Kelet-Magyarország, 1960. szeptember (20. évfolyam, 206-231. szám)
1960-09-13 / 216. szám
Äz ENSZ-c?apafok megakadályozták.' hogy Lumumba rádióbeszédet mondjon Leopoldville: (MTI): A Reuter és az AP .közlése szerint Lumumba miniszterelnök vasárnap húsz kongói katona kíséretében megjelent a Leopoldville-i rádió épülete előtt, hogy kormánya nevében hivatalosan átvegye a rádióállomást. A miniszterelnök rádióbeszédet akart intézni népéhez. Az épületet őrző ENSZ-kato- nák azonban megtagadták Lu- mumbától a belépést. A katonák parancsnoka közölte a kongói miniszterelnökkel, senkit sem engedhet bé és szükség esetén tüzelni fognak a kongóiakra. Rövidesen újabb géppisztolyos ENSZ katonák érkeztek a helyszínre — és fegyverüket a kongóiakra szögezték. A miniszterelnök ezután az ENSZ parancsnokságra sietett, hogy tiltakozzék az újabb incidens miatt. Ugyancsak a nyugati hírügynökségek jelentik, hogy a Biztonsági Tanács ülésére a nép támogatását' élvező kormánnyal szembenálló Kszavübu is el akarja küldeni megbízottait. Bombokó, aki a Kaszavubu által megbízott Ileo-kormány külügyminisztere lesz, már útnak is indult New Yorkba. A német dolgozók hosszú sorokban vonulnak el Wilhelm Pieck élt társ ravatala előtt. A ravatalnál Willy Staph. Bruns Leuscher, Alfred Neumann és Heinrich Rau állnak díszőrseget. Wilhelm Pieck eli(»i,ü dem elése Ismét összeült Kongó ügyében a Biztonsági Tanács Megkezdődik « kongói hudttereg szervezette New York, (MTI): Tegnap este, magyar idő szerint nyolc órakor a Biztonsági Tanács ismét összeült a kongói helyzet megvitatására. Ezen az ülésen már részt kell vennie a kongói küldöttségnek is. Mint a nyugati hírügynökségek megjegyzik, valószínűleg heves vita lesz majd arról, hogy melyik küldöttségnek adják meg a részvételi jogot, a törvényes kongói kormány delegációjának, vagy pedig , az Ueo-féle „ellenkormány” képviselőinek. A diplomáciai megfigyelőit nyilvánvalónak tartják, hogy a Szovjetunió és Lengyelország képviselője a törvényes kormány küldötteinek részvételét kívánja majd, az amerikaiak viszont feltehetően az ország egységét megbontó Kaszavubu híveinek akarnak majd széket biztosítani. Leopoldville: E héten megkezdődik a kongói hadsereg megszervezése. Eddig az úgynevezett Force-Publique tartotta fenn a rendet az országban. Most Kettani tábornokot, a marokkói ENSZ-csapatok parancsnokát bízták meg ütőképes, korszerű hadsereg megszervezésével. Kettani kijelentette, hogy a közeljövőben három zászlóaljat és több ejtőernyős egységet állítanak fel. Hozzátette, a hadsereg megszervezését csak úgy vállalja, ha az az ENSZ keretén belül történik meg. Elisabethville: Katangai „kormánykörökben” nagy megelégedéssel fogadták, hogy az ENSZ hatóságai lépten-nyomon gátolják a központi kormány munkáját, megakadályozzák az ország egyesítését. A Csombe-féle „belügyminisztérium” tisztviselője kijelentette, hogy az ENSZ-csapa- tok által elrendelt tűzszünet valójában egyértelmű Katanga független állami létének de facto elismerésével. Csőmbe „miniszterelnökségi hivatalának” egy szóvivője pedig nyíltan arról beszélt, hogy az ENSZ hatóságok egyáltalán nem kívánják Lumumbát és örülnének, ha Kaszavubuval tárgyalnának. A szóvivő elégedetten hangoztatta: „Az ENSZ végre úgylátszik kezd hozzánk hasonló nézeteket vallani a kongói helyzetről”. Libán New-lork felé A „Baltit«»“ Moszkva, (TASZSZ): A Szovjetunió Minisztertanácsa elnökének sajtócsoportja jelentette vasárnap a Baltika fedélzetéről: Két napja van úton a Baltika nevű turboelektromos ócéánjáró, fedélzetén Hruscsovval, a szovjet ENSZ-küldöttség vezetőjével, valamint a magyar, a román, a • • Öröm a jó olimpiai A Baltika fedélzetén szorgos munka folyik. Hruscsov rendszerint különböző okmányokon dolgozik, olvassa a legújaob értesüléseket, híreket hallgat a rádióban a szovjet ország életéről és a legfontosabb