Kelet-Magyarország, 1960. október (20. évfolyam, 232-257. szám)

1960-10-13 / 242. szám

II megye sportja (6, oldal) XVII. ÉVFOLYAM, 242. SZÄM Ára 50 fillér I960. OKTÓBER 13, CSÜTÖRTÖK. FB-86 (Folytatásos regény). (5. oldal) •ér Halászok (3. oldal) ŐSZI JELENTÉS A FÖLDEKRŐL .4 rost 80 százalékát elvetették a kisvárául járás iéesxei A kisvárdai járásban őszi ár­pából 870 holddal teljesítették vetési tervüket a téeszek. Nem sok van már hátra rozsból sem, tervük nyolcvan százalékát már teljesítették a bevetett kétezer holddal. Búzából körülbelül har­minc százaléknál tartanak. 853 hold volt a silózasi tervük, ezt maradéktalanul teljesítették is, minden íővetésű silót betaka­rítottak. Az eredmény sokkal jobb a tervezettnél. Mos., már csak a másodvetésű és a tarlókukorica a silóznivaló. A legfontosabb növény itt a burgonya. Ez meglátszik a beta­karítási munka ütemében is. Ed­dig a burgonya hetven százalé­kát ásták ki. Különösen dicsére­tes a mándoki Új Élet tagsága nak igyekezete: 460 hóidból már négyszázat kiástak. A tiszamo- gyorósiaknak is csak negyven holdjuk van már ósatlan a 220 holdból. A benki Aranykalász Tsz-ben 150 hóidat ástak ki. Jelentősen meggyorsítja és megkönnyíti a munkát az egész járásban a forgóvillás gép. Az ásás után mindjárt el is szállít­hatják a burgonyát. Nagyon értékes termékük az alma is. A fehér alma szedését | mindenütt befejeztél?, de jól ha­ladnak a Jonathánnal is; a ter- I mésnek mintegy hatvan százalé- jkát szedték le. Különösen jó ter- I mést szüretelnek Tuzséron, Ti- szabezdéden, Záhonyban és Fé~ ' nyeslitkén. A nyírbátori járás téeszeinek őszi munkáját nem lehet egyön­tetűen bírálni. Az igaz, hogy 650 hold fővetésű silóval végeztet? már. de még hátra van legalább kétszáz hold másodvetésű siló be­takarítása. Teljesen végeztek az őszi takarmánykeverék elvetésé­vel, 2740 holddal teljesítették ősziárpa vetési tervüket is. Rozs­ból 4350 hold vetésük van 6,900 holdas tervükkel szemben, búzá­ból pedig 2720 hold a tervük és 800 hold az eddigi vetésük, ösz- szegezve az őszi vetési munkáju­kat, elmondhatjuk, hogy ezzel aránylag elég jól állnak, de a to­vábbiakban feltétlenül nagy aka­dályt jelent majd a vetésben is a betakarítás elmaradása. A leszerelés kérdését az EN$Z-közgyűlés teljes Illésén kell megvitatni Hruscsov elvtárs /auasolitt: ha a mostani ülésszak erre uem képes, tavasszal a kormány• vagy államfők részvételével üljön össze a Siözgy ülés rendkívüli ülésszaka New York, október 11. (TASZSZ) Hruscsov, a Szovjetunió Mi­nisztertanácsának elnöke, a i/.Gvjet küldöttség vezetője, az ENSZ közgyűlésének 1960. októ­ber 11-i plenáris ülésén a lesze­relés kérdésének megvitatási remijéről az alábbi beszédet mondotta: Elnök úr! Küldött urak! Most meghatározzuk, mely kér­dések követelik meg, hogy a közgyűlés plenáris ülésein vi­tassuk meg őket. A leszerelés a legfőbb kérdés. így vélekednek a Szovjetunió és a ^szocialista táborhoz tartozó többi ország népei. így gondolkoznak mind­azok a népek, amelyek őszintén törekednek a tartós béke bizto­sítására. Túl as érés terven Bojtos József, a Mátészalkai Gépállomás traktorosa nagyon szép eredményt vallhat magáé­nak: éves tervét már 120 száza­lékra teljesítette. Az elmúlt de­kádban 79 holdat szántott Lanz- Bulldog-jával, A Balogh József és Papp Já­nos váltó műszakos pár is jó tel­jesítményt ért el: 129 normál hold a teljesítményük az utolsó dekádban. A Nyírmeggyesen dolgozó „Bé­lbe" nevű szocialista brigád Bá­rány Bálint vezetésével ugyan­csak jó eredményt ért el: éves tervüket 87 százalékra teljesítet­ték. | Ezek azonban, sajnos, csak kiugró eredmények, a gépállomás 1 egész teljesítménye mélyen ezek 1 aiatt