Kelet-Magyarország, 1960. november (20. évfolyam, 258-282. szám)
1960-11-25 / 278. szám
Fűtik, menetrend szerint közlekedtetik a vonatokat, túlteljesítették éves tervüket a nyíregyházi vasutasuk Nyíltság és lendület Erre van szükség liu;oii A nyíregyházi vasutasok is teljesen felkészülten várják a téli időszak beköszöntését. A személyszállító vonatokon felszerelték a fűtőberendezéseket. A távolsági vonatokat már rendszeresen fűtik, s a helyi járatokat is fűtik a mindenkori hőmérséklettől függetlenül. Ugyanakkor nagy gondot fordítanak, hogy az esetleges hideg, ködös időjárás ellenére is mindenkor pontosan tartsák be a menetrendszerűséget. Ritkán fordulnak elő késéRengeteg ipari áru, mezőgazdasági termék megy tönkre a szállításnál a rossz csomagolás miatt, s éppen ezért a szakemberek mind többet és többet foglalkoznak a csomagolástechnikával. Erről a kérdésről a Közlekedéstudományi Egyesület rendezésében a tárcák szállítási vezetői és a szállítási vállalatok szakemberei ankétot tartottak a közelmúltban és megvizsgálták a feladatokat. A tanácskozáson Szendrő Lajos, a Csomagolás- technikai Intézet munkatársa a „Közúti szállítás és csomagolás’’ címmel tartott előadást. Kifejtette, hogy nagyon sok úgynevezett hagyományos csomagolóanyag — fa, papír, stb. — elavult. A csomagolásnál messzemenőkig figyelembe kell venni az útviszonyokat, a teherkocsik rugózását és nagyon sok egyéb tényezőt. Az sek, s ezek is a távolsági vonatoknál adódnak elő. A helyből indított szerelvényekét mindenkor menetrendszerinti pontossággal indítják. A teherforgalom terén már túljutottak az őszi csúcsforgalom derekán, s az eddigi teljesítményeket tekintve sikerrel felelte^ meg a reájuk hárult nem köny- nyű feladatnak. A nyíregyházi vasutasok november húszadikáig 108,9 százalékos átlagos tervteljesítést értek el. áruk biztonságosabb szállítása egyébként nemcsak a helyes csomagolást követeli meg, hanem a gondos rakodást is. Paulovits István, a Budapesti Szállítmányozási Vállalat vegyészmérnöke a „Korszerű csomagolási módok a szállítmányozásban” című előadásában rámutatott, hogy a műanyagok fel- használása forradalmi változásokat hozhat, a csomagolástechnikában. A NYÍREGYHÁZI RADIO MŰSORA Városaink, falvaink életéből. — Dienes János, az Alföld legidősebb festőművésze. — Egy világhírű üzemben. — Hírek. — Levelesládánkból. — Takarékos termelőszövetkezet. — Este a téglási könyvtárban. — Szórakoztató muzsika. — IV ekünk köszönhetik, hogy tele a kamra! — Az, ám, ha nem nyomjuk oda az egymilliót, nem tudom, hogy néznek a tálba... — Mi keresünk rájuk..; — ök meg majd zsebrevágják a bankókat... Nem lottófőnyeremény tulajdonosai felelgettek eképp, nem is holmi busás örökség a tét. Sőt, az igazsághoz hűen el kell áruljuk, e párbeszéd merő kitalálás, ám mégis tévednénk, ha azt hinnénk, hogy nem igaz. Lehet, hegy nem e szavakkal labdáztak a buji „almások", de az értelme nagyjából ugyanez. Kisebb párharc folyik ugyanis I a buji Táncsicsban, immár jó ideje az almatermelők és az állattenyésztők között Hogyisne, — mondják a gyümölcsösök, — mikor ők adják az idén a hasznot kereken egymillió forintot — mégis az állat körül fogla’a- toskodók munkaegysége a magasabb. Hozzátehetjük, tényleg áll, hogy a megtervezett 300 ezer forint helyébe háromszorosánál is többet hozott az almatermés. Mindent megadtak az almafáknak, 1600 mázsa piroshéjú gyümölcsöt szüreteltek csak a városi fogyasztóknak, 400 mázsát meg maguknak. Holott az idén