külföldi eseményekről. A hajón nagy örömmel fogadták a római olimpiai játékokról érkezett jó híreket, a szovjet sportolók és a népi demokratikus országok sportolóinak Dán és norvég A Baltika rádióállomása felvette Kampmann dán és Gerhardsen norvég miniszterelnök Hruscsov- hoz intézett választáviratát. Kampmann köszönetét mond Hruscsovnak üdvözlő üzenetéért. Nagyra értékelem az ön jókívánságait, — mondja a távi rar, — és szívből válaszolok önnek ugyanolyan jókívánságokkal. Gerhardsen norvég miniszteri'edélzelcu szorgos ni bolgár, az ukrán és a belorusz küldöttségekkel. A hajón utaznak e küldöttségek vezetői, Kádár János, Gheorghe Gheorghiu- Dej, Todor Zsivkov, N. V. Pod- gornij és K. T. Mazurov. Estére a Baltika befut a La Manche- csatornába. A hajó már mintegy 850 mérföldet tett meg. eredmények hallatán nagyszerű erdményeit. Hruscsov elismerően nyilatkozott a szovjet sportolók sikereiről. Az olimpiai játékok jó légkörben folytak és elvitathatatlanul hozzá járultak a népek közötti bizalom, kölcsönös megértés és barátság elmélyítéséhez. Sportolóink beváltották a hozzájuk fűzött reményeket, és ez igen örvendetes, — mondotta Nyikita Szergejevics. választáviratok elnök válaszában szintén köszönetét mond a szovjet kormányfőnek. Amikor jókívánságaimat fejezem ki önnek, — mondja távirata — felhasználom az alkalmat annak az őszinte reményemnek tolmácsolására, hogy az ENSZ közgyűlés soronkövetkező ülésszaka valóban hozzájárul a legfontosabb probléma megoldásához, ezen keresztül a nemzetink» folyik közi megértéshez, az egyetemes békéhez. Táviratváltás Hruscsev és Macmillan között Hruscsov, valamint a bolgár, a magyar és a román küldöttség- vezetők címéré sok távirat érkezik. A szovjet emberek és külföldi állampolgárok sok sikert kívánnak a szovjet és a többi küldöttségnek az előttük álló rendkívül fontos munkában. A Baltika kifut az Északi-tengerről. Napsütésben, felhőtlen ég alatt, nyugodt tengeren folytatja útját. Nyugati hírügynökségek jelentése szerint Hruscsov a Baltikáról táviratot intézett Harold Macmillan brit miniszterelnökhöz. „Felhasználom ezt az alkalmat és a legjobbakat, jólétet, békét és boldogságot kívánok önnek és Nagy-Britannia egész népének” — mondja a szovjet kormányfő távirata. Macmillan válaszában többek között ez áll: „Biztosíthá- tom önt, hogy őfelsége kormánya osztja az ön reményeit, ami az ENSZ- közgyűlés 15. ülésszakának eredményességét illeti, önhöz hasonlóan őszintén kívánjuk, hogy valóságos haladás történjék a leszerelésben.” Az ajtón együtt mentek ki. Éva bezárta, és előre sietett. István megvárta, míg,a lány az első emeletre ér, azután ő is megindult. Kocka felemelte a telefont: — Halló! Bárdi beszél. Szervusz ... Mondd , csak, hallgatom... Értem. Még nem ment el otthonról? Rendben van. Váltásról gondoskodtam. Lehet, hogy én is kimegyek ... Jó akkor várj meg. Szervusz. — Letette a kagylót. Rákönyökölt az íróasztalra, és gondolkodott. A képek valahogyan nem akartak összeállni. Sok volt a hiányzó kocka. — Gondolkozz nyugodtan és logikusan — mondta magának. — Voltak már- bonyolultabb ügyeid is. — Felállt. Égő arcát -az ablakhoz nyomta. Fáradt 2 volt, szeme az álmatlanságtól égett. A téren gyerekek játszottak, fiatal szerelmespárok összesímulva lépkedtek. Siető emberek, asszonyok loholtak dolgaik után. — Jó volna hazamenni. Már egy hete nem voltam otthon. Kató jogosan idegeskedik. Hol is hagytam abba? Igen. Cselei okoskodása elfogadható. Krasznai véletlenül került az ügybe. — Elment az ablaktól és lassú léptekkel sétált, öntudatlanul számolta a lépteket. Egy, kettő három ... négy ... öt... öt lépés. Ha nekem öt méter hosszú lakásom volna. Kató ezért is dühös. Másnak már van lakása, nekünk még nincs. Már megint máshol jár az eszed — korholta magát. — Fáradt vagyok. Aludnom kellene. Csak egyszer tudnám kialudni magam. Csak egyszer. Igen. Frédi. Miből tudjuk hogy Frédi élő személy? B—19-es jelentette. Elfogadható? Igen, elfogadható. Odament a páncélszekrényhez. Kivett egy dossziét. Lapozgatta. Megállt a szeme a jelentésen. „Véletlenül tudomásomra jutott — olvasta halkan, elgondolkozva, — hogy a Budapesten működő hírszerző csoportok egyik vezetője bizonyos Frédi keresztnevű személj’'. Valószínűleg álnév. Megbízói a felszabadulás után telepítették Budapestre. Állítólag kifogástalanul beszél magyarul. Az som lehetetlen, hogy magyar származású. Sikerült megállap.