Kelet-Magyarország, 1960. november (20. évfolyam, 258-282. szám)
1960-11-24 / 277. szám
A ierten felüt harminc gépet gyárt a Mexőgaxdaaági Gépjavító Vállalat A dolgozók versenyének eredménye többek közt abban is meglátszik a Nyíregyházi Mező- gazdasági Gépjavító Vállalatnál, hogy hónapról-hónapra túlteljesítették tervüket, s előreláthatóan december 10—15. között befejezik a vállalat 1960. évi tervét. A vállalat vezetősége a versenylendületet tapasztalva gondoskodott arról, hogy az év hátralévő munkanapjaiban is termelhessenek a dolgozók. Felkészülnek az 1961. évi térvben szereplő munkák végzésére. A jövő évi munkákból már ebben az évben többek között 15 darab kalapácsos darálót és ugyanennyi burgonyaültetőgépet gyártanak készre. LEGFIATALABBAK ÉK A VETERÁNOK. Nyírmihalydihan a® általános iskolások rendszeres kapcsolatot tartanak a veteránokkal. A közelmúltban öregek napját rendeztek a községben, ahol meghallgatták azok elbeszéléseit, s egyben szeretettel köszöntötték őket. Egy-egy jó felelet mindig nagy öröm a Chereknek is, a szülőknek is. Mi hozzászoktunk, hogy második elemista kislányunk, Marika ötösökre felel, melyeket aztán a tanító néni pontosan be is jegyez, s aláír az ellenőrző könyvecskéjébe. A tudomásul vételt mindig a feleségem eszközli, s kézjegyével láttamozza ... November hetediké előli különösen nagy volt az örömünk, mert kislányunk „aranyötössel” lepett meg bennünket .., A tanítónéni dicséretével és aláírásával ellátott papírötös aranybetűjével ott csillogott a vitrinben napokig, s Marika boldogan mutogatta vendégeinknek, rokonainknak ... Azt hiszem, ez altatta el a számonkérést, hisz árrá gondoltunk, hogy különösebb baj nem lehet a gyéréi: tanulásával ... A turpisság azonban idejében kiderült, mert Marika A kézjegy is hallgatott az ellenőrző könyvről. Ez tűnt fel édesanyjának, alti az egyik este, mikor a gyerek elkészült leckéjével így szólt hozzá: — Mutasd már kislányom az ellenőrződet. A kislány meglepődött, s nem úgy mint máskor, kedvszegetten nyújtotta át a könyvet. — Tessék — mondta ha Után, s nagy fekete szemével figyelte anyja vizsgálódását. Féleségemnek feltűnt, hogy az ötösök között itt-ott hármas is akad, amiről neki nem volt tudomása. Vizsgálni kezdte az aláírást, mert a kézjegy ott mellette az „övé” de pontosak, hasonmásai az előzőknek. Aztán jobban szemügyre vette az aláírást, a szinte hamisítatlan kézjegyet, s rájött a turpisságra. — Ezt ki írta alá? Csend. — Mondd meg őszintén. Marika szeme tele- íutott könnyel, s pityergő hangon megszólalt: — Én —, s fejét szégyenlősen lesütötte. — Miért tettél ilyet? Becsaptál engem, félrevezetted a tanitónénit... Ez csúnya dolog. A gyerek zokogott. — Féltem, hogy kikapok aputól, , mint tavaly... De megígérem édesanya, hogy többet ilyent nem teszek —, s bocsánat- kérőén nézett feleségemre. Miután tudomásomra jutott a dolog, s Marika is megkapta a büntetését, már nem akartam újból megleckéztetni, de azért kíváncsiságból én is megnéztem az ellenőrző könyvecskében a csínyt. Szavamra mondom, ugyanolyan volt, mint az anyja kézjegye... Bosszankodtam és mosolyogtam ... (—kas.) íme. Milota A LÁNY már ezeréves halott. Fiatal volt, arcán az ifjúság múlhatatlan életkedvével. És Milota a honfoglaláskor a Tisza partján látta utószor a napfényt. Azt tartja a monda, ahol a szláv lány, Melota meghalt, ott lett a falu, Milota... Időbe veszett