kevés helyen roskadoztak az ágak, „megbukott” az alma. C épp e holott miatt is fur- csán hangzik a melldönge- tés! Mert mi van akkor, ha a buji Táncsics gyümölcsösét sem kerüli el a kedvezőtlen időjárás, a jég, akkor mit mondanak az „almások”? Hegy esne nekik, ha a kukorica, cukorrépa termelők eléjük állnak, hogy adjatok nekünk jónéhány forintot, mert nekünk köszönhetitek a jövedelmet? Futó irigykedés, önzés ez, de még gyakran jelentkezik. Nem valami „új tünet”, nagyonis régi, még odakintről hozták magukkal. És felparázslik a vita: — A gyümölcsösbe csak nyaralni jártok... — Meglátnám, ha méreggel, szerekkel kellene bánni, mit szólnátok — vágnak vissza a gyümölcstermelők. — Majd megtudnátok m> a munka, egész nap a nagy gazt vágni, — kapcsolódnak be a kapások. És mindenki a saját két karját látja, kevésre, értékeli a másik munkáját. Nem a zöm ez, hanem a kisebbség. Szerencsére mindre van is értelmes válasz. Arra is, ha néhányan zúgolódnak: minek kell agronó- mus. Arra is, ha egyesek középparaszt Kissnek, Kovácsnak titulálják egymást. Még Varga Ferenc párttitkár is úgy mondta egy tag nevének szóbakerü- lésekor: „Az a középparaszt, aki a tavaszon állt közénk...” lAchisz’ ha meg vannak a helyes válaszok, az érvek és meghallják, akiket illet, nem is egyszer, nem is idegen szájából, akkor elcsitul a vita, megnyugszanak a kedélyek. Valóban! Csali nem mindig hangzanak el az érvek, nem mindig van szavuk azoknak, akik elsőkézből megkontrázhatják a felvetődő kérdéseket. Maguk a pártszervezet tagjai is bújtatják a kisebb-nagyobb összekoccanásokat. Ügy gondolják, ha elengedik a fülük mellett, megszűnik magától. A gyakorlat jócskán rácáfol «erre, sőt visszás képet fest, mert esetenként nem a kommunisták befolyásolják a közhangulatot, hanem a közhangulat őket. Élő példa erre az* amikor elterjedt, hogy hiába adták el a sok álmát még sincs pénz az egyszámlájukon. Egy pártvezetőségi tag, Kovács And- rásné is felült a kósza hírnekj ő is továbbadta kavarva a hangulatot. Pedig van energia a 24 tagú pártszervezetben. Mintaszerűen értelmezték például az 1957-es pártértekezlet állásfoglalását arról, hogy rátermettsége után minden becsületes pártonkivüli betölthet vezető beosztást. Pár- tonkívüliek az intézőbizottsági tagok: Czcmba Ferenc, Czomba Antal, Hajdú József, az ellenőrző bizottság két tagja, a hárem munkacsapatvezető, az ag- ronómus. Nemcsak így adott tekintélyéről számot a párt-alap- szervezet. Az egy mindenkiért, mindenki egyért elve szerint folyt a sürgős őszi betakarítás, a földeken hajlongott minden épkézláb ember, akár volt a növénytermelési brigádban, akár sem. V an tehát jó a tarsolyban, ” elegendő, de a betegséget nem könnyű kiheverni. Márpedig a pártszervezet korábban egy külsőre piros almához hasonlított, amely belül beteg. Személyeskedések körül forgott a pártélet. Két hónapja új titkárt választottak, s kiegészült a pártvezetőség. S a napi élet morElavult a papír és a la A műanyaguk Jelhassnáiásávat forradalmi változásokat tehet elemi a csomagolástechnikában IS. Nemzeti egység Közreadják: HARSFALVI PÉTER, SOLTÉSZ ISTVÁN Horthyék szerették volna elhitetni a nagyvilággal, hogy a feudál-kapitalista fasiszta rendszer erős és megdönthetetlen, nagy nemzeti egység tömörül a lovastengerész mögött. Természetesen ilyen nemzeti egységről legfeljebb csak álmodoztak Horthyék, a valóságban sohasem volt meg. Nagybeteg volt a rendszer... Miféle nemzeti egységről, konszolidációról lehetett