Kelet-Magyarország, 1960. szeptember (20. évfolyam, 206-231. szám)

1960-09-28 / 229. szám

Kuba ügye - az összes gyarmati nép ügye

Fidel Castro beszéde az ENSZ-közgyűlés 15, ülésszakán

NEW YORK. (TASZSZ): Az ENSZ-közgyűlés hétfőn délutáni ülésén beszédet mondott Fidel Castro kubai miniszterelnök. Amikor az elnök megadta a szót Fidel Castronak, és a kubai forradalom' hőse felment a szónoki emelvényre, a küldöttségek többsége viharos tapssal fogadta őt.

— Egyesek talán úgy gondolják, — kezdte felszólalását Castro — hogy . nagyon elkeserít bennünket az a magatartás, amelyet itt ;a kubai küldöttséggel szemben tanúsítottak. Mi nagyon jól látjuk ennek az okait, és éppen ezért nem keseredünk el. A gazdaságilag elmaradott országok számára nagy tehertétel egy delegáció kiküldése az ENSZ-be. Mivel erőforrásaink korlátozottak, nem vagyunk hajlandók fecsérelni a pénzt. De ha mégis kiadjuk, ezt azért tesszük, hogy szólhassunk sok más ország képviselőihez.

A kubai küldöttség vezetője utalt arra, hogy az előző felszólalók a közgyűlés szónoki emelvényéről hangot adtak gondjaiknak és aggodalmuknak az egész világot érdeklő problémák kapcsán.

— Minket is foglalkoztatnak ezek a problémák — mondotta — mindenekelőtt a béke fennFüsfgellenség: önkényül

— Amikor, a kubai nép levette magáról a spanyol gyarmattartók jármát, ekkor nyúltak ki Kuba felé az Egyesült Államok csápjai. Következett a katonai megszállás. Az Egyesült Államok - jogot nyert arra, hogy beavatkozzék Kuba politikai ügyeibe, s országunk egész vidékeit adták bérbe, hogy ott amerikai katonai támaszpontokat és raktárakat létesíthessenek,

Az amerikai monopóliumok megkaparintották Kuba legjobb földjeit, természeti kincseit. kereskedelmét. Az alkotmányt megváltoztatták, s az ország teljesen az Egyesült Államok függvénje lett. Kuba spanyol gyarmatból átalakult észak-amerikai gyarmattá.

Politikájában kénytelen volt az amerikai nagykövetség utasításait követni.

— Most — jelentette ki Castro a küldöttek viharos tapsa közepette — büszkék vagyunk ártartásának- kérdése. — Az Egyesült Államok kormányának közvetlen ösztönzésére megindított rosszindulatú Kuba-ellenes hadjáratot érintve Castro kijelentette, hogy

elviselhetetlen munkafeltételeket teremtettek a kubai küldöttség számára, s hogy az amerikai hatóságok úgynevezett biztonsági intézkc- dé°ek ürügyén megkísérelték a kubai nép képviselőinek megalázását.

Castro ezután ismertette azt a hazúgság- és rágalomhadjáratot, amelyet az amerikai hatóságok és az Egyesült Államok sajtója folytatott a kubai küldöttség ellen, majd kijelentette: „ha olyanok lennénk, .mint amilyennek leírtak bennünket, az imperialisták nem veszítették volna el azt a reményüket, hogy lepénzelhetnek bennünket, amint ezt meg is próbálták. De bennünket nem lehet lepénzelni.” Castro a továbbiakban kitért a kubai nép nemzeti felszabadító harcának történetére. Elmondotta, hogyan harcoltak a kubaiak a múlt század végén, három . évtizeden keresztül a spanyol gyarmati 'uralom ellen.

hét éves véres alom után

ra, hogy semmilyen nagykövetség nem ad utasításokat re- künk. Népünk maga kormányozza saját országát. Kuba népének harcba kellett szállni, hogy kivívja a teljes függetlenséget. Ezt a függetlenséget hét éves önkényuralom után nyerte el.

— Kubában olyart kormány volt, amely kiszolgálta a monopóliumokat. Kuba gazdasági életét teljesen az Egyesült Államok alá rendelték.' Ez katasztrofális következményekhez vezetett. A lakosság fele nem tud'a, mi a villanyvilágítás. A hatmilliós lakosságból három és félmillió a nyomortanyákon sínylődött, s a lakbér itt is a kereset égy- harmadát tette ki. A lakosság harminc százaléka, nem járt iskolába, mert nem voltak tanítók. Az országban százezer gü- mőkoros beteget tartottak nyilván.

