Kelet-Magyarország, 1960. október (20. évfolyam, 232-257. szám)

1960-10-06 / 236. szám

VAROSPEREMI,

Magas kőhazak betonköntösű utcák, tarka áruházak, gyűrűző embertömeg, suhanó • gépkocsikaravánok, viliódzó ne-' onfények. íme, a mi „metropoliszunk” néhány arcvonása madártávlatból. Bár nem robog lábunk alatt a földalatti, o r-.- :j(as házak mellett állnak még löld- rené'ző házacskák, mégis ez „homokország fővárosa.” ügy pillantunk végig rajta, mint egy megszokott bútordarabon. Mégis, egy-két napos távoliét után megéhezzük, hogy nem nyitogat- juk eleget e megszoao.t bútordarab ajtaját. Ez hát a vá- l'os, körülötte mint száz és száz szentjánosbogár, fénylik esténként a tanyaboKrrs sok szeme. Erről a vátos- percmi gyűrűről már kevesebbet tudunk, nem forrt úgy hozzánk... Pedig hozzánk tartoznak, csakúgy, mint az ott lakó emberek és hétköznapjaik.

Jó itt meyrtlnt. bekopogni a világosképű házakba, beszédbe elegyedni a tanyák népével, beszélgetni mindarról, amit sugall az értelem. Talán így kopogna Rippel Gyula városi tanító is ma a Nyírjes tanyán, ha ez meg nem történt * volna jó tizenkét évvel ezelőtt. A 43-as szabadságharc századik évfordulóján — idejűt'ekor — még álltak a cselédházak, a füstös sárviskók, az istállók, pajták, némán és vészjóslóan, mintha gazdájuk szelleme ma- ! radt volna bennük „nebán'.sd- dal” rémíszgetni a béreseke1. A ' • csclédkünyvben még alig szá- ... radt meg a tinta, de az embe- rek, a földtúrásba belekábult fejek kezdték felfogni, hogy rr-ás szelek íujdogálnak a nagyszérű felöl.

És a szelek lassanként tisztogatni kezdték a sárfészkek strázsáit, eltünedezett a nagy istálló és így, így a többi is. Rippel Gyula emberöltővel lett korosabb, s amint figyelte, vizs- gálgatta az egyenesedő vonásokat, nézte a dudaszóra szokott népet, az juthatott eszébe: csupa olyan ember közé került, akik hosszú álomból ébredtek, miközben évtizedek múltak el, s most mindent pótolni akarKILÁTÓ

nak, mohón és sürgetően. És itt felejtkezett köztük, segíteni nekik élni. Bár elfujta a szél a cselédviskókat, babona, tudatlanság, megnemértés, pletyka, kusza viszonyok keresztez*ék útját. Még mindig mázsás súlyokkal jár errefelé az i dó.

Az a legnagyobb bai,

hogy gyenge a tanyasi pártszervezet. Kevesen is vagyunk, ráadásul a párttitkár tsz-elnök- képző iskolán van. Csak vagyunk itt, s néha azon vesszük észre magunkat, hogy elfut az idő felettünk...

És beszél. A tanyasi hétköznapokról, a hiszékenységről, a kósza rémhírekről, melyek csapkodó szárnnyal keringenek. Beavat a cselédből, béresből felnőtt, de az elmaradott életforma kerítésével bezárt paraszt- lélek titkaiba elmondja, hogy a tanya kettészakadt, fele a közösben, fele két karjára bízva műveli a földet. Kísértenek a nagy táblák, mindultalan az urasági élet jut eszükbe. Olykor kevés a szó, kiszárad az ajak, nem sikerül megérhetni, hogy merőben másról van itt szó; az ispánok, gazdatisztek világa bealkonyult, másféle derengés a mai.

