Kelet-Magyarország, 1960. október (20. évfolyam, 232-257. szám)

1960-10-12 / 241. szám

Szabolcsiak a világfórum tanácskozásairól „Sxerinteni es lenne a legnagyobb .siker . . Forgács László a nyírbátori do­hányfermentáló adminisztratív vezetője. Az üzem, a munkahely problémáiról beszélgetve szó esett napjaink nagyfontosságú, történelmi eseményéről: az ENSZ közgyűlés 15. ülésszakáról is. Kiderült, hogy Forgács László — mint mondhatni minden em­ber — élénk figyelemmel kíséri a New-York-i ENSZ-palolában történteket, gondosan elolvassa az újságok tudósításait, meghall­gatja a rádió kommentárjait. — Olyan dolgok ezek, melyek mindannyiunkat, mindennél jobban érdekelnek — mondja az az ENSZ közgyűlés eseményeiről. — Nem közömbös számunkra, hogy sikerül-e megegyezniük a kormányfőknek a leszerelés kér­désében, s más fontos dolgok­ban, nem - közömbös, hogy sike­rül-e biztosítani a békét. — Igen, a békét! És ezzel kap­csolatban több dolog jut eszem­be. Mint magánember, olyan aki szeret dolgozni és örül a kis családjának, a legmélységesebben elítélem a nyugatiak mesterke­déseit. Politikájukat, az ENSZ közgyűlésnek 15. ülésszakán ta­núsított magatartásukat figye­lemmel kísérve — ahogy szokás mondani — kilátszik a lóláb. Igyekszenek elodázni a dolgokat, húzzák-halasztják a legkényesebb problémák alapos megtárgyalá­sát, s a legészszerűbb, legcélra­vezetőbb javaslatokat is fenn­tartásokkal fogadják. — Rám egyébként az a javas­lat tette a legmélyebb , benyo­mást — hogy a magam szavai­val mondjam el — mely szerint célszerűbb lenne, ha a jövőben az ENSZ ügyeit bizottság intéz­né, az egyszemélyi vezetés he­lyett. Ez a. bizottság, ha létre­jönne és megkezdené munkáját, szerintem hatalmas sikert je­lentene, s valóban hozzásegítené az ENSZ-et ahhoz, hogy tényleg objektív nemzetközi fórummá váljon, s ezáltal valóban betölt­se hivatását. Ha ez a bizottség meg­kezdené munkáját, akkor sze­rintem hamarosan sokkal több siker születne olyan téren; mint a nemzetközi leszerelés és a vi- iágbéke megteremtése. vEgy dologra gondolok mindig: a békére“ A nagykállói Zöld Mező Tsz tagsága is élénk figyelemmel kí­séri az ENSZ-közgyűlés üléseit. Az újságok hasábjain olvassák és rádióban állandóan hallgatják a híreket az ENSZ munkájáról. Hogy a tagság milyen nagy fontosságot tulajdonít az ENSZ- ben folyó tárgyalásoknak, hogy milyen aggódó szeretettel kísér­ték a magyar küldöttséget gon­dolatban erre a nagyfontosságú útra, annak legékesebb bizonyí­téka az a dísztávirat, amelyet a múlt hét végén a tagság egyön­tetű helyeslése közepette fogal­maztak meg és küldtek el Ká­dár János elvtársnak. Bartha Lajos tehenész egysze­rű szavaiból a közösség, az em­ber szeretete, -le egyúttal félté­se érződik, amikor az ENSZ munkájáról szól: — Amikor politikáról van szó, de most az ENSZ közgyűlés ide­jén különösen egy dologra gon­dolok mindig: a békére. Nem csak arra,; hogy ért, magam, ha­nem mindenki békében, nyu- g dtan élhessen. Sokszor beszél­gettünk egymás közt is erről, hogy mi öröme telhet valakinek a háborúban, ahol egymást ölik az emberek, ahol mindegyik fél csak veszíthet. Itt van már két világháború példája előttünk, nem is jó viszagondolni azokra az embertelenségekre, szörnyű­ségekre, amiket akkor átéltünk. De most az atomháború még sokkal szörnyűbb lenne. Itt volt 1956. októbere. Bár ne lett vol­na, hol állna már azóta a mi tée- sziink. Most már jól vagyunk