Kelet-Magyarország, 1960. október (20. évfolyam, 232-257. szám)

1960-10-15 / 244. szám

Ami a falui érdekli TANULSÁGOK Rendelet a szakmunkásképzésről A mezőgazdasági termelés mindjobban megkívánja, hogy a dolgozók — vállalati munkások es termelőszövetkezeti tagok — az iparihoz hasonló szinten, tér hát szakmunkás-színvonalon folytassák termelő tevékenységü­ket. A termésátlagok és a ter­melékenység állandó növeléséhez nem elegendők pusztán a nagy­üzemi és agrotechnikai feltéte­lek, hanem feltétlenül szükséges, hegy a dolgozók az adott fel­tételek birtokában valóban a szakma mestereiként tevékeny­kedjenek. Ennek a megoldását és to­vábbsielesi lését egyengeti a nemrég megjelent földművelés­ügyi miniszteri rendelet, amely szabályozza a mezőgazdasági szakmunkásképzést és a szak­munkásvizsgát. Milyen szakmában tehető szakmunkásvizsga? A rendelet hatálya kitér jeti j cs faiskola kezeié: szőlőtermelő minden gazdaságra, vállalatra, j és borkezelo; kertimag cs kertc- inlezményre és termelöszovctke-1 szeti ipari növényié.meid; do- zetre, amelyben a dolgozók bizo- j hánytermeiő, borkezelő; öntözé- nyos szakterületen állandó jel-! scs növénytermeld; komlóierme- leggel foglalkoznak. Eszerint! ki; spárgatermelo, szántóföldi! szakmunkásvizsga tehető a kö- növénytermelő; magtáros, rné- j vetkező mező- és erdőgazdasagi} hész; halász; szarvasmarhatc- szakmakban'- erdőgazdasagi szak- j nyésztő; sertéstenyésztő, julite- munkás; dísznövénytermeló és nyésztő; baromfitenyésztő; lótc- kertépítő; zöldségtermelő és nyésztő; tejgazdasági szakmun- xöldséghajtató; gyümölcstermelő j kás; növényvédő. Hol szervezik a tanfolyamokat ? A z okos ember megrövidíti a kilométert, nem vág a hegynek, ha nem muszáj, hanem megkerüli és könnyebben ér célba. Ha nincs szükség rá, hogy árkot, bokrot szeljünk át, mi­ért is mindenáron vesztegetni az időt, az erőt' Hasonlóan vélekednek ezekben a napokban a megye okos KISZ szervezetei, amelyek most tartanak körülbelül az út felénél, most vannak a vezetőség újjáválasztásának kellős közepén. Számos járásban helyesen összegezték az eddigi tapasztalatokat a járási KISZ bizottságok tár­sadalmi aktívái, s a még esemény előtt álló szervezeteknek at U adták az útközben szerzett ta­nulságokat. Ügyesen irányította erre a figyelmet a városi pártbizottság is a legutóbbi megbeszélé­sen, melyen a város párt-alapszei vezetőinek agi- íációs és propaganda-felelősei voltak jelen. Tényleg nem csupán a KISZ életének külön­leges eseménye a kongresszust megelőző KISZ vezetőségválasztás. A pártélet esemé: ye is ez, s a szokásnál több törődést kíván a pártszerveze­tektől. Példák sora bizonyítja, hogy ahol a párt- szervezetek nem fukarkodtak a segítséggel, — mint a kisvárdai Vulkánban, Tiszabezdéden. Szamosujlakon és másutt, ott komoly tartalmat kölcsönöztek a taggyűléseknek. Ahol pedig ké­sett, vagy csak szűkmarkú volt az útmutatás ott nem más, mint a taggyűlés, következésképp a KISZ alapszervezet későbbi munkája sínyli meg az elmaradt támogatást. Vérszegény, szür­ke, hétköznapi volt