— Az amerikai tőke tartotta kezében a bankokat, a külkereskedelmet, a kőolaj- és cukoripart, valamint a szántóterület oroszlánrészét. A lakosság 0,5 százaléka ellenőrizte az ország

gazdasági életének 47 százalékát. ] Ez a kis sziget az ott lakó ; rengeteg munkanélkülivel — ! folytatta Castro az Egyesült | Államok meggazdagodásának egyik forrása' volt/

— A népi kormány, hatalom- raiutása u án mindenekelőtt hozzálátott a belső gazdasági problémák megoldásához.

A kubai miniszterelnök ezután felsorolta azokat az intézkedéseket, amelyeket forradalmi

kormánya a lakosság helyzetének megkönnyítésére tett. „A nép kiment az utcákra és ujjongott

örömében. Ez azonban — jelentette ki Castro — nem okozott örömet az amerikai monopóliumoknak. Kezdtek bennünket

kommunistáknak nevezni „vörösnek” tüntettek fel, mert

szembeszegültünk a monopóliumokkal.

Olyan törvényt hoztunk,

amelyet előbb vagy utóbb minden otszágban íreglioz- na,k majd, ahol még nem tették meg: földrefoiíntörvényt. Nálunk kétszázezer paraszt élt föld nélkül, nem tudott termelni. Most egyszer s mindenkorra leszámoltunk a nyomorral.

— De nemcsak a föld volt az amerikai monopóliumok kezében — hozzájuk tartoztak a bányák, országunk összes természeti erőforrásai. A monopóliumok hihetetlenül nagy nyereségeket j vágtak zsebre. És mi maradt a ku- i baiaknak? A kimerült föld és a feldolgozott ércből visszamaradt kő. A forradalmi kormány, hogy végetvessen ennek a helyzetnek, törvényt adott ki, amelynek értelmében az ásványkincseket feldolgozó külföldi társaságok kötelesek nyereségük 25 százalékát átutalni a. kubai kormánynak.

Ez — jegyezte' meg a rpinisz- terelnök — érintette az Egyesült Államok érdekeit. Ebbe nem nyugodott bele az amerikai kormány, pontosabban, nem nyugodtak bele az amerikai monopóliumok. Megkezdődött a kubai nép ellen irányuló bűntetőrend- szöbályok'időszaka. Ezekkel akarták elpusztítani a forradalmat. Kuba még nem is létesített diplomáciai és kereskedelmi kapcsolatot a Szovjetunióval, az amerikai sajtó máris azt harsogta, hogv „vörös veszély” van, 90 mérföld- nyíre az Egyesült Államok határától. A Küba-ellenés hisztéria — folytatta — a legképtelenebb vádakat Szülte a kubai kormány ellen.

Gazdasági agresszió Kuba ellen

Castro röviden elmondotta, hogyan gyakorol nyomást az Egyesült Államok Kubára, csökkentve a kubai cukorbehozatalt.

A ’ kubai küldöttség vezetője ezután leleplezte azt az ellenforradalmi tevékenységet, amelyet az Egyesült Államok folytat.

— Amerikai repülőgépek gyuj- tóbombákat szórtak cükornádüi- tetvényeinkre, kalóztámadást szerveztek Havana ellen, s e gaztettek elkövetői ma szabadon jár- nak-kelnek az Egyesük Államokban.

— Bár az amerikai kormány tagádta, hogy felelős ezekért a cselekményekért, — folytatta Castro — egészen nyilvánvaló, hogy a repülőgépeket az Egyesült Államokból küldték. — Nevetségesnek minősítette az amerikai kormány „magyarázatait”, emlékeztetve arra, hogy ugyanilyen magyarázatokat adott az U—2 repülőgép ügyében is.

— Amikor a légitámadásoknak vége szakadt, megkezdődött a gazdasági agresszió. Az amerikai monopolisták azt hangoztatták, hogy- zűrzavar és összeomlás lesz a, kubai fölorCiOmi iwVcuvez- *

ménye. De ha valóban ez történt volna, az Egyesült Államok kormánya nem kényszerült volna gazdasági agresszióhoz folyamodni.