megint, megerősödtünk, nyugod­tan dolgozunk és most jönnek az amerikaiak a „magyar kérdés­sel". Azt szokták mondani, hogy könnyebb adni a tanácsot, mint a kalácsot, azt pedig nem kap­tunk még tőlük soha, nem is kérünk belőle. Ne törődjenek ők a mi ügyünkkel, elintézzük azt mi magunk. „A néptömegek írják a történelmet — Újságolvasó ember vagyok, bármennyire is lefoglal a mun­kám, mindig szakítok időt ar­ra, hogy tájékozódjam az or­szág, a világ eseményeiről. Mióta pedig az ENSZ közgyűlés 15. ülésszaka, megkezdte munkáját, fokozottabb figyelemmel kísé­rem a lapok tudósításait — mond­ta Gulyás Dezső, a nyírbátori Vörös Csillag Termelőszövetke­zet könyvelője. — Ez az ENSZ közgyűlés . a napnál is világosabban bebizo­nyítja, hogy a néptömegek írják a történelmet, s a néptömegek világbékét akarnak, nem pedig háborút Ezt sok egyéb jelen­ség mellett az is bizonyítja, hogy a közgyűlésen résztvevő államok többségükben legfelsőbb vezetői szinten találkoznak és vitatnak meg problémákat. A Szovjetunió és a népi demokratikus államok részéről ez természetes, hiszen ennek a tábornak a vezetői so­ha nem kímélik idejüket és energiájukat, ha a béke ügyéről van szó. De a nyugati államok /eze.oi is menni New-Yorkba, s a legtóob esetben államaik közvéleményé­nek a nyomására. Ez tehát azt jelenti, hogy a világ minden tá­ján az egyszerű, becsületes dol­gozó tömegek békét akarnak. Hogy egyes nyugati vezetők azért mentek el, mert nem akar­tak „lemaradni" a történelmi eseményektől, ez pedig azt bi­zonyítja, hogy a kezdeményezés, a béke ügye á szocialista tábor kezében van. — S ez nagyon bíztató! — Mindenképpen megnyug­vással tölt el, hogy az államok vezetői találkoztak New-Yorkban és tárgyalnak egymással. A csúcstalálkozó meghiúsulása után ezt is a szocialista tábor politi­kájának és nagyon nagy sikeré­nek könyvelem el. Hruscsov a kubai ENSZ’-küldöttség fogadásán New York, (MTI): Hruscsov szovjet miniszterelnök hétfőn es­te résztvett a kubai ENSZ-kül- dökség fogadásán. Az AP és a Reuter jelentése szerint a szovjet miniszterelnök a fogadáson csaknem egyórás szívélyes megbeszélést folytatott Raul Roa kubai külügyminisz­terrel, majd elbeszélgetett a je­lenlévőkkel. Egy újságíró kérdésére vála­szolva közölte, a Szovjetunió továbbra is kívánja, hogy az ENSZ közgyűlése vitassa meg az amerikai kémrepüléseket. A Szovjetunió nem ejtheti el pa­naszát, mert Eisenhower ameri­kai elnök azonosította magát az agresszióval, kijelentette, hogy maga is tudott a kémrepülőge- pek kiküldéséről. A szovjet kormány kívánja, hogy az ENSZ bélyegezze meg az amerikaiak agresszív akció­ját, hiszen az Egyesült Államok mindmáig nem mondott le a lé­gi kémkedésről. Hruscsov megelégedéssel nyi­latkozott arról, hogy az ameri­kai televízióban sikerült szólnia az amerikai közvéleményhez, eljuttathatta hozzája a beke e=. barátság üzenetét. Elítélte vi­szont, hogy a televíziós társaság kétízben is megszakította a közvetítést és a s-ünetben a hírhedt Szabad Európa rádiót reklámozta. A fogadáson a szovjet minisz­terelnöknek bemutattak egy spanyol politikust, aki a polgár- háború idején tábornoki rang­ban a fasiszta Frar„u elien har­colt. Hruscsov melegen átölelte a tábornokot és kifejezte remé­nyét, hogy egy napon még ta­lálkozni fognak a „szabad Spa­nyolországban, a szabad Mad­ridban”. Egy vendég megkérdezte Hruscsovtól, mik a benyomásai New Yorkról. A szovjet kor­mányfő elmondotta, sajnálja mindazokat