Kelet-Magyarország, 1960. szeptember (20. évfolyam, 206-231. szám)

1960-09-25 / 227. szám

Hruscsov elvtárs beszédének visszhangja (2. oldal) ★ Riportereink a* építkezéseken (S. oldal) XVII. ÉVFOLYAM. 227. SZÁM Ára 60 fillér I960. SZEPTEMBER 25, VASÁRNAP FB-86 (Folytatásos regény). (6. oldal) ★ Családi vasárnap (7. oldal) Az igazság a mi oldalunkon áll! A szovjet kormány nyilatkozata a leszerelésről Valamennyi állam három szakaszban teljesen és véglegesen oszlassa fel fegyveres erőit és semmisítse meg fegyverzetét! New York, (TASZSZ): A szovjet kormány pénteken az ENSZ-küzgyülés elé terjesztette „Az általános és teljes leszerelési szerződés alapvető rendelkezéseiről szóló dokumentumot. Ebben javasolja, hogy valamennyi állam három szakaszban négy év, vagy más megállapított ha­táridő alatt teljesen és véglegesen oszlassa fel fegyveres erőit és semmisítse meg fegyverzetét. Valamennyi leszerelési intézkedést szigorú el­lenőrzéssel kell végrehajtani. Az első, megközelítőleg egy-másfél eszten­dőt igénylő szakaszban meg kell szüntetni va­lamennyi, a nukleáris fegyverek célbajuttatá- sára szolgáló eszköz gyártását és meg kell sem­misíteni a már felhalmozott ilyen eszközöket. Fel kell számolni minden idegen területen léte­sített katonai támaszpontot és ki kell vonni a külföldön állomásozó csapatokat. A szovjet tervezet javasolja az egyes álla­mok fegyveres erőinek jelentős létszámcsökken­tését. A Szovjetunió és az Egyesült Államok számára a legmagasabb létszámot 1 709 000 fő­ben határozza meg. Ennek megfelelően csök­kenteni kell a hagyományos fegyverzetet is. A szovjet kormány javasolja, hogy a máso­dik szakaszban tiltsák be a nukleáris, a vegyi, a biológiai és egyéb tömegpusztító fegyvereket, semmisítsék meg az ilyen fegyverekből felhal­mozott tartalékokat és szüntessék meg gyártá­sukat. A tervezet előirányozza továbbá az egyes államok fegyveres erőinek újabb csökkentését a fegyverzet és a haditechnika megfelelő mérté­kű szűkítésével együtt. A szovjet kormány úgy véli, hogy a harma­dik szakaszban fel kell oszlatni valamennyi ál­lam fegyveres erőit és meg kell semmisíteni fegyverzetét, meg kell szüntetni a haditermelést, fel kell oszlatni a hadügyminisztériumokat, a vezérkarokat és mindenfajta katonai jellegű és katonai célokat szolgáló intézményt, szerveze­tet. továbbá meg kell szüntetni a hadicélokra történő pénzkiutalásokat. Az általános és teljes leszerelés harmadik szakaszának megvalósítása után az cgy'es álla­mok nem rendelkeznek többé sem katonával. sem fegyverzettel, következőképpen végérvénye­sen és mindenkorra megszűnik a háborús ve­szély. „Ilymódon valósággá válik a népek évszá­zados álma: a fegyverektől és háborúktól men­tes világ” — állapítja meg a szovjet kormány nyilatkozata. A szovjet kormány javasolja, hogy létesítse­nek a leszerelési tárgyalások folytatására meg­felelő fórumot, ennek azok az államok is tag­jai lennének, amelyek a semlegesség álláspont­ját vallják magukénak. A szovjet kormány úgy véli, ha érvényesítenék az ENSZ-bcn a Kínai Népköztársaság törvényes jogait, ez olyan fontos lépés lenne, amely elősegítené a leszerelési tár­gyalások sikerét. A szovjet kormány új javaslatát jó alapnak tekinti az általános és teljes leszerelésről szóló szerződés kidolgozására és megkötésére. Mint a nyilatkozat hangsúlyozza, a szovjet kormány javaslatában messzemenően figyélembe veszi a nyugati hatalmak javaslatait, és egész sereg kérdésben szem előtt tartja álláspont­jukat. Nevezetesen figyelembe vette azt a vé­leményüket, hogy az első szakasztól kezdve cél­szerű összekapcsolni a nukleáris leszerelésre vonatkozó