évszázadokat lobbant fel a krónika az ősi településről. Dülő- útjainak neve Is a régmúltat idézi: Terebes a Melota-legenda egyik szereplője volt, a Fáldeák dűlő a Kölcseyek íródeákjáról kapta nevét, míg a Hetvenágú pedig ott terül el, ahol a Vájás nevű csatorna egykoron válóban hetven ágra szakadt. És tovább: 1703 júliusában Milota község nevét is beírtak a szabadságmozgalom történetébe. Ocskay gárdája a tiszabecsi. ütközetkor itt úszta át a Tiszát. EGY MÁSIK LÁNY, a' községi tanács mostani titkára elémteszl a legújabb kori monográfiát. Elnézem, s közben az ide oly sokszor visszatérő, vándor Móricz Zsigmond emléke újul- meg előttem, aki itt itta magába a boldogtalan „boldog emberek” szomorú szavát, beteges pillantását, s akinek nem volt nagy feltűnés, hogy a milotai szegénység a nélkülözés közepette kitagadta még az úristent is... Itt van előttem a néhány oldalnyi szöveg, az utóbbi tíz esztendős történelem, s a múlt kísértése csak fokozza a megismerés-vágyat': ez a történelmi patinával megáldott falu hova jutott az utóbbi évtized alatt? Indokolt így ez a kérdés, hiszen az utóbbi esztendők ösz- szefoglalása elé odaillesztcttík a szépzengésű mondatot: „Milota annyit fejlődött tíz év alatt, mint addig évezreden át sem...” A LEGTÖBBET egy szerényen meghúzódó szám árulja el: a szabad élet legutóbb eltelt 10 éve során a falu fele újonnan épült feL A jelenleg meglévő 220 ház közül 122 teljesen új, nagyablakos, jobbrészt padlós, kétszobás. Nyolcvanhat új telekhelynyl területtel lett nagyobb Milota. Az új házak értéke — a mellékhelyiségekkel együtt — 13 , millió forint. Hasonló nagy ugrás lelhető fel a gazdálkodás terén is. Amikor az első termelőszövetkezetet megalakították Milotán — elmúlt tíz éve — 17 tag 100 holdon Ijireste a boldogulását. A földön cs két kezükön kívül jóformán semmi vagyonuk nem volt. 1959 végén amikor, már az egész falu közösbe tömörült, a 2200 holdas gazdaság vagyona túlhaladta a három millió forintot. Az új tagok később egymillióval gyarapították, a közös alapot. MILYEN FURCSA, hogy a nem is olyan régen még béreseknek, alkalmi munkásoknak szegődő, vagy a nyomorúság elöl Amerikába rohanó milotai emberek megtanultak milliókban számolni! Vagy így természetes ez? Természetes, magától értetődő dolog az, hogy míg a felszabadulás előtt mindössze 19 kerékpár és 5 rádió volt a faluban, addig ma 200 kerékpár, tíz motorkerékpár, és 83 rádióelőfizető van? Öröm belelapozni az áruforgalom alakulásába is, A múlt évben vadonatúj boltot építettel: a faluban, mert egy kevésnek bizonyult. Jelenleg a két bolt árukészlete meghaladja a* negyed- millió forintot, — 1950-ben negyedannyi ha volt. Ügyszintén közel háromszorosára nőtt a boltban vásárolt áruk mennyisége is. De a falu külső képét már nemcsak az új házak, az új utcasorok csinosítják. A községfejlesztési mozgalom nagy áldás volt eddig Milotán. Az utóbbi három esztendőben 5700 méter járdát építettek s ezáltal — 190 négyzetméter híjával 7- az egész faluban betonjárdán közlekednek az emberek, ötvenhatban nyitották meg a mozit a kultúrházban, ahol mostanában hetenként nyole előadást tartanak, — telt ház előtt Óvodája van a falunak, ahol 52 gyerek tölti gondtalanul a napokat EGY ÁLOM, egy évtizedek óta lappangó óhaj is valósággá lett 1960-ban. Július 15-én az utcákon és a középületekben kigyúlt a villany. Azóta újabb 95 kislakásban akasztották