ezeken a helyeken a fiata­lok helyi „parlamentje”, nem vál'ottak szót r idp - —-a» KISZ fiatallal, nem kérték ki a véleményüket, hogyan képzelik jövőjüket, tenni­valóik megoldását, az új vezetőség személyi összetételét. E helyeken nem hasznának fel az előkészületi időt ana, nogy emberileg is közel­kerüljenek egymáshoz a fiatalok, összekovácso­lod jón a kis közösség, nem vették ’ a fáradságot, hogy maguk közé hívják az arra méltó szerve- ze enkivüli fiatalokat. 'Véhol elsikkadt az igazi cél, a taggyűlés nem a KISZ ifjúság őszinte és kritikus munkaértekezlete volt, hanem másféle jelleget kapott. Helyenként a bálozás, a dinom-dánom foglal a el a fő helyet, nem pedig a való hely­zet alapos megvitatása és életképes határozat- hozatal. A hiányos előkészítés miatt egyes he­lyeken olyan nézet is él.etrekelt, hogy a vezető­ségek újjáválasztása egyenlő minden régi veze­tőségi tag kicserélésével. Még akkor is, ha ^ zok megállták a helyüket. Az ellenkező véglet is felütötte fejét i t-ott, ezek képviselői minden régi vezetőségi tagot mérlegelés nélkül méltó­nak találtak tisz'ségükre. Nem kicsi a pártszervezetek felelőssége e kérdésekben. Ezekről tudni és hallgatni vétkes könnyelműség, ezekről nem tudni, a vezetésükre bízott KISZ szervezetet magára hagyni — szin­tén súlyos mulasztás. Hátra van még az út egy- része. Még sok ezer fiatal ül szorongva a pa­dok közé. A pártszervezetek vezetőin, a KISZ- ben dolgozó kommunistákon is mölik. milyen érzéssel és elhatározással ülnek ott a fiata­lok. És az is, ahol már megtörtént az új veze­tőség megválasztása, meddig tart az „üres” já­rat, várják-e fentről a tanácsokat, vagy friss lendülettel munkához látnak. \ z új vezetőségek első lépéseitől, — ho- gyan teszi azt meg, magabiztosan, ha­tározottan, vagy félénken, bizonytalanul, — sok függ. És kire számíthatnának, ha nem az idő­sebbekre, a pártszervezetekre? Páll Géza A szakmunkásképző tanfolyam 3 éves. Az első két évfolyam megegyezik az ezüstkalászos tan­folyammal, a harmadik év szako­sított. Szakmunkásképző tanfolyamot az állami, tan-, kísérleti és cél- gazdaságok saját hatáskörükben szervezhetnek. Mezőgazdasági termelőszövet­kezetekben, Kertészeti vállalatok­| nál a szakmunkás tanfolyamok | első két évfolyamát (az ezüstka­lászos taníolyamol) a megyei ta­nács mezőgazdasági osztálya szervezi. Az ezüstkalászos tan­folyamot ( a szakmunkás tanfo­lyam első két évét) végzett dol­gozó* részére a szakmunkásképző tanfolyam harmadik évét a já­rási tanács mezőgazdasági asz- ‘ íálya szervezi. Kik jelentkezhetnek a tanfolyamokra? Az a tanulóviszonyban nem álló mező- és erdőgazdálkodási dolgozó, ill. termelőszövetkezeti tag jelentkezhet a szakmunkás- képző tanfolyamra, aki a két­éves tanulmányi idejű szakmá­ban egy, hároméves tanulmány- idejű szakmában két évet szak- raunkakürben dolgozott: a 21. -életévét betöltötte, 1950. előtt az elemi iskola VI, ill. 1950. után az általános iskola VIII. osztá­lyát elvégezte; a munkáltató 'javaslatával rendelkezik, j Az egyes feltételek alól illc- I íékcs felsőbb szervek felmentést j adhatnak. A szakmunkásképző tanfolyam három évének a sikeres elvég­zése után a fenti intézmények dolgozói az illetékes termelési ' igazgatóságon, a tcrmelószüvct- | kezeti tagok a járási tanács me- I zőgazdasagi osztályán jelentkez- . lictnék szakmunkasvizsgara. Köszönet egy rendőrnek j Tiszavasvári főutcáján történt. Kerékpározott egy 10—11 év kö­rüli kislány, s leesett lábáról az egyik cipője. A kislány megállt, s ta.