azon a Magyarországon beszélni, ahol a március 15-i ünnepségekkel kapcsolatban bizalmas intézkedéseket kellett hozni — a kereszténykurzus 13-ik évében, 1933-ban is. íme az intézkedés egy részlete: „Ott ahol a szociáldemokrata párt, illetőleg a szociáldemokraták vannak, ahol tehát feltételezhető, hogy a szociáldemokraták az egyenlő elbánás elvére hivatkozva ugyanazon feltételek mellett fognak március 15-ének megünneplésére engedélyt kérni, mint amilyen feltételek mellett ez a jobboldali, illetőleg polgári társadalomnak megengedett, általában mindenkinek egyformán csak kizárólag zárt helységekben szabad az ünnepély megtartására az engedélyt megadni... Felvonulások a gyüléstilalmi rendeletre liivatltozással lehetőleg mindenütt mellőzendők, s legfeljebb rövi- debb útvonalakon és kizárólag olyan városokban és községekben engedélyezhetők, ahol szociáldemokraták nincsenek és ahol az ünnepségek szélső baloldali elemek által való megzavarása teljesen kizártnak tekinthető. Mindenütt, ahol annak szüksége fennforog, illetőleg ahol csak feltételezhető is, hogy arra szükség lesz, megfelelő számú karhatalomról kell gondoskodni, miután a közrend fenntartását minden körülmények között feltétlenül biztosítani kívánom...” Lám, mennyire féltek az urak Petőfi és Kossuth szellemétől! A nemzeti egység megvalósulását fennhangon hirdető kabi- net-feltehetően a tapasztalatok alapján — kellő intézkedéseket foganasított a bevonulásokkal kapcsolatban is. A kiadott intézkedésből azt a következtetést vonhatjuk le, hogy nem volt túlságosan népszerű a dolgozók körében a „hősi nemzeti hadsereg”. íme az 1933 március 17-i intézkedés egyik figyelemreméltó részlete: „Mindenütt de főleg a határhoz közeleső községekben és városokban már preventív intézkedésképpen most kell őrködni afelett, hogy a bevonultatás főleg kifelé feltűnést ne keltsen, továbbá hogy a behivottak a határon át ne szökhessenek. Ehhez képest a bevonulok a hátralévő időben legális átkelésre vonatkozó igazolványokat ne kapjanak, s az esetleges birtokukban levők tőlük megfelelő tapintatos módon vonassanak be”. De talán a legérdekesebb Han- kóczy József kékesei református lelkész politikai fejtegetése. 1934 január 13-án levelet írt Mikecz Ödön főispánnak. Egy értékesítési gazdaszövetkezet megszervezését sürgette nála, s ezzel kapcsolatban hangulatjelentést is adott: mi a helyzet a nemzeti egységgel? Hadd álljon itt a levél: „Méltóságos Főispán Űr! Bizonyára emlékezetében van még Méltóságodnak az a szövetkezeti mozgalom, mely az ősz folyamán indult meg itt, Felsősza- bolcsban oly célból, hogy a mai nehéz viszonyok között a termelő gazdákat egy értéke sí ő szövetkezetbe tömörítse. Ezt a mozgalmat annakidején Méltóságod volt kegyes magas támogatásban részesíteni, sőt annak alapszabályterve- ze.tét is a Méltóságod nb. intenciói szerint átdolgoztatni. Méltóz- tatik azt is tudni, hogy ez a mozgalom bekapcsolódott a nemzeti egység szervezetébe abból a célból, hogy az egység szervezetét ezzel is jobban megerősítse. A szövetkezeti megalakulás érdekében többször bátorkodtunk Méltóságodat zavarni, mert a ránk váró, beszervezett községek termelőinek sokasága türelmetlen- kedve sürgette úgyszólván nap-1 ról-napra e megalakulást, mivel' azt látta, hogy a mai nehéz gazdasági helyzetben teljesen ki van' szolgáltatva a kiszipolyozó „legá- j lis” kereskedelmi szerveknek, s ebből a kiszipolyozó hálóból csak az önmaga szervezetében látott volna menedéket, annyival