Kelet-Magyarország, 1960. október (20. évfolyam, 232-257. szám)
1960-10-28 / 255. szám
Nagrobb teljesítmény kevesebb költséggel A Kölesei Gépállomáson ez év tavaszán alakult az első szocialista cimért küzdő traktoros brigád. A brigád vezetője Nagy Ferenc, aki néhány nap óta 13 gép fölött parancsnokol, korábban 12 géppel dolgoztak. Munkahelyük Kölesén és Sonkádon, a két termelőszövetkezeti községben van. A brigád 103 százalékos tervteljesítést vállalt. Október 20-ig 13 százalékra teljesítette évi tervét a brigád, ezzel a gépállomáson is az első helyen van. A gépállomás ez ideig évi tervét 68 százalékra teljesítette. A brigádban olyan traktorosok vannak, mint például Szálkái Béla, aki 1355, Gergely Zoltán pedig 1344 normálholdat teljesített Utos gépével. Varga János október első dekádjában 149 normálholdat teljesített, ugyancsak L'tos géppel. Az őszi idény kezdetén 12 géppel indult a brigád, valamennyi gépre megszervezték a két műszakot. Míg az egy műszakos gépek 12 műszaknormát teljesítenek dekádonként, addig a kétműszakosok 20—22 műszaknormát érnek el 10 nap alatt. A szocialista címért küzdő brigád egy normálholdra_ eső javítási költsége 20 százalékkal kevesebb a gépállomási átlagnál, ugyanakkor az üzemanyag felhasználása pedig csupán 89 százalékos. Vállalta a brigád, hogv november 1-re teljesíti az éves tervét. Az esős időjárás közbeszólt, néhány napos eltolódás, ha lesz is, de az éves tervüket túl fogják teljesíteni még novemberben. Elsőrendű pártmunka ^ Vázlat az őri Petőfi Tsz-ből Nehéz lenni";:;«4*,“ az őri kommunisták munkájáról egy cikk keretében. Igv néhány ecsetvonással csak a vázlatát vetíthetjük ide tevékenységüknek. De ez is tanulságos lehet. .. Az első kellemes meglepetéssel Mari néni a hetvenegy esztendős kommunista asszony szolgált, aki elmondotta, hogy bár ő egyedül él, három holddal lépett a Petőfibe, mégis úgy érzi, nem hagyják magára, a vezetők figyelmesek az öregek problémái iránt, s amiben szükségek segítenek. „Igaz szívvel mendom ezt magának fiam” — vallotta. Emberek véleménye, eredmények igazolják, hogy kisebb hibái ellenére a pártvezetőség, élén Sipos György könyvelőpárttitkárral, helyesen irányítja a kommunisták munkáját, jól segítik a termelést. Tevékenységére a céltudatosság a jellemző. Az emberek valóban úgy érzik, hogy a kommunisták igaz barátaik, s a pártszervezet azért van, hogy segítse a közöst a gondok megoldásában. Sok tény igazolja ezt. Több öreg és beteg téesz paraszt hálás azért, hogy problémáikkal sürgősen foglalkozott a pártszervezet, s kérelmüket megvizsgálta. Ennek, és a pártszervezet vezetősége és a téesz vezetőség közötti helyes kapcsolatnak köszönhető, hogy azonnal orvosolták is. így most ők, a földjáradékot természetben kapják meg. A kommunisták segítettek, amikor a jég sok kárt okozott. Közösen megvizsgálták a tervet, megnézték miből és mennyi volt a kiesés és kezdeményezték, hogy céklát és retket termeljenek másodnövényként, s ebből fedezzék az elveszett pénzt. Annakidején a- gabonáértékesítésben a partszer-! vezet javaslatára‘a tagok össze-I adták az eladásra szánt gabonájukat, s közösen értékesítették. Ebből tanulságként megállapíthatjuk: a kommunisták ott értelmezik helyesen a pártmunkát, ahol mindig az adott helyzethez és viszonyokhoz alkalmazkodva segítenek a legfontosabb termelési és egyéb problémák megoldásában. D O UOSIiHm'®r* ha’lgatnak - *«11111 a kommunistákra az őri Petőfiben? Azért, mert a pártszervezet intézkedéseiből azt látják, hogy jót akarnak és látják, hogy a párttagok többsége példamutató. Tisztelet övezi Laczkó Gyuri bácsit, a ti- zenkilcnces veteránt az építési munkacsapat vezetőjét, akinek az irányításával öt szerfás istállót építettek. Tudják, hogy e két kommunista állatgondozó, Szász József és Nagy Sándor megáll a a helyét, szép eredményekét ért el a növendékjószágok nevelésében. Ezeknek a munkája nem marad hatástalanul. Követik őket a többiek is. A pártonkívüli Horváth Bertalan, Könyü Sándor és Jóni Sándor igazán dicséretes munkát végez- a két utóbbinak nagy része van abban, hogy negyven anyakocától 350 malacot neveltek fel, s hetekig nem hunyták le szemüket fiaztatás idején. Kálmándi néniék 2900 baromfi helyett