Kelet-Magyarország, 1960. szeptember (20. évfolyam, 206-231. szám)
1960-09-04 / 209. szám
Lehetőség és tennivaló Nyírkércsen 1QÜÍI e^e-í®n Nyírkércsen for- *0ö%5 radalmi átalakulás .fejeződött be. Szükséges azonban nyomatékosan hozzátenni: a forradalmi változás első lépése! A belépési nyilatkozat&a aláírása, jóllehet jelentős tett volt, valójában nem több, mint puszta lehetőség! Lehetőség az eddiginél kulturáltabb magyar falu megteremtésére. Sok kétség halmozódott fel egyes embereknél és a közösségbe illeszkedés számos égj é- ni problémát vetett és vet fel. S ez az ingadozás, a jövő — egyeseknél — világosan meg nem alkotott képe is igazolja, hogy minden forradalmi váltó zás fokozott eszmei-kulturális tevékenységet követel. Annál is inkább, mert országos tapasztalatok igazolják, hogy a tsz-ek számszerű fejlesztése és megszilárdítása — sok egyéb feltétel mellett — nem kis mértékben az emberek, az új tsz- :agok értelmi és műveltségi színvonalán múlik. CftinnC a megalakulást V.öOOjIlUw vető hónapokban, a nyírkércsi pártszervezet nem sok gondot fordított az eszmeikulturális nevelő munkára és elsősorban szervezési, gazdasági . kérdésekre korlátozta tevékenységét. Anélkül, hogy a gazdasági szervező munka fontosságát egy pillanatra kétségbe vonnánk, meg kell mondani: helytelen úton jártak! A termelőszövetkezetek mielőbbi talpraállításában ugyanis egyenrangú, elválaszthatatlan az egyidöben történő gazdasági, valamint eszmei-kultúrál is megszilárdítás. A tanács sem foglalkozott népművelési kérdésekkel sem tanács-, sem vb- üléseken. Általában csak az iskolaigazgatót számoltatták be a végzett munkáról, a kultúrotthon igazgatója önálló beszámolót nem készített. A tanács kulturális állandó bizottsága sem működött és a művelődési tanács is inkább csak papíroson létező szerv volt. Javulás azóta tapasztalható a köz- »m kulturális életében, mióta a Hrási tanács végrehajtó bizottsága megvizsgálta a népművelés helyzetét Nyírkércsen és határozatban rögzítette a tennivalókat.’! • • • m pedagógussal megalakult t.' az előadói' munkaközösség. Néhány előadást tartottak és ezeken — a látogatottság növelése érdekében TIT filmeket vetítettek. „A gabona nagyüzemi termelése” című előadáson például 76-an, „A kukorica nagyüzemi termelésé” c. előadáson pedig 58-an vettek részt. A művelődési otthon öltöző helyiségében megkezdődtek a rendszeres klubfoglalkozások. A klubélet megteremtésének mozgatói a pedagógusok. Az ifjúság részére beszélgetéseket rendeznek a helyes viselkedésről, hazaszeretetről, irodalmi és történelmi szellemi öttusákat rendeznek. Könyvek megszerettetését.. segítik . elő könyvrészletek felolvasásával. A tartalmas klubélet kialakításának fontos tényezője, hogy a művelődési .otthonban nyert elhelyezést a könyvtár és a folyóiratok. Az öntevékeny művészeti csoportok mögött is figyelemreméltó múlt áll. A községben ez idő szerint egy tsz színjátszó és egy tsz tánecsoport működik. A színjátszó csoport három egyfelvor.