Kelet-Magyarország, 1960. szeptember (20. évfolyam, 206-231. szám)
1960-09-30 / 231. szám
A prémium nem bérkiegészítés! Kik kapják a prémiumul a megyei Építőipari Vállalatnál? A IK napjait a pren-Mennyi a kereseted? — Havi kettőezerkettő, plusz prémcsi... Ilyen és ehhez hasonló válaszokat gyakran lehet hallani. Plusz prémcsi. Prémium, amit sokan havi keresetükhöz számolnak, prémium, amit magától értetődőnek, természetesnek találnak. Ügy vélik, ez jár nekik, mint valami bérkiegészítés, mint valami kötelező juttatás a vállalat, az állam részéről. Pedig a prémium nem bárkiegészítés. A prémium célja az, hogy még jobban ösztönözze a dolgozókat a termelési feladatok túlteljesítésére, a nagy országépítő munka meggyorsítására. Prémiumot csak azok kaphatnak, akik teljesítik a prémiumfeltételeket, erejük, tudásuk legjavát szolgáltatják a célfeladatok, termelési tervek végrehajtásához, sőt, túlszárnyalásához. S az a vállalat, vagy üzem, amely laza feltételek alapján gazdálkodik a prémiummal, helytelenül jár el. megkárosítja és félrevezeti az államot, a társadalmat, magukat a dolgozókat. Cvplf szerint vizsgáltuk meg, EtBII hogy az É. M. Szabolcs megyei Építőipari Vállalatnál milyen feltételek alapján, igazságosan osztják-e a prémiumot? A vállalat munkásai teljesítménybérért dolgoznak. Sajót érdekük elsősorban, hogy szorgalmas, jó munkát végezzenek, betartsák a határidőket, meggyorsítsák a munkafolyamatokat. S így meg is találják számításukat: az idei első félévben egy munkás féléves átlagbértervezete 8823 forint volt, ami havi 1470 forinttot jelent. A termelékenységi terv 105,5 százalékos teljesítésével ez az összeg 8922 forintra növekedett. A vállalatnál a műszaki és adminisztratív dolgozók havi fixfi- zetésért dolgoznak. Jórészt tőlük függ az építkezések irányítása, a munkák menete, ök részesülnek a vállalatnál prémiumban, hogy ezzel anyagilag is ösztönözzék őket a még jobb munkára. Azonban ahhoz, hogy a vállalat részükre prémiumot fizethessen, nehéz követelményeket kell teljesíteniük. Az építőipar milag előírt feltételek: a jóváhagyott termelési és termelékenységi terv, béralap, az építkezési határidők, műszaki fejlesztési tervek, a határidős hiánypótlások, teljesítései szerepelnek benne többek között. S amint mindezekből is kitűnik, nem könnyű az építőiparban prémiumhoz jutni. A megyei vállalat műszaki és adminisztratív dolgozói mégis mór három éve rendszeresen részesülnek prémiumban jó munkájukért. S hogy az elosztás igazságos-e erről megkérdezzük a dolgozókat. Az Arany János utcai építkezésnél a műszakiak premizálása a második negyedévi beütemezés szerint az építésvezető részére 2000, a művezetőnek 1400, a technikusoknak pedig 1000 forint volt. Ezt az összeget az építésvezető és a technikus meg is kapták, azonban a művezető. Bodo- lóczki Sándor csak az előirányzott összeg felét kapta, a prémiumfeltételekből még jelenleg nem tisztázott ok miatt (magas fuvar- költségek). Ugyanakkor a szomszéAz idei őszi vasúti csúcsforgalom lebonyolítása minden eddiginél nagyobb követelmények, és feladatok elé állítja a nyíregyházi Fűtőház dolgozóit. Máris olyan szállítási feladatot oldottak meg, ami felülmúlta az előző évek őszi forgalmi teljesítményeit. Az őszi forgalmi feladatok tervszerű lebonyolítása érdekében a Fűtőházban rendkívüli termelési értekezletet tartottak ahol megbeszélték a feladatokat. A rendelkezésre álló műszaki eszközöket, mozdonyokat igyekeznek gazdaságosan kihasználni, és teljesíteni a kocsijavítási és széntakarékossági tervet. dós építkezés művezetője, hasonló feltételek mellett teljes prémiumot kapott. Bodolóczki elvtárs ezt sérelmesnek tartotta és az építésvezetőnél meg is reklamálta. ElütflnlÁ a helyzet a Szabad- IIJIO Ullltl Ság téri építkezésnél is, ahol Szűcs Pál művezető sérelmezte, hogy magas fuvar- költséget állapítottak mag nála és ezért jelentős prémiumlevonásban részesült. Ha a fuvarköltségek tényleg magasak voltak, jogos a prémium el. ill. levonása. Azonban, ha a vállalat illetékesei tévedtek, a művezetőket a többiekkel egyforma anyagi megbecsülésben is kell részesíteni. Mert