négyezerrel gazdagítják a közöst. Az eredményekért joggal várnak elismerést. Különösebb baj e téren sincs, de hogy nem minden van rendben, azt maga Jakab Sándor elvtárs az elnök és a párttitkár is elismerte. Már közel három hete, hogy elhatározták, alkalmazzák a premizálást a tehenészetben is. Ha a terven felül minden liter tej után j 20 fillért fizetnek prémium cí- |mén, — mint elgondolták — akkor már biztos emelkedett volna a tejhozam is. A határozat megvan, a téesz vezetősége is helyesli, csak éppen még nem alkalmazzák. Nagyobb következetesség szükséges ilyen esetekben a pártvezetöség részéről. Helyes az a gondolat is, amellyel most foglalkoznak. Ezek szerint a jövőben az állattenyésztési brigád külön területet kapna megművelésre, melyen az állatok részére maguk termelnék meg a szükséges takarmányt. Jobban érdekelté válnak így az emberek a termelésben és az állat- tenyésztés fejlesztésében. Ezek a helyes és bátor elképzelések valóban azt igazolják, hogy elsőrendű feladatuknak tekintik a termelés segítését. azonban szüksé- CfiiGHEII ges, hogy egy másik problémával is foglalkozzunk. Ez pedig a pártépítés. Több kiváló dolgozó pártonkívüli téesz-tag van őrben/ akikkel már érdemes lett volna alaposabban foglalkozni. Sajnos ezt kissé elhanyagolták s ezért hullámszerű a tag- és tagjelöltfelvétel. Nagyobb körű! tekintésre van szükség a kommunisták elosztásánál is. Ezt az emberek nevelése követeli meg. Van olyan brigád, amelyikben egyetlen párttag sincs. A tapasztalatok maguk győzték meg a szövetkezet elnökét és a pártvezetőséget, hogy helytelenül cselekedtek, amikór erre időben nem gondoltak. A betakarítási munkáknál különösen kitűnt, hogy a zömében régi tagokat egyesítő és a legtöbb kommunistával rendelkező Kovács Gusztáv brigádvezető együttese csaknem három héttel járt előtte a másiknak. Dicséretes dolog azonban, hogy segítettek a tíz hold burgonya betakarításában Kovács András brigádjának. így most közösen úgy döntöttek, hogy ezt megvizsgálják, s a hibákat kijavítják^ Nagyon fontos munkát végez a pártszervezet a barátság érdekében is. Ezt a mc«t folyó betakarítási munkákban tapasztalni a leginkább. Amikor egyedül nem tudott megbirkózni a Kovács brigád a több mint 150 hold szálastakarmány betakarításával és a siló elkészítésével, készségesen mentek segíteni a kertészetiek, s Kiss István brigádvezető és Peti János munkacsapatvezető mindent megtettek, hogy időben végezzenek mindkét munkával. Ennek tudható be az is, hogy a 480 hold rozs vetésének a befejezése előtt állnak, 110 hold búza és 60 hold őszi árpa is a földbe került, s ha az időjárás közbe is szól, nem lesz nagyobb lemaradás a még kinn- lévő napraforgóval, az öt hold cukorrépával és a 20 hold takarmányrépával sem, melyeknek a betakarítása most folyik; IlipQjt szerencséjük is az llll««lt őrieknek, hogy a párttitkáruk egyben a főkönyvelő is, így a kommunisták, a pártonkívüliek ismerik a tervfeladatokat, szívvel-lélekke] dolgoznak is érte. Közel négy és félmillió forint az áruértékesítő- si tervük, de mint mondották, n vannak, hogy ezt teljesítsék Is. Eddig 15 vagon kenyér- gabonát, 45 vagon burgonyát, 10 mázsa baromfit és sok egyéb mást adtak el az államnak. Csupán vázlatos kép ez. De mutatja, ahol ■ helyesen értelmezik és elsőrendű pártmunkának tekintik a kommunisták a termelés segítését, ott az egész szövetkezet, a népgazdaság látja ennek hasznát. Farkas Kálmán (69) — Igen — mosolygott rá a lány. — Minden tisztázódott... — Nem, nem... Eszter...- Eszterkém... te igazán... igázat beszélsz?... Ugye nem igaz?.,.- Ugye csak vigasztalni akarsz?... — Nem, nem vigasztallak, komolyan beszélek... — Mikor volt ez? — Azon a napon — válaszolta a lány —. mikor megkaptuk a leveledet... — De...- de... engem másnap... Nem értem! — dadogta a fiú. — Mit nem értesz? — Hát akkor... másnap miért... miért keresett az az alezredes... — ök akarták közölni veled. ők tisztázták az ügyedet, és féltek, hogy valami butaságot csinálsz... Tstvsn mereven bámult. Szeme mindinkább összeszűkült, arca fokozatosan változóit meg. Először csak egy gyenge kis mosoly futott át rajta, aztán valami furcsa törzs vigvorrá formálódott, szája széínyüt, és értelmetlen kiáltásba, majd éktelen kacagásba tort ki... — Ha-ha-ha-ha...