ásos darabot tanult be, s ezzel résztvettek a körzeti, valamint a járási kulturális szemlén. Különösen szép teljesítményt ért el a tánccsoport. Az öntevékeny művészeti csoportok elsősorban Nagy Józsefné pedagógus munkáját dicsérik, örvendetes kezdeményezés, hogy erőfeszítéseket tesznek a gyermekénekkar, színjátszó és tánccsoport élet- rehívására. A £#n7CÓft könyvállománya, nu£acy sajnos, nem kielégítő: mindössze 115 kötet. A járási könyvtár ugyan nemrégiben 51 könyvvel frissítette fel az állományt, azonban ez sem elegendő. ' Egyik legnagyobb hiányosság, hogy a könyvek többsége ifjúsági és kevés a mezőgazdasági könyvek száma, márpedig a szakmai ismereteket nyújtó könyvek elősegíthetnék a nagyüzemi gazdálkodás színvonalának emelkedését. Igaz ugyan, hogy a kis községi tanácsnak kevés pénze van. ennek edenere célszerű és szükséges lenne, hogy a községfejlesztési alapból új könyveket vásároljanak. A biztató' kázdstí eredmények ellenére még mindig van bőven tennivaló Nyírkércsen. Nemrégiben elkészült a községi tanács ' művelődési terve, s ez mindenekelőtt azt bizonyltja, hogy vannak, feladatok . és vannak lehetőségek a célkitűzések megyilúsitására. A tanács szociális és kulturális,- állandó bizottsága, művelődési tanács, előadói munkaközösség, MHS szervezet, sporíegyesület, KISZ-szervezet, Vöröskereszt, aktív, segítőkész nevelői kar. rátermett énekkar, szmjátszó- és tánccsooort-vezető, 150 személyes művelődési ház, klub- helyiség, mozi’ dia- és keskeny- film vetítőgép, olyan tényezők, melyek létével : lehet komoly munkát végezni. Természettudományi, egészségügyi, szakmai, termelőszövetkezetek megszilárdításával kapcsolatos előadások, színház és mozilátcga- tások. szervezése, tartalmas klubfoglalkozások, művészeti csoportok életre keltése és ntuhkájuk színvonalának emelése, a községi könyvtár meny- nyiségi és minőségi felfrissítése, a községi tanács művelődési tervében vázolt valamennyi feladat megoldása, valóra válhat. , S hogy a ler» ” Ä maradjon, ahhoz mindenekelőtt az szükséges, hogy a pártszervezet a tanácson belül és a művelődési tanács keretében állandóan napirendjén tartsa a község művelődésügyi helyzetét és tennivalóit, az egész párt- és tanácstagság, népfrontbizottsági tagok és tömegszervezeti vezetők résztvételükkel, tevékeny szervező munkával segítsék a község. eszmei, kulturális életének fellendítését, az új tsz-tagok gondolkozásának átformálását. Nem kétséges, hogy munkájuk nyomán egyre kevesebb lesz a gond Nyírkércsen . és a tagok egyre inkább magukénak érzik majd a termelőszövetkezetet. Péter Láexló GYŐRI ILLÉS ISTVÁN: • * Öreg bányász éneke A múlt göröngyén botladozva, a messzi emlék visszahozza az elfelejtett éveket: Koporsó volt a bánya mélye, míg robotoltunk alig élve, másoknak fejtve kincseket. Hús otthon néha került talba, a gyermekeink iskolába mezítláb kellett járjanak, s ha olykor kinyitottuk szánkat, a munkahelyről kidobáltak és nőtt a nyomor-áradat. A földalatti idegőrlés s a föld felett a csilletörlés keserítette életünk. Hiába voltak éhségsztrájkok, csak szaporodtak a sírárkok s a bánya volt a végzetünk. Míg lent birkóztunk a támfával, hős asszonyaink jajszavával telt meg fent rfuckóotthonunk: Napfényre hoztuk az éj kincsét, s hitegettük a magunk nincsét, * hogy lesz még egyszer jobb sorunk .., És lett és van és lesz örökre, nem hull több könny a szénrögökre: miénk a bánya és a föld! Nyoma sincs már a sorsféltésnek, a csendőrszurony kerítésnek az emléke is rég kidőlt. Nem koporsó már lent a bánya, beteljesült a bányász álma: a munkásé a hatalom! Letörölve a múlt emlékét, szénből építünk örök Békét a tizedik Bányásznapon. Háztól-házig mozgalom