Kelet-Magyarország, 1960. október (20. évfolyam, 232-257. szám)
1960-10-20 / 248. szám
I: idi'ti n%ég ipari eé/r« átveszik a direkttermő szőlőfajták borait Az 1959. évi 23. számú törvényerejű rendelet (és az ezt követő végrehajtási rendelet) megtiltja a közvetlen (direkt) termő szőlőfajták terméséből készült must és bor közfogyasztás céljára történő forgalomba hozását. EGY SZERENCSÉS NYÍREGYHÁZI NYUGDÍJAS A Lottó 42-ik játékhetén a városi tanács egyik nyugdíjas dolgozójára mosolygott a szerencse: 4 267 264 számú szelvényével négy találatot ért el. Nyereménye 62 097 forint. A rendelet szerint a direldter- mő szőlőkből készült mustot és bort kizárólag ipari feldolgozás céljára vásárolhat az erre a célra kijelölt vállalat. Tekintettel arra. hogy megyénkben igen jelentős területen van direkttermő szőlő, az élelmezésügyi miniszter engedélyezte, hogy még az idén a direkttermő szőlők mustját ipari célokra felvásárolják. A Tokaihegyaljai Állami Pin- , orgazdaság Nyíregyházán, Nagy- kalló, Napkor, Sós'óhegy, Kis- I várda, Mérkvállaj, Nyírbátor. Mátészalka és Barabás községekben eszközli a felvásárlást. ►. . ■— Tavaly indult az a kezdeme- nyezés, amelynek alapító tagjaival beszélgettünk a csendes szobában. Eljuttatni élőszóval, a megjelenítés erejével az irodalom legnagyobbjainak gondolatait az ifjúsághoz —- így lehetne talán megfogalmazni. Most, egy évre az induláshoz, sokkal töcb eredményt könyvelhetnek el maguknak a kezdeményezők, mint előre várni lehetett. KIK A KEZDEMÉNYEZŐK? Bognár Gábor, Madarász László — ők elsősorban, — aztán Sólyom Ida és Ligeti Mária, mindannyian az Állami Déryné Színház tagjai, S a misszió, — mert az, — amit teljesítenek, irodalmi műsorokat adni a tanulóifjúságnak, megértetni és közelebb hozni őket a nagy magyar és külföldi klasszikusok müveihez. — Azazhogy egyre bővül mü- sortervünk, s ezért a modern irodalmat sem hagyhatjuk ki műsorainkból — szól közbe Bognár Gábor, aki társulaton belül ezeknek a műsoroknak irányítója, a .,ki$ irodalmi színpadok”-nak vezetője. Mert már négy-öt ilyen kisebb társulat is működik. — Kezdtük a tizenkilencedik század magyar l<észetével, következő műsorunkban a régi és az új dráma szembeállítását, különbözőségeit próbáljuk szemléltetni, és a mai költészetből adunk ízelítőt. — NAGYON SZÉP MUNKA EZ — mondja komolyan Madarász László. — Nem is hittük, hogy a kezdeti nehézségek titán ennyi örömet hoz majd nekünk is. Eleinte még a tanácsokkal is harcolnunk kellett. Azt *hitték mindenütt, hogy- ez afféle hakpi- zós. Pedig a legnemesebb szándék vezette a Dé.rypé Színházat, amikor erre lehetőséget adott. Azután féltünk az ifjúság érdeklődésétől is... hogyan fogadják műsorunkat? Sólyom Ida szól közbe: — Hát nem igaz! Egy sző sem estek meg. Amikor a nézők, — parasztok, bányászok, egyszerű emberek, — megfogták a színészek karját bizalmasan: ez így volt! Az én fiam is... a mi elnökünk is... •» — Sok sok ilyen nagyszerű darab, mai életünk valóságát tükröző magyar dráma kellene —> szögezi le hittel Bognár Gábor. — Mert nagyon várja ezeket a közönség is. — szólal meg Szatmári Olga, aki ugyan nem tagja az „irodalmi kis színpad”-nak, de itt van, a