is inkább, mert a mozgalomnak háta megett tudta a nemzeti egység szervezetét, melynek egyben hatalmas megerősödését is várta a szövetkezet sikerétől. Sajnos, aj több ízben tett Ígéretünk nemi válhatott valóra — rajtunk ki-1 vül álló okok miatt — s nekünk nem maradt más számunkra, mint a már alig-alig hivő és igen nagymértékben mindjobban tőlünk elpártolni kezdő, remélt tagoknak még egy újabb ígéretet tenni, hogy a szövetkezet tavasz- szal újra megkezdi műliödését. Most azonban, hogy lassan-lassan kezdünk a tavasz felé közeledni, ismét kezd a szövetkezeti kérdés is felszínre vetődni, de sajnoson kell látnunk, hogy ebben a felszínre hozásban nem sok jót lehet észrevennünk, mert sokkal több benne a zúgolódás, sőt helyesebben mondva a gúnyolódás, nemcsak a szövetkezeti mozgalommal, hanem magával a nemzeti egység mozgalmával szemben is. S ha talán egy kissé mélyebben beletekintünk a dologba, ezen nem is lehet nagyon csodálkozni. Nem pedig azért, mert az egyszerű gondolkodású falusi nép nem lát egyebet a dologban, mint azt, hogy ősszel elindult egy nagy dobot verő mozgalom, adott igeretet, hitegette a nemzeti egység mozgalmának hatalmas erejével, s aztán maradt minden a régiben. S mikor sürgetni kezdték, akkor az „urak” ismét tettek egy ígéretet a népnek, s megint nem lett semmi! Aztán leszűrte az eiedményt, hogy „az urak nem tudnak egyebet, mint mindig csak Ígérni a szegény parasztoknak, de azt be nem váltani.” S most azt látják, hogy még a nemzeti egység szervezete sem ad nekik olyan támogatást, mint Ígérve volt, s így megy oda, hol a saját fajta emberei ígérnek neki még többet — igaz, hogy lehetetlen és megvalósíthatatlan dolgokat, de mert az ellenzéki hang, annak mégis jobban hisz, s nekünk, a nemzeti egység vezetőinek csalódottan kell látnunk, hogy még legjobb embereinket is elveszíthetjük ezen az utón, s maholnap nem marad, kezünkben más, mint adminisztráció, — tagok (legalábbis meggyőzödéses tagok) nélkül! (Folytatjuk). zsái máris előkerültek. Még nem kezdődött meg a pártoktaíás —> az őszi betakarítás miatt. A kényszer-szünet pedig meg bősz - szulja magát, hisz a politikai járatlanság így is lefékez nem egy párttagot. Lenne teendő a párt- szervezet felfrissítésében is^ Évek óta nem vettek fel tagjelöltet, pedig vannak arra érdemesek, mint Eriik Ferenc és mások. Itt az új kormányhatározat az 3004-esek legújabb ja, ezt is magyarázni szükséges. Küszöbön a zárszámadás, a nagy feladatok, s ahogy közeleg, úgy hallatszanak megjegyzések: „Addig megy jól nekünk, míg ennyien vagyunk. ..” Megértetésre vár: akkor is jól megy majd, ha többen lesznek, sőt akkor megy jól igazán. Legyen mindenhez szavuk a kommunistáknak, akár jót hallanak, akár rosszat, ne palástolják, hanem nyiltszívűen tárják elő a belső problémákat, ellentéteket és kérjék az egész tagság támogatását. Ne legyen szárnya- szegett a pártszervezet, hanem gyűjtse össze erejét, lendületét, mert nagy szükség van rá minden percben — ezt tanácsolhatjuk a buji Táncsics kommunistáinak. Páll Géza Mikulás ünnepségre késsülnek a városi nőtanács asszonyai A városi nőtanács jogi bizottsága december harmadikén rendezi meg a Mikulás-ünnepséget, amikor az állami gondozott gyermekeknek játékféleségeket, cukorkacsomagokat ajándékoznak. Az állami gondozott gyermekek egyenként ajándékot kapnak ez alkalomból az orvosnőktől és crvosfeleségektől is, valamint a III. és IV. kerület asszonyaitól és a Fodrász Ktsz nőtanácsának asszonyaitól ia,