le a mestergerendáról a füstös petróleum- lámpát Több, mint 1 kilométer hosszan erezték be Milotát villanydróttal. És mostmár esténként világosabbak az ablakok. Az ugyancsak most bővített kultúr- házban a villany világánál szórakoznak az emberek, s odahaza nem fáj már a szem olvasás közben. Mert Milota megtanult olvasni is. Szépirodalmat és politikát egyaránt Jelenleg 26 Nép- szabadság, 55 Szabad Föld, 11 Keletmagyarország és 38 egyéb napi, hetilap jár a faluba. Mióta együtt a falu, a fiatalság is jobban „otthon érzi” magát Tánczenekara van a tsz-nek, meg íut- ballfelszerelést is vettek a legényeknek. Járási seregszemléken mindig elismeréssel szerepelnek a milotai öntevékeny együttesek. Vari gond is. Mióta Melotát el- han tolták, még soha ennyi isko- lásgyermtk nem volt Milotán. Kevés a tanterem. De éppen ezért kerekedik az újkori lány, a tanácstitkár arca, amikor a második ötéves terv szóba kerül. Akkor megoldják ezt a problémát is, csakúgy, mint az egészségház dolgát. LEXIKONOK, monográfiák Milota történelmi múltját idézgetik. Itt csak néhány friss adalék áll a még történelemmé sem vénült legutóbbi időből. Egy szépzengésű mondat adott okot a bepillantásra: valóban évezreddel felér a község legutóbbi tíz esztendeje? íme a mai Milota, döntsön ki-ki a saját véleménye szerint. Angyal Sándo* Cfjiehértó féli népművelési terve Üjfehértón kidolgozták a község téli népművelési tervét egész 1981. márciusáig. Ezek szerint a pedagógus színjátszó kör, a községi énekkar, s a kultúrotthon színjátszó csoportja is munkához látott. A kultúrotthon irodalmi köre Beke Judit könyvtáros vezetésével november, január, február és március hónapokban egy-egy irodalmi műsoros estet rendez a kulturotthonban. Ugyanakkor ismeretterjesztő előadásokat rendszeresen rendeznek a község különböző pontjain. Az előadó-munkaközösség orvosokból, pedagógusokból, jogászokból és mezőgazdasági szakemberekből alakult. Cl török segítsége g termelöszövetke/eluek A teremi úttörőcsapat tagjai vállalták, hogy társadalmi munkával segítik a termelőszövetkezeti községet az olyan mező- gazdasági munkákban, melyeknél hathatósan tudnál: segíteni. Az úttörő csapat minden tagja tíz órai társadalmi munkát ajánlott fel, összesen 1010 munkaórát. Az úttörők ezenkívül elhatározták, hegy parkosítani fogják az iskola, a tanács és a kultúrotthon környékét. A VEZÉR MEGVÁLTOZOTT ÜJSÁOHlB: „Egy nyíregyházi mozdonyvezetőnek köszönhető, hogy a vonat, melyet vezetett, nem futott bele az állomáson álló személyvonatba ...” A mozdony ipari nyersanya- gokkal megrakott hosszú vagonsort vontatott. Lassan haladt. Kormányosa nem engedte nyargalni a sínpáron, mert sötét volt és sűrű, köd akadályozta a látást. Csak közelről látni ilyenkor a jelzőlámpát. Óvatosabban kell vezetni a vonatot, mert könnyen megtörténhet a baleset, cs kár. Amikor a vonal kibújt a ködből, a fűtő szaporábban lapátolta a szenet a tűzre és szólt a vezérnek, hogy adjon több gőzt a mozdonynak. A vezér egy mozdulattal feljebb vette a szbessé- get, s a vasparipa száguldani kezdett. Am nemsokára hiába kapott még több gőzt, nem haladt gyorsabban, csak egyre la- subodott. A vezér nyugtalanul hallgatta, hogy panaszkodik a gép, valahol sistereg,, elmegy, a gőz. A fűtő is észrevette ezt■ cs tanácstalanul kérdezte: — Megállunk? — Nyílt1 pályán nem lehet, — mondta a vezér. — Szaporábban tüzelj, hogy bejussunk