Kelet-Magyarország, 1960. szeptember (20. évfolyam, 206-231. szám)
1960-09-25 / 227. szám
Színes »légi ernyőknők a levegő „huszárjai“ között 3 „Ojv“ műrepiilése az ibranyi i-epiilőuapou A BÁTRAK SPORTJÁNAK nagy eseményére kerül sor vasárnap az ibrányi nagyerdő melletti réten. A Magyar Honvédelmi Sportszövetség megyei elnöksége itt rendezi meg az idei repülőnapot. Legutóbb 1958-ban rendeztek hasonló légi parádét a községben. Akkor 6 ezer néző csodálta lélegzetvisz- szafolytva a levegő „huszárjait”. A mai repülőnapon még nagyobb nézősereg szorong majd a tágas „lelátókon”, hogy gazdagabb legyen egy élménnyel. S míg az ibrányi és környékbeli nézőjelöltek vaskos útipoggyászukat készítve várták az ősz- eleji napot, mintegy a nyár megkésett ajándékát, a honvédelmi sportszövetség rendezőgárdája óráról-órára alakította a rendezvény körvonalait. Nem kis felelősség az első perctől az utolsóig kidolgozni a műsort, előkészíteni a gépeket és a személyzetet, összehangolni mindent, hogy mind a nézők, mind a légi számok szereplői biztonságosan érezzék magukat, és a puszta izgalom mellett élvezzék is a nap eseményeit. HOGY VALÓBAN ÍGY LEGYEN, erről gondoskodnak a rendezőkön kívül az ejtőernyős, a motoros és modellező klub tagjai is, akik délután 1-től 6 óráig változatos számokkal lépnek a porondra. Különböző színű ejtőernyőkkel egyéni és csoportos ugrások szerepelnek a műsoron, — 1500 méter magasból. Három nő is van az ejtőernyősök között, s ott lesz Kovács György érdemes sportoló, aki túl van már a négyszázadik ugráson. A nyíregyházi ejtőernyősök kicsit e Főpróbának tekintik az ibrányi eseményt, ugyanis másnap Budapestre repülnek, részt vesznek a szeptember 26. éjjeli ejtőernyős ugráson a Ferihegyen. Az ejtőernyősökön kívül a vitorlázó repülők is kitesznek magukért; 3 „öjv” elnevezésű gép érkezik Pestről, az országos repülőklub versenyzői műrepüléseket rögtönöznek a repülőnapon. A LÉGI SZÁMOK SZÜNETÉBEN üdítővel a motorosklub 8 versenyzője szolgál, szórakoztató ügyességi bemutatót tarta- j nak, mintegy 50 percig. A megye legügyesebb motorosai között ott lesz Nemes Sándor, aki a nyáron a Szovjetunióban rajtolt, itthon pedig országos második lett a 250 köbcentis motorok kategóriájában. Végül a modellezők műrepülései és vitorlázó repülési számai vezetik le az izgalmakat. Az ibrányi repülőnap Ígéretes állomása a három klub idei fejlődésének és valószínűleg tapasztala- tokát is nyújt a további fejlődéshez. Hűtőpultot és hűtőszekrényeket kopnak az üzletek A korszerű élelmiszerüzlet ma már szinte elképzelhetetlen hűtőszekrények nélkül. Erre is gondot fordít a Szabolcs-Szatmár megyei Élelmiszer Kiskereskedelmi Vállalat. Fokozatosan ellátja az üzleteket modern villamos hűtőszekrényekkel. Segít ebben a tevékenységben a megyei tanács is, közel 200 ezer forintos költséggel járult a gépek beszerzéséhez. A Tiszavasvári Alkaloida Vegyészeti Gyárban megnyíló fűszer-csemege üzletet hűtőgéppel is felszerelik. Az üzlet létrehozására 165 ezer forintot fordítanak, s presszóval is ellátják. A hűtőpultot a nyíregyházi Vöröshadsereg utcai kis csemege üzlet kapja meg, s ezen kívül még két bolt kap a városban hűtőszekrényt. rPanács nincs. A falu Zá- hodyhoz