Kelet-Magyarország, 1960. szeptember (20. évfolyam, 206-231. szám)
1960-09-11 / 215. szám
Semleges-e az ENSZ Kongóban ? A nyugati hatalmak tisztában vannak korlátozott leh et őségéi kkel itonnbau már óvatosabban nyilatkoznak íz ellenrendszabályokról A bajbakerüit emberekre jellemző, hogy zavarukban azt is elmondják, amelyről más körülmények között semmiképen sem tennének említést. Ilyen helyzetbe került a héten Csőmbe, az imperialista-barát néger vezető is, alti hirtelen haragjában olyasmit mondott el, antit később bizonyára nagyon megbánt. Katanga tartomány szakadár miniszterelnöke ugyanis, amikor arról értesült, hogy az ENSZ-csapatok egyidőre a tartományban is — Kongó más területein már régebben megtették — lezárják a repülőtereket, felháborodottan e szavakkal fakadt ki: „Hammarskjöld főtitkár úrtól, amikor itt járt, ígéretet kaptam, hogy repülőtereinket nem zárják le és a katangai fegyveres erők szabadon használhatják azokat...” A főtitkár úr tehát, aki azzal a feladattal járt Kongóban, hogy megakadályozzon minden külső beavatkozást az újonnan függetlenné vált ország belügyeibe, az imperialistákkal összejátszó áruló „miniszterelnöknek” megígérte, hogy a „katangai fegyveres erők” — értsd: a belgák volt gyarmati csendőrsége — szabadon használhatja a tartomány repülőtereit. Hammarskjöld bizonyára nem örült Csőmbe nyilatkozatának. Az ENSZ kongói tevékenységére azonban nem csupán Csőmbe megnyilvánulásai vetnek árnyékot, hanem egy s más cselekedetei is... kísérlete is. Nyugaton azonban ebből csak azt a tanulságot vonták le, hogy „Kaszavubu nem sajátította el az államcsíny kirobbantásának és végrehajtásának technikáját”. Bizonyos, hogy Brüsszelben, Washingtonban és több más nyugati fővárosban újabb tervek készülnek a fiatal, független köztársaság megfojtására. Bármit kotyvasztanak is azonban az imperialista boszorkánykonyhákban, a kongói nép hősiesen folytatja nehéz harcát hazája valódi függetlenségének kivívásáért. Bonn, (MTI): A pénteki nap lázas tanácskozásai után szombaton Bonnban némileg enyhült az a mesterségesen felkorbácsolt izgatott hangulat, amelyet az előző napon egyes körök Szándékosan szítottak fel az NDK kormányának legutóbbi intézkedése miatt. A lapok, amelyek az elmúlt napokban még „sürgős ellen- rendszabályokat” követeltek, ma már sejtetik olvasóközönségükkel, hogy ez nem is olyan egyszerű. Pénteken délután Bonnban még oiyan hírek keringtek, hogy Erhard alkancellár szombaton délelőtt Nyugat-Berlinben tartandó beszédében bejelenti ezeket az „ellenrendszabályokat". Szombaton azonban Erhard egy nyugat-berlini ipar* kiállításon mindössze a nyugatnémet politika jólismert szólamainak hangoztatására szorítkozott. Ugyanakkor Bonnban közölték, hogy a kormány csak hétfőn foglalkozik majd az esetleges' „ellenrendszabályokkal”. Politikai megfigyelők véleménye szerint egyelőre eredménytelenek maradtak azok a tanácskozások, amelyeket penteken Erhard Nyugat-Berlinben, Carstens külügyi államtitkár pedig Bonnban folytatott a nyugatiakkal. Wilhelm Pieck temetése A Kougói kormány helyzete megszilárdul Augusztus utolsó napjaiban sok minden tisztázódott Kongóban. A szándékos zavartkeltési kísérletek ellenére nyilvánvalóvá vált, hogy a köztársaság kormánya az országban feltétlenül ura a helyzetnek. A független afrikai államok leopoldvillei konferenciája bebizonyította, hogy a gyarmatosítás alól felszabadult országok egységesen támogatják a központi kongói kormányt. Bebizonyosodott, az is, hogy a különböző szeparatista törekvések nem a kougói rép egy részének óhaját fejezik ki, hanem kizárólag a gyarmatosítók mesterkedéseit a fiatal független állam megfojtására. Végül kiderült az is, hogy 'a súlyos pénzeken megvásárolt árulókat csak egy elenyészően szűk