a prémium nem .,jár”. da aki becsületes munkával harcolt érte, azt megilleti. Ebben nem lehet kivételt tenni sem szociális sem egyéb meggondolások alapján, pusztán a végzett munka döntheti el, ki mennyi prémiumot, s egyáltalán prémiumot érdemel-e? A „plusz” csak „pluszért”: még több, még szorgalmasabb, még eredményesebb munkáért jár. S ahogy az építők példája is bizonyítja, ez nem elérhetetlen, de csak a külön kiérdemelt munka jutalma... Győri Illés György A Fűtőház dolgozói csatlakoztak a hagyományossá vált őszi forgalmi versenyhez. El szeretnék nyerni a verseny első díját, a 10 ezer forintot, amit a MÁV igazgatósága a nagy fűtőházak versenyében kitűzött. A vonatok gazdaságos közlekedtetésével és karbantartásával, helyes tüzelési módszerrel 110 százalékra teljesítik a széntakarékossági tervet. Az egy mozdonyra eső átlagterhelést a bázisidőszakhoz viszonyítva 2 százalékkal növelik. Jó karbantartó munkával biztosítják, hegy a mozdonyjavítás 5 százaléknál nem lesz több. Ezeknek a teljesítésével számíthatnak az első díj elnyerésére. Rz őszi forgalmi verseny első dijára, 10 ezer forintra pályáznak a nyíregyházi Fütöház dolgozói Qe.q.yzele.k egy KISZ taggyűléstől Délután hat óra körül ünneplőbe öltözött fiatalok: lá- nyo* és fiúk sétálgattak Porcs- almán. A pártház előtt csoportosulok vidám jókedvén is érzett valami ünnepélyesség. A porcsalmai kiszisták vezetőség- választó gyűlésre készültek. A gyűlést hét órára beszélték meg, de félórával hét előtt már szinte valamennyien elfoglalták helyeiket a virággal, drapériákkal feldíszített előadói teremben s várták a vendégek érkezését. Nagy nap volt ez a fiatalok életében. És ez nemcsak az ünnepi ruhákon érződött, hanem az elfogódottsággal vegyes várakozás is ezt mutatta s az is, hogy a hetvenegy KISZ tag közül hatvankilen- cen jelentek meg a gyűlésen. Porcsalmán is az ellenforradalom elleni szívós harc füzében született meg a Kommunista Ifjúsági Szövetség helyi szervezete. Azóta a fiatalok tapasztalatokban és • létszámban is gyarapodva igyekeztek hűek maradni az ifjúsági szövetséghez, a mártírhalált halt KISZ- vezetők eszméihez. Benne van az 6 útját akaró lelkesedésük abban, hogy Porcsalma dolgozó népe egyetlen nagy családként építi jövőjét s a fiatalok kifogyhatatlan energiájával derekasan állták meg helyüket a termelő munkában is. Mint idősebb kommunistát, igen jóleső érzés fogott el a gyűlésen a fiatalság fegyelmezettsége, az ügy iránti lelkesedése láttán. Nem volt olyan probléma, amelyikhez ne hangzott volna el okos, javas- lattevő hozzászólás. Különösen megragadott az, hogy az egyszerű falusi lányok milyen magabiztosan mondják el véleményüket az ifjúsági szövetség eddigi munkájáról, a fiatalok életéről s tesznek javaslatokat az újjáválasztott vezetőségnek, a község, a párt és a termelőszövetkezet vezetőinek a további jobb együttműködésről. Nagyon büszkék arra, hogy már nyolc fiatalt neveltek a párt tagjai sorába s nagy terveik vannak, hogy a kiszisták politikai, és egyéb tudásban gyarapodjanak. Elhatározták, hogy valamennyi fiatal részt- vesz valamilyen oktatásban. „A világ térképe előtt” című mozgalmat szerveznek, hogy a fiatalok alaposabban ismerjék a világpolitikai eseményeket. Többen kérték, hogy a párt által szervezett oktatásban is résztvehessenek. Megbírálták a vezetőséget, hogy nem foglalkozott kellően az általános iskolából kikerült fiatalokkal s kérték, tegyék lehetővé, hogy minél jobban megismerhessék a mártírhalált halt kommunista fiatalok életét, tevékenységét. Elhatározták a fiatalok ho8y színjátszó és tánccsoporío* alakítanak. a termelőszövetkezetben KISZ-munkabrigádot hoznak létre s az őszi betakarítás meggyorsítására önkéntes brigádot szerveznek amelyek tagjai szabad idejükben; társadalmi munkával segítik ennek a fontos feladatnak az elvégzését. Előrelátásukra az is jellemző hogy javasolták a munkatervbe egy ifjúsági találkozó megszervezését ahová meghívják majd a környező községekből is azokat a fiatalokat akik a mezőgazdaság helyett más munkakört választottak. Tóth Sándor (40 Arra ébredt fel, hogy a'', autó hirtelen