Kelet-Magyarország, 1960. október (20. évfolyam, 232-257. szám)
1960-10-14 / 243. szám
Nem (ehet bekötni a gondolkodó ember szemét! |i' gy nagyon szomorú eset történt nemrég. Látszólag nem nagy dolog az egész. Egy apa pofonütötte a fiát. Az ese'nek azonban sokkal nagyobb kihatása van, mint azt gondolni lehetne. És nem is olyan egyszerű a történet, előzménye h'sszr- daimas. Valahol ott kezdődik, az iskolai oktató teremben, amikor először nyitogatta a fiú szemét tanárja az élet igaz megismerésére. A folytatás a KISZ összejövetelen történt, ahol az anyagi világ megismerésén túl vitatkoztak a vallás keletkezéséről, történetéről, az idealista világnézet tarthatatlanságáról. S ezután következett, hogy a fiú otthonában bíráló szemmel kezdte nézni szülei vallásos életét, s mindinkább kivonta magát szülei hatása alól. A pofon akkor csattant el, amikor b rá atának hansot is adott. A szülök nem voltak erősen vallásosak, inkább csak szokásból ragaszkodtak hozzá. Így adódott, hogy egyszercsak az anya megkérdezte a fiútól: Fiam, te mikor szoktál imádkozni? — Én soha — mondta a gyerek természetesen, őszintén. — Minek az? Ebből több órás vita, szidalmak keletkeztek, • este elcsattant az a bizonyos pofon. £>edig a fiú bizonyítani igyekezett igazát Türelmesen, és félénken. Bizonyítani, hogy a tudomány rég kimutatta a vallás idealista jellegé1, rég bizonyította, hogy a vallás nem isteni eredetű, hanem végsösoron az ember félelméből született, a műveletlen ember természeti csapásoktól való félelméből, amelyeket nem^ tudott megmagyarázni, s „túlvilág] erőknek’ tulajdonított. Bizonyítani igyekezett, hogy a tudomány feltárta már a Biblia ellentmondásait is, a teremtés, s más „csodák’’ fogalmát, történetét. De mindhiába bizonyított, a szülők, amikor kifogytak az érvekből, állításaikat halomra döntötte a fiú, az erőszakhoz nyúltak. Elcsattant a pofon, mint végső érv. S utána nem is volt tovább vita. Igaz, nem volt. De a fiúban megpat'ant valami, ami addig szép volt: a fiú bizalma szülei iránt. L1 nnek az ütésnek sokkal súlyosabb kcvet- ^ kezményei lettek, mintha jelentéktelen dologért kapta volna a gyerek. Bár az ütésnek általában csak rossz következményei vannak. De ez itt nemcsak azt jelentette, hogy kár a szóért fiam, én erősebb vagyok, és eltiporhatlak, ha nem úgy lesz, ahogyan én akarom — S ez is de csúnya... de nem méltó szülőhöz! — hanem még azt is jelentette, hogy fiam, igazad van, jobban tudod, mint én, de nem hallgatlak meg, nem vitázom veled, mert nem vagy egyenjogú tagja a családnak, hanem „csak” gyerek vagy, s én nem csak apád, hanem urad is vagyok. Mindezt viseli a fiú, s azóta bizalmatlan, félénk és hallgatag. |V etn egyetlen gyermek, nyilván, aki így -^ került szembe szüleivel, s aki végül hallgatásra kényszerült. Beszéltem diáklányokkal, akik o'thon egy szót sem mernek szólni, akad közöttük, aki rendszeresen eljár a templomba, mert úgy kívánják szülei, de belül már meggyőződött arról, hogy a vallás tudományta- Irn, idealista, hamis világképet ad, s ő maga atheis'a lett. De ha általában végignézzük, me- lyik korosztály a vallásos, látnunk kell, hogy az ifjúság a legkevésbé. Az az ifjúság, amely megismerte a tudomány kutatásainak eredményeit. — már a lertiözérthetóobekre gondolok,— és világos szemmel, elfogulatlanul, elöítéle'éktől mentesen néz maga köré, gondolkodik. A nagyapák, az apák között még sok van, aki nem tudja elképzelni a világegyetemet a maga valóságában, az ifjúság már ösztönösen is érti. Az idő halad, és erről tudomást kell venniük a legelfoguitabb szülőknek is. ttár van mentség hibájukra. Mentség elsősorban az. hogy az elmúlt kapitalista rendszerben kötelező volt a vallásgyakorlat, s- lelki terror alatt tartották az embereket. Közfelfogássá tették, hogy milyen bűn is az „isten- telenség”, s például a továbbtanulásra is jelentős hatásf gyakorolt a vallás. Hiányzás a templomból? Hossz