intézkedéseket a hagyományos fegy­verzet csökkentését célzó rendszabályokkal. A szovjet kormány hangsúlyozza, hogy a leszerelés hatékony nemzetközi ellenőrzésének híve, de erélyesen ellenez minden olyan kísér­letet, amelynek az a célja, hogy az ellenőrzést a leszerelés fölé helyezze, vagyis leszerelés nél­kül valósítson meg ellenőrzést, mivel ez a nem­zetközi kémkedés törvényesített rendszere len­ne. A nyilakozat sajnálattal állapítja meg, hogy az az év, amely azóta telt el, hogy a szovjet kormány az ENSZ- közgyűlés 11. ülésszakán előterjesztette az általános és teljes leszerelésre vonatkozó javaslatát — a nyugati hatalmak álláspontja következtében nem hozott haladást. A szovjet kormány felhívja a közgyűlést, „teljes komolysággal fogjon hozzá a kialakult helyzet elemzéséhez és tegye meg a szükséges intézkedéseket a leszerelés problémájának meg­oldását gátoló akadályok elhárítására”. Nem kell szakavatott kül­politikának lenni ahhoz, hogy valaki megállapíthassa: az ENSZ jelen közgyűlése nem csupán „egy a sok közül”. Amikor Nyikita Szergejevics Hruscsov és példája nyomán sokmás ország vezetője a kü­lönböző országok ENSZ-kül- döttségének élére állt, az álla­mok idei nagy seregszemléje rendkívüli nyomatékot kapott. Az emberiséget joggal töltik el biztató remények. A világ szédületes iramban fejlődik. A Szovjetunió mind jobban ural­ja a világűrt, amelyet az Egyesült Államok oly konokul és oly hiába akart elvitatni tó­le. Michel Angelo rabszolga­szobraihoz hasonlatosan félig összetört, láncokból kiemelke­dőben van a fekete kontinens, amely bizakodóan néz Kelet felé és váddal tekint Nyugat­ra. A kubai Dávid még min­dig, és egyre sikeresebben da­col a mindenhatónak hitt észak-amerikai Qóliáttal és Uncle Sam-et a félelem vucog- tatja, ha arra gondol, hogy a „fidelista járvány” továbbter­jedhet. A világ nagy változásai sü rítetten, töményen tükröződ­nek vissza a New York-i üveg és alumínium-palotában, amely­nek homlokzatán immár 96 tagállam zászlaját lengeti a szél. Jóval a közgyűlés meg­nyitása előtt divatba jött egy újfajta számtan — az ENSZ- aritmetika: nyugati diploma­ták és újságírók matematikus­nak csaptak fel. Lázasan szá­moltak, s az eredmény min­dig ugyanaz volt: a seregnyi újonnan alakult afrikai ország felvételével az ENSZ forduló­ponthoz érkezett, a világszer­vezet megszűnik az amerikai külügyminisztérium fiók hiva­tala lenni, s remény van rá, hogy a béke hatékony fóru­ma lesz. A szabadnak hazu­dott tőkés sajtó legkülönbö­zőbb rendű és rangú bér-toll- nokai, zugíirkászoktól a kifent tollú zsurnalisztákig fura egy­öntetűséggel kezdték gyártani figyelmeztetéseiket, sőt ko­mor intelmeiket: az ENSZ ve­szélyes lejtőre csúszik, amikor elhanyagolja az elit-hatalma­kat, a szellemileg fejletlen né­pek kedvéért — panaszkodik a Figaro vezércikkírója. Ebbe a hangulatba robbant bele a hir, hogy Nyikita Szer­gejevics Hruscsov vezeti a szovjet küldöttséget, s vele tar­tanak a szocialista államok ve­zetői, így hazánk küldöttsége élén Kádár János. Miközben a remény és a béke hajója szelte az Atlanti-óceán hullám­hegyeit, a nyugati világban te­tőfokára hágott a zűrzavar. „Vigyázat! Időzített bomba robban szeptember 23-án!” Te­hát mi is az a veszély, amely miatt félre kell verni a ha­rangokat? Az, hogv Hruscsov beszél — nyilatkozták a Nyu­gat politikusai és vezércikkírói. Veszélyről kiabáltak, mert fél­nek, hogy Hruscsov érveinek sortűzével végképp rommá lö­vi a megrendült hidegháborús állásokat. Természetesen a hisztérikus hangulatkeltés mö­gött jól kitapinthatóan meglel­jük a nyugati imperialista po­litika lényegét: félelem a ha­ladó erők