az állomásra! — Mi baja a gépnek? Azt figyelem.. Talán kiszakadt a túlkbáíől Nehezen jutottak a kitérő vágányra. Ott aztán megvizsgálták a gép baját. Csőszakadás! — állapította meg a mozdonyvezető és a hajnali derengésben visszarakta a szerszámokat a ládába. — Ezzel mi nem boldogulunk. Gyerünk jelenteni a fütöháznak, hogy állunk, küldjenek más gépet a szerelvényért. — Nem tudnánk kijavítani?... A vezér gondolkozott, miközben olajos kezét a kócba töriil- gelte. Kitanulta a lakatos szakmát. Hozzáfoghatnának a szakadt cső kiiktatásához. Meg lehetne szüntetni a gőzfolyást, legalább is addig, amíg beérnek a szerelvénnyel Nyíregyházára. Ott aztán intézkednek, hogy a szállítmány időben a célhoz jusson. Ezt gondolta, de vállvonva kibökte a választ; — Nem kötelességünk! Mentek telefonálni. A vonal másik végénél a szolgálatos tiszt közölte, hogy egyenlőre nem tudnak másik mozdonyt küldeni. Elmagyarázta a mozdonyvezetőnek, Jiogyan lehet gyorsan kijavítani a hibát. Nem mondhatta végig, mert a mozdonyvezető közbekiáltott: — Kár agitálni! Nem ' értek hozzá! — S mikor a vasúti tiszt az öntudatra próbált hivatkozni, belekiáltotta a telefonba: — Vagyok olyan öntudatos, mint maga! T etette a telefont és ránézett ■*-* az álmos fűtőre. — Mit hivatkozik az öntudatra?! Mikor fizettek azért! Tudja jól a főnök, hogy mi a kötelességem és mi nem. Bejelentettem a bajt, s ezzel megtettem amit keil. Gyerünk aludni, amíg intézkednek! A vezér indulatát lecsillapítva lefeküdt a váróterem lócájára. A fűtő csak ült és cigarettázott. Nézte a forgolódó mozdonyvezetőt.. Telt az idő, s a vezér nem tudott aludni. Gondolkozott azon. mi fog történni. Legrosszabb esetben szidást kaphat. De kitelhet, hogy majd az értekezleten is felemlítik az esetei. S megint hallani fogja, hogy „vannak még kevésbé öntudatos emberek, mint például...” Hirtelen talpon termett. — Te sem tudsz aludni Józsi? — kérdezte a fűtőtől, aki az ablakon bcszökő hajnalfény felé fordulva cigarettázott. — Hozzá lépett. — Elvárhatunk itt délig is, míg értünk küldenek. Gyere! Fogjunk hozzá a javításhoz. A fűtő jólesöen rámosolygott. S amikor végeztek a munkával, telefonáltak, hogy ne küldjék a másik mozdonyt, mert zz övék már olyan állapotban van, hogy indulhatnak vele tovább, . U odnár István mozdonyveze- tőnek jól esett hallani, amikor a fűtőház főnölcsége ügy nyilatkozott róla, hogy „sokat fejlődött az öntudata és megváltozott a munkához és az emberekhez való viszonya. Rendszeresen karbantartja a gépet, a forduló állomásokon gondozza, olajozza, tisztítja. Mostanában havonta 5—6 tonna szenet takarít meg fűtőjével, Kovács Józseffel" A dicséret miatt pirulva mondta a jó hírű vezér: — Nem sokáig jártam tehervonatiak Kiérdemeltem, hogy személyvonatra osztottak be. A 324—800-as mozdonnyal járok. Bárki megnézheti, hogy jól gondozom a gépemet! I1 alán az előbbi történet is * hozzájárult ahhoz, hogy Bodnár István nemrég nagy balesettől mentette meg az embereket, kártól a vasutat. Az történt ugyanis, hogy a nyíregyházi állomásba olyan vágányra engedték a vonatot — amelyet Ö vezetett — amelyik ,Jogialt’’ volt. Figyelmességének, éberségének köszönhető, hogy észrevette e vonalon álló személyvonatot. Idejében fékezett cs pár méterre az álló szerelvénytől, meg fékezte vonatát. Jutalma 1800 forint volt, de annál is többet jelent neki az, a megbecsülés, tisztelet, ami körülveszi, 3