beszélgetésen. — S hagy mondjam meg, én nagyon szeretem a szabolcs-szatmári közönséget. Ez ugyan nem tartozik szorosan a tárgyhoz, de bennem van még az esti élmény, Nyírmeggyesen voltunk a Leányvásárral. Kitünően öltözött emberek, nagyszerűen kapcsolódtak a darabhoz... — VALÓSÁGOS SZÍNHÁZI LÉGKÖR VOLT... — bólint Madarász László. — És ez nemcsak Nyírmeggyesen van, — állítja Sólyom Ida, —* hanem sok helyütt ebben a megyében. , — Gondolom, itt a felszabadulás után nem sokat tétlenkedtek, hogy megszerettessék a színházi kultúrát a falvakkal — kérdezi Bognár Gábor. — S tapasztaljuk is. hogy a tanácsok, pártszervezetek is törődnek az előadásokkal. MESSZE TÉRTÜNK az irodalmi színpadtól, dehát oly közel van a nagy társulat is... és csak a napokban kaptak vastapsot a nyíregyházi színházban... Azért a vidék ifjúsága más, mint a fővárosi... — tér vissza előbbi témánkhoz elgondolkodva Sólyom Ida. — Komolyabb, szerényebb, mélyebben érdeklődik az értékes dolgok iránt. — A bányászközönség a legjobbf,— mondja Madarász László. — Azokon, és az ifjúsági előadásokon látom: ilyen lesz a jövő Színházi közönsége. SB. Gáspár Gábcr, nyírbátori fialal segéd a szobafestő mesterséget tartja a világ legszebb szakmájának. (Hammel J. felvétele.) Minden héten közárüsfeíi előadás H/wljá orsiw Minden héten égj alkalommal közérdekű előadást tartanak a nyírbátori járási művelődési házban. Legutóbbi előadásaik az egészségügy és az ifjúság viselkedésének néhány kérdésére adett választ. A következő előadás tárgya A magyar falu élete a jobbágyfelszabadítás előtt. Utána időszerű külpolitikai kérdésekkel foglalkoznak, ’ a rákövetkező héten. (62.) a .Szegedi hazafelé menet erősen töprengett. — Ügy látszik, a lányt már valaki „kiemelte’. Ezek szerint megelőzték. A laboratórium az alagsorban van. A lejárat pedig csak az előszobából nyílhat. Kutya nincs, a szomszéd villákból nem látni át. A laboratórium ablakán nincs vasrács. Ügy látszik nem nagy ügy... Jó lett volna megnézni a laboratóriumot... — Halkan füityentett. — A kis Eszter rákapott a keleti csodavilágra. Szép kislány. Nem lenne tossz, ha meglátogatna. Azt hiszem, nem lenne nehéz eset. Az ilyen kis tudóspalántákban nagy a fantázia. - Ezeket nem tánccal, hanem érdekes mesékkel lehet betörni... Szép lány... Vajon milyen lehet ruha né kül? — Fü- työrészve lépett be a villa kapuján. ir Cselei alezredes és Kocka a'aposan átkutatta Éva lakását. A lány holttestét a reggeli órákban találták meg. A házmester két napja nem látto a lányt. Ez azonban nem tűnt fel neki, mivel rnáskor is előfordult, hogy napokig nem Ijött haza. Tegnap este vált gyanússá, amikor a Liliomból keresték. Hajnalban • pedig fel kellett törni az ajtót, mert a lakásban csőrepedés történt. Akkor fe- ■ dezték 'fel a gyilkosságot. Cseleiék már egy óra1 múlva tudtak a dologról. Azonnal a lakásba siettek. Ott már serenyen dolgoztak a rendőrség bűnügyi emberéi. " Semmi gyanúsat nem találtak. A lakásban tökéletes rend volt, a fényes parkettán egyetlen lábnyomot sem fedeztek fel. t ......... .... . Éva. hálóingben feküdit az ágyban. Ruhái a legnagyobb rendben a fotel karfáján voltak gondosan összehajtogatva. Sem