— Bővíteni akartuk külkereskedelmünket — mondotta a továbbiakban a kubai miniszterelnök — minden ország erre törekszik. Kereskedelmi szerződést írtunk alá a Szovjetunióval. Ennek alapján a Szovjetunió évente egymillió tonna cukrot vásárol tőlünk és bizonyos mennyiségű, számunkra szükséges cikket szállít. Egyesek elégedetlenek voltak ezzel. Talán ki kellett volna kérnünk az Egyesült Államok külügyminisztériumának hozzájárulását? Mi szabad, független országnak tartjuk és mindig is annak fogjuk tartani magunkat.

— Az Egyesült Államik súlyos csapást mért ránk. Az amerikai kongresszus olyan törvényt hozott, amely felhatalmazza az elnököt, hogy minimálisra csökkentse a kubai cukorbehozatalt. Önök tudják, hogy regionális egyezmények megtiltják a gazdasági agressziót, de az Egyesült Államok kormánya megszegte ezeket az egyezményeket.

— Kuba saját védelme érdekében az ENSZ-hez fordult.

Castro az Egyesült Államok és a latin-amerikai államok kapcsolatainak történetét érintve emlékeztetett az „ Egyesült Államok kubai, mexikói, Puorto Rico-i, Haiti-i és más agresszióira. — Guatemala törvényes kormányát — mondotta — nem is olyan "éven döntötték meg az Egyesült Államok agresszív cselekményei következtében!

Castro utalt arra, hogy

a kubai nép védelmet várt az Amerikai Államok Costa R:ca-i értekezletétől az Egye- sü't Államok gazdasági agressziójával szemben. Ez a szervezet azonban ehe’yett a Szovjetunió ellen vádaskodott.

A kubai küldöttség vezetője -zután nagyszerű képet ; festett 'azokról az eredményekről, amelyeket a kubai nép a forradalom után elért. Az országban tízezer városi iskolát építettek, és megkétszerezték a falusi iskolák számát.

Kuba az első latin-amerikai ország, amely minden feltételt biztosít az írástudatlanság megszüntetéséhez.

Százezer kubai mezőgazdasági munkás jutott földhöz A kis- birtekek mellett működne« nálunk nagy szövetkezetek is. Földjeinken a legkorszerűbb technikát alkalmazzuk. Elegendő utalni arra, hogy Kuba most hétszer annyi traktort vásárolt

külföldön, mint a Bat.ista-rend- szer alatt.

Castro emlékeztetett az Egyesült Államok kormányához inté-. zett január 27-i cs február 23-i kubai jegyzékekre; kijelentette, hogy a kubai kormány minden tőle telhetőt megtett a tárgyalások, az Egyesült Államokkal fennálló vitás problémák rendezése érdekében, de az Egyesült Államok kormánya nem volt hajlandó tárgyalni, nem hajlandó leereszkedni a kis Kubához, semmilyen kérdés megvitatására.

— Kuba kormányát és népét — folytatta Castro — komolyan aggasztja az Egyesült Államok országunkkal szemben tanúsított agresszív magatartása.

4/, amerikai kormány nyíltan bujlovalja Ku kában a reakciós elemeket,

hegy harcol anak a kormány ellen. A Hondurashoz tartozó Sis- na szigetén, a Karib-téngeren hatalmas rádióállomást építettek, amely Kuba felé sugározza anyagát. Még aggasztóbb az a körülmény — föl} tatta a miniszterelnök, — hogy szigetünkön van az Egyesült Államéit guantanamoi haditengerészeti támaszpontja. Ez az amerikai támaszpont az amerikai katonai vezetőség által kirobbantott atomháború áldozatává teheti Kuoát.

— Ezt a támaszpontot erőszakkal fcényszeríteíték ránk és a kubai kormány most komolyan foglalkozik azzal a kérdéssel, hogy az amerikai haditengerészeti erő a nemzetközi jognak megfelelően távozzék Guan tanárnőből.

(Hosszantartó taps.)

— Az Egyesült Államok politikusai nem akadják megérteni Kubát. (Castro élesen elítélte Kennedy elnökjelölt Kuba-ellenes kijelentéseit, aki a hírhedt Monrce-elv zászlaja alatt intervenció szervezését követelteKu- ba ellen.) — De ne gondolják — telte hozzá Castro —, hogy mi együttérzünk a másik amerikai elnökjelölttel, Nixonnal. Sem egyikben, sem a másikban nincs politikai értelem. A kubai küldöttség vezetőjének éles szavai; amelyekkel az amerikai elnök je- löltek Kuba-ellenes nyilatkozatait elítélte, nyilván nem tetszettek Bolandnak, a közgyűlés elnökének, aki a szónokot durván félbeszakítva kijelentette, hogy az amerikai elnökjelöltek megbírálása beavatkozás a választási hadjáratba. Az elnök közbeszólását és a szónok megzavarására tett v tapintatlan kísérletét sok küldött felháborodással fogádta.