Dshát ehhez tanítás, művelődés, olvasás, gondolkodásra késztetés kívánatos. És egyedül, egyszál tanúé erre kevés! Társak. népnevelők, józan segítők kellenek! A vallás, a láthatatlan hátramözdító is naponta jelentkezik, hol itt, hol o!t, s néha egy ember áll ki egész „hadsereg” ellen... Beszél még a szétszóródó, majd újra összeková- csolódó színjátszóegyüttesről, amelynek tagjait gyakorta magához szívja a város; szót ejt az öregedő perem tanya ezer és ezer gondjáról, a vendégekről, akiket kérvényírás, betegbeuta- lás iskoláraküldés, töltőtollkérés hajt a tanítóhoz és közben mást is kapnak, tanácsok iránytűt, mindig egy kicsit.

Még lio-*iza?in fejletle az „exrajztanár” a valóságos képet a nyírjesi emberek mindennapjairól a sötéttel világító iskolában. (Néhány száz műtérré már villany ég a tanya tsz-központjában, de még ide az iskolába nem ért el a drót vége...) S míg mondta, mondta az életből vett krónikát, felötlött bennem a gondolat: Jó lenne többet megállni a város a iáit. Jó kilátó a városperemi, más innen a város, más az élet is. Kern ártana, ha gjakrabban fékeznének a városszéli tanyák előtt a sietősen elhúzó gépkocsik, s többet „bolyonganánk” hívásra és hívatlanul a város peremén. A kis települések a kis falvak, a kisebb gyermekek több gyámo- lítást kívánnak, mint az idősebbek, többet a tanyasi párt- szervezetek, pártcsoportok, a tanyasi kommunisták. Hogy kevesebb legyen a fejtörő gond. az apró kedvszegő probléma a végeken... S egészen hozzánőjenek a városhoz, nemcsak méte- í-ekben, hanem másként is.

Páll Géza.

1750 hallgatójuk ran a politikai iskoláknak a naménvi járásban

Sokoldalú felkészülés előzi meg a pártoktatás megnyitását a vá- sárosnaményi járásban. A járási pártbizottság nyilvántartása szerint 1050 párt'ag és 700 párton- kívüli vesz részt a rövidesen megkezdődő szervezett pártokta- tásban. Az idén 25 százalékkal többen fizettek elő a különböző kiadványokra, tananyagokra, mint tavaly,

A propagandisták részére, akik nem vcltaa ott az egyhetes tanpos megbeszélést tartanak a legidőszerűbb kérdésekről. Külön felhívta a járási pártbizottság a szeminárium-vezetők és hallgatók figyelmét a nyitó foglalkozásokra. melyeket mindenütt igyekezzenek ünnepélyessé, emlékezetessé tenni. A foglalkozások pontos megkezdésére utcánként felelősöket jelöltek ki, rendszerint az utca végén lakót, aki beszól a többi hallgatónak, s velük érkezik

folyamon, pótlólag egy-két na- meg a szemináriumra.

Az idén 68 termelőszövetkezeti tag tanul a pártoktalás keretében Nyircsaholyban

Megnőtt az érdeklődés a tanulás iránt Nyircsaholyban is. Ennyi kommunista és pártonkí- vüli termelőszövetkezeti tag nem vett még részt a szervezett pártoktatásban, mint az idén. A Vörös Csillag Tsz-ben egy marxiz- mus-leninizmus tanfolyam és két „Időszerű kérdések” szemináriuma kezdi meg munkáját. A három tanfolyamon összesen 63 kommunista és pártonkívüli tanul majd. Míg a marxizmus-le- ninizmus tanfolyamán Csohán An'al, az iskola igazgatója lesz az előadó, addig a „Időszerű kérdések” propagandistája Tőkei István téesz elnök, valamint .Balogh István párttitkár lesa.

Ezen kívül előadásos tanfolyamot is szerveznek. Az érdeklődést az is mutatja, hogy a hallgatók eddig 915 forintot fizettek be a szükséges tankönyvekre.

Az őszi szállítás halaszthatatlan teendői

Közületi tehergépjárművek kötelező f elajánló zárót

cl munkával a napi 11 érát.