Kölesén ax olvasás, könyvvásárlás népsxeríisilésére Nagy nap volt Kölesén és az esemény messze elütött a szokott eseményektől,’ amikor háztól házig indultak el a társadalmi munkások hogy mindenkihez eljuttassák a könyvet — írja Szakács Ferenc tudósítónk. — Nagy keletjük volt már azelőtt is a könyveknek községünkben, különösen Berkes! regényének, aki személyesen is itt járt, nálunk. De éz a nap feltűnő eredményt hozott. Ezerhatszázhatvanhét forint értékű könyv került a dolgozók tulajdonába. Községünk minden társadalmi szerve összefogott, hogy nagyobb legyen a siker. Az úttörőcsapat tizenhat tagja, a nőtanács, a termelőszövetkezetek, a községi tanács és még mások is, akik önként ajánlkoztak a nemes feladatra, hogy elbeszélgessenek az egyszerű dolgozó parasztokkal, a könyv, az olvasás fontosságáról, a műveltség e lehetőségének megszerzéséről. Hosszú lenne sorolni a neveketj akik lelkesen vettek részt a munkában, és mint az összeredmény mutatja, igen eredményesen. Nevek helyett hadd álljon itt: példamutató tett volt ez a kölcseiektől. (24) — Halló..i >— kiáltott a kagylóba. •— Itt Bárdi főhadnagy beszél... A Vild- mann-ügy után érdeklődöm ... Igen ... Semmi gyanúsat nem találtak? ... Értem . ■ HoJ? Hangosabban beszéljen. Értem, * Bonctani Intézetben ... Jó köszönöm. Viszonthallásra. Fél óra múlva már az intézetben volt. A főorvossal beszélt, engedélyt kért, hogy a Hullát megnézhesse. — Menjen csak. elvtárs. A kettes kamrában van — mondta a főorvos. — Még nem nyúltunk hozzá. Kocka köszönt, és sietős léptekkel leszaladt a lépcsőn. Az alagsorban édeskés formalinszag terjengett. — Alaposan át kell kutatnom, hátha találok valamit, mert valami szándékkal ment Kispestre — gondolta. A kettes kamra előtt egy percre megállt. Izgalom fogta el. ösztönösen irtózott a hulláktól. Szolgálatban azonban elkerülhetetlen ez. Szíve a megszokottnál erősebben vert. Várt egy kis ideig, aztán benyitott. A kamra közepén levő márvány boncasztal üresen meredt rá. Azt gondolta, rossz helyen jár, vissza akart fordulni, mikor a boncasztal túlíró oldalán ' észrevette a bádogtepsit. Ä tepsi előtt egy alak guggolt. Az ajtó nyílására mintha mozdulatai megkövültek volna. — Jó reggelt — köszönt a főhadnagy. A hangra a guggoló alak felegyenesedett. Magas, vállas férfi volt, ballonban. Göndör fekete haja csillogott a lámpafényben, Arca előtt géz álarc. A két férfi egymásra nézett. Kocka az ismeretlen szeméből zavart meglepetést olvasott ki. Nyugtalan érzés fogta el. Nyugtalansága még jobban fokozódott, amikor a földön egy orvosi táskát és azon egy szürke puhakalapot vett észre. Mindez pár másodpercig tartott. — Kicsoda ön? — kérdezte hidegen a férfi, és gumikesztyűs jobb kezét ballonkabátja hajtókájához emelte. — A rendőrségtől vagyok — felelte Kocka, és egy lépést tett előre. — Igen? hallotta a férfi elfojtott Hangját, és látta, hogy szeme összeszűkül, kissé előrehajol, mintha tüsszenteni akarna, s kezével a zsebkendője után kap. A következő pillanatban a férfi kezében egy harmincötös pisztoly csillogott. . — Emelje fel a kezét! — parancsolta az ismeretlen. Kocka feltartotta karját. N, — Jöjjön ide! A főhadnagy megindult. Agya sebesén dolgozott.. Kiutat keresett. Izmait megfeszítette. 