Kelet-Magyarország, 1960. október (20. évfolyam, 232-257. szám)
1960-10-26 / 253. szám
Határjárás . Néha előbukkan a Nap a felhőrongyok alól s őszi melege megcirógatja a széles határt. .Majd elbújik s a hatalmas szürke kupola alatt éli tovább a vidék megszokott őszi életé.t. Amerre a szem ellát, mindenfelé szekerek karavánjai tekergőznek a kacskaringós dűlűutakon. Itt egy idős paraszt hinti áldástoszíó kézzel a frissen forgatott nedves földre a-magot, másfelé már mint sűrű kefe borítja a földet mii- liártíszám a haragcszöid búza, a barnásvörösben játszó rozs és a pasztellszínű árpa. Éles harsanássai foszlik le a levél a csövekről s szorgos kezek munkája nyomán előbukkan az aranyló kukorica, amott tompa puffanással hull halomra a cukorrépa s a szekerek nyikorog- ya vonulnak, egyre vonulnak tova terhükkel. A hiheti rétének Helmeczi Miklóssal, a vajai tanacs elnökével rójuk a haa csapatvezető. — Felszedtük a cukorrépát, most szállítják tárt. A vaj alak, szövetkezet beliek és egyéniek közösen, versenyt fogadtak egyrrásközt és versenyre buzdították a környező községeket1, október végére a földben legyen nyugvása a- magnak s prizmákban, górékban, padláson a/ idei teraz állomáshoz. Kétszázötven mázsájával fizet holdanként. Megtöltöttük a silógödröket, rendbetettük a háztájit. — Hol tartanak a vetéssel? — Nézze, amott a téglagödörben — mutat egy távoli fűzíacsoport felé Pék József,— azért igyekszünk mi, merthát kimondták a versenyt — világosít fel, amikor erről érdeklődünk —, hanem mert ez a rendje. Majd akaratlanul is . rátere- iődik a szó a parasztság nagy „ügyére”. Ö maga, a gazda veti fel es így összegez: — Ha ön vérbeli paraszt lenne s úgy szeretné a földet, mint én, megértené. Én semmilyen körülmények között nem szökök meg a földtől, mint vannak egyesek, akik az iparba mennek, Barcikára és mindenfelé. - Én jövőre is ' és míg élek, mindig a földdel maradok. A föld és a paraszt az rgy. . nem lehet különválasztani. Kőrútunk végefelé az állomás irányába kerülünk. Itt is Hopy melyik a legszebb? Bizony nehéz választani, mert a kisvárdai földművesszövetkezet könyv esboítjaban többezer hanglemez van raktáron. Magos Mária éppen együk kedvenc számát választja ki. (Dorogi) mésnek. A temetőaJji határrészben csend honol. A „fordulós” területen sehol senki; itt a kikelt őszi vetések birodalma van, több, mint száz holdon egybefüggőén alkot zöld szőnyeget az egyéni gazdák vetése. A Béke Tsz majorjában nagy csapat lány, fiatalasz- szony ül körül egy hosszú1 burgonyaprizmát: a húsz holdon termett minőségi Aranyalma vetőgumót válogatják. Idős Pék József, a csapat irányítója vigyázza, nehogy nem megfelelő gumó is kerüljön a vetőanyag közé. — A kukorica egy-része van már csak a mezőn — mondja ott .talán még megtalálják Hódi Miklóst. Most fejezi be a vetést. Közelebb érve látjuk, hogy a szövetkezet fegatosa három levél boronával takarja a magot. Dél van. A lovak is megállnak egy szusszanasra, Hódi Miklós is megtörli vereitékes homlokát. — Ez az utója — mondja. —- A traktor nem mehetett rá, mert. levágott,, így lóval kellett elvetni." — Mennyit vetett az őszön? — Megmondja . a könyv — válaszolja gondolkodás nélkül és előhúzza zsebéből a munkaegységkönyvét és Sorjázza: először kilenc „káha”, utána négy, meg négy.. s Es exxel vége Hódi Miklós végezte a sző- • vetkezetben a vetéseket, a trak- /cr mellett. Ebben az őszi szezonban negyvennégy hold földbe- tette el a magot. — Befejezem ezt a kevés borcnálást és ezzel vége az idei vetésnek — mondja búcsúzóul Hódi Miklós. Üjabb „fordulós” egyéni nagytáblás őszi vetések között járunk. A hosszú, enyhe ősz teljes szépségében pompázik a földeken. A pipacs, szarkaláb, búzavirág úgy virít, mintha figyelembe se venné, hogy néhány nap múlva itt a november. Ritka meglepetésként .egyik másik feltört tarlón az aratás után , kikelt árva árpa dús, zöld kalászával bólogat; mintha második termést akarna adni az embernek. A vasúti töltésen túl a Rekettye dűlőben az egyik egyénileg gazdákcldó paraszt, ifjú K. Paczári Miklós, nógatja a lovait. Az utolsó barázdát húzza s a csikók félve húzzák az ekét a zörgő kukorica mellett. — Ez az utolsó barázda az idén — mondja Paczári, amint letelepszik a csatorna gyepes partján. — Több vetőszántásom nem lesz. Két és fél hold lesz a kalászosom s ez azért maradt mostanra, mert répa és csillagfürt volt a helyén. A felszántott terület másik oldalán hárman is hajladoznak; vágják a kukorícaszárat. Mert ex a rendje . . . — A hetvenharom esztendős rázza a fiatal gazda Ez a hold apám, a feleségem, meg a kis-' vetés, meg a tengeri van hátlányom dolgozik ott — rrsagya- ra és kész. — Na, tudja, nem Mennyit ér a digitális* *? Nem sokáig kellett emberek után néznem a nyírmeggyes! Petőfi Tsz udvarán, egy UTOS mindjárt maga felé irányította figyelmemet egyenletes pofíögéssel. Hatalmas, széles zsákok körül vagy hat asszony szorgoskodott. Fürgén járt a kezük, nagyon siettek, keveset beszéltek. Nagy ponyváról digitáliszt szedtek, válogatták és rakták a zsákokba, a vontató pedig vitte egyenesen az átvevőhöz, az üres vagonhoz. Egyszer csak egy fiatalasszony, Szolnoki Jenőné azt mondja, hogy: — Én inkább krumplit ásnék, ifcint ezt csinálom. Az ember egész nap csak dolgozik, meg sem áll, és még sincs látszana, ott meg azon igyekszik az ember, hogy minél nagyobb kupacot szedjen. — Azzal a többiek is egyetértenek, hogy bizony még délben sem sokat pihenjek, de azzal a krumpli ásással már nem nagyon. Azt mondják, hogy most ez a sürgősebb, — most szállítanak — hát ezt csináljuk, majd jut még abból is. És magyarázza, mutatja is, hogy mitől függ a minőség. Mindjárt osztályozzák is, úgy rakják zsákba. Mikó elvtárs irányítja itt a munkát, ő mondja el, hogy tavaly még csak egy holdon termelték ezt a gyógynövényt. Az idén mintegy uyo.c hold ve-lt a beállott terület és körülbelül 160 ezer forintot kapnak belőle. Pedig a szakértelemmel még az idén is baj volí. Jövőre már készen van a vetési térvük. Száz hold mák és 40 hold dohány mellett 50 holdon akarnak digitáliszt termelni. Az idén 15 forint előleget osztottak minden hónapban munka-j egységenként, úgy látszik jövőre' még többet akarnak. nagy a mozgás. A szövetkezet- beliek a répát rakják vagonba, az egyéniek a burgonyát szállítják, viszik a/ almát a „földművesnek”. A munka lázas ütemben halad mindenütt. Sétánk végén Helmeczj Miklóssal. a tanácselnökkel számvetést csinálunk a látottak alapján; a vajai versenyzők megállják, adott szavukat. 'Hét közepére, végére alig-alig marad bevetetlen föld, lelő rétién kukorica, kiásatian répa, el- csépeletlen napraforgó. Október végére csak elhullott kukoricáié vele t, letarolt földeket, zöld és éppen kibúvó vetéseket talál az őszi napfény a vajai határban. Mert a vajaiak erre hitet tettek. Samu András \ megboldogult Bállá Józsi • “ bécsi mit is hagyhatott apai jussként fiára mielőtt elbán toliak, ha nem a mesterséget meg a becsületet. Mert más vagyona nem volt. Ennyit gürcölt össze a tiszakányán papi birtokon a számadó kanászsággal, így ezt örökölte Balta Laci... Mosolygós szemű, szívós, barna fiú. Itt született a „szent" emberek birtokán, ott ahol most a Havasi Gyopár Tsz irodája van a sertések birodalma mellei:, egy cselcdlakasban... Valamiko< apja őrizte itt a papok sertéseit most viszont Laci kezeben eserdül az ostor. . Csakhogy a történelem nem ismétli meg magát. Mert az igaz. hogy hú maradt apja mesterségéhez, de ma már ez egészen mas mint az a régi, s bár lehet az öreg a papi birtok számara nevelte, s cseléd lett volna belőle i3, csakhogy azt az időt elfújta a történelem vihara... Bállá Laci a maga embere lett. — Amint haza kerültem kato- náektol beálltam sertcsgondozó nak. Követtem agámat a mester ségeben. — mondja. 1_|űí csztenlövel ezelőtt tör• tént ez... Munkára adta a fejét, s megmutatta: „vérében” van a mesterség. Két esztendeje huszonkét mangalicától száznegy- \ venhárom malacot nevelt fel... Egy időre mégis szakított, a mesterséggel. — Mindenki parancsolni, akart. Ha valamit így csináltam, jött egy 1 másik, s megváltoztatta. Hiába adtam bele mindenemet, nem voltak megelégedve... En meg azt 1 mondtam: aki jobban tudja esi- 1 Hálja. S átmentem a növény tér- < rmzztésbe... Kern jo szívvel vált meg, s ke- I yyctlcnül bántotta is. mikor kéz- j lett „romlani” az állomány. , Mintha a szivei facsarlak volna... . Vem bírta nézni, s egy széf> nation újbál kezébe tette az ostort... 7 fiiéba, nem tudott szabadulni a s ITölasstásI trükkök „UBÄ módra” A Kennedy tábor: Indianapolis- ban hatalmas kampányt indítottak ezen a címen: „Kiskorúak Kennedyért”. A 20 éven aluliak a gomblyukban jelvényt viselnek eízel a felirattal: „Ha 21 éves volnék, Kennedyre szavaznék”. Nixon tábor: Philadephiában csinos, fiatal kortes-lányok járják az utcákat és 25 centes érméket dobnak be az olyan parkolást ellenőrző automatákba, amelyek szerint a kérdéses parkoló kocsi ideje kezd lejárni. A kocsi szélvédőjén gondosan elhelyezik a republikánusok „névjegyét” es azon tudatják a tulajdönóssal, hegy egy csinos republikánus kislány megmentette őt a törvénytelen parkolásért járó bírság megfizetésétől. Gyűjtik a nyereséget a nyirbogdányi ismerni munkások Nyírbogdányban a Kőolajipari Vállalat munkásainak eddigi eredményei biztosítékot jelentenek arra, hogy lesz náluk évvégi nyereségrészesedés osztás. A vállalat elmúlt kilenchavi kőolajfeldolgo- zá.si tervét 500 tonnával túlteljesítették. Az egy munkásra jutó termelési tértét a múlt év azonos időszakúhoz viszonyítva 8,3 százalékkal, a tervhez viszonyítva 0,7 százalékkal túlteljesítettek. Szép takarékossági eredményt értek el többek közt azzal, hogy újításokat valósítottak meg. Vállalati mérlegük szerint már eddig közel 800 eztr forint van a nyereségrészesedés számlán. ÁFÁI JUSS Egy év műlya fogadéin meg lesz a kétszáz kismalac — fogad- kezik Balia Laci.., (Foto: Hammel) mesterségtől, amit apjától jussolt. S megmuiaita óra is... Sok álmatlan éjszakájába került, hogy most tucatjával ficánkolnak a kis élénk malacok a sertésólban, ahol egykor apja fiaztatta a kocákat, a papokat gazdagította. Laci most a Havad Gyopár Tsz állományára ügyel, azt gondozza. Három hétig nem volt se éjjele, se nappala... Minden fialásnál jelen volt. S ennék köszönhető, hogy a huszonnégy anyakoca olyan szép malacokat nevel. Számszerint százhetvenhármat. — Egyet azt hiszem a kutya vihetett el — mondja bánatosan mert akkor még nem volt kása az ajtó. Kijöhetett, s nyakon kapta. S amint beszélgettünk, odalop- pan Szinku Béla, a fiatal elnök is. Vo hozott elnök elviárs? — 1' kérdezi Laci. — Itt van ni — nyújtja at a lakatot mosolyogva. — Kösz. — s már ugrik is, hogy belakatozza az ajtót...— Ne közlekedjen itt senki, csak aki arra hivatott — és zsebre vágja á kulcsot. Igaz, nem épített palotát keresetéből még Bállá Laci a tisza- kanyari Havasi Gyopár serles- gendozója, de jól el. Kincs gondia semmire. — Jobban járok a szövetkezetben mintha elmennék koncsorog- ü más városba — magyarázza. — 1 huszonnégy kocától száz négyen malacot kell nevelnem a terv '.érint. Ez bőségesen -megvan. — Meg több is. — De abból már nekem ts jár — mosolyog. — Mert minden negyediket én kapom prémiumképpen... K evetünk. — Otthon is van két kocám, két hízóm és hal malacom. S ehhez kapott még nyolcat, 'V'aiósápos kis farm. S még többet szeretne. De meg is lesz jövőre. — A kocák fiatalok, ez volt ae első fialásuk. Egy év rhülva fogadom meglesz a kétszáz kismalac. — csillan bizakodóan a szeme. Ha az öreg számadó fia fogad- kozik, bízhatnak benne. Mert az apai jussát a közösség javára gyümölcsözteti Bállá Laci, s ezert megbecsülést érdemel... Farkas Kálmán 4
