Kelet-Magyarország, 1960. november (20. évfolyam, 258-282. szám)

1960-11-27 / 280. szám

Mi történt Kongóban ? (2. oldal) it Jehova kiválasztottal (3. oldal) XV1L ÉVFOLYAM, 280. SZÁM Ára 70 siller I960. NOVEMBER 27, VASÁRNAP. Kulturálts melléklet 6—7. oldal) ★ Családi vasárnap (9. oldal) A jövő a nagyüzemé! Négy ven forintos munkaegység — befejezték a vetést, szállítják a répát B fuzsériak példát mutatnak A tuzséri Rákóczi Termelőszö­vetkezet egy éve alakult A jó ve­zetés és a tagság szorgalma kö­vetkeztében hamar túljutottak a kezdet nehézségein. így tudták el­érni, hogy a tagság már most több mint 40 forintos munkaegy­ségre számíthat, A munkákkal most sincsennek elmaradva. A vetést befejezték, a cukorrépát már több mint égy hete szállítják, épp most fejezték be annak is a szedését. Almá­jukat is elszállították már, bur­gonyából 30 vagonnal szállítot­tak, s 15 vagon burgonyát eltá­roltak. „Muukanaptényképezés’’ — gépesítés — muuUuerőátcsoportosítás A jó tanácsok aiapján növeli a termelékenységet a Húsipari Vállalat Lapunk november 10-i számá­ban „Belső tartalékok a Húsipa­ri Vállalatnál” címmel közölt cikkünkben feltártuk azokat a hiányosságokat, amelyek a vál­lalatnál folytatott brigádvizsgá­lat megállapításai szerint fékezői a termelés emelésének, a jobb munkának. A megyei tanács ipa­ri osztályával egyetértésben jó tanácsot adtunk, intézkedéseket javasoltunk á vállalatnak. A napokban visszatértünk a vállalat munkájára. Megnéztük, hogyan fogadták meg a jótaná­csokat, milyen intézkedéseket tet­tek eddig, örömmel állapítottuk meg, hogy nem volt hiábavaló a belső tartalékok feltárása, mert a vállalat vezetősége azóta okos' intézkedéseket tett. „Munkanap-fényképezéseket” végeztek, s ezeket még min­dig folytatják. A termelés legfontosabb mutatószámait naponta értékelik. A terme­lési tervet nemcsak napokra, "hanem üzemekre is lebontot­ták és a teljesitést a létszám­felhasználással együtt napon­ta kimutatják. így mindennap tudják, hogy az­napig hol van elmaradás, vagy túlteljesítés, s a vezetőség esze­rint intézkedhet. Ahol azt tapasz­talták, hogy könnyén túlteljesí­tették a napi terveket, azokon a helyeken csökkentették a létszá­mot és olyan helyre csoportosa« tották át, ahol elmaradást ta­pasztaltak. Mindehhez hozzájá­rult az is, hogy már korábban elkezdték, s most bevégezték a normák felülvizsgálását, Azokon a reszortokon módo­sították a normát, ahol azt a gépesítés már korábban is indokolttá tette. Elkezdték és folytatják a gépek kapacitá­sa kihasználásának vizsgálá- sát, s már menet közben át­csoportosításokat hajtanak végre a munkaszervezésben. Az intézkedések következtében nyolc ember munkája vált sza­baddá, s még így is jelentősen túlteljesítették a vállalat tervét* Növekedett a termelékenység és az önköltség is jelentősen csök­kent. Közös Tisza-csafornát építenek a felsőszatmári tsz-ek A napokban egy termelő­szövetkezet elnöke egy Összejövetelen a következőket mondotta: „Ez az év hétpróbás esztendő volt a közös gazdasá­goknak, különösen az új ter­melőszövetkezeteknek.’’ A szél­sőséges időjárás, a területileg, létszámban hirtelen és jelen­tősen megnövakedett gazdasá­gokat a kezdeti nehézségek gá­tolták kibontakozásában, de mindezek ellenére derekasan dolgoztak, említésre méltó ered­ményeket értek el. Tavasszal egy emberként láttak munká­hoz, nyáron a családtagok több­sége is kivette részét a növény­ápolásból, aratási, cséplési munkákból. Ősszel, a sok eső, a nagy sár ellenére gépekkel, lófogattal, sok helyen kézzel, nyakig sárosán vetnek, hogy biztosítva legyen az ország jö­vő évi kenyérellátása. Akadnak, akik az időjárás viszontagságai által okozott ne­hézségeket látva azt mondják: „A szövetkezetek az idén nem váltották be a hozzájuk fű­zött