tartozik közigazgatásilag. Egyetlen szellemi központja a régi iskola, megbújva a fák mögött, beszállva a fiatal tanító galambjaival. Berecz Csaba életének még nagyon az elejét tapossa. Harmadik éve tanít, ebből az elsőt a megye más községében. Nemrég nősült. Feleségét szinte az iskola padjaiból hozta. Mégis van valami, ami erős gyökerekkel köti ide. Itt, ebben az iskolában tanított az apja is, itt élte gyermekéveit. Ismeri a falunak is alig nevezhető települést, amikor idekerült, mint tanító, a gyerekek is szervuszt köszöntek neki. Az osztály üres: délután van. Padló és olajszag, a katedrán, az asztalon még az imént végződött tanítás használatos eszközei. Harmadik éve tanít, és teljesen magányban. Ez aztán erős iskola egy pedagógusnak! Mert nincs minden órában egy tapasztalt kartárs, aki segítene, nincs naponként megbeszélés. Csak délután az üres tanterem, ami választ nem ad az ezer és ezer kérdésre. Mert az van. , ! « * „Üzenem a nyíregyházi tanítóképzőnek,, beszélgetünk. — Nagy a felelősség, dönteni egyedül kell. És körül az ismerős falu. Nem fél? — Nem — felel határozottan. — Ezt csinálta az apám is. — Nem volt jobb városon? — Nem. Itt szeretnék tanítani. — Meddig? — Mindig. — És soha városra nem kerülni? — Soha. Szeretem a falut, és különösen ezt. Minden idefűz. Persze, gondoltam már arra, hogy ha majd olyan gyermekem lesz. aki már iskolába jár, jobb lenne, ha más iskolába mehetne. Mert azt mondják, az' embernek nem jó a saját gyermekét tanítani. De most már ezt is úgy gondolom: jó. Tehát szép itt a munka? Most nincs semmi Próbálkoztam színjátszócsoportot szervezni, de nincs egyetértés a fiatalok között. — És ennyiben marad? — Nem, dehogy. Sokat beszélgetek az emberekkel. Beszélgetek? Néha veszekszem is. — Van tekintélye? — Minden pedagógusnak van, ha csak egyénileg nem gyönge jellemű. Persze olyan tekintélyem nincs, mint az apámnak volt. És még inkább az édesanyámnak! Az első világháborúban önkéntes ápolónőként orvosi ismeretekre tett szert. S ha valami baj volt itt, elsősegélyt nyújtott, orvost hívott, sokszor diagnózist is megállapított. Bizony, egy falusi tanítónak mindenhez értenie kell, hogy segíteni tudjon, hogy hallgassanak a szavára. Manapság leginkább a mező- gazdasághoz. Biztató jelenségek Egyre egészségesebb a fiatal nemzedék, a házasulandók más falukat is felkeresnek, friss vér áramlik szét a faluban. A termelőszövetkezet nyitogatja az emberek gondolatvilágát, a gyermekek között nagyon sok a szenvedélyes olvadó. A porták rendezettebbek. A közeli Záhony fejlődésnek indult, hatása mindjobban érződik majd itt is. a kicsi faluban. Nem megy máról holnapra, de ami elindult itt, az nem áll meg. Egy fiatal tanító a tanú rá, ott, a régi iskolában, régi falak között, de új eszmék hódításaival. SB. A Nyírmarlai Gépállomás az élen A szeptember huszadiki állapotot értékelve az éves tervtel- jesítésben a legjobb eredményt a Nyírmadai Gépállomás dolgozM érték el, mind az összes motor és traktormunkában, mind a talajmunkában vezetnek. A sorrendben Nagykálló és Demecser követi Nyírmadát. A gépállomások által végzett 5030 hold őszi vetésből 1316 holdat a nyírbátoriak teljesítettek. Az egy traktoregységre eső