Megyénkben nagymértékben megnövekedők a szállítási feladatok. Ehhez hozzájárultak a termelőszövetkezetek őszi betakarításával jelentkező szállítási tennivalók is. A gépállomások gépei, amelyek eddig szállítást végeztek már nagyrészt az őszi szántás-vetési munkálatokra álltak át. Ennék következtében a termelöszöve'kezetek őszi betakarítását közhasználatú gépkocsikkal kell segíteni olyan munkáknál, amelyek nem tűrnek halasztást, mert a mezőgazdasági termékek időbeni betakarítása halaszthatatlanul fontos. 53 munkákra bevont közhasználatú fuvareszközöket az ipari jellegű szállítási f'ladatok jlvégzisÁe pótolni kell azzal, hogy

a közülctek időközönként gépkoc'ikapacitásukat felajánlják az Autóközlekedési Vállalatnak.

A közületi tehergépjármű kötelező felajánlásáról a közelmúltban KSZT határozat jelent meg. Azok a Uözületek, vállalatok, melyek üzemeltetésében három darab, vagy 10 tonna súlykapacitást elérő és meghaladó gépjármű van, azoknak

kéthetenként cgy-egy gépkocsinapot a területileg illetékes Közúti Áru és Menet- irányító által adott fuvarfeladat elvégzésére kell felajánlani.

A megyei tanács építési és közlekedési osztályának a határozat végrehajtásáról olyan tapasztalata van, hogy a kötelező felajánlási feladatnak még nem minden vállalat tett eleget. Problémákat okoz, hogy

az „átadott” gépkocsik és gépkocsivezetők nem töltik

Nem teljes az együttműködés a mezőgazdasági termeket átvevő szervekkel. Például a szerencsi cukorgyár megbízottai a cukorrépát a délutáni órákban már nem veszik át. ami hátráltatja a szállításokat.

Érdemes lenne az átvétellel foglalkozó dolgozók munkaidejét a nagyobb szállítási követelményekhez igazítani.

Fontos feladat, hogy a termelőszövetkezetben megfelelő létszámot adjanak a szállítást végző gépkocsik rakodásához, -hogy csökkentsék a rakodási időt és a gépkocsiállásokat, továbbá jobban használják ki a gépkocsik rakodási súlyhatárát. Sokat segítene, ha a gépkocsik vasárnapi foglalkoztatásra is nagyobb gondot fordítanának.

(51.) .

— Természetes és jogos kérdés — vágott közbe a százados. Benyúlt a belső zsebébe. — Parancsoljon, itt az igazolványom — átnyújtotta arcképes katonai igazolványát. — Ott olvashatja, hogy anyámat Vildmann Máriának hívják.

— Persze, ez még nen bizonyít semmit — nevetett Szegedi.

— És ez a fénykép, a hátán levő írással? .— A százados átnyújtotta a fényképet. Az orvos sokáig nézte. „Lacikának szeretettel. Feri bácsi’ olvasta az orvos.

— Köszönöm — visszaadta az igazolványt és a fényképet.

Pár pillanatig várt. A százados zsebre tette a képet és az igazolván} t.

— Mikor találkozott ön utoljára a nagybátyjával?

— Évek óta nem láttam őt Moszkvában tanultam — jegyezte meg csendesen a százados,

— Ha megengedi, én most kön', ör- (elenül őszinte leszea — kezdte a? orvos, és rágyújtott. — Azt is megmondom, hogy ezeket a dolgokzt soha senkinek nem mondtam meg. men szegény Feri velem úgy beszélt, mint gyóntató papjával.

— Kérem, doktor úr, mondjon el mindent.

— Az Ön nagybátyját idegileg tönkretette a bánat. Azt tudja, hegy ö harcolt a rendszer ellen. Hogy milyen formában, én r.em tudom Nagyon bántotta őt. hogy egyetlen unokaöccse kommunista lett, es így szemben álltak egymással...

— De kérem. ..