reményeket.” Tévednek, akik ezt mondják. Igaz ugyan, hogy a kedvezőtlen feltételek hátráltatták a közös gazdaságo­kat, mégis olyan eredményeket értek el, amilyenekkel az egyé­ni gazdaságok nem dicsekedhet­nek. Megyénkben az idén a termelőszövetkezetek több mint 30 000 sertést hizlalnak. Ezen kívül a tsz tagok háztáji gaz­daságaiban is sok sertés hízik és vár felvásárlásra. Több ser­téshúst adunk a népgazdaság­nak mint tavaly, s ennek nagy­részét a szövetkezetek biztosít­ják. Nem csak sertéshúsból adunk többet. Kenyérgabonából a ter­vezettől többet értélcesítettek a közös gazdaságok. A tanácsi terület 54,3 százalékán gazdál­kodó termelőszövetkezetek több kenyérgabonát adtak a népgaz­daságnak, mint; az egyénileg dolgozók. S annak ellenére, hogy többet adtak, bőven ju­tott a szövetkezetek tagjainak, biztosították a vetőmagot és tartalékoltak is A nagyhalászi Petőfi Termelőszövetkezet a község területének 10 százalé­kán gazdálkodik. 30 vagon ke­nyérgabonát adtak a népgazda­ságnak, annyit, mint az egyé­nileg dolgozó parasztok a köz­ség területének S0 százalékáról. Ugyanitt az egyénileg dolgozók 1960-ban hatszáz mázsa ser­tést értékesítettek, a szövetke­zet aránylag sokkal többet. Áru­termelési tervüket év végére kö­zel kétszeresére teljesítik, 17 zak a számok igazolják, hogy a termelőszövetke­zetek több árut biztosítanak, többet juttatnak fogyasztási cikkekből a dolgozó parasztok asztalára, mint a kisparcellás gazdaságok. S ahogy növekszik az árutermelés, olyan mérték­ben gyarapszik a közös gazda­ságok vagyona, a tsz tagok jö­vedelme. Megyénk termelőszö­vetkezeteinek döntő többségé­ben a tavalyitól többet ér az idén egy munkaegység. A mun­kaegység értékének alakulását azonban sok tényező befolyásol­ja. Ebben az évben megyénk termelőszövetkezetei több mint 75 millió forint értékű beruhá­zást valósítottak meg, g ebből több mint 20 millió forintot saját erőből biztosítottak. Egy ev alatt 630 létesítményt fejez­tek be. Ezen kívül a téli és koratavaszi nagyarányú belépé­sek következtében közösbe adott sok ezer szarvasmarha, sertés, juh,, ló, valamint a gaz­dasági felszerelések, épületek, eszközök értékének esedékes részét is kifizették a szövetke­zetek. A közös alap megterem­tésére fordított kiadásokon kí­vül egy tsz tagnak a közösből cs a háztájiból mégis több mint egyezeregyszáz forint átlagke­reset jut havonta. A közös gazdaságok fejlesz­tésére, a termelés megalapozá­sára, az állatállomány megte­remtésére kiadott forintok azon­ban csak a következő években éreztetik kedvező hatásukat. Gépek, munkaeszközök, műtrá­gya és a nagyüzemi gazdálko­dáshoz szükséges feltételek megteremtésére kiadott forintok már ebben az évben is növel­ték a bevételt, jelentősen azon­ban csak később gyarapítják a szövetkezetek erejét, jövedel­mét. A tiszaszalkai Búzakalász Termelőszövetkezet tagjai ebben az évben mintegy ezer holdas gazdaságukban 55 fejőstehenet, 55 anyakocát, 184 növendék­marhát és 1080 juhot tartanak. Saját erőből kétszázezer forint­tal gyarapították a közöst és visszafizettek négyszázezer fo­rint esedékes hitelt. Különbö­ző beruházásokra, az állatállo­mány növelésére, a hitelek ren­dezésére fordított forintokon kívül zárszámadáskor mégis 35 forinttal fizetrek egy munka­egységet. Tar Miklós a család­dal 1300 munkaegységet teljesít zárszámadásig Eddig — előleg­ként — kaptak 7130 forintot, 3450 forint értékű természet­beni járandóságot (gyümölcs, zöldségfélék, tüzelő, sertés, ta­karmány stb.) 23,21 mázsa bú­zát munkaegységre, 3,60 mázsát prémiumba és 7,23 mázsa árpát. Zárszámadáskor még számít 13 mázsa búzára, 40 mázsa szal­mára, 4 mázsa cukorra, 5 ezer darab cigarettára és 16 ezer forintra. Évi jövedelmük több mint negyvenötezer forint lesz, ami 3750 forintos havi jövede­lemnek