teljesítésben is ők viszik a pálmát: 665 normáiheidnyi munkát végzett átlagban minden traktor ebben az évben. A kapásnövények, különösen a kukorica és cukorrépa alá igen fontos mélyszántásban a tiszavasváriak, nyírtelekiek, nagyhalásziak és tyukodiak jeleskednek. Igen gyengén teljesítettek eddig a kötött tala'jjal rendelkező kölesei, csaholci és fehérgyarmati gépállomások. (42) . «... — Jöjjön fiacskám. Üljön le — mosolygott nyájasan a fiúra. István leült. Jólesett a pap látogatása. — Tisztelendő atyám — tört ki a fiúból, és szeme könnyben úszott, — én olyan szerencsétlen vagyok. — Arcát kezébe temette. — Megértem, fiacskám — mondta Pál atya, és megsimogatta a fiú göndör, barna haját. — Nyugodjon meg, a jó Isten megsegíti. Tudtam, hogy milyen állapotban van, azért jöttem fel magához. Segíteni akarok... Mikor elolvastam az életrajzát — folytatta kis szünet után a pap, s hangja melegen áradt szét —, nagyon megrendültem. Szegény fiam. Maga igazán sokat szenvedett. A fiú halkan zokogott. Pál atya folytatta. — Eszembe jutott a saját fiatalságom. A sok csalódás. Csalódás az emberekben, legjobb barátaimban. Én is olyan magános fa voltam, mint maga. Valamikor én is úgy, olyan tisztán szerettem, mint maga. És az én szerelmemet is elszólította az úristen. — Sóhajtott. — így lettem, ezért lettem pap. Nem volt könnyű elhagyni hazámat. Sokáig azt hittem, hogy hazaáruló vagyok, mert otthagytam népemet. Mert tudja, fiacskám, a hazát nemcsak a hegyek, a szelíd lankák, a viharzó Balaton, a csendesen hömpölygő folyók, a játékosan habcsipkéket szövögető halk patakok, a pirossipkás békés tanyák és a bűnt, boldogságot, szeretetet, gyűlöletet magukba rejtő hatalmas városok jelentik, hanem elsősorban a nép, aki szenved, izzad, dolgozik, aki most egy kisebbség véres igája alatt nyög. A nép szolgálata, fiacskám, szent dolog. S én hálát adok a hatalmas istennek, aki felnyitotta a szememet,.. István égő szemmel nézett a papra, aki most a távolba meredt, és halk; izzó hangon beszélt. — Tudom, maga arra gondol, hogy ha visszamegy, és végrehajtja ezt a cselekedetet, véteni fog a hazája ellen. Fiacskám, a hazája ellen nem vét. Legfeljebb a kommunista rendszer ellen. De az nem azonos a hazájával. — Ránézett a fiúra. Elmosolyodott. — De hogy vigasztaljam, még azok ellen sem fog véteni. A fiú érdeklődve nézett az atyára. — Elárulok magának egy titkot. De. lérem, hogy ez köztünk maradjon. — István bólintott. A pap felállt, óvatosan kinézett az ajtón, majd újból leült. Közelhajolt a fiúhoz, és suttogva megszólalt. — Clairk kapitány három évig Budapesten élt, mint követségi beosztott. Társaságban megismerkedett egy orvos lányával. Egymásba szerettek. A lány apja lepaktált a kommunistákkal, és hallani sem akart a házasságról, mert karrierjét látta veszélyben. A kapitány és a lány titokban találkozott. Az apa rajtakapta őket, és azt is megtiltotta. A szerelem azonban makacs. Közben a kapitányt Bécsbe helyezték. Nagyon nehéz az érintkezést tartani, mert a lányt szigorúan ellenőrzik. Ezt a módot eszelték ki. Postán nem küldhetnek levelet a cenzúra miatt, a lány viszont nem mehet be a követségre. Semmi másról nincs szó, csak arról, hogy most ön lesz a