Kelet-Magyarország, 1960. szeptember (20. évfolyam, 206-231. szám)
1960-09-15 / 218. szám
Záhonyi cipőköltemények - Túl a 2 mi'ilió egyszázezer forinton — Negyedévenként 100 szekrény és 200 asztal a lakosság részére Tudósítás Záhonyból Az egyre nagyabb ütemben fejlődő kis határszéli községben kilenc esztendővel ezelőtt alakult meg a vegyesipari ktsz, melyet már akkor is nyugodtan lehetett volna inkább cipész ktsz- nek nevezni, hiszen a tíz ember többsége cipész volt. Azóta sokat fejlődött a kis üzem, s jelenleg harminckét termelő tagot számlák Az előrehaladást azonban inkább a termelvényeik- kel érték el, jó hírre tettek szert az egész megyében. Tavaly a meghatározott 1 millió 800 ezer forintos tervvel szemben 2 millió 100 ezer forintot teljesítettek, s különösen a kongresszusi verseny során emelkedett a termelés, javult a cipők minősége. A kisvárdaiak- kal folytatott versenyben méltán kerültek az első helyre, s több mint 7000 pár cipőt adtak át a belföldi kereskedelem részére. Emellett rendszeresen részt vesznek a kiállításokon is.’ S örvendetes, hogy az első helyek dolgába is beleszólnak. A kiállításra készített cipők valóságos költemények, amit az „aranykezű” mestereknek köszönhet a szövetkezet. Különösen 1953 után indult fejlődésnek a szövetkezet, amikor elnöknek választották Szilágyi István elvtársat. Az 1960. évre meghatározott 2 millió 100 ezer forintos tervüket már teljesítették, s előreláthatólag a három milliót is elérik esztendő végére. Ez csak jó dolog, mert több jó cipő kerül a fogyasztókhoz. Jó szolgálatot tesz az asztalos részleg is. A kilenc asztalos negyedévenként 100 háromajtós szekrényt és 200 asztalt készít a belkereskedelmi szervek részére, de emellett a lakosság igényeit is igyekszik. kielégíteni, konyha-és hálóbútorokkal... Az utóbbi időben több jó kisiparos lépett a ktsz-be, s gondot fordítanak az utánpótlás nevelésére is. Eddig 12 tanulót szabadítottak fel, akik nagy része tagja lett a ktsz-nek. Tervükben szerepel egy üzemház vásárlása, mely még nagyobb lehetőséget biztosít a ktsz fejlődésének. Küliöfdün is érdeklődőek a Mezőgazd isági Gépjavító Vállalat készítmépyei iránt A Mezőgazdasági Gépjavítóban a Hungarofruct és a MEZÖSZÖV megrendelésére harminc darab gyümölcsosztályozó gépet készítenék. A gépek befejezés előtt állnak, s e hó végéig elkészülnek. A gyümölcsoszíálvozó gépet a tavasz folyamán egy Jugoszláviában rendezett kiállításon is bemutatták, s a hírek szerint a nyíregyházi munkások által készített gyümölcsosztályozó gép iránt igen érdeklődnek Jugoszlávia és a Német Demokratikus Köztársaság szakembeiei. A Mezőgazdasági Gépjavító Vállalat dolgozói egyébként egy kendercséplő gép prototípusának elkészítésén is munkálkodnak. Előreláthatólag e hó végefelé azt is elkészítik, s sor kerülhet a kendercséplő kipróbálására. A vállalat egyik részlege jelenleg az istállógépesítésekhez szükséges alkatrészek készítésével foglalatoskodik; hűtőszekrényeket, beömlőgaratokat és zsákcsuzdákat készítenek. A negyedik negyedév folyamán a vállalat 170 kalapácsos darálót fog majd készíteni. A jövő évben 1000 darab burgo- nyaültetőgépet kell készíteniük. Ebből 300 darabot áthoztak erre az évre, s ezeket is a negyedik negyedévben fogják legyártani. A fogadás — Nekem