a boldogtalan gyer­mekeket, akiknek ebben a ret­tenetes városban, „ebben a ha­talmas kőrengetegben" kell él­niük. Nincsenek parkok, nincse­nek növények, szinte még le­vegő sincsen, — jegyezte meg, Mint ismeretes, a szovjet mi­niszterelnök televíziós nyilatko­zatában elmondotta, hogy az Egy esti. t Államok a közelmúlt­ban újabb kémrepülögépet akart küldeni a Szovjetunió fölé. A UPI közlése szerint, Francis Tully, az amerikai külügymi­nisztérium szóvivője hétfőn ta­gadta, hogy az Egyesült Álla­moknak ilyen szándékai lettek volna Mindazonáltal megjegyez­te, hogy az amerikai gépeknek „joguk van elrepülni a Szov­jetunió közelében a nemzetközi vizek felett” A szóvivő arra célzott, hogy a közelmúltban NATO légiegységek nadgyakor- latot tartottak a Fekete-tenger térségében. II Vietnami Demokratikus Köztársaság tiltakozása (56.) — És ha nem? Ha nem hajtok vég­re semmit? — szólt közbe dacos indulat­tal a fiú. — Ha nem? Azt hiszem, akkor olyan helyzet elé állítja önmagát, me­lyet egyszer meg fog bánni. — Mit akarnak velem csinálni?. — Az magától függ... — Én nem megyek vissza Magyar- országra, és nem lopom el Holub pro­fesszortól a kutatás eredményét. — Baj, nagy baj, fiatalember. Ilyen módon két út áll maga előtt. Az egyik az, hogy mint kommunista felforgatót bezárjuk, a másik pedig, hogy vissza­adjuk Magyaroszágnak. Én az utóbbi mellett döntök... — Tessék, adjanak vissza, legalább vége lesz mindennek. Inkább otthon ülök börönben, mint maguknál. — Ha csak börtönről lenne szó... — mosolygot az ezredes. —■ Ember, maga tényleg nem tudja, hogy mi vár magára? István már nem tudta türtőztetni magát. Szétoszlott agyában a hiszékeny­ség köde, elrepült a dédelgetett álom, az ábrándok színes képei szürke, raga­dós péppé váltak, undort, megvetést érzett. Világosan látta az összefüggése­ket. Mint a tárgyilagos néző előtt, le­peregtek a jól rendezett darab je.ene- tei, s látta magát szánalmas szerepé­ben a rutinos színészek között, akik mesteri ügyességgel fonják körül tes­tét. Felrémlett előtte Éva mosolygós arca, Papp Lajos, Pál atya nyájas áb­rázata, Clairk kapitány és a többiek. Balga vo.t, mint egy hiszékeny gye­rek, akit mesékkel vezetnek az orránál fogva. Vad gyűlöletet érzett ezek ránt az emberek iránt, akik hatalmukba ke­rítették, kihasználva jóhiszeműségét, be­csületes szándékát. Nem enged. Már azért sem. Inkább leüli odanaza bün­tetését. Mennyit fog kapni? Mi bunt követett el? Atszöaött a határon. Ho­zott odaátról egy levelet. Nem tudja, mi van benne. Ezért nem kaphat sokat. Legfeljebb pár évet. De inkább leül., mint ezeknek az embereknek további játékszere legyen. Utóvégre meg csak 23 éves, még talán uj életet kezdhet. Forrt benne a méreg és a gyűlölet. Bán­totta a kegyetlenség, mely az ezredes szeméből áradt. Ajka remegett, nangja szenvedélyesen csengett, amikor meg szólalt. — Nem érti, ezredes úr" Nem tel­jesítek semmiféle utasítást. Gyűlölöm magukat. Aljasul becsaptak, hazudtak. . és... és... most ki akarnak használ­ni. Tönkre akarnak tenni... Nem bá­nom, csináljanak velem bármit. Zárja­nak börtönbe, adjanak vissza. Inkább leülöm a páréves büntetésemet, de nem leszek a maguk játékszere... — Pár év? Nem barátocskám. Nem pár évről van szó. Annál többről. Az életéről. Érti?! Az életerői, maga szeren­csétlen. — Az életemről? — döbbent meg a fiú. — Igen! Maga súlyosan vétett a kommunisták ellen. Tudja müven hír­anyagot hozott maga