postás a két szerelmes között. De maga erről nem tud. Érti? Érti, fiacskám’ — Igen — felelte a fiú. — És... és Donován ezredes úr?... — Azt bízza a jó öreg Clairkra. Majd mutat neki valami más dolgot. Az már, fiacskám, nem a mi dolgunk — felelte mosolyogva a pap. — No, megnyugodtunk? — Igen — mosolvodott el István is. — Tisztelendő atyám, hogyan köszönjem meg önnek? — Ügy fiacskám, bogy becsülettel fog tanulni az egyetemen és nem hoz szégyent erre a szegény magyar népre. Érti? Magának kitüntetéssel kell elvégeznie tanulmányait. Ezt ígérje .meg nekem! ígérem — mondta halkan a fiú, és újból a sírás fojtogatta a torkát, de most a hála könnyei tódultak a szemébe. — Akkor rendben volnánk. Lassan felkészülhet. — Pál atya megölelte a fiút, és elhagyta a szobát. István kinézett az ablakon. Az Alpok felől tömött, fekete felhőket hozott a szél. Kocka az egyik beosztottjával alaposan megvizsgáltatta azt a házat, amelyben Éva lakott. Meglepő eredménnyel járt a felderítés. Négy háztömbnek volt közös udvara. Igaz, az udvarokat alacsony drótkerítés választotta el egymástól, de ez nem jelent akadályt annak, aki át akar a kerítésen lépni. A főhadnagy elgondolkozva nézett maga elé. — Ezek szerint — dörmögte — a lányhoz a Pozsonyi útról, a Parkból is be lehet menni. Valószínű, hogy a fiú ezen az úton távozott. De — okoskodott tovább — ehhez segítség kell. Valamelyik házfelügyelőnek tudnia keli a dologról. Az elöljáróságról megszerezte a tömb tervrajzát, és most a rajzok szemlélésébe merült. Vastag kék ceruzával körülrajzolta Éva lakását. A második emeleti lakás szobájának fala a sarokházzal volt szomszédos. Ceruzájával fogait kopogtatva gondolkodott. — Hm, ha a két ház között valamelyik emeleten, vagy a pincében átjáró lenne., rgen — mondta halkan —, bemennék a Park felőli oldalon, és az átjárón átsétálnék az újpesti rakparti hazba. Tűi nagy a fantáziád fiam — gúnyolódott magával. — Sokkal egyszerűbbek a dolgok az életben. .. — Azért mégis behívta Rózsit. — Idefigyelj, Rózsikám. — A csinos lány figyelmesen hallgatott. — Állapítsd meg a következőket: ki lakik a Sónvi Éva melletti lakásban? A park felőli oldalon, érted? — Értem — felelte a lány — sarokházban, igaz? — Igen. Továbbá azt is tudd meg, hogy milyen az óvóhely-rendszer, a pincék állandóan zárva vannak-e, a két ház emeletei között van-e szintkülönbség? Világos? — Igen. —- A lány eltávozott. OFoty tatjuk.) — Nagyon. Ml a legnagyobb nehézsége? Gondolkodás nélkül felel, sokszor rágódott már rajta: — Számos a szellemileg nem teljes értékű gyermek. Sajnos, a múltban szűk körből jöttek létre a házasságok, sok volt a vérkeveredés. Nagy család ez itt, Győröcskén. Elmosolyodik. — Hányszor eszembe jutott már a tanítóképző. Milyen más volt a tanítás a gyakorló iskolában! Talán nem is helyes, hogy ott a kitűnő képességű gyermekeket gyűjtötték össze, akikkel könnyű volt foglalkozni. Üzenem a tanítóképzőnek, hogy a nehézségekkel is meg- kellene ismertetni a leendő tanítókat. Bizonyos, hogy nagy hasznát vennék első éveikben. Csendes esték Ez is baj! Hogy csendesek az esték, mert nagyon nehéz a népművelési munka. — Tudom, valamikor az apám zenekart alapított itt. Egv falu., , eV egy tanító