- tanom. hogy tudományos képzettséggel rendelkezik. Kapcsolatot tart egy Sónyi Éva nevű lánnyal.” — Tovább lapozgatott. Egy későbbi jelentés arról számolt be, hogy Frédi k>'"árólag katonai kémkedéssel foglalkozik. Kocka átlapozta az iratokat. Azt már megállapították, .hogy Sónyi , Évén kívül Vildmann Ferenc is Frédi -hálózatának tagja volt. Vildmannt régebbről- ismerték. ö is 1945-ben jött haza. Évekig Távol-Keleten élt és a németek ellen dolgozott. Kezébe került a levél, amit Vildmann ingében talált. Halványzöld levélpapírdarab volt. Nézte a betűket, az írás folyamatosságát és arra a megállapításra jutott, hogy Frédi rendszeresen és ‘sokat ír. Erre mutat a betűk egymáshoz kapcsolása, a vonalak leegyszerűsítése, az írásjelek elhanyagolása. De mire gondol Cselei a levéllel kapcsolatban? Mit árul el a levél? Mihez ad támpontot? Azt látja, hogy a levél írója képzett, intelligens ember lehet Az ablak felé tartotta a levélpapírt. Vízjelet keresett rajta, de nem talált. — Nem magj’ar gyártmányú — állapította meg. — Az ilyen minőségű magyar gyártmányú papíron a szokásos víz jelzés van. Visszatette a dossziét a szekrénybe, és elővette a talált kalapot. Az asztal- fiókból kivette nagyítóját, visszament az ablakhoz és tüzetesen vizsgálta a puha nyúlszőrkalapot. Megállapította, hogy 56-os böségű. Megnézte a gyártmányt is. A kalap majdnem új volt. Nagyítójával gondosan átvizsgálta a belsejét is. Halkan füttyentett. Zsebéből kivette csipeszét. Óvatosan négy hajszálat vett ki a kalapból. Az asztalra tett egy fehér papírt és a hajszálakat arra helyezte. — Szőke — állapította meg. — Szőke. Akkor ez nem Frédi kalapja. Frédinek, ahogyan én láttam, sötétbarna, majdnem fe-. kete haja volt. A szemöldöke is fekete. A hajszálak 5—6 centiméter hosszúak voltak, összeráncolta homlokát. A hajszálakat egy borítékba tette, és elzárta. Majd megnézem a laboratóriumban — gondolta. Felvette felöltőjét, bezárta szobáját és távozott. Lassú, kényelmes léptekkel végigsétált a Szent István körúton. A Pozsonyi úton szembe találkozott Istvánnal. A fiú gyors léptekkel haladt a körút felé. A főhadnagy egy percre megállt. A fiú után nézett. — Most már nem követem — gondolta. — De miért olyan feldúlt a fiú arca? — Még látta, hogy a fiú befordul a körút sarkán. Kocka is megfordult, és ment tovább. A Sziget utcán lesétált az Újpesti rakpartra. Körülnézett, és elindult a park irányába. Leült az alacsony, szélesvállú fiatalember mellé. Kivett egy újságot, és olvasásba merült. — Mi újság? — kérdezte egy idő múlva. — A fiú még fenn van — mondta » fiatalember. — A lány sem jött még le. A lakásban ég a villany. Kocka felnézett. A második emeleti lakásban villanyt gyújtottak, annak ellenére, hogy a nap még csak most bújt el a budai hegyek mögött, vörösre festett felhőket húzva maga után. Kocka nézte az ablakot. Nyújtózott egyet. Éva megjelent az ablakban. Alakját a főhadnagy tisztán kivette. Kocka látta, hogy a lány a redőnyt félig leengedte. Egy ideig még ott állt, aztán eltűnt. — Baj van — szólt Kocka. A fiatalember ránézett. — A fiú már régen elment. — Nem lehet. — Találkoztam vele. Biztos vagy abban, hogy nem jött ki? — Egész biztos, Bárdi elvtárs — — mondta határozottan a fiatalember. Kocka mereven figyelte a ház bejáratát. Kalapját feltolta. (Folytatjuk.)