akarod bebizonyítani, hogy a satufogantyú csapágy esztergálásából meg lehet csinálni a normát? Hogy túl lehet teljesíteni? Nyolc óra alait 587 darabot? Láttam, tegnap is hogy hajráztál ,mégsem sikerült. Én is csináltam már oiyat, tudom, mit lehet, mit nem! — Meg lehet abból hatszázat csinálni, sót, még hétszázat is! — Ezt annak meséld, aki nem szakember! Tudom én, volt vele dolgom. Jó, ha hatszázat elérsz belőle! Pepecsmunka! Tudom én... Így vitatkozott a megmunkáló üzemben két esztergályos: Balogh József és Zöldi János. Közben dolgoztak a gép fölé hajolva egymással szemben. Zöldi kikapcsolta a gépet és odament Baloghoz. — Itt a kezem — nyújtotta, — fogadjunk, hogy ma a műszak végére legyártok belőle hétszáz darabot! Balogh is leállította a gépet egy percre. Belecsapott Zöldi tenyerébe. — Egy liter it óka! Áll a fogadás? — Állom a szavamat — mondta Zöldi. A jelenetre a műhelyben dolgozó marósok és esztergályosok felfigyeltek és percek alatt körülvették őket. Rubóczki József, a gyártásközi ellenőr ment oda, hogy megnézze, mi történt. Küldte a munkásokat, hogy menjenek dolgozni tovább. Többen is biztosra vették, hogy Balogh nyeri meg a fogadást. Neki jelentették be néhá- nyan igényüket, hogy majd isznak egy kortyot a „nyereményből”. Aztán dolgozott mindenki tovább. „Ráadásul a kalapom is megeszem, ha sikerül Zöldinek”. —mondta magának Balogh és nevetett a sikerre gondolva. „Majd, mindjárt, ahogy rákezd a tempóra, elpattan a kés, kezdi köszörülni. S ez így fog menni a műszak végéig négyszer, ötször”. Zöldi tudta, hogy mire fogadott. Nemsokára feltűnt a Zöldi körül dolgozó esztergályosoknak, hogy leállította a gépet és kis,.ereite belőle a kést. Balogh odapillantott. „Ugye, tudtam... a vídia! Eltört a kése! ’ Zöldi kiment és valamit beszélt a művezetővel. Azfán, mikor visszajött, tovább dolgozott. Az eset nem ismétlődött meg, hiába „lesték”, hogy mikor kell majd Zöldinek köszörülni, vagy új késért menni. Látták, hogy félpercesként dobálja ki a gépből a megmunkált darabot. Mosolyogva dolgozott. Néhányan odamentek hozzá, hogy közelebbről lássák. Nem értették meg, nem tudták megfejteni a titkot. S elterjedt a hír, hogy Zöldi „megtáltosodott”. A vállalat igazgatója is tudomást szerzett róla. A normást küldték a műhely, dolgozói, hogy nézze meg, hány másodpercenként készít el egy darabot Zöldi? S a normás ment a stoperórával. — Ez igen, Zöldi szaki! — mondta — Egy perc sem telik bele, végez két darabbal! Ha így megy, a műszak végére több lesz, mint hétszáz. Balogh Is odament többször. Zöldi mosolygott rá. Ö pedig kezdte elveszíteni azt a reményt, hogy megnyeri a versenyt. De azért csak fogaclkozott tovább. Négy óráig tartott hétfőn- a műszak a kisvárdai fémszerei- vényárugyár megmunkáló műhelyében. Félnégykor Zöldi kikapcsolta a gépet és elkiáltotta magát: — Kész vagyok! Megvan a hétszáz Öarab! Odasereglettek köréje. Kezdték számolni, hogy hány darabot gyártott. Balogh is odament, nem hagyta a kíváncsiság. Akkor látta, hogy Zöldi nem vídiakéssel dolgozott. — Rapid-acélt tettem bele. — mondta Zöldi. — Nézd meg, úgy van beállítva, hogy egyben mércéül szolgál a marásnál. — Nyertél Jancsi! — mondta Balogh és kézfogásra nyújtotta a jobbját. — Látod, arra rém gondoltam, hogy ésszerűsíteni