Kelet-Magyarország, 1960. október (20. évfolyam, 232-257. szám)

1960-10-12 / 241. szám

Sgép lehetőségek megyénk utazni vágyó dolgozó parasztjai előtt közérdekű jegyzetek egy unkáiról Sok embert érintő kérdésről tartottak ankétot a közelmúlt­ban Nyíregyházán, a Bessenyei- klubban. Mint azt már koráb­ban tudattuk: ekkor került sor az IBUSZ parasztutazásainak ér­tékelésére, A társadalmi és tö­megszervezetek megjelentjeinek Dezső Sándor, az IBUSZ Igaz­gatóság kiküldöttje először arról a hatalmas fejlődésről beszelt, antely a felszabadulás óta ta­pasztalható a bel- es külföldi idegenforgalom terén. Míg 1*143 előtt jóformán beszélni sem le­hetett a dolgozók szervezett utaz­tatásáról,' addig — különösen 1958. ó*a — ugrásszerűen nőtt ft az érdeklődők száma. Jmc: 1958- ban tizenháromezer, 1959-ben 26 ezer, az idén pedig 60 ezer ide­gen erkezett hazánkba, míg ugyanennyi látogatott külföldre. Fejlődés tapasztalható az utak, és az eltöltött napok számában is. Igen örvendetes változás ta­pasztalható a belföldi idegenfor­galomban. Mig korábban a falvak la­kossága alig-alig vett részt a hétvégi turista utakon, addig az idén indított 460 különvonátból 260-at vidék­ről indítottak az ország leg­szebb részeire. Szép eredmények mutatkoznak Szabolcs-Szalmár megyében is. Az idén csupán a harmadik ne­gyedévben hat különvonatot szer­veztek megyénkben, amelyek kö­zül a legsikeresebbek a Tisza- vasváriból, a Kisvárdáról, az Üjfehértóról induló különvonatok voltak. 1960-ban vonaton 2360, autó­buszon pedig 610 dolgozó paraszt utazott eddig me­gyénkből hazánk különböző tájaira. Vannak eredmények, de az IBUSZ még jobban kívánja segí­teni dolgozó parasztságunk mi­nél szélesebb körű utazását. El­Hetven mázsás burgonyatermés a penészleki homokon A penészleki 0,8 aranykoronás homokon nemcsak rozsból volt kísérleti vetés, hanem burgo­nyát is vitt arra a homokra Ajtay Ödön, amiről azt mond­ták a helyi termelők, hogy ott meg sem terem. A burgonya ve­tésterülete 700 öl volt. Kontroll parcellára már nem jutott ve­tőgumó. A 700 ölbe valót a kisvárdai gazdaság adta, fajtája a Teichmann Vilmos által neme­sített Rózsa. A bevetendő területre tavaszi sem, mert ezt a futóhomokot még a gyom sem tudta megszok­ni. A ritka, szétfolyó homokban az ekét sem tudták 10 centimé­ternél mélyebbre engedni, mert elsüllyedt a traktor. A penészleki parasztok y azt állították, hogy ebben a talaj­ban jó, ha a vetőmagot vissza­ad a a burgonya. És most néz­zük. mit adott a 400 kiló vegyes műtrágya: katasztrális holdra számítva 70 mázsát, a 700 öl 31 mázsát termett. Nem nehéz sősorban hazánk és megyénk megismertetése a cél, de szép lehetőségek kínálkoznak küliöLdi utakra is. A jövő év elején Kis­várdáról, Mátészalkáról, Tisza- yasváriból, -Baktalórántházáról újabb hétvégi kiránduló vona­tokat indítanak Budapestre, a főváros nevezetességeinek meg­tekintésére, továbbá Egerbe, Li- lafüredre, Zebegénybe. Négy és hét napos autóbusz­kirándulást terveznek Cseh­szlovákiába, amelyen a reszt­vételi díj egészen minimális. Jelenleg még problémát okoz az autóbusztúrák szervezése — kocsipark hiányában. Mint Hegy- megi elvtárs, a Nyíregyházi IBUSZ-iroda vezetője elmondot­ta: a jövő év tavaszára a nyír­egyházi kocsipark bővítése vár­ható és remény van arra, hogy az utazások lebonyolítására egy külön autóbuszt rendszeresítenek. Ezáltal