nekünk? ludja, vagy nem tudja, a maguk törvényei szerint egyre megy. És önként vállalta a küldetést. Le sem tudja tagadni. — Nem igaz! — kiáltott a fiú. — Maguk kényszeritették... — Ezt maga sem gondolja komo­lyan! Mivel tudná ezt otthon igazolni? De elég ebből a felesleges beszédből... — Az ezredes csengetett. Johann lé­pett be. — Kérem az őrnagy urat — pa­rancsolta Dunován. Johann szó nélkül távozott. Kis idő múlva megjelent az előzőleg eltávozott fiatal férfi. — Készén van az anyag? Előhív­tátok? — Igen — felete dallamos hangon a kérdezett. — Mutasd! ——— Parancsoljon ezredes úr! — Az őrnagy egy dossziét adott át. Donován gyorsan átlapozta. — Tessék, nézze meg, hogy mit hezrtt. — Odanyújtotta a dossziét. István kíváncsian nézett bele. Elő­ször nem akart a szemének hinni. Tán­coltak előtte a felnagyított képek. Egy- re táguló szemmel, kábuló aggyal, min­dig gyorsabban és gyorsabban lapoz­gatta a fényképeket. Legújabb hadren­dek, mozgósítási táblázatok, fegyverze­tek, titkos parancsok és utas'tások. mgebeszélésskről készült jegyzőkönyvek nagyított felvételei táncoltak szeme előtt. Azt hitte, elájul Rrsszullét fog­ta el, arca olyan fehér lett. mint a napszívta gyolcs, szédült, táncolt vele a szoba. Szavakat keresett, de csak ér­telmetlen hörgés hagyta el ajkai. — Gyalá.. .zat... aljas...ság... —» Látta, hogy az ezredes feláll. — Jöjjön — hallotta a parancsoló, hideg hangot. Engedelmesen felállt; és megindult Donován után. Az őrnagy követte. Térdei rogyadoztak. Meleg volt a szobában, mégis összekoccantak a fogai. Átmentek egy másik elsötétített szobába. Donován felkattantotta a vil­lanyt. Modernül berendezett mozihelyi­ség volt. — Üljön le — parancsolta az ezre­des. Gépiesen leült. Szemét becsukta. Újból hallotta a villany kattanását, a szoba sötétségbe borult. A mozigép halkan duruzsolni kezdett. Mikor sze­mét felnyitotta, felkiáltott. Ott látta magát a mozgóképen. Pál atya ült az asztal mögött. Aztán hangját hallotta. És lepergett előtte minden, ami a má­sik szobában történt megérkezésekor, és újból hallott mindent, amit Pál atyá­val és Clairk kapitánnyal beszélt. És ami a legborzalmasabb volt, nem hal­lotta, hogy Clairk kényszeritette volna őt. Szeme elé tartotta a kezét. (Folytatjuk.) 2 Megkezdődtek a tárgyalások a laoszi korm4tiv és P.tel Lao képviselői között Vientiane, (MTI): Kedden meg­kezdődtek a tárgyalások a laoszi királyi kormány és Patet Lao képviselői között. Az AP hírügy­nökség megjegyzése szerint e tár­gyalások igen jelentősek és ki­menetelük hatással lehet egész Délkelet-Ázsia sorsára. jvientianei rádió is — hangsúlyoz- ■ ta a szóvivő, aki a továbbiakban I rámutatod, hogy kormányának 1 álláspontja a laoszi királysággal I szemben a következő: nem avat­kozik be Laosz belügyeibe, tisz- I leletben taríja a békés együttélés öt elvét, valamint a Laosszal ! kapcsolatban kötött genfi megál- I lapodásokat és a két ország bé- jkés viszonyának megszilárdítására 1 lórekszik. HANOI: A Vie nami Demokra­tikus Köztársaság külügyminisz­tériumának szóvivőjét felhatal­mazták, hogy erélyesen utasítsa vissza az amerikai imperialisták és követőik által terjesztett rá­galmakat, ameiyek szerint a Viet­nami Demokratikus Köztársaság beavatkozik Laosz belügyeibe. Ezek a híresztelések teljesen alaptalanok és azokat többízben megcáfolta Souvanna Phouma laoszi miniszterelnök, valamint a

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom