Kelet-Magyarország, 1960. október (20. évfolyam, 232-257. szám)
1960-10-28 / 255. szám
XVII. ÉVFOLYAM, 255. SZÁM ÁrCX 50 tülér I960. OKTÓBER 28, PÉNTEK. ÖNZETLENÜL Mit is jelenít ez: társadalmi munka? Jelenti többek között a megyénkben száz számra megtalálható létesítményekét, művelődési házakat, utakat, parkokat, jelenti a hosszú esték szenvedélyes vitáit, a szülői kezektől szépült iskolákat és még sok-sok mást, amelyek együtt jelentékenyen, pótolhatatlanul gazdagították életünket. Mert mit jelent a társadalmi munka? Jelenti azt az önként, szívből, megértésből végzett munkát, amelyet ezrek és ezrek végeznek megyénkben, s amelynek ellenszolgáltatása nem pénz, nem munkabér, de mégis ellenszolgáltatása vap. S ez az ellenszolgáltatás az az eredmény, amellyel szinte lépten-nyomon találkozhatunk akár a házak, utak, parkok, akár a tudat, a műveltség, a társadalom építésében. Nagyon visszatetsző volt, hogy a hétfőn, Nyíregyházán megtartott megyei tanácskozásról, amely a falusi kultúrmun- ka kérdéseivel foglalkozott, többen a vonatindulásra hivatkozva eltávoztak. Visszatetsző volt ez főként azért, mert ezen a tanácskozáson a Ieghivatot- tabbak vettek részt. Kulturális élétünk tevékeny részesei. A felszólalók nem is tudták véka alá rejteni megbotránkozásukat, éles szavakkal ítélték el azokat, akik otthagyták a tanácskozást. Hogyan viselhetik szívükön ezek a kultúrmunká- sok községük kulturális ügyeit, amikor éppen a jövő feladatairól szóló megbeszélésen mutatnak érdektelenséget? A felszólalók elmondották, hogy közülük hányán járnak ki a havas téli éjszakákon is községük tanyavilágába, hogy eljuttassák a tudomány, a műveltség időszerű szavait a tanya dolgozóihoz is. S egyikük emlékeztetett a tíz-tizenkét évvel ezelőtti helyzetve, amikor mostoha körülmények között is boldogan vállalkoztak erre a szép és nemes feladatra. Egyetlen fillér nélkül! —hangsúlyozta a felszólaló, s magya- rázólag hozzátette: mert manapság elég gyakran előtérbe kerül már a tiszteletdíj kérdése. Akkor szó sem volt tiszteletdíjról és mégis nagy lelkesedéssel mentek a népművelők, hogy a kultúrát szomjazó emberek tömegeihez juttassák el az új világ köztulajdonná vált kincseit, Tudjuk jól, hogy ezek a tiszteletdijak, amelyeket egy-egy ismeretterjesztő előadásért vagy szakkörök vezetéséért kapnak az előadók, nincsenek arányban a munka hasznosságával, jelentőségével, — már amennyiben lelkiismeretes munkáról van szó. De jónéhány községben egy-egy kultúrmunkás azért halmozza ezeket a funkciókat, mert a „sok kicsi sokra megy” — alapon jónéhány- száz forint mellékjövedelemre lehetnek szert. Ne általánosítsunk; azonban, hogy ilyen jelenség is van, az bizonyos. Éppen az egyik felszólaló ebből kiindulva tette meg javaslatát, hogy nem sokat kellene pótolni egy-egy ilyen kultúrmunkás, kultúrház igazgató tiszte- Jetdíjalnak összegéhez, hogy azt az összeget, mint fizetést kapja meg, s mint függetlenített kultúrmunkás dolgozhatna tovább. A felszólaló még azt is megjegyezte, hogy azután legalább több ideje lenne ennek a függetlenített munkakörben dolgozó embernek munkája ellátására, s nemesek félkézzel végezné sokféle feladatát. Mi tűnik ki ebből? Egy mindenesetre, hogy a funkcióhalmozás nem egészséges, mert ebből csak félkezi munka, lelkiismeretlen munka származik. A későbbiekben aztán a tanácskozás leszögezte, hogy bővíteni kell a kulturális aktívák körét, nem kell félni új és új emberek bevonásától, bízvást alapozni kell a munkásokra és dolgozó parasztokra. Akik benne éltek a tíz-tizenkét év előtti kulturális úttörő munkában, azok jól emlékeznek, hogy hétről-hétre milyen áldozatok árán járták a falvakat az üzemek kultúrcso- portjai, munkások és értelmiségiek, sokszor annyi idejük sem volt vasárnap után, hogy lefeküdjenek, s pihenten induljanak hétfőn az új munkahétnek. És nem hangzott panaszos szó és senki sem kívánt fizetséget, mert minden pénznél drágáb volt látni az örömet, amellyel ezeket a társadalmi munkásokat fogadták a falvak népei. Széles volt akkoriban az aktívák köre? Nagyon széles. Hiszen ma is éppen elég sok kultúrcsoport él és tevékenykedik megyénkben, s ezek az egyszerű kultúrmun- kások ma sem várrak honoráriumot munkájukért. És igen sole előadó, szakkörvezető és más kulturális vezető sem vár honoráriumot. Érthető volt-e tehát a megyei tanácskozáson résztvevők megütközése azokkal szemben, akik ott hagyták a tanácskozást? Igen, érthető volt. „Népművelési munkát csak jó szívvel lehet végezni” — mondta az egyik hozzászóló. Jó szívvel, azzal a tudattal, hogy ez a munka hozzátartozik új életünk formálásához, s akik ezt a munkát végzik, önzetlen kezekkel, örömmel formázzák népünk jövőjét. Hogy ma már villanyvilágította kultúrotthonok fogadják meleg öltözőkkel az öntevékeny csoportokat, s vetítőgéppel járhat az ismeret terjeseid előadó, hogy nagyobbrészt autóbuszok és autók szállíthatják a társadalmi munkásokat, rövid tíz esztendő eredményezi. Áldozatos, de örömöthozó tíz év. S mi most már a következő évtizedekért harcolunk. Ezrek és ezrek: jószívvel, önzetlenül. 5. B. Elsőrendű pSrtinuRfea (5. oldal) így élnek a Nyíregyházi Mezőgazdasági Technikum növendékei. (Képriport a 3. oldalon.) Egyre nagyobb megbecsülés övezi us agrárértelmiséget Megyei ugrárértelmiségi ankét rolt Nyíregyházán A Kommunista Ifjúsági Szövetség megyei bizottsága és a mezőgazdasággal foglalkozó megyei intézménye«: rendezéséoen tegnap agrárertelmiségi ankétot tartottak a SZOT székhazának nagytermében a fiatal mezőgazdasági szakemberek részvételével. A több, mint kétszáz fiatal ag- rárérteimiségi jelenlétében Endrééi Endre elvtárs, az MSZMP megyei titkára tartott megnyitó előadást s kifejtette: — Olyan időket élünk, amikor a mezőgazdaságban az egyik termelési forma felváltja a másikat s e történelmi helyzetben az agrárértelmiség szerepe meghatványozódik nemcsak a termelésben, hanem ezen túlmenően a falu népének szocialista emberekké való formálásában, Új agrárértelmiség Vitaindító előadást Uzonyi Sándor, a KISZ KB Paraaztifjú- sági Osztály vezetője tartott. — A napjainkban átalakuló falu változásai során egy új értelmiségi réteg — agrármérnökök, technikusok — kézen elfoglalni helyét s mind nagyobb mértékben tölti be hivatását -r mondotta Uzonyi Sándor. Majd így folytatta: — Ez az új agrárértelmiség a falu fejlődésének nem csupán egyes részeit segíti elő, hanem a legközvetlenebb termelési-kulturális kapcsolatba kerül a falusi dolgozók hétköznapjaival. — Mi lehet a falusi agrárértelmiség feladata > — A feladatok között igen jelentős a parasztifjúsag általános müvelségének fokozása, a szakmai képzettség növelése, a falusi KISZ-szervezetek mindenirányú segítése, a mezőgazdaságban dolgozó emberek nevelése, hogy mielőbb kialakuljon a fejekben is az egységes paraszti osztály'. Feladat, hogy a földeket szétválasztó barázdákkal egy időben szántsuk össze azokat a „barázdákat” is, amelyek az emberi elméket még szétválasztják. R mezőgazdaság hívőié szakterület — A falu és a város közötti különbség nem r. neonvilágítás meglétében, vagy hiányában Van — mondotta bzor.yi elvtárs találóan —, hanem abban, amit a lejekben kell keresni. Ki kell gyomlálni azt a rosszindulatból fakadó tévhiedeimet — amit a paraszt szülők, de hatásukra a fiatalok is tartanak —, hogy a mezőgazdasági termelés nem igényel szakértelmet, az nem szakma. Tíz és százezer parasztfiatalnak kell az elkövetkező néhány évben szakmát tanulnia, hogy traktorra ülhessen, hogy szaktudása nyomán nagyobbak legyenek a termelési eredmények; s e fiatalok képzéséből nagymértékben kell kivenni részüket a fiatal agrárértelmiségieknek. Erre számtalan lehetőség nyílik a KISZ téli tanfolyamain s a termelő munka során bármikor. Végül a „Fiatal Agrárértelmi- ségiek Megyei Tanácsai” megválasztásának szükségszerűségéről szólt a KISZ KB osztályvezetője. Kihangsúlyozta, hogy a létrehozandó tanács feladata: bevonni az agrárértelmiségieket a falusi ifjúsági munkába, megoldani a fiatal szakemberek szakmai és politikai továbbképzését, lehetőséget teremteni az agrárértelmiség kulturális igényeinek kielégítésére és végül az Agrárértelmiségi Tanács lenne hivatva arra, hogy a legkülönfélébb munkaterületeken dolgozó szakembereknek érdekvédelmi szerve legyen. A vitaindító beszámoló után sok fiatal agrárértelmiségi szólalt fel, elmondva helyi tapasztalatát s helyeselve az Agrárén* telmiségi Tanács létrejöttét, valamint a kitűzött feladatokat. A vita bezárása után a megjelent agrármérnökök és techniKúsok megválasztották a „Fiatal Agrar- értelm:ségiek Szabölcs-Ezátmár megyei Tanácsát”, Tízéves Szatmár mezőgazdasági technikuma o o Mátészalka két jelentős eseménye november elsején November 3-án ünnepi esemény színhelye lesz Mátészalka. Ezen a napon rendezik meg a Mátészalkai Mezőgazdasági Technikum 10 éves évfordulójának gazdagtartalmú ünnepségét. A jubileumi eseménynek az ad jelentőséget, hogy tapasztalatcserével, szakmai ankétokkal is összekötik. Takáts Ferenc igazgató emlékezik meg a technikum tíz éves munkájáról, majd a szarvasmarhate- nyésztés időszerű kérdéseiről és feladatairól pedig Oláh János a megyei takarmánygazdálkodási felügyelő számol be. A Mátészalkai Mezőgazdasági Technikumban már csaknem tíz éve foglalkoznak mezőgazdasági jellegű politechnikai oktatással, s az első nap délutánján a meghívott középiskolák és érdekelt oktatási szakemberek előtt politechnikai oktatási bemutatót tartanak az Ópá- lyi Tangazdaságban. Az évtizedekre visszatekintő számvetésre meghívják a volt tanulók egyré- szét is, akik a technikumban végeztek. Tizenkét osztály min+egy 350 tanulója sajátítot'a itt el középfokon a mezőgazdálkodós tudományát, kik tekin‘élyes része a felsőfokú agrárképesítést is megszerezte. Az első nap, november 3-a vacsorával és kultúrműsorral ér véget, melyen a Mátészalkai Földművesszövetkezet Ci- gány-tánccsoportja és a járási kultúrotthon művészegyüttese lép fel. A második nap országos jelentőségre számolhat, ekkor kerül sor az Ópályi Tangazdaságban Horváth Sándor gazdasági tanár vezetésével a borzderes szarvas- marha utódellenőrzési- és állomány bemutatóra. Az Ópályi Tangazdaság eddigi sikereivel rászolgált, hogy itt bonyolítsák le e szakmai tekintetben országos jellegű bemutatót. Ott lesznek a borzderes szarvasmarhákkal kísérletező és foglalkozó gazdaságok, meghívják a járás összes, és a megye néhány termelőszövetkezetét a Gödöllői Agrártudományi Egyetem, a Debreceni Mezőgazdasági Akadémia Földművelésügyi Minisztérium illetékes osztályának képviselőit, országos hírű, szakembereket. Délután Kecskés Sándor az Országos Szarvasmarha Utódellenőrzési Bizottság titkára tart vitaindítót a látottak alapján. A Mátészalkai Mezőgazdasági Technikum, az Öpályi Tangazdaság és a MEDOSZ Szabolcs- Szatmár megyei Bizottság szakembereinek közös rendezvénye bővelkedik, sok tapasztalatot, élményt nyitó eseményekben. Maradandó élményt jelent a technikum tíz éves fejlődését szemlélhető kiállítás, mely anyagának rendezése most folyik.