- — A nevetés nem a vidámság, a vidám emberek jóízű nevetése volt, hanem a fájdalmas lélek, a felkavart idegek furcsa játéka. Arca vörös volt a fájdalmas nevetéstől, aztán az őrjítő kacagás görcsös hörgéssé alakult át... Teste megvonagloft, belekapaszkodott az ^sztal szélébe, kék szeme zavarosan csillogott, arcáról eltűnt a rút vörös szín, és olyan fehér lett, mint a naptól fényes bárányfelhő... Eszter a kancsóból vizet öntött egy pohárba, és kényszerítette a fiút, hogy igyon. Kezére is vizet locsolt, és azzal dörzsölte István homlokát és halántékát. A fiú mintha nem lett volna észnél, mereven nézte a szemben levő falat. A hörgést abbahagyta, és érthetetlen szavakat mormolt. — Gyere, feküdj le.. ■ — súgta, és átkarolta a fiút. István ösztönösen ment. Botladozó térdei alig bírták el. Tehetetlenül leomlott a díványra. A lány nagy erőlködéssel végigfektette őt. Kigombolta az inget, majd lehúzta a cipőjét, és a lábát is feltette a díványra. Egy pillanatig kétségbeesve állt... nézte a sápadt, csukott szemű fiút, kinek homlokán gyöngyözött a verejték... — Mit csináljak? — suttogta. — Idegkimerültség’ Lehet, hogy perceken belül elmúlik, lehet, hogy hónapokig tart... Mintha egyenletesebben lélegzene. Azt hiszem, elájult, vagy elaludt. — Megfogta a fiú pulzusát. Az érverés szabálytalan volt. — Telefonálok Holub- nak — gondolta. — De mi lesz, ha felébred... Telefonálnom kell. Holub hoz valami idegcsillapítót. Talán addig nem ébred fel, míg a szomszédba átmegyek. — Kisietett... A telefon halkan berregett. A professzor az íróasztalnál ült és olvaso't. — Halló! — kiáltotta barátságtalanul. — Ki beszél? Maga az, Eszterkém? — Arca megenyhült. — Mi? Micsoda? Krasznai?í... Nem tréfál?... Azonnal... igen... azonnal megyek. — Az öreg tudós keze remegett. Letette a kagylót. — Magda — kiáltotta, — Magdus- kám! Holubné megjelent az ajtóban. — Mi van, Tamás? Mi történt? — Azonnal telefonálj taxiért... Majd mindent elmondok Siess, drágám, és készítsd elő a felöltőmet.. • én addig gyógyszert veszek magamhoz... Az asszony nem kérdezett többet. Holub átsietett a laboratóriumba, és kis orvosi táskájával tért vissza, amelybe különböző gyógyszereket és injekciókat tett. — Csak ne legyen valami komoly baja — tűnődött. — Fontos, hogy hazajött... Szerencsétlen... kölyök... Magda asszony már a felöltővel és a gyapjúsállal várta őt. Megverem, de most megverem... — mormogta az öreg. — Meg én... — Kit versz meg? — lepődött meg az asszony. — Azt a taknyost... azt a gonosz gyereket... — nézett rá Holub, és bebújt felöltőjébe. Magda asszony meglepődött. — Megkerült?...- — kérdezte. — Meg... az a csirkefogó... — Hála istennek — sóhajtotta az asszony. A kapu előtt megszólalt az autókürt. Mikor Eszter visszatért a szobába, a fiút nyugtalan álomban találta. Forgolódott, dobálta magát, és néha felkiáltott. Keze görcsösen ökölbe szorult. Nagyokat ütött a levegőbe, s testét megfe-i szítette, mintha valamit nagy erővel feli akarna emelni. Szavakat, félig kigondolt' mondatokat összefüggéstelenül, érthetetlenül mormogott, majd kiabált. — Ne...- nem! Nem!... Pál... atya... Na, gyertek... — Az‘án felüvöltött: — Gazemberek!... Így ment ez hosszú időn keresztül. Eszter tehetetlenül nézte a fiú szörnyű kínlódását, szeretett volna segíteni rajta, de nem tudott semmi okosat kitalálni. Odaült mellé, megfogta kezét; és csitította. Tudta, hogy a fiú nem hallja őt, de azzal nem törődve mondta a szavakat, mintha attól remélte volna István lelkének megnyugvását. — István — nyugodj meg.... Minden rendbejön... Én tudom, hogy minden rendbejön. Akarom, hogy neked semmi bajod ne történjék... én, Eszter.... hallod, amit mondok? István, én úgy szeretlek... S beszélt a lány, mint valamikor régen, nagyon régen a rongybabájának, mikor egyedül volt odahaza, mert a nagyok mindannyian kin dolgoztak a földeken... Akkor is azért beszélt, mert félt egyedül, és saját hangjával bátorította, vigasztalta magát. Félt az elkövetkező óráktól... Mert nincs még vége, valami szörnyű bűnt követett el, valami iszonyatos súly nehezedik rá, attól roppant így össze, és a bűnt büntetésnek kell követnie. (Folytatjuk.)