-ácsiaianul nézte a hüLenne vált egyik cipőt, mert az eső zu­hogott, s sáros lett volna a zok­nija. S egy kocsi épp közeledett és minden bizonnyal keresztülta- posott volna a kis cipőn... ...De az egj’ik rendőr észrevette a j történteket, s mielőtt a kocsi rá­hajtott volna, gyorsan odasietett,! felvette a cipőt, s odavitte a kis-; lánynak, aki boldogan „bújt be-1 le”, s örömmel karikázott tovább. | Napfény az avaron. (Hammél J. fel vétele.) (59.) — Vetkőzz! t- Már ott állt a lány előtt Szúrós, sötét szeméből kegyetlen­ség áradt. Mereven nézett a lányra, akinek arca a rémülettől eltorzult. — Túl sokat tudsz rólam, túl sokat — sziszegte. — Hallgatnod kell! De te nem tudsz hallgatni... Éva homlokán a félelem gyöngy­szemei csillogtak, mellét irtózatos erő szorította össze, szíve kalapált, gondo­latai vad körtáncot jártak. Elemi erővel tört fel belőle a kétségbeesés, de hang helyett valami furcsa hörgás hagyta cl ajkát. Neki akart ugran. a férfinak, de elsötétült előtte a világ, és áiuitan osz- sz eesett. + István egy ideig fel és alá jdt a szobában. Mikor kétségbeesett helyzetét tisztán látta, első pillanatban arra gon­dolt, hogy öngyilkos lesz. Mert mit is csinálhat egyebet? Csapdába került. Ha visszaadják a magyar hatóságoknak, a legsúlyosabb ítéletet kapja. Soha senki ''—i ~ *■ bizonyítani, hogy nem kémkedett hazája ellen. Még önmaga előtt sem. Mire hivatkozzon? Ana, hogy nem ismerte a levél tartalmát? Hazud- ja azt, hogy kényszerítették7 Ez nem igaz. így legalábbis nem igaz. Hogy mi ment végbe a lelkében, „zt senki sem vette figyelembe, érzéseit nem rög­zítette a filmszalag, arról nem tud sen­ki, hogy Pál atya vele mit beszélt. Ki hiszi el, hogy nem akart hazája eilen véteni? Hoi van a világon eg. olyan heiy, ahol érvényesülhet az embei sze­retet, ahol nem aljas érdekeit az embe­ri cselekedetek mozgatói? Hol? Van ilyen hely a Földön? Hazájából mene­külnie kellett, mert egy emper kénye- kedvétől függött a sorsa. Itt, ahova lel­kesen jött, tele reménnyel, hittel, vára­kozással — kirabolták. Aljasul kihasz­nálták kétségbeesett helyzetét, kiszol­gáltatottságát. Igen, az emberek nem ismerik, hogy a kulisszák mögött mi­lyen embertelen harc folyik. Mit törő­dik Donován vagy a többi amenka az ő fájdalmával? Meg akarják szerez­ni a kísérletet, és ennek a célnak >en- delnek mindent alá. Könyörtelen vilá;. És ebben a hareoan mindenképpen e kell pusztulnia. Ha teljesíti a kéréséi, többé nem tud szabadulni es n.