van. Tizenötezer holdas ve- ■ tőszántási tervéből eddig mind­össze 5,700 holdat teljesített. Nem sokkal jobb a vetés helyzete sem: 7,300 holdból csak 1,800 holdat vetettek be. Annak ellenére ilyen gyengék az eredmények, hogy mintegy ötven gép dolgozik két műszak­ban. A teljesítményük azonban gyenge, két műszakban is alig ötven százalékkal végeznek töb­bet, mint egy műszakban. Alapo­san meg kellene vizsgálni a gát­ló körülményeket a gépállomás vezetőségének! Egy hét alatt befejezik az almaszüretet az állami gazdaságokban Az állami gazdaságok házatá- ján is teljes ütemben halad az őszi betakarítás. A gyümölcsös­kertekben mindenütt befejezték a fehér alma szüretiét s a piros­áru, a Jonathán betakarítása het­ven százaléknál tart. A megter­melt fehér almának a hetvenöt százalékát már el is szállították exportra, amelynek zömét a Csehszlovák Szocialista Köztársa­ságba és az NDK-ba irányították. A belföldi fehérárut is átadták a keresked el emn ek. i Piros árut — Starking, Stay- ! mared, Reddelicious — hatvan • j nyolc vagonnal szállítottak el az NDK-ba, s megindult a Jonathan exportja is. A Jonathan alma I szállítását a nyívlugosi, balkányi, nyírmadai és fehérgyarmati gaz­daságból kezdték meg. Néhány gazdaság gyümölcsösé­ben teljesen befejezték a szüre­tet s ha az idő engedi, akkor va­lamennyi állami gazdaság elvég­zi egy hét alatt, a gyümölcsös be­takarítását. A leszerelés megoldá­sától függ a tartós béke Ennélfogva szükségesnek tart­juk, hogy plenáris ülésen vi­tassuk meg a leszerelés kérdé­sét, hogy ez az összes népeket foglal­koztató kérdés a fő helyet foglalja el a most folyó ülés­szak munkájában. A közgyűlést, mint az ENSZ legmagasabb szervét, nemcsak azért hívták életre, hogy dönt­sön az államok között esetleg felvetődő vitákban, hanem el­sősorban azért, hogy megoldja a béke biztosításának fontos problémáit. Korunkban a leszerelés prob­lémája kulcskérdés, ennek megoldásától függ a tartós béke biztosítása. Semmilyen más kérdést, bármi­lyen fontos legyen is, nem leket ehhez hasonlítani, hiszen ettől függ, lesz-e vagy nem lesz új világháború. A háborút csak ak­kor lehet kiiktatni az emberiség életéből, ha az államok meg­egyeznek a leszerelésben, s ha a leszerelést a legszigorúbb nemzetközi ellenőrzéssel való­sítjuk meg; erre pedig azért van szükség, hogy egyetlen állam se fegyverkezhessek fel titokban is­mét, ne fenyegethessen más or­szágokat. A szovjet küldöttség már elő­terjesztette ezt a kérdést, mint elsőrendű és halaszthatatlan problémát, amelyet teljes ülésen kell megvitatni. Ma felhívunk minden küldöttet, ismerje fel a kérdés egész komolyságát és ha­laszthatatlan voltát. 4* ENSZ ne kövesse a Népszövetség veszélyes útját Az őszi betakarításban az alma mellett fontos helyet foglal el az állami gazdaságokban a burgo­nya, kukorica, silókukorica és a cukorrépa Is. A burgonya beta­karításában szép eredményt ért el a balkányi és apagyi gazda­ság, ahol már csak elenyésző mennyiség vár felszedésre. Azon­ban ez nem általános és van ten­nivaló bőven; a gazdaságokban még közel ezer hold burgonya vár kiásásra. . A cukorrépának eddig hatvan százalékát takarították be. A siló­zás teljes ütemben halgo: 2100 holdból 1900-at takarítottak be. Hét gazdaságban megkezd ék a kukorica törését is. Az őszi vetések területén is vannak szép eredmények. Az apagyi. nyírlugosi, nyírtassi és nyírmadai gazdaságban befejez­ték a rozs vetését, Nyírmadán és Hodászon a búza vetését több, mint ötven százalékban elvégez­ték. Persze, ha úgy értelmezzük a leszerelést, mint Lodge úr, aki azt mondta, hogy mivel az ENSZ-közgyűlés napirendjén 79 kérdés szerepel, lehetetlen fi­gyelmet szentelni a leszerelés