— Hagyia, hogy befejezzem — emelte fel kezét az orvos. — Én csak azt tudom, amit ő elmondott. Tiszta szívű, becsületes ember volt, aki e’ve mellett szilárdan kiállt, ^!n nem politizálok és ebben az ügyben nem fcg’a- lok állást. De megértem öt.

— De kérem — vágott' közbe a százados, — Feri bácsi nagyon jói tudta, hogy én miért lépek be a pártba. És, hogy úgy mondjam, még Moszkvába is az. ő unszolására mentem.

— Nem tudom. Erről nekem nem beszélt — vette át a szót az o-vos. — Pár héttel ezelőtt átadott nekem egy levelet és egy végrendeletet, azzal, hegy unokaöccsének csak akkor acrarr át, ha bizonyságot tesz becsületességéről.

— Nem értem.

— Majd mindjárt megmagyarázom — folytatta az orvos. — It van egv csekk ezer fontsterlingről kiállítva, itt van a végrendelet, ebben a lezárt borítékban. De ezeket én csak akkor adhatom át, ha ön bizonyos feltételeket végrehajt. Vildmann Ferenc kívánsága szerint.

— Halljuk a feltételeket — mondta a százados, és szemét nem vette le a csskklapról.

Soós százados másfél óra múlva elhagyta a villát. Fél három felé járt az idő. Végigsétált a Kert utcán, befordult a Rozmaring utcába, és lassan ballagott. Néha megállt, óvatosan körülnézett. A 24-es számú ház előtt egy vaFeltűnés nélkül kivette a vékony hái'tyapapírból készült borítékot es füzetébe csúsztatta, a magával hozott levelet pedig óvatosan a könyvbe tette.

(Soltész Albert r.-.,za.)

donatúj, áramvonalas Ford luxuskocsi várakozott. A százados megállt a ke csinál. Ismét óvatosan körülnézett. — Ezer fontsterling nem kis pénz — mormolta maga elé. Elmosolyodott. Beszállt a kocsiba.

— Indulhatunk — mondta a gépkocsivezetőnek. Hátradőlt az ülésen, rágyújtott egy cigarettára, és gondolataiba merült.

István izgatottan ment végig a könyvtár széles lépcsőjén. Gallérját lehajtotta. — Csak ismerőssel ne találkozzam — gondolta. Bement az o.vasóte- rembe. Nyugodtságot erőszakolt magára. Kezében füzetet tartott. Megvárta, míg rákerül a sor. Váltott egy olvasójegyet, és kikérte az 1896-os évi Orvosi Szemlét. A fiatal könyvtároslány ránézett, egy percig csodálkozott, és szó nélkül eltűnt e.r állványok mögött. Pár perc múlva visszatért a vaskos könyvvel. István átvette. Leült az olvasóasztalhoz. Maga elé tette a könyvet és jegyzetfüzetét. Előhalászta töltőtollát, és lapozgatni kezdett. Szíve hevesen dobogott. Pár percig jegyezgetett. Nem merte egyszerre felütni a jelzett oldalt. Az volt az érzése, hogy figyelik és ismeretlen figyelői akkor ütnek rajta, amikor a levelet kiveszi a könyvből. Még várt egy kis ideig, majd ásított egyet, és fellapozta a jelzett oldalt. Körülnézett. Mindenki a könyvek olvasásába mél.vetít. Feltűnés nélkül kivette a vékony hártyapapirból készült borítékot és füzetébe csúsztatta, a magával hozott levelet pedig óvatosan a könyvbe tette. Nagyot nyelt. Pár másodpercig várt, hogy izgalma csillapodjon, és tovább lapozva a könyvet, ismét jegyzetelni kezdett. Szeretett volna izgalmában felugrani, de nyugalmai parancsolt magára. Még legalább fél óráig firkált, maga sem tudta mit. Fél óra múlva felállt, becsukta a könyvet, és visszaadta a fiatal könytároslánynak a bilétával együtt. Morgott valami köszönésfáiét, és kiment az ajtón.

(Folytatjuk).

s