ételmaradékot, sem mosatlan edényt nem találtak. A bűnügyiek vakarták a fejüket, de Cselei js nagy gondban Volt. — Ügy látszik, öngyilkosság — jegyezte meg a nyomozást vezető hadnagy. ? | , , . — L^het — hagyta helyben az alezredes, és Kockára nézett. — Mondja csak, hadnagy bajtárs, a boncolás eredményét még nem tudják? — Minden percben várom — válaszolta a hadnagy. — Az egyik bajtársa- . mat kiküldtem, hogy az eredményt azonnal hozzá. A lányt nyolc órakor szállították be. most pedig — ránézett órájára — tizenegy tíz van. Minden percben megérkezhet. — Fényképfelvételt készítettek? — Természetesen... — Kérem, hegy azokból küldjenek át sürgősen nekem is. Minden felvételből egyet. — Átküldők, alezredes elvtárs. De én most bemegyek az osztálya. A belügyiek elvonultak. Cselei és Kocka maradt csak ott. Az alezredes bezárta az ajtót, es leült. — No, Kockám, mi a véleményéé? — Gyilkosság! — felelte a főhadnagy. — És miből gondolod? — Miből? — ismételte a kérdést a főhadnagy. — Érzem. — Rendben van. Egyetértek veled. Nekem is ez a véleményem. De ezt az érzést alá tudnád valamit c támasztani? — Csak feltevésem van... — Nos, halljuk! Kocka a mutatóujját hirtelen a szájához* emelte, jelezve, hogy ne beszéljenek. Az alezredes azonnal megértette. Égy másodpercig feszülten , figyeltek...-- Mit szólsz, alezredes 'bajtárs, a vasárnapi eredményekhez. Szuiok csodálatosan játszott. — A főhadnagy felállt, és könnyű léptekkel a falhoz ment. Az alezredes. átvette a megkezdett témát, ésr ^lénkén mesélni kezdett Szurok nagy formájáról, s mikor látta, hogy Kocka leguggol, odament a rádióhoz, és 'bekapcsolta. A csavart úgy állította, hogy a készülék torzítson... Harsogva, recsegve szólt az adás... A főhadnagy a parketta leszorító lécét feszítette el a faltól. — Ide nézz! — súgta alig hallhar tóan. Cselei irgalommal fogta el. — Nehogy elvágd! — Ne félj... — Kocka sebesen, dolgozott. — Biztosan mikrofon. Kíváncsi vagyok, hol a magnetofon. A rádió recsegve bömbölt, elnyelte a két férfi hangját. — Béla, valószínűleg ikermikrofen lesz. Dupla vezeték... — A lécet már lefejtette az állólámpáig. Végighaladt a vezeték melleit. A vékony, műanyagszigetelésű drót az állólámpa alatt eltűnt a falban egy porcelán szigetelő pipában. A főhadnagy felábt. — Itt megy be, tehát valahol -itt lesz a mikrofon is. — Tüzetesen megvizsgálta *a lámpát. Semmi gyanúsat nem talált. — Bontsd ki — utasította halkan az alezredes. Kocka ismét lehajolt, es zsebkésével vésni kezdte a falat. Az élőszobában megszólalt a csengő. Felfigyeltek. Cselei intett, hogy majd ő kimegy. Kocka abbahagyta a munkát, készenlétbe helyezte pisztolyát. Hallotta a beszűrődő beszélgetést, majd az ajtónyitást. Az alezredes egy értelmes arcú fiatalemberrel tért vissza. Odahívta Kockát. A hallban az alezredes tompa hangen megszólalt. — Mondja el elvtárs, a boncolás eredményét. — Még írásban nem kaptam meg. Valószínűleg. gyilkosság történt. A lányt az orypsok*táltaí nem ismert méreg ölte meg.' A bal mell a’att találtak egy parányi tűszúrást, és a jobb alsókaron a vénába is injekciós tű hatolt be, de egészen kisméretű. Az orvosok szerint speciális tű lehetett. A gyilkosság mellett szól az is, hogy a lány körme alatt bőrdarabkát találtak, s ez arra mutat, hogy a gyilkosságot dulakodás előzte meg, bár a hő. testén semmiféle sérülési nyom nem található. — Elvtárs — szólt az alezredes —, a boncolási jegyzőkönyvből küldjenek át egy Déldányt. — Még azt szeretném jelenteni — folytatta a nyomozó —. hogy a boncolást vezető rendőrorvos megállapítása szerint a bőrdarabkák fekete vagy sötétbarna szőrz.tű férfi kezefejétől származnak. A fiatal nyomozó elbúcsúzott. Cse- leiék pedig visszatértek a szobába. Kocka úibói e’őveHe a zsebkését, és dolgozni kezdett. Cselei ped e tovább ben to1 a narkpttalécet. és követte a vezetéket A műanyaghuzal e"űrt a hárcirajtós szekrény mögött. . Cseleit megállt. Aiprmsan szemügyre vette a szekrényt, me’y szorosan a fal* mellett állt. olyan szorosan, hogv kétfillérest. sem lehetett vona a szekrény és a fa] közé dugni. — Pszt! — hallotta Koc!ka szisze- gését. Odanézett. A főhadnagy mosolyogva inte*t. Cselei odament. A főhadnagy kezében egy speciális mikrofon volt. — Ügyes — suttogta Kocka, és kezével • betakarta a mikre font. — A hangot a dugasz nyílásár. keresztül kap ja — mutatott a konektorra. — Csomagold be valamibe — mondta Cselei. — Vari, majd keresek neki egy kendőt. — Kinyitotta a szekrényt. ^Motozott, majd egy gyapjúsálat halaszott elő. Kocka jól becsomagolta a mikrofont, hogy a hang ne hailjon át, aztán odament a rádióhoz, ltí.allkította. — A huzal a szekrény mögé megy — fordult feléje az alezredes. (Folytatjuk.) & Milyen is a mai ifjúság? „Nagyon ezeretem ezt a megvét41 — beszélgetés színészekkel igaz abból, hogy a mai fiatalságot nem érdekli a komoly iroda- \ lom. Sőt! Mindenütt, ahol csak jártunk, a legnagyobb figyelmet tapasztaltuk, — Mondd csak el az ebédidős esetet... — mosolyog Bognár Gábor. | — HÁT AZ NAGYON KEDVES I VOLT! — emlékezik szívesen Sólyom Ida. Az egyik községben, a salgótarjáni szénmedencében, a közgaz- I da sági technikumban tartottunk | előadást. Éppen délidő volt. Az ■igazgató kért bennünket. hogy I műsorunkat rövidítve adjuk elő, \mert a diákok majd ebédelnek. . De amikor a végére került sor, ; újra és újra kértek bennünket, ]játszunk tovább. És az ebéd? 1 Nem baj! „Maradunk”! ] — Igen, igen, a komoly irodalom —veszi át a szót Madarász László. — A mai ifjúság értelmesebb, szélesebb látókörű, műveltebb a réginél. Ez természetes is Az új közönség: a jövő színházi közönsége. Igen jó. és nagyon kritikus közönség lesz! — MŰSORAINKAT ÚGY ÁLLÍTJUK ÖSSZE, hogy 2—3 komoly szám után egy vidám következzen — helyesel Bognár Gábor. — S a vidám számnak legfeljebb csak annyi sikere van, mint. a komolynak. De ezt egyre inkább érezzük a nagy társulat előadásain is. Emlékszel a Szélvihar előadásra? i Madarász Lászlóhoz szól a kérdés. Hogyne emlékezne! Óriási siker mindenütt. Miért? Így foglalja össze: — Ha egy drámaírónak van eteje meglátni és megírni az igazságot, a valóságot, és vannak érvei, gondolatai az életet előrevivő útján segíteni, akkor drámája korunk izgalmas valósága lesz, s megtalálja az utat a közönséghez is. Ez történt a "Szélvihar esetében is. TÖRTÉNETEK PEREGNEK, amelyek előadások alkalmával