problémájánál? — tehát ha így értelmezzük az ENSZ munkáját ás a világszervezet rendeltetését, akkor lényegében bomlásra kár­hoztatjuk az Egyesült Nemzetek Szervezetét. Ebben az esetben a szervezet nem lesz képes meg­birkózni a reá váró legfontosabb feladattal. Az Egyesült Nemzetek Szérve- zeténelc fő kötelessége a béke biztosítása. De a béke biztosí­tásában a fő kérdések között is a legfőbb, hogy megegyezzünk a leszerelésről és a fegyverzet megsemmisítéséről, mégpedig szigorú nemzetközi ellenőrzés mellett. Ezt valamennyiünknek jól meg kell értenünk, küldött urak, mert a világ sorsáról, a népek sorsáról van szó. Azt az utat, amelyet most az jgyrendi bizottság javasol, már éveken át kipróbáltuk. Hány éve folyik a leszerelési vita a külön­böző bizottságokban és vajon történt-e valami e bizottságokban a kérdés gyakorlati megoldása céljából? Kevés, nagyon kevés, mondhatni, semmi sem történt. Ezért a szovjet kormány reméli, hogy végre valamennyi állam tu­datára ébred, milyen nagy fele­lősség hárul reá, felismeri a le­szerelés problémájának teljes fontosságát, és így e kérdés a közgyűlés plenáris ülésen kerül megvitatásra. Ha továbbra is elodázzuk a le­szerelés kérdésének megoldását, miként mostanáig történt, akkor az a veszély fenyeget, hogy az események olyan irányban fej­lődnek, mint a Népszövetség idején, a második világháború előtt. Igen meggyőzően beszélt erről a most folyó ülésszakon elhangzott felszólalásában Nehru indiai miniszterelnök. Az a ve­szély fenyeget, hogy a leszere­lés kérdésében az ENSZ ugyan­azokon a vágányokon halad, mint a Népszövetség. Az ii meri kai kormány Uii!Se« poétikáját folytatja Ezért különösen nagy erőfeszí­téseket kei! tennünk, hogy eltérítsük az ENÉZ szekerét ettől a mély kátyútól és olyan útra vigyük, amely biztosítja, hogy megegye­zünk a leszerelésről. Szükségesnek tartom kijelen­teni, küldött urak, hogy igen bonyolult helyzet van kialakuló­ban. Másodrangú kérdésekről oi- tatkozunk, s ugyanakkor napról- napra több fegyvert halmoznak fel, napról-napra újabb provo­kációk történnek, amelyek nem könnyítik meg, sót, egyenesen megnehezítik a leszerelés kérdé­sének megoldását, fokozzák a feszültséget, élezik a hideghábo­rút, erősítik a fegyverkezési verseny tempóját. Nehéz meggyőzni az embere­ket, akik békére vágynak, és így a békét biztosító kérdések megoldását kívánják, hogy a közgyűlésnek nincs ideje olyan nagy fontosságú kérdés megvita­tására, mint az általános és tel­jes leszerelés. Gondoljunk csak arra, mennyi időt fecséreltünk el annak a kérdésnek a megvi­tatására, meg kell-e tartani az ENSZ-ben a csangkajsekista bá­bot, jóllehet minden józan gon­dolkodású ember előtt teljesen világos, hogy már régóta törvé­nyes jogaihoz kellett volna jut­tatni a népi Kínát, amelynek kormánya az egész kínai népet képviseli; hány eve vitatkozunk erről, hány napot vett igénybe ez a kérdés a közgyűlés minden egyes ülésszakán! Azért, hogy mind ez ideig nem adták meg Kínának tör­vényes jogait az ENSZ-ben, legfőképpen az Egyesült Ál­lamokat és katonai tömbök­ben tömörült szövetségeseit terheli a felelősség. A nyugati hatalmak képvise­lői nem találnak időt a leszere­lés megvitatására, ugyanakkor azonban nem sajnálják az időt a nemzetközi feszültség fenntar­tására, az államközi kapcsolatok rendezésének megakadályozására. Eljárásukkal olyan helyzetet te­remtenek, amely a jövőben sem teszi lehetővé a leszerelésről szó­ló megegyezést. Az Egyesült Ál­lamok kormánya változatlanul folytatja Dulles politikáját, s „a (Folytatás a 2. oldalon) Lassú a betakarítás a nyírbátori járásban Az állami gazdaságok a kukorica törését is megkezdték

Next

/
Oldalképek
Tartalom