növelni tudják majd a megyén belüli látogatások szá­mát, amelyeknek a megye meg­ismerésén túl tapasztalatszerzési célja is van. Itt kíván említést, hogy a fővárosba induló csopor­tok dolgozó paraszt tagjai a vá­rosnézésen kívül ellátogatnak a mezőgazdasági gépeket készítő gyárakba. A megbeszélés résztvevői el­határozták, hogy a hallottakról tájékoztatni fogják a falvak la­kosságát, elmondják, hogy jófor­mán fillérekért milyen nagysze­rű élményekben lehet részük és kérik a termelőszövetkezetek,- az állami gazdaságok és gépállomá­sok vezetőségeit: legyenek azon. hogy dolgozóik közül minél töb­ben ismerjék meg hazánkat, lás­sanak világot. (a. s.) „Szabad péntek" az Utasellátónál A gyufásdobozhoz jól lehet hasonlítani a burgonya nagysá­gát. A termés kétharmada ilyen étkezési nagyságú. — Meddig várjak, mi lesz már azzal a féldecivel?... — Kérem, én előbb jöttem, en­gem tessék kiszolgálni... Türelmetlen a vendég ilyenkor, „szabad pénteken” a nyíregyházi Utasellátóban. A söntés pénztára és pultja előtt hosszú sor kígyó­zik. Bejött a miskolci szerelvén}', ontja a hét végére hazaérkező utasokat. A csatlakozásig még van idő, a hosszú út után sokan megszomjaztak. Bányászok, vas­utasok, gyári munkások, kato­nák. Többségük türelmesen vár sorára, de akad köztük olyan is aki már útközben „tankolt”, s amíg a ráadást várja, zúgolódik A Nációnál kassza billentyűi szaporán csattognak, s a csapos­asszonyok karja úgy mozog, mint a motolla. Mégsem győzik, hiszen ebben a kis helyiségben most egy gombostűt sem lehetne elejteni. Bizony, nagyobb söntés kellene egy olyan fontos állomásnak, mint Nyíregyháza. A sör ízlik, jó hideg. Talán ez a hely az egyetlen Nyíregyházán, ahol a sörellátás kifogástalan. Ezért a „bennszülöttek” is gyak­ran be.érnek ide. Nagy keletje van a büféárunak is. Az éhes utasok szívesen fo­gyasztanak egy kis kolbászt, vagy fasírtot, süteményt is. Kár, hogy a negyedosztályú büfében r. húsárut nem tudják tartósítani: hűtövilrin helyett csak üvegvit­rinnel rendelkeznek. De mi ez a lárma? szántás előtt egy katasztrális holdra számítva 250 kilogramm pétisöt, 150 kilogramm kálisót és. 100 kilogramm szuperfoszfá­tot szórtak ki. Különösebb ápo­lást a burgonya nem kapott, ugyanabban az időben vetették, mint mások, kapálni sem ka­pálták többször, már csak azért kiszámítani, hogy az . alig 400 forint értékű műtrágya 45 má­zsa többletterméjst hozott, ami 120 forintos áron több,’ mint öt­ezer forintot jelent. A műtrá­gya tehát a burgonyánál is ki­váló eredményeket produkált. Cs. B. Háromszáz külföldi hallgató egyetemeinken Huligánok, ittas emberek . . . Egy kissé beszeszelt fiatalember nótazni kezd. Az üzlet vezetője máris ott terem: — Kérem, itt nem lehet éne­kelni. Szíveskedjen eltávozni. — Micsoda? Én azt csinálok a pénzemért, amit akarok! A fiatalember durván szitkozó­dik, kiabál. Aztán a bicskája után kapkod. Az ügyeletes ren­dőr nyomban elvezeti. Kint iga­zoltatja. A hirtelen megjuhászo- do t fiatalembert Szabó János- j nak hívják, 1938-ban született. Sajnos, ilyesmi is előfordul. Mig a vendégek többsége csen­desen beszélget, vagy fogyaszt, a nyugalmat hangoskodó huligánok próbálják megzavarni. Különö­sen azok hangoskodnak, /akiket a pénztárnál, vagy a pultnál nem akarnak kiszolgálni. Ezek vagy megértik, hogy tilos ittas embe­reket kiszolgálni és szégyenkez­ve