magaviseleti jegy stb. A kapitalista rendszernek erre szüksége volt, a vallás tanításait felhasználta rendszerének szilárdítására. tudniillik arra, hogy az emberek nyugodjanak bele sorsukba, s ne a földi léttől, hanem túlvilági ..léttől” várjanak jót, ese'eg csak vigaszt. A kapitalizmusnak ez a vallás iránti tevékenysége olyan sikeres volt. hogy ma. amikor gondolatszabadság van, sokan úgy értelmezik: csak a vallás melle't lehet szólni. S elfeledkeznek arról, hogy szocializmust építő hazában élünk, s a jövő kommunista társadalmának kialakításán fáradozik népünk. Ez a társadalom pedig — mint ahogy egész jövőnk és érte való munkánk: a marxizmus-leninizmus alapján áll. Ezt azoknak is látni kell, — mert még nyilván akadnak ilyen szülők is, — akik az imént azt mondták magukban: bár hamarabb csattant volna el az a pofon. Akármilyen hamar csattan el a pofon, nem lehet, bekötni az ifjúság, és nem lehet bekötni a gondolkodó ember szemét, fülé'. Nem lehet elbújni az igazság elől: a tudomány szava elől. A pofon következménye sem lett az, hogy most már a fiú azonnal vallásossá lett. Ellenkezőleg. Még inkább építi masában az érveket, gyűjti az ismerőiket, s ez helyes. Gondolkodó ember lesz belőle. De nem helyes, hogy magába zárkózó't szülei elől. s erről bizony a szülök tehetnek. Azok a szülők, akik végre is maguk sem vallásosak, csak a beléjük nevelt szokások és beléjük oltott félelem hatására választották a kényelmes, de mindenképpen elítélendő erőszakok És nem helyes, ha szülők önző okokból próbálnak változtatni gyermekük felfogásán, ha az haladottabb, tudományosabb, korunknak megfelelőbb, mint az övék. Az idő halad, az ember mindinkább a természet ura lesz, s a tudomány fényénél mind világosabbak az idealizmus tévedései. Az ifjúság pedig tanul. Üj kor gyermekei ők, a tudomány korának gyermekei. SB. Kedves vendégek Szovjet újságírók látogatlak el megyénkbe a közelmúltban. Többek között megismerkedtek a Mátészalkai Mezőgazdasági Technikum éleiével is. Az egyik osztályban — a tanulók örömére — néhány percig beültek a padokba. Porcsalmán szövetkezeti tagokkal kötöttek ismcictsé- get. Megnézték egy-egy tag házatáját is. 10 éves a Debreccn-Pallagi Mezőgazdasági Technikum A Debrecen—Pallagi Mezőgazdasági Technikum és a Magyar Agrártudományi Egyesület Haj- dú-Bihar megyei szervezete közös . rendezésben Debrecenben október 15-én tartja az iskola 10. éves jubileumi ünnepségét. A jubileumi ünnepség délelőtt 10 óra harminc perckor kezdődik. Az ünnepséget közös ebéo követi, majd délután 14 órai kezdettel tangazdasági bemutatóra kerül sor, melynek keretében bemutatják a tangazdaság tehenészetében folyó családtenyésztést, valamint a tangazdaság legújabb gépeit. Délután 16 órai kezdettel az iskola sportpályáin sportműsorra kerül sor. (58) Töltött és újból ivott. — Tudom, hogy haragudni fogsz rám. Nem baj. Tudd meg, hegy mit érzek önmagámmal szemben és veletek szemben. Nem az a baj, hogy haragudtok rám, hanem az, hogy én haragszom magamra. Utálom és megvetem magam. .. — Csak folytasd — biztatta Frédi a csillogó szemű lányt. — Vőlegényemnek szívesen dolgoztam, mert ö nem kért tőlem gyalázatos dolgokat. És azt hittem, hogy ti önzetlenül segítségünkre lesztek ebben a küzdelemben. Ez történt? Mikor vőlegényem lebukása után találkoztam Clairkkal, azt hittem kapok tőle valami biztató szót, bátorítást. Azt hittem, hogy bennem a martírt. a börtönbe zárt hazafi menyasszonyát nézi, Sónyi Évát, akivel a múltban egy ilyen kapitány tisztelettel beszélt. Nem, a te kedves elődöd éppen úgy, mint te. a kém- nőt. a kiszolgáltatott kémnőt nézte bennem, nem pedig a hazája felszabadításáért küzdő nőt, nem a kommunizmus ellen szövetségre lépő egyenrangú harcostársat, hanem egy eszközt, egy titkos számot, egy rabszolgát, -egy kiszolgáltatott senkit. Mikor az elsó utasítást adta, hogy feküdjek le egy katonával, tiltakoztam. És