ég jcb- ban vét hazája elten. Ha nem teljesít., visszaadják, és felakasztja«. A kémke­désért halál jár. Mit csináljon? Leül az asztal mellé. Fejét tenyerébe hajtot­ta, és gondolkodott. Sokszor gondolt mar a halaira, d. most va.anogy távolinak tűnt meg g gondolata is. Fiatal, egeszstges teste elei után vágyott. Felébredt benne 3 sza­badság utáni vágy, amit me, fostezei az a felismerés, hogy rabságban van Szabad akart lenni. Talán, ha rém Ho- lubtól kellene megszerezni a felieden ást, nem gyötrődne annyit. E- a taiaímány nem is hadititok. Orvosi munka Sem­mi köze a hadászathoz, nem Katón .- természetű dolog. Az, arrui e noz<lt, ami a levélben volt, az hadititok. Lényegé­ben már elkövette a bűnt. A találmány megszerzésével újabb bűnt nem követ­ne el, mert Holub a kísérleteket ma­gánemberként végzi. Nem, az öreget nem lophatja meg. Hiszen eddig csak jót tett vele. De ha nem aka ja végre­hajtani a feladatot, és ha nem akarja, hogy visszaadják, akkor meg keil szök­nie. Mindegy, teljesen mindegv, nogy hova, csak innen el! De hogyan? Nap­pal nem tudna, de estig ki kell valamit találnia. A villát ismeri. Ha ki tudna jutni valahogyan az udvarra, nyert ügye van. Az uszoda mögött, a kőkerí­tésen keresztül megszökhetne. — Vetkőzz! — Már ott áilt a lány előtt. Szúrós sötét szeméből kegyetlen­ség áradt, Mereven nézett a lányra, akinek arca a rémülettől eltorzult. (Soltész Albert rajza.) Annyira lekötötte a szokcs gonoola- ta, hogy észre sem vette az idő múlá­sát. Ezernyi terv fordult meg agyában. Mindegyiket kidolgozta a legapróbb részletekig, de a végén elvetette, mert valami zavaró körülmény mindig köz­bejött. Arról a tervről, hogy az aolakon keresztül szökjön meg, lemondott, mert semmi olyan szerszámot vagy alkalma­tosságot nem talált, amivel az erős rá­csot kibonthatta vagy szétfeszíthette volna. — Csak az ajtón keresztül me­lletek — állapította meg. Semmiféle en­nivalót nem kapott, ebből arra követ­keztetett, hogy ezzel is kényszerű eni akarják. Lefeküdt és félálomba merült. Fan­táziáit tovább. Az idő pedig múlt. Mar egészen bssötétedett. Nem gyújtott vil­lanyt. A villában csend volt, mintha lakatlan lett volna. A gyötrődéstől el­fáradt, a sötétség és a csend is álmo­sítóan hatott. Észre sem vette, hogy el­szunnyadt. Éjszaka vo.t, amikor felébredt. Rá­nézett órájára. Éjfél múlt öt perccel. A szökés jutott eszébe. Vesztem való­ja nincs. Lesz, ami lesz. megpróbálja. Odament az ajtóhoz. Fülét rányom­ta, fiallgatózolt. Semmi zajt nem hal­lott. Dörömbölni kezdett, Senki sem mozdult. — Lehet, hogy tényleg üres a villa — tűnődött. — Újból verni kezd­te az ajtót. Akkorákat csapott rá, hogy azt hitte, menten betöri. Figyelt. Mint­ha lépteket hallana a lépcsőház felől, öklével dörömbölt, majd ismét fülelt. — Igen, jön valaki — villant át agyán. Sietős lépteit közeledtek az ajtó felé. Izgalom fogta el. — Mit akar? — kérdezte valaki né­metül. — Az ezredes úrral akarok sürgő­sen beszélni — kiáltotta István; Az ajtóban csikordult a kulcs. Hu­szonnyolc év körüli fiatalember állt az ajtóban, lángoló vörös hajjal. Kockás ing, pulóver és szűkre szabott bársony nadrág volt rajta, (Folytatjuk.) 5

Next

/
Oldalképek
Tartalom