1— Álljon meg! Egy lépésre álltak egymástól. A pisztoly csöve Kocka mellének irányult. A fiú agyában végigfutott minden eshetőség. — Lőni fog, mert az alagsorból nem hallatszik fel a lövés zaja. Talán sikerül. — A jól ismert cselgáncs fogást alkalmazta. Testsúlyát ballábára helyezte, s egy hirtelen mozdulattal jobbra kifordult,,,de .ugyanabban a pillanatban bal kezével, mint az acélkapocs átfogta a férfi pisztolyt fogó kezét. Az ismeretlen felszisszent, és azonnal támadásba ment át. De Kocka másik kezével felütötte a pisztolyt. A fegyver magas ívben a hátuk mögé repült, öldöklő küzdelem kezdődött. A férfi erősebb volt, mint Kocka, de a fiú kültelken nevelkedett, ahol száz és száz fogást sajátított el, Állát védte, mert tudta, hogy az a gyenge pontja. Az ismeretlen hatalmas ütése elzúgott a feje mellett. Megbillent, egyensúlyát vesztve, előredőlt. A fiú vasökle lecsapott. A férfi nekiesett a falnak, s félig ájultan lecsúszott. Kocka utána ugrott, de a következő pillanatban széles ívben hátrarepült. Fejét beverte a márvány boncasztalba. A férfi egyik lábfejével bokáját megtámasztotta, a másik lábával pedig a térdébe rúgott. Kocka éles fájdalmat érzett. Látta, hogy az ismeretlen hirtelen mozdulattal felkapja táskáját, és kiugrik az ajtón. A fiú utánavetette magát, de elkésett.- Kulcs csikordult a zárban. Dühösen megállt. Kellemetlen dolog egy hullával bezárva lenni. Körülnézett. A férfi kalapja ott hevert a földön. Megtapogatta tarkóját. Alaposan beverte. Aztán az ajtóhoz ment. és dörömgölni kezdett. Már arra gondolt, hogy szétlövi a zárat, amikor sietős lépteket hallott. A biztonság kedvéért elővette pisztolyát és lövésre készen felöltője zsebébe tette. — Ki van bent? — kérdezte valaki. '<—Nyissa ki, ne féljen, nem a hulla támadt fel — kiáltotta. Kulcscsikorgás. Az ajtóban az intézet egyik ápolója jelent meg rémült arccal, és kimeredt szemmel bámult a feldúlt arcú főhadnagyra. — Högyan került Ide? — kérdezte. — Most ne ezt kérdezze — válaszolta ingerülten Kocka. — Bárdi főhadnagy vagyok. Itt van ez a telefonszám; azonnal hívja fel — egy darab papírra felírta a számot. — Cselei alezredesnek mondja meg, hogy sürgősen jöjjön ide. Az ápoló átvette a papírszeletet, és fejét csóválva, mint aki nem érti a történteket, eltávozott. Kocka megkönnyebbült. Kivette a kulcsot a zárból. — Kár, hogy elszalasztottam a komát — gondolta. — Azt hiszem, sok mindenre választ kaptunk volna — fűzte tovább elmélkedését. Megkereste a pisztolyt. Elővette zsebkendőjét és óvatosan becsomagolta a fegyvert, majd zsebre rakta. Odament a tepsihez. Iszonyodva nézte az összeroncsolt testet. Az áldozat arcát kendővel takarták le. Kocka leguggolt a tepsi mellé, szembe az ajtóval. Végigkutatta a zsebeket. Üresek voltak. Felállt. Gondolkodott. — Mit keresett az ismeretlen? Mert valami fontos dolgot keresett, az biztos. Nem kockáztatott volna annyit. — Vildmannon kockás sporting volt. A főhadnagy tűnődve nézte az alacsony termetű, borzalmasan összeroncsolt férfit, — Hátha az ingen is van zseb — gondolta. Az ilyen sportingekre zsebeket szoktak varrni; — Lehajolt. Megborzongott, amikor a vékony zeíiringen keresztül érezte az áldozat testének hidegét. — Mintha valami lenne a zsebében. Igen, nem téved. — Óvatosan belenyúlt a zsebbe. Vékony, négyrétre hajtott papírt húzott ki. Széthajtotta. Nehezen betűzve olvasni kezdte az egyenletes sorokat. (folytatjuk.) 6