) Castro ezután áttért- a nem- I zetközi helyzet kérdéseire.

— Hruscsov miniszterelnök beszédében — folytatta Castro — magára vonta figyelmünket az a megállapítása, hogy a

j Szovjetuniónak nincsenek gyarmatai, és ni? csenek semmiféle ( érdekei más országokban.

Mi’yen jó lenne — jegyezte meg Castro a küldöttségek viharos tapsa közepette —, ha minden más ország is kijelenthetné, hogy nincsenek gyarmatai cs nincsenek érdekei más országokban. CasH'o aggodalommal nyilatkozott Eisenhowernek és az ENSZ- főtitkárnak arról a kijelentéséről. h-gy ENSZ fegyveres erőket I kell létrehozni, és. megfigyelőket keli küldeni néhány országba. Amíg minden nép. nem győződik meg arról, hogy . az ENSZ- erők nem kerülnek a gyarmat- tartók' befolyása alá, az ilyen javas’aíokat nem, lehet elfogadni.

A leszerelés problémájára áttérve a kubai küldöttség vezetője melegen támogatta az általános és teljes leszerelésről szóló szovjet javaslatokat. Ezek a javaslatok, mint mondotta — szabatosak és konkrétak. — Mi gondosan átolvastuk Eisenhower közgyűlési beszédét, de abban a leszerelés és a gyarmati rendszer tárgyköréből semmi konkrétumot nem találtunk. Az amerikai polgároknak el kellene olvas- niok Eisenhower és Hruscsov miniszterelnök beszédeit, össze- hasonlítaniok őket és igyekez- niök kellene meghatározni, hol van az igazság?

— A leszerelés problémáját, azt a rendkívüli fontos problémát — folytatta Castro — itt a közgyűlésben és nem a bizottságokban kell megvitatni, ahogy egyes küldöttségek követelték. Mindenki rakja ki kártyáit az asztalra és mutassa meg, ki híve a leszerelésnek, és ki van ellene.

A kubai miniszterelnök hangsúlyozta, hogy haladéktalapul meg kell oldani a Kínai Népköz- társaság ENSZ-képviselétenek kérdését.

— Az a tény, hogy a közgyűlés még megtárgyalni sem' hajlandó a Kínai Népköztársaság képviseletének kérdését, ellentétben áll e nemzetközi szervezet értelmével. — Az amerikai vezető körök, 'amelyek most szembehelyezkednek Kína ENSZ-képvise- lete kérdésének megvitatásával, a világon a legreakciósabb erők szövetségesei. Harcolnak a népek szuverénitása ellen, hogy fenntarthassák a katonai támaszpontok rendszerét a Szovjetunió körül. Nem 4llhatnáfc..a. földet,,követelő parasztok oldalára, mert a nagybirtokosok szövetségesei. Nem lehetnek az elnyomott országok szövetségesei, mert a mo- hopóliumok oldalán állnak.

Castro ugyanakkor hálával emlékezett meg arról a támogatásról, amelyben Amerika haladó erői részesítik a kubai népet.'

Castro kijelentette, hogy a kubai forradalmi kormány meghirdeti a parasztok jogát födjük használatához, a munkások jogát munkájuk eredményeihez, a diákok jogát az ingyenes oktatáshoz, az indiánok és a négerek jogát ahhoz, hogy az ország többi állampolgárával egyen- lőek legyenek, minden ország ogat a szabad nemzetközi kereskedelemhez. a népek jogát a tel- ies szuverénításhoz, a munkások jogát saját fegyveres milíciájuk felállításához. Ez a kubai forradalom programja — mondotta Castro.

A jelenlevők nagy figyelemmel hallgatták a Kubai Köztársaság miniszterelnökének több mint négy órás beszédét és viharos tapssal fogadták beszédének zárószavait. Sok küldött felállt helyéről, odament Castrohoz és kezét szorított vele.

Fidel Castro beszédével az ENSZ-közgyűlés 15. ülésszakának hétfő délutáni ülése végétért.

o