tudod mit csinált? Azt mondta, hogy feljelent, kiad a rendőrségnek. Akkor értettem meg, hogy a ti hatalmatokból nincs menekvés. És az első után jött ő és a többi, és jött az ital, a kábítószer, mert józanul nem lehet elviselni ezt a gyalázatot. És most itt állok én, Sónyi Éva, piszkosan, felbomló idegekkel, és ha történetesen megváltozna a rendszer, hol találnám meg én ott a helyemet, én. akiről rengetegen tudják, hogy örömtanyát csináltam a lakásomból, én, aki közönséges kémnő lettem és leczek halálomig. Mert hol a kiút? Benneteket nem ennek az országnak a jövője érdekel, hanem az üz’et, amit velünk bonyolítotok le. Ö, ti azt hiszitek, hogy Sónyi Éva nem lát? Tévedtek! Többet látok és többet tudok, mint gondolnátok. Istenem. Hányszor, de hányszor íratott velem alá Clairk kapitány száz és száz dollárról szóló papírokat, amiből én egy fillért sem láttam. Mondd, mi lett a pénzzel? Kinek adta a kapitány? Jó, te még nem csináltad ezt velem, de majd fogod. Már elkezdted. már szeretőd lettem azért az átkozott kokainért. És azt mondd meg, hogyan fogok én a vőlegényem szemébe nézni?. . . Mit mondjak neki? Miért lett belőlem prostituált? Mert a haza megkívánta? Feri szerint ezt kell mondani. De a hazaszeretetnek mi köze van ahhoz, hogy én Clairk amerikai kapitány szeretője legyek! Vagy hogy Feri és a te szeretőd legyek! Semmi! Egyet elértetek. Sikerült kiölnötök belőlem minden eszményt. Istentagadó lettem és a hazaszereteten a ti jó üzleteteket értem. Szóval ez vagyak. így nézek a jövő elé. Ennyire értékelem magam. Mindebből megállapíthatod, hogy mit jelent nekem az élet. S ha most azt mondanád, hogy áldozzam fel magam a vőlegényemért, Istem a tanúm, hogy megtenném. .. Elhallgatott. Mámorosán csillogó szemmel nézett a férfira. Érezte, hegy innia kell, mert a félelem megint ott kopogtat tudata kapuján. Töltött és lehajtotta a harmadik pohár rumot. Agyában zsibbadást érzett. ., A három pohár rum kezdte éreztetni hatását, Fupillá- ja hcl összeszűkült, hol pedig kitágult, s a bódultság opáios fényeit a kezdődő részegség bárányfelhői takarták el. Frédi pontosan látta a lány hangulatváltozását, és azt is látta, h így egy ilyen idegállapotban lévő lánnyal nem dolgozhat tovább. Már akkor tudta, amikor idejött. — Ezek szerint, ha a rendőrség tenne egy ajánlatot a vőlegényeddel kapcsolatban, elfogadnád? Ugve... — Még az ördögtől is.. . — vágta rá akadozó nyelvvei a lány. azután mintha késve érkezett volna agyába a szavak értelme, dadogó hangor megszólalt: — Hegy... mit... mit mondtál...7 — Éva! — A férfi hangja paran- csolóan csengett. — Nézz a szemembe! Mit tudsz te rólam? — Mindent... — Azt is, hogy hol lakom? —, Azt is. — Azt is tudod, hogy Soós László nem Vildmann unokaöccse? Nézz rám, és úgy felelj! — Azt... is... nem... nem...* azt... nem tudtam..: — Hazudsz! — Nem, nem hazudok! A férfi elhallgatott. Homlokát ősz- szeráncolta. Hátrasimította dús, fekete haját. — Sokat tudsz, Éva, túlságosan sokat. — Igen... — tört elő a lány melléből. — És beteg vagy — folytatta a férfi, — nagyon beteg vagy. Butaságokat fecsegsz össze... — Nem... nem... igazat mondtam! — kiáltott Éva. — Fecsegsz! Veszélyesen fecsegsz! — A férfi felállt. — Rendbe kell hoznom az idegeidet... Érted? — Nem! Nincs semmi bajom... — Meggyógyítlak! Frédi a belső zsebéből hosszúkás dobozt vett elő. Hasonlított a tóltőtolldobozokhez. Éva táguló szemmel kísérte a férfi mozdulatait, és ösztönösen hátrált a fal felé. Frédi a dobozbol injekciós tűt és fecskendőt vett elő, kabátja zsebéből egy ampullát. — Vetkőzz! A lány, mintha kijózanodott volna. Ajka a rémülettől szétnyílt, szeme kitágult, kezét védőn maga elé emelte. — Nem! Nem! Frédii Kegyelmezz! Frédi... — Vetkőzz! — parancsolta a férfi Szeme összeszűkült, és lassan közeledett a lányhoz. — Frédi, az istenért — suttogta * lány. — Frédi... hallgass meg..; Ne légy kegyetlen... <Fo!ytatjuk.) 5