Kelet-Magyarország, 1960. szeptember (20. évfolyam, 206-231. szám)
1960-09-11 / 215. szám
j szívesebben faképnél *-* hagyta volna most Lórin cet. Nem elég, hogy a termelésin agyonidegesítik az embert; így a selejt, meg úgy a termelékenység, — ez a Lőrinc még a műszak lekolompolása után sem hagyja nyugodtan az embert. Ebédnél mondta, beszélni akar vele. Már megtettek két villanyíaközt a gyárkaputól, de mint a szégyenlős, szerelmes kislány, nem szól egy szót se. Pedig ő tudja, miben jár-kél ez az ember. Mit képzel ez a Lőrinc, hogy őt, Fazekas Ferit kőbölcsőben ringatták? Csak ránéz a polára, máris tudja minden gondn.atat. — Mi újság nálatok? Bár nagysokára ért hozzá a kérdés, mégis vaiatian volt. Azazhogy fenét volt meglepő. Mit is kérdezhetne mast, hogy a kását kerülgesse? Mert Lőrinc, a művezető azt gondolja, hogy eieg firkás. Ezért szeiet- né most szó nélkül itthagvni. Egyálalán mi köze őhozzá Lőrincnek? Van ő olyan melos, mint bárki más a brigádjukban. Hogy a magánélete milyen, ahhoz meg az atyaúristennek sincs semmi köze. Mert szinte lerí a Lőrinc kepéről, hogy Ilonka miatt szegődött most melléje. De csak próbálja említeni, vagy képenvágja, v„gy úgy beolvas neki, hegy örökre elmegy a kedve a mások idegesítésétől. Mert Ilón- ka.. i Igen, az Ilonka-ügy hallatára neki mindjárt csomókba rándul az izom az arcan, valami megfoghatatlan dolog miatt tüzelni kezd az egész teste, — Ilonka, i,? ivén ütötte a szó. Előbb zsibbadni érezte minden tagját s a közeledő belváros színes fényei elmosódtak a szeme előtt. A nem várt leiona- nás pillanatok alatt kiszedte az erejét. Nehéznek tűntek a lépések, De csak haladtak. Akár a némák,- S hogy a hódító forrósagot csak nagysokára oszlatta el a koraőszi este csípős levegője, Feri sokat váratott magára a válasszal. Minduntalan arra gondolt, hogy veszettül utálja ezt a Lő- rincet. Meg az összes Lórinc- féie góréskodókat. Mit tudnak ezek? Csak dumálni, lyukat az ember gyomrába a tervteljesítésről, meg a selejtcsökken- tésröl, hogy azután ók vágják zsebre a forintot. De bánja is 6, hadd legyen neki televíziója, meg harőmszoba összkomfortja. Fazekas Fen még nem ment egyikőjükhöz sem egy darab kenyérért! Ha meg nem ment, akkor nincs joguk beleszólni az ő dolgába. — Nem tudom, nem érdekel. i, Szinte maga is meglepődött, olyan hirtelenséggel hullott ki belőle a néhány szó. Ez volt a válasza Ilonkával kapcsolatban. — De Feri..; — Nézze, Lőrinc szaktárs, azt hiszem maga rossz irányban igyekszik hazafelé. .— Nem ismerek rád. A művezető szava után mély hallgatás hullott közéjük. Csak a szemek viaskodtak, mint amikor a napiény kitörni próbál a szürke felhők mögül. Feri újra tehetetlennek érezte magát. Mintha félne ettől a határozott tekintettől... Ilonka... Először Lőrinc vette észre a dolgot. Rájuknyitott a garázsajtó mögött. Akkor csókolta meg először Ilonkát. Jólesett, hogy nem szólt akkor Lőrinc. Csak a vékony jávor- ba.iusza alatt húzódott meg egy k’s mosolygásíéle, és sar- konfordult. Ilonka akkor utoi- sóéves tanuló volt, tetszett az egesz üzemnek, és ő majd ki- tíagadt az ingből, hogy a többiek Irigykedtek. Ö akkor már letudta a katonaságot is, pénze volt szépen, hát igazán boldognak erezte magát Ilonka mellett ... Csak másfél hónapja. Amikor visszaszólt Peterdinek, a brigádvezetőnek, még gondolni sem merte, hogy idáig Angyal Sándor i Nehéz út jut. De a kutyafáját, ha o egyszer hirte.en természetű! Pe- terdi meg azért főnök, hogy bánni is tudjon az emberekkel. Nem lehet egyből nekiállté valakinek, hogy az embernek szinte a szivébe mar a paran- csolgatas. Akkor is csak jött Peterdi, majd leseperte az anyagot a gépről, hogy ezt most hagyja a fenébe, közbejött egy másik munka. Ha egyszer teljesítményie dolgjzik az ember, nem szívesen zökken ki az ütemből. De legalább emberséggel mondta volna Peterdi. De nyavalyát! Mindjárt ordított, s ha két ideges ember összeakaszkodik.., Még szerencse, hogy lefogták, különben agyoncsapja... — Mi lett veled..,? I órinc újabb kérdése le1' pefgett az emlékezésről. ,. Mert amikor hivattak á KISZ-vezetőségire, lelkigyúrásra, csak olajat öntöttek a parázsra. Ráadásul még a brigád- beliekre is rájött a hoppai'é. Amikor a mellette lévő géptől átszólt Kovács, hogy így bizony nem lesz szocialista bri- gád-cím, meg jutaiomvacsora, — ő fojtott dühvei azt ordította át: „Csikoljatok meg, röhög- hetnékem van...." ... Ezután meg mindenki rászállt. Mintha valamennyiük egycsapasra megagitáitatta volna magát, hogy így a munkaerkölcs, meg úgy a szocialista együttélés, ez a nyolcadik pont a követelményeknél, jó lesz vigyázni ... ! Ilonka csak egy hét múlva tudta meg a történteket. Biztosan Pető, az a nyamvadt súgta meg, aki mint egy állat, annyira bele ván bolondulva Ilonkába. Kérte llát, beszéljenek másról, semmiség az egész, —- de a lány hajthatatlan maradt. Szinte fájt, hogy feljebb kellett emelni a hangját: „Nem érted, hogy hagyd...?” Ilonka szeme telegyült fényes könnyel, és.. ■ ő már hiába szólt utána... Másfél hónapja! Üristen! Azelőtt minden szabad percét vele töltötte, és most olyan üres minden. A Kishajóban is hiaba nyaggat- ja Zoli a hegedűt, ő lassan már a konyakot sem érzi... csak a tompa bódulást... a menekülést kívánja... |%/J ár ott jártak a fénycsö- vekkel megvilágított részén és Lőrinc még mindig várta a választ. Tulajdonképpen némileg igazat adott Ferinek, megmosta Peterdi fejét is, •— dehát abhoz kevés a Feri igaza, hogy most ezt elmondja neki. Nem, ö korántsem udvarolni akár a fiúnak. Csak bántja a dolog. És — nem első eset — ő értékeim tudja ezt a hosszú hallgatást. Engedni kell a tisztító idő múlását... — Mi lett velem...? Ezt a kérdést maganak szánta Fen. Mint amikor az emberen elhatalmasodik a gondolkodás, s a szája akaratlanul is szabályozni kezdi lélegzettel kitóduló levegőt. — Jól van ez így, Feri? Min. a hideg vas csak állsz' a gép mögött, nem érdekel semmi. Csak az éjszaka, hogy ihass.. . — Nem a másét költőm. — Azt senki sem mondja. De azt mondják, hogy teljesen elment az eszed. Mit akarsz? Azt, hogy kilökjön magából a közösség? Azt hiszed, elég, ha mint egy gép hajtod magad, hogy több jussón az italra? — Hagyja mar abba! Lőrinc vékony bajusza alatt ismét megjelent az a nyugodt mosolyféie, amit senki sem tudott utánozni. Ferit ettől újra elfogta a melegség. Menekülni szeretett volna, amikoi Lőrinc kezet a vállán érezte Valósággal égetett, — Ha kölyök volnál, megérteném. Kapnál két frászt, apailag. De latod, ilyen kibírhatatlan vagyok. Szeretlek benneteket Ilonkával... És hiába hazudja nekem Ilonka is, hogy szépen vagyuk, nincs közietek semmi, oaj, csak látom én a bánatát.., — A bánatát? — Azi. A szeméből lehet kivenni. .. L lérték a Kishajót. Lőrinc megállt, előbb nevetősen kutatott a fiú szemében, aztán kacagva invitálta beljeob. Feri .sehegysem értette a dolgot. Ez a Görinc kiismerhetetlen! tisztára bolondot uz vele. — Na, ne bámulj már nny- nyira ... Vacsora előtt jót tesz egy stampedli. I. Meg. .. nem haragszom meg, ha iszol az egészségemre. Bizony, eljár az idő. Ez az ötvenedik szuietes- estém. Gyorsan hörpintették fel a gyüszünyi pálinkát, s Fen mar lonclt is haza, tiszlaoa vágni magát, ha már egyszer megparancsolta Lőrinc, hogy kilencre ott legyen náluk, a születésnapi vacsorán. Nincs menekvés, az ő jóembereinek ott a helye. Amikor a csengetésre nyitották az ajtót, majd kiesett kezéből a rózsaszín papírba bu- gyolált habzóbor. Ilonka állt előtte, Képzőművészek vázlatkönyvéből Öregasszony (ceruzarajz). Páll Gyula festőművész munkája. FILMEKBŐL Kan»oh te'iis Hol volt, hol nem volt, volt egyszer egy szegény lavágó. Olyan szegény volt, hogy egyszerű lakásában a legmodernebb gyermekjátékok halmazát tartogatta, mert nem volt gyermeke. És a jóságos tündér adott neki -és a feleségének egy akkorka kis legényt, mint a hüvelykujjam. S el is nevezték Hüvelyk Mátyinak. De ez a Matyi nem akármilyen legény volt! Modern! Ügy ropta a csa-csa-csáf, hösy csak úgy kopogott a legújabb műanyagból gyártott ás'tó ember szeme. >f ; Ezen túl azonban mégis, elismerően kell szólni erről a színes, új amerikai filmről. Mert telve van ugyan anakronizmussal, érzelgősséggel, dzsesszel es slágerrel, de egy két jeleneitől eltekint- ve látsziK az igyekezet, hogy gyermekeknek keszueLtég a filmet. Elismerően kell szólni arról a vigyázatról, hogy a könnyen vérfagyasztóvá valhato jeleneteket is kacagással oldottak fel a film készítői. S ez nagy tanulság általában a gyermekmmek alkotói!'?!: Nagy sikerrel játsszák a Rangon alul című uj magyar liím- vigjátékot a hazai mozik. A siker titka egyszerűen az, hogy a film természetes, jó, vérbő humorral szól a nézőközönséghez, s amikor kacajt fakaszt, fel is tárja a mélyebb mondanivalót. Mert van mondanivalója a íilmnek. A vígjáték alapja az a felemásság, amelyben Bodrogi főkönyvelő családja él. Zsuzsa, a lányuk már a ma gyermeke, az apa nagyobbrészt a máé, az anyá a polgári otthon szűk világába zárva még megrekedt a harmincas évek táján. Hogyan tud együttélni ez a három ember? Nos, együtt él mégis, mint ahogyan ezer és ezer család él ma is, hasonló körülmények között. Nem azt mondjuk, hogy-teljesen azonos körülmények között, mert a vígjáték felfokozza a családtagok ellentmondásait, s ezek az ellentmondások okozzák a kirobbanó kacajt, a jókedvű mosolyt, egyszóval a film konfliktusa jó és igaz. S hogy ezt bátran, helyesen mondja ki a film, feltétlenül nagy érdeme. Kép a Hüvely Matyi című filmből. »i—s Tárnom n Hüvely Matyi szerepében rendkívül ügyes, rokonszenves, tehetséges játékot adott. Peter Sellers és éerry- Thomas a gazemberek figuráit jókedvvel bő humorral keltették életre. A film színei lehettek volna összehangoltabbak szebbek is. A zene — eltekintve a filmtől — 1 igen jó volt. Mert. mit mond a film? Azt, nogy a régi, maradi gondolkodás, a rangkoiuág a nyugalmiadul még ma is feitalalhaio egyes csaladoknál, nogy mennyire is jellemző az uj viiag uj gondolkodása, a régi, maradi zavarja azt, es jelentősen zavarja, igaz ez?, igaz. Gondoljunk csak a még ma is ható „hozomanyos Házasságokra, különösen falun. Az újfajta rangkórságra, a diploma álomlovagjaira, és a váltási leiíogásokból iakadó családi háborúkra. Bizony, ezek éppúgy hozzátartoznak életünkhöz, mint bármi más. S a film olyan eszközökkel mondja el ítéletét, hogy azt minden néző önkéntelenül magáévá teszi, együtt kacagja a maradit, mert érthetően egyértelmű az ítélet, korunk ítélete a régi felett. Bizony, „rangon felüli” ez a 4 modern Hüvelyit íliatyi 4 , Ütmünk, felülemelkedik a magyar nlmek átlagos színvonalán, csupán a rendezés nem kepe3 . Követni az emelkedést. A játék , stílusa, a kepék szerkesztése, a . cselekvés toiyamaiossága nagyon . emlékeztet a felszabadulás eiotti magyar tilmvigjátékokra. Több- i szőr az a kenyeimetlen' érzésünk van, hogy mindez színpadon történik. meg is jegyezték többen, előadás után: kitűnő színpadi víg- ! játékot lehetne belőle írni, és nem is sok kellene hozzá. De ne marasztaljunk el, amikor a dicséret jobban illeti a filmet. A szereplők — külön külön értve — igen jót nyújtottak. A . film eredeti hangulatához stiltt- ■ sához legjöbban mégis két alakítás fűződik: Rádai injre a fö- . könyvelő szerepében és Pécsi Sándor munkás szerepében kivá- . lót nyújtottak.