megállt. — Mégis aludtam — villant át agyán A vezető kiszállt. A fiú -a beáramló hideg levegőtől megborzongott, teljesen magához tért. — Mi történt? — Semmi különös — felelte a gépkocsivezető. — Kendszámot kell cserél- nem. — Segíthetek valamit? — Nem kell — jegyezte meg a férfi, es munkához látott. A csomagtartóból villáskulcsot vett elő, és JeszereUe a rendszámot, helyére pedig sárga alapú diplomáciai számot tett fel. A fiú érdeklődve nézte a fiatalember gyors munkáját. Amikoi a gépkocsivezető elkészült, szerszámait es a régi rendszámtáblát elrakta. , — Idefigyeljen uram — szólalt meg. Tovább nem vihetem, mert vtszélyes. Ezen az úton menjen, tíz perc múlva eléri Veszprémet. Hamarosan indul a pesti gyors. Azzal utazzon tovítb. — Maga magyar? — kérdezte a fiú. — Nem mindegy az, uram? — Nekem igen... — Holnap este pontosan hét érakor várom a városligeti Gur.del előtt. Azokat az iratokat, melyekei Becsben kapott, kérem adja át. A vonaton és Budapesten saját irataival igazolja magát. A fiú elővette a Clairk kapnánj tói kapott írásokat, és átadta e férfinek, aki közben beült a volán mellé. — Most jól figyeljen, urarr — nézett Istvánra a gépkocsivezető. — Amennyiben igazoltatnák, vagy lefognák, azt kell vallania, hegy ön nem volt Becsben. Bemondja azt a szombat helyi címet, ahol kimenetele előtt volt Érti? Ott igazon! fogják, hogy ezekben a napokban ki sem mozdult a lakásból.. — De mit mondjak, hcey honnan ismerem én a. . — Apjának volt a/ ismerőse — vágta el a fiú beszédét a férfi. — A háború alatt több hónapig maguknál lakott. Három h-ttel ezelőtt találkoztak Budapesten. Akkor hívta meg magát... Világos, uram? — Igen — ámult el a fiú, és kellemetlen érzések hullámoztak leltében — Akkor induljon — i< gyezte meg a férfi. És anélkül, hogy kezet fog tt volna, kapcsolt és indított. A kis Austint elnyelte az éjszaka. István megindult Veszprém Kié Gondolataiba merülve rória az utat Mikor kiért a betonúira, nirg átta a fényben úszó kis várost. .. — Vá am nem világos — gondolta. — Ez a férfi nem volt gépkocsivezető, arra mérgei veszek. Lehet, hogy Clark kapitány valamelyik barátja. Jól beszélt magyarul, de érezni lehet a kiejtésén, hogy nem magyar. Keresztülment a városon. Az állomáson sokan vártak a pesti vonatra. Az egyik harmadosztályú kocsiban talált A csomagtartóból villáskulcsot vett e’ő, és leszerelte a rendszámot, helyére nedig sárga alapú diplomáciai számot tett fel. (Soltész Albert rajza.) még ülőhelyet. Leült, kezét zsebébe dugta, és hátradőlt az ülésen. A vonat assan megindult, és az egyhangú zaka- iás, a kocsi ütemes hullámzása álom- a ringatta öt. — Parancsol kenyeret? — kérdezte művesen Éva, és rámosolygott a jóképű szőke fiatalemberre, — Igen, kérek egy szrletet — válaszolta a férfi, és zsebeiben tárcája után kotorászott. Nem találta. Idegesen babrált belső zsebében, kitette az asztalra noteszét, egy igazolványt, csak a tárcáját nem találta... — A fenébe, hova tettem a pénzemet? — mormolta maga ele. Felállt. Most nyugodtabban újból kutatni kezdett. Éva türelmesen mosolyogva várt. A kenyeret letette az asztalra és figyelmesen nézte a piros bőrkötéses igazolványt, melyre arany betűkkel nyomtak a szöveget. „Honvédelmi Minisztérium” — olvasta a lány. de szeme máris tovább siklott. „Arcképes tiszti igazolvány” — villogtak az aranyozott, mélynyomásé betűk... — No, a mindenit, megvár. Ide tettem a hátsó zsebembe — magarázta megkönnyebbülten a fiatalember, és leült. Zsebre tette igazolványát, noteszét, majd tárcájából egy százforintost vett ki. — Nem volna aprója? — érdeklődött Éva. — Sajnos, ilyen nagy pénzből nem tudok visszaadni. — Egy fillér apróm nincs. Talán fel tudja váltani. — Megpróbálom — mosolygott Éva, és eltávozott. Pár perc múlva visz- szajött. — Sikerült — nevetett. — De most ne költse el minden apróját — mondta a lány. — Nem, nem — szabadkozott a fiatalember. Eltette a visszajáró pénzt. Éva távozni akart, amikor a férfi megállította. — Egy pillanatra, kisasszony — a lány megállt, kérdőn nézett a fiatalemberre. — Nem tuö.ii véletlenül, hogy Vildmann Ferenc mikor jön be7 (Folytatjuk).