fogsz! Hogy amiben fogadtak azt ki itta meg és kik kortyoltak még belőle, az csak este dőlt el az üzem klubjában. Egy bizonyos hogy híre ment az egész vállalatnál az esetnek. Zöldi bebizonyította, hogy nincs lehetetlen. Ésszerűsítéssel szép teljesítményt lehet elérni. És nem mindegy a munkásnak, hogy mennyit teljesített. Az a munkadarab, amiből Zöldi hétszázat gyártott, darabonként tizenegy fillér munkabért jelentett neki, ami szép összegre kerekedett. örül a sikernek Zöldi János és vele örül a vállalat vezetősége. Üjaíib két községet kapcsolta’! be a mozíbálózatba A Moziüzemi Vállalattól érkezett híradás szerint 17-én, szombaton kapcsolják be a megyei mczihálózatba Ramocsaháza községet! Igaz, hogy korábban ebben a községben már voltak mozielőadások. Úgynevezett kiskörzeti mozi látogatott el a községbe, ami azt jelenti, hogy kéthetenként egyszer került sor filmvetítésre. A mozit most „fixesítették”, tehát a jövőben minden héten szombaton és vasárnap rendszeresen lesz Ramocsa- házán mozielőadás. Zsurkon eddig egyáltalán nem volt filmvetítés, s fgy érthető a község lakosságának megelégedése, mellyel nyugtázzák az eseményt, hogy 18-án vasárnap sor kerül a község mozijának megnyitására. A helyiséget mindkét községben a községi tanács biztosította, a Megyei Moziüzemi Vállalat pedig a műszaki berendezéseket adja. Zsurkra gépi felsze- reléseket és 110 darab széket, Ramccsaházára pedig szintén gépi felszerelést, továbbá agre- gátori és 40 darab széket küld ki a Moziüzemi Vállalat. (33.) Először arra gondolt, hogy még az éjszaka szétnéznek, de aztán lemondott erről a tervről, mert ha feltűnés _ nélkül nem tudják végrehajtani, akkor Éva tudomást szerezhet róla, és esetleg megszöknek. Az elöljáróságon meg kell nézni az alaprajzokat. Ez viszont csak holnap reggel lehetséges. Arra gondolt, hogy hazamegy, és pár órára lepihen, amikor váratlanul Cselei alezredes lépett be. Kezet fogtak. A szőke hajú alezredes leült, és rágyújtott. — Ide figyelj, Kocka — szólalt meg. — Holnap tíz órára felhívtak a pártközpontba. — Milyen ügyben? — kérdezte a főhadnagy. — A Krasznai-ügyben. Kocka csodálkozó arcot vágott. — Igen — felelte az alezredes. — Holub professzor kihallgatást kért valamelyik kommunista barátján keresztül Somos elvtárstól. Azt kéri, hogy tájékoztassák az ügyről, mert olyan lelkiállapotban van, hogy képtelen a kísérletét tovább folytatni. — A kísérletekkel zsarol az öreg? — Nem — folytatta Cselei — nem zsarolásról van szó. Holub nagyon becsületes ember, és szívén viseli a dolgot. Mint megtudtam, végtelenül szereti a fiút, és nagyon tehetségesnek tartja. Olajossal is beszéltem. Elmondta a fegyelmi tárgyalás lefolyását. Szerinte a fiú kicsapása jogtalan volt, ő ellene is szavazott. És ami a legérdekesebb, a fegyelmi előtt a fiúnak semmiféle rendőrségi ügye nem volt. Holubot pedig így tájékoztatta az államtitkár. Azt is megtudtam, hogy Kallós tanulmányi vezető indította el az egész dolgot. Olajos magánnyomozást is végzett. Borús Esztert, aki szintén Holub mellett dolgozik, elküldte abba a házba, ahol a fiú menyasszonya lakott. A lány több lakóval beszélt. Emlékeztek Krasznaira. Elmondták, hogy a fiú á nyilas üldözések idején nagyon bátran és gerincesen viselkedett, s még a sárga csillag kiszögelése után is rendszeresen feljárt, élelmet, gyógyszert, üzeneteket, sőt hamis iratokat is szerzett a ház lakói részére. Tehát igaz, hogy politikai ellentét állott fenn apja és közte. A lány persze ennyivel nem elégedett meg, nyilatkozatokat íratott alá, igazolásokat kért. —■ No és most mit akarsz csinálni? — kérdezte Kocka. — Holnap felviszem Somos elvtársnak. Javasolni fogom, hogy a fiút azonnal vegyék tússzá az egyetemre. Az is törvényellenes volt, hogy a minisztérium felsőoktatási osztálya elutasította a gyerek fellebbezését. — Da ha ők is úgy tudták, hogy a rendőrség foglalkozik az üggyel, mit csinálhattak volna mást... — Nézd, — mondta az alezredes —, ez a legkönnyebb álláspont. Meg sem nézik, miről van szó. Valaki azt mondja: rendőrségi ügy, akkor jobb bele sem avatkozni. Amikor a fiú fellebbezése megérkezett, akkor még Krasznairól a rendőrség semmit sem tudott. Csak Kallós tájékoztatta őket hamisan. És ott elfogadták ezt a tájékoztatást. Alaposan utánanéztem a dolognak. Mire szegény Holub az államtitkárhoz jutott, az már tényleg nem mondhatott neki mást, mert közben a rendőrséghez befutott Kallós feljegyzése, ami úgy csoportosítva, ahogy a tanulmányi vezető a tényeket csoportosította, valóban érdekes. A rendőrség pedig az államtitkár érdeklődésére azt mondta, hogy Krasznaival foglalkoznak. Arra is megkérték az államtitkárt, hogy Holubot beszélje rá a fiú eltávolítására, mert aggályosnak tartják a kísérletekben való részvételét. Képzeld magad az öreg tudós helyébe. — Béla — szólt elgondolkodva Kocka —, ha viszont így áll a helyzet, jó lenne a fiúval minél előbb beszélni, nehogy valami butaságot csináljon. — Mire gondolsz? < — Arra — folytatta a főhadnagy —, hogy Frédiéit esetleg bekapcsolhatják valamilyen munkába. Olyan lelkiállapotban, amilyenben a fiú jelenleg lehet, könnyen megy. Arról nem is beszélve, hogy a fiú Holub mellett dolgozott. Sok mindent elmondhat nekik, sok mindent kiszedhetnek belőle. Holub kísérlete biztosan érdekli őket. Cselei összeráncolta homlokát. — Van benne valami — mondta töprengve. — Bár még semmi jel nem mutat az érdeklődésükre. Nem rossz, hogy az öreg otthon folytatja kísérleteit. Nyilván arra gondolnak, hogyha valami nagy jelentőségű dolog lenne, a kormányzat nem engedné meg a kutatás otthoni folytatását. De a fiú tényleg könnyen belekeveredhet valami dologba. S kár lenne érte. — Beszéljünk vele — ajánlotta Kocka. — Most? — Most, ha nincs egyéb elfoglaltságod. — Nem bánom — felelte az alezredes. Fél óra múlva már a fiú lakásán voltak. — Tegnap délután elment hazulról, azóta nem láttuk — mondta az egyik társbérlő. — Hogyan viselkedett mostanában? — kérdezte Cselei. — Nagyon nyugtalan, szórakozott volt, Sokszor napokig nem mozdult ki szobájából — felelte a szemüveges, ötven év körüli társbérlő. — Csak nincs vele valami baj? — Nem, nem semmi. Csak beszélni szerettem volna vele. — Mit mondjak neki, ha hazajön? — Várjon csak. — Cselei egy percig gondolkodott. — Ne mondjon semmit. Ellenben megadom a telefonszámomat. Legyen szíves hívjon fel. Jó? A férfi Cseleiék távozása után még hosszú ideig törte a fejét, hogy mit is csinálhatott ez a szerencsétlen gyerek. Cselei alezredes — olvasta a nevet. Mikor bement, felkeltette a feleségét. (Folytatjuk.) 2
