hihetetlen —. csendes, nyugodt vá­ros. Az emberek egyszerűek, a J forgalomban fegyelmezettek — j akárcsak a munkában. Számta- j lan esetben láttuk a hosszú so- | rókát, amint trolibuszra, autó- j buszra várnak türelmesen. (A 1 villamos már csak egyes peremte-j rületekén szolgálja a közlekedést.) ■ A moszkvai embereken érző- | dik a magabiztos ember nvugodt- : sága. Jól, bár a mi fogalmaink szerint szerényen, egyszerűen j öltöznek ! Moszkva a hatalmas Szovjet­unió dolgos, kitartó hétköznapi -xsLt —a — az U;Cun. 28 emelet magasan Moszkvában minden utca. min­den útszakasz új élményeket tar­Az állomások mindenütt szé­pek, nagyok, tiszták. Televízió-antennaerdő Egy nap. egy éjjel s magunk mögött hagyjuk a brjanszki erdőt. Mind több a fenyő és a kecses­fehéren bólogató nyír, a rozsda­vörös színben pompázó bükk. A brjanszki erdőt elhagyni annyit jelent, hogy Moszkva kü­szöbéhez érünk. A hatalmas fő­városnak a vidéki körzete. S Moszkva közelségét sejtetik (har­minc-negyén kilométeres kör­zetben) az egyre gyakrabban fel­bukkanó kisebb-nagyobb üzemek De legjobban felhívják a figyel­met az erdők szélén meghúzódó nyaralóházak százai és ezrei és tetejükön a korábban csak szór­ványosan látott televízió-anten­nák, amelyekből még a kicsinek" latszó épületeken is megakad három-ncgy. Valóságos labirint a házak fe­lett. Azt mondják — Moss cvában már láttuk is. — hozv ev”cé'"'Ltik egy-egy épület televízió hálóza­tát — a tetőn; több készüléket kapcsolnak egy antennára. Moszkva Könnyű dolga van a toll for­gatójának. amikor egy emberről, egy kisebb kollektíva életről akar képet. adni. De mit kezdjen ?gy több mint ötmilliós mam­*

Next

/
Oldalképek
Tartalom