felel meg. Ezen kívül a háztáji gazdaságban termelt 25 mázsa kukoricát, 20 mázsa burgonyát, és tartanak egy fe­jőstehenet, 2 növendékmarhát, egy anyakocát malacaival, 6 süldőt és 3 hízót. Vannak, akik azt mondják: ’ „Könnyű a tiszaszalkaiak- nak, már több minit tíz éve gazdálkodnak.” Igaz, a régi, megerősödött, gazdaságilag jól megalapozott szövetkezetekben könnyebben haladnák, rtoilb » jövedelem, mint az újakban. A fiatal gazdaságok is dicsérete­sen dolgoztak. A milotai Üj Élet Tsz tagjai, annak ellenére, hogy az idén több mint két­millió forint értékű beruházást eszközöltek, egy munkaegysé­get 35 forinttal fizetnek. Sorol­hatnánk tovább a példákat, amelyek igazolják: a szocialista nagyüzemek már az első esz­tendőben bebizonyították a kis­parcellás gazdálkodással szem­ben fölényüket, s lényegesen többet termelnek, több árut ad­nak a népgazdaságnak, nagyobb jövedelmet biztosítanak a szö­vetkezet tagjainak, mint a kis­üzemek. A buji Táncsics Ter­melőszövetkezet almatermésé­nek 95,9 százaléka volt export­minőségű. Almatermelési érde­meikért háromszázezer forint értékű permetező gépet kaptak, többszázezer forint esedékes hi­telt visszafizettek, egy munka­egység értékét a tervezett 45 forintról lényegesen felemelték, havonta rendszeresen fizetnek a tagoknak előleget, s jelentő­sen növelték a közös vagyon értékét is. A községben egyetlen magángazda sem volt arra ké­pes, hogy olyan jövedelmet ér­jen el, s ugyanolyan mértékben eszközöljenek beruházást, mint a közösbeliek. A kedvezőtlen időjárás okoz­ta nehézségek hátráltatták a kö­zös gazdaságok munkáját. Még­is szép eredményekkel dicse­kedhetnek. Az Erdőhát táján gazdálkodó termelőszövetkezetek többnyire szikes, mezőgazdasági növényter­melésre alig alkalmas területei­ken természetátalakító munkát végeznek 1961-ben. A tiszabecsi, milotai, tiszakóródi, tiszacsécsei közös gazdaságok elhatározták, hogy egy 14 kilométer hosszú csatornával megcsapolják a Fel- ső-Tisza vízét, s öntözéses nagy­üzemi legelőgazdálkodást és nö­vénytermelést létesítenek 2200 hold nagyságú területen. K szá­molták, hogy összesen nyolcvanezer köb­méter földet kel! megmozgat­niuk ahhoz, hogy a főcsator­na és a hozzá csatlakozó csa­tornarendszerek segítségével megindulhasson a Tisza vize a kiapadt szikesekre és a nagyüzemileg kialakított nö­vénytermelési táblákra. Ilyen hatalmas munkát csak a termelőszövetkezetek parasztsá­gának összefogásával, egyetérté­sével és szorgalmával lehet el­végezni. A felső-szatmári közös gazdaságok tagjai, többek között a milotaiak, a tiszacsécseiek, akik másfél évtizeddel ezelőtt meg megyénk legszegényebb em­berei voltak, most megmutatják, hogy tan erejük, akaratuk át­formálni a szegénységet viragzd gazdag nagyüzemekké. Mostani létesítményük a felsotiszai csatorna, amely naponta 86 000 köbméter vi­zet szállít majd a konyha­kerti, kapás- és ipari növé­nyekre, egyik első pillére lesz a kisparaszti gazdálko­dásnál szebb, gondtalanabb élet megteremtésének. 1961-ben már megalakítják a fehérgyarmati járás piső vízgaz­dálkodási társulását is és több termelőszövetkezeti község közö­sen alakítja ki az úi termelési formát. Az eddigieknél nagyobb területen foglalkoznak majd nagy jövedelmet adó ipari növények, zöldségfélék, gyümölcsök terme­lésével. Öntözésre álb'tiák be többek között az úi telepítésű milotai diósokat, Jonathán almá­sokat. szilvásokat és a takar­mánynövényeket is, hogy min­den eddiginél nagyobb átlagter­méseket érjenek el, s jövedel­mük megkétszereződjék. Az ön- özőrendszer és a Tisza-csatoma megépítése sok fáradságot, s csaknem 20 millió forintot érő- munkát kövfetel a szatmári ter­melőszövetkezetektől, de öröm­mel adják ezt, mert tudják: bu­sásan visszatérül. Nagy Tibor. (Cjlaky)

Next

/
Oldalképek
Tartalom