eltávoznák, vagy az üzletveze­tő, sőt a szolgálatos rendőr kísé­rete mellett kénytelenek kimen­ni. , Egyetemeinken és főiskoláin­kon évről-évre nő a külföldi hall­gatók száma is. Hagyományossá vált immáron a baráti szocia­lista országok közölti diákcsere. Egyre nagyobb számban tanul­nak egyetemeinken és főiskoláin­kon az afrikai és az ázsiai or­szágok fiataljai. Jelenleg mint­egy háromszáz külföldi tanul felsőoktatási intézményeinkben. Az újonnan érkezőket közös diákotthonokban szállásolják el. Az első évben a magyar nyel­! vet sajátítják el, a második fél- ■ évben már a szaktárgyak alap­vető szakkifejezéseit is tanulják. Az ösztöndíjasok egyetemein­ken mindenekelőtt arra a hiva­tásra készülnek fel, amelyre ha­zájukban a legnagyobb szükség van. Így az orvosi és a gyógy­szerészi, de nagyrészük a műsza­ki egyetemeken tanul, hogy a gazdaságilag elmaradt hazájuk­ba visszatérve az ország építé­sében segédkezzenek. Aki Blahu Lujzát kiszolgálta szakértő felügyelete mellett a kis 14—15 éves tanulók olyan fürgén siklanak az asztalok kö­zött, mint «z angolnák. Udvaria­sak,, figyelmesek. Erről tanúsko­dik a panaszkönyv is, melyben nemcsak panasz, dicséret is akad szép számmal. „Meglepett a felszolgálók elő­zékenysége, udvarias kiszolgálá­sa” — írta be ok'óber másodikán Lamp Károly. Persze, azért panasz is akad, „Miért nem üzemeltetik reggel négytől a presszógépet is?” — kérdi egy feketekedvelő utas, egy másik azért panaszkodik, mert a söntésben kevesebb sört mértek. A panaszokat minden­kor idejében kivizsgálják és az illetékesek intézkednek. Nagy sikere van az utastálnak, meg az erdélyi aprópecsenyének. A szakácsnő „remekelt”. A kukorékoló szék Egyszercsak az egyik „szék" kükorékolni, rikácsolni kezd. A zavart vendég idegesen kapkod a kosara felé, s az egész étterein nevetésre fakad. Tréfás megjegy­zések röpködnek, a kakasos ven­dég gyorsan fizet és zavartan tá­vozik. Lassan elhalkul a tányércsör­gés, a zsivaj. Indulnak a vona­tok, egyre több asztal szabadul. Már csak néhány kései nyíregy­házi tanyázik konyakos, vagy bo­rospohara mellett. S amikor el­jön a záróra, már csak egy tár­saság marad, s Bezerédi László, a- fizetőpincér hasztalan sürgeti őket: — Kérem szépen, záróra, tilos már a kiszolgálás... A jókedvű társaság csak az üz­letvezető unszolására hajlandó szedelőzködni. Vége a „szabad péntek”-nek. A bevétel csak egy műszakon 11 003 forint. Az igazi „hajrá” azonban csak holnap, „szabad szombaton’ lesz. de nagy itt a forgalom a hé1 köznapokon is. A riporter körülnézett az Utasellátóban. Jót is tapasztalt, rosszat is. Egy biztos: egy ilyen forgalmas állomásnak még kor­szerűbb Utasellátóra lenne szük­sége. S a másik tanulság: akad még tennivaló a vendégek „ne­velésében” is... Győri Illés György Hamarosan átadják ezt modern, függőfolyosós bérházat. A nyíregyházi Arany János utcán újabb 32 család talál otthont. (Angyal íelv.) 3 Nincs szabad hely az étterem­ben sem. Vacsorázó, ponarazgato vendégek ülnek az asztaloknál, átutazók is, helybeliek is. Jó híre van az Utasellátó konyhájának, 5 a kiszolgálásnak is. Olyan régi szakemberek dolgoznak itt, mint Huszár Pista bácsi, vagy Brösztl Máté, akik jó munkájukért nem­rég aranyérmet is kaptak a vál­lalattól. Pista bácsi valamikor Blaha Lujzát is kiszolgálta a Margitszigeten. Az ő és társainak

Next

/
Oldalképek
Tartalom