réteg támogatja, amely nem képes meggátolni, hogy a központi kormány érvényt szerezzen határozatainak az egész ország területén. És amikor Katanga határán felsorakozott a kongói hadsereg, hogy az utolsó szakadár tartományból is elkergesse az árulókat és megteremtse az ország egységét, amikor a gyarmatosítókat az a veszély fenyegette, hogy Lumumbának, mint az országot egyesítő győztes hadvezérnek, hallatlanul megnő majd a tekintélye, akkor „a szabad világ” gyors cselekvésre szánta el magát... Berlin, (ADN): A Német Szocialista Egységpárt Központi Bizottságának berlini székházában szombaton 14 órakor kezdődött mag Wilhelm Piecknek, a Német Demokratikus Köztársaság elhunyt államelnökének temetési szertartása. Ezzel egyidőben a gyászmenet körülbelül 17 kilométer hosszú útvonalon sokezer berlini lakos, valamint küldöttségek gyűltek össze az ország minden területéről, hogy elkísérjék utolsó útjára a német nép nagy fiát. Walter Ulbricht vezetésével az NSZEP Központi Bizottsága politikai bizottságának tagjai és póttagjai, Grotewohl vezetésével a kormány tagjai, dr. Johannes Dieckmann vezetésével a Népi Kamara elnökségének tagjai és dr. Correns-szel az élen a demokratikus Németország Nemzeti Frontja Országos Tanácsa elnökségének tagjai, valamint a külés belföldi vendégek elfoglalták helyüket, majd az ünnepi szertartás kezdetéül felhangzottak az új, demokratikus Németország nemzeti himnuszának hangjai.1 A már leszögezett koporsó mellett, amelyet az NDK állami zászlaja borított, a nemzeti néphadsereg négy tábornoka állott utolsó díszőrséget. A himnusz elhangzása után a gyászoló gyülekezet percekig tartó meghatott hallgatásba merült. Ezután az NSZEP Központi Bizottságának első titkára, az NDK miniszterelnökének első helyettese, Walter Ulbricht, aki ötven éven át együtt harcolt Wilhelm Pieckel a közös célért, mondotta el gyászbeszédét. „Megfogadjuk, hogy minden erőnket és képességünket latba- vetjük, hogy a szocializmus győzelme a Német Demokratikus Köztársaságban előmozdítsa Nyu- gat-Németországban a munkásosztály egységét és a beke összes erőinek összefogását a német nép javára és azért, hogy Németország újraszülessék, mint béke; szerető, demokratikus, haladó és egységes állam”. A temetési szertartás után á' néphadsereg tábornokai gyászih-' dúló hangjai mellett vállukon Mit-' ték ki az NSZEP Központi Bi~; zottságának székházából az első német munkáselnök zászlókkal borított koporsóját. Előttük haladt a néphadsereg díszalakulata, amely a drága halott kitüntetéseit és a koszorúkat vitte. A koporsót követték a legközelebbi' hozzátartozók, az NSZEP Központi Bizottsága politikai bizottságának tagjai és póttagjai, a Minisztertanács, a Népi Kamara, a Nemzeti Front országos tanácsának tagjai, a külföldi párt- és kormányküldöttségek és a gyászoló közönség. Eyskens miniszterelnök bejelenti. Terveikben két tényezőt vettek fegyelembe. Egyrészt a két kongói vezető, Lumumba miniszter- elnök és Kaszavubu köztársasági elnök között fennálló ellentéteket, valamint az ENSZ- csapatok jelenlétét. Nyugaton jól tudták, hogyLu- mumbával nem lehet alkudozni az ország függetlenségéről, nem flehet őt megvásrolni holmi ígéretekkel, vagy könyöradomány- nyal. Tudták, hogy ugyanez nem mondható el a köztársasági elnökről, akiről köztudomású volt, hogy a gyarmatosítók ellen folytatott harcok idején is — előnyökért, vagy személyének előtérbe helyezéséért — hajlandónak mutatkozott megegyezésre Kadaréba fi Szeptember 5-én éjjel Kongóban drámai gyorsasággal peregte az események. Kaszavubu elnök a leopoldvillei rádióban bejelentette, hogy leváltja Lumumba miniszterelnököt tisztségéből, mert — mint mondotta — „Lu- mumbát a belgák tették meg minisztere!nőknek”. Még el sem hangzott az elnök rádiónyilatkozata, a brüsszeli rádió máris Wigny belga külügyminiszter szavait röpítette világgá, aki „bámulatos gyorsasággal'’ reagált a leopoldvillei rádióban elhang- sottakra. „Belgium csak örülhet, ha Kongó Kaszavubu vezetésével visszatér a béke és nyugalom állapotába” — mondotta a külügyminiszter, aki nem volt tekintettel arra, hogy az általa felmagasztalt köztársasági elnök néhány perccel korábban azzal indokolta a kongói miniszterelnök törvénytelen leváltását, hogy az „a belgák ügynöke”. S a rádiónyilatkozattal egyidőben akés kompromisszumok elfogadására. A megoldás tehát kézenfekvőnek látszott. Kaszavubu- nak felajánlani az egyeduralmat és kijátszani a legveszélyesebb ! ellenség, Lumumba ellen. Az j elképzelés megvalósításához a j szükséges erő is rendelkezésre j áll — gondolták — az ENSZ ' Kongóban lévő „semleges” fegy- 1 verés ereje. Eysikens belga miniszterelnök pedig már jó előre megjósolta egy sajtóértekezleten, hogy „nagy- jelentőségű” események várhatók Kongóban. „Meggyőződésem, uraim, hogy rövid időn belül újra találkozunk szenzációs fontosságú dolgok következtében” — mondotta a miniszterelnök. I iliadt fervek dóba lépett egy másik erő is, az ENSZ Kongóban lévő fegy veres ereje. A jól előkészített akció mégis kudarcba fulladt. Kiderült ugyanis, hogy a gondosan kidolgozott tervekből egy „tényezőt” kifelejtettek, mégpedig azt, hogy Kongó nagy többsége függetlenséget akar és csak olyan politikust hajlandó támogatni, aki e függetlenség mellett száll síkra. Kaszavubu hiába adott parancsot a hadseregnek a miniszter- elnök eltávolítására, a kongói katonák Lumumbának engedelmeskedtek, elutasítva az imperialista mesterkedéseket. A hatalom tehát továbbra is a központi kormány kezében van. Ezt az ENSZ „felügyelete alatt” megtartott képviselőházi és szenátusi ülés is megerősítette. Kudarccal végződött tehát az imperialistáknak ez az újabb — az ország két és fél hónapos függetlensége óta ki tudja hányadik — puccsToth János nyírbátori traktoros a nyírcsászári tsz egyik 34 holdas tábláján veti a gabonát. A 11 éves gyakorlattal bíró traktoros munkáját szeretik a császári Haladás tagjai. (Hammel József felvétele.! Örök hűiig. Ezen a nyárvégi szombat délutánon minden a megszokott a városi tav.ács környékén, csupán az egymás után sorakozó hét személygépkocsi árulkodik arról, hogy valahol még „hivatal” lehet a városi tanácson. Fent, az emeleti házasságkötő teremben „teltház” van, sokan kíváncsiak arra a pillanatra, amikor a. boldogságban úszó fiatal pár kimondja a boldogító igent, viost már nem egymásnak, hanem egészen nyilvánosan, a házasságkötő feltett kérdésére válaszolva. Kissé ha'árazatlanul remeg mindkettőjük igen-je, nyilván nem a bizonytalanságtól, hanem a boldogságtól, hiszen milyen régóta várnak már erre a pillanatra és milyen sokáig emlékeznek majd vissza rá. Valószűnüleg arra gondolnak ők is, hogy egész életükben. Erről szól az anya- könyvvezétő is, az ímnár fiatal párhoz intézett rövid beszédében. „Pirosbetűs nap marad ez a mai egész életükben” ■— mondja. A nézők, hallgatók is megilletőive gondolkodnak el rajta. Akik túl vannak rajta, emlékeznek; akik még előtte, ábrándoznak, képzelődnek. Csak , Jámbor László és Vincze Mária, illetve most már Jámbor Lászióné számára nincs most j múlt és jövő, csak jelen, a, legteljesebb jelen. Az anya- könyvvezető tekintete az ö I nyugodt, bizakodó villanzá- j sukkal találkozik, amikor arról beszél, hogy valamikor nem álltak itt ilyen önfeledt boldogsággal a fiatal párok, a. , legboldogabb pillanatra is rá- j vetette árnyálcát a létbizony- ! talanság. ök ezt nem ismerik. Ne is ismerjék meg so- \ ha — ezt mondja minden rokon és ismerős, barát és ’ barátnő meleg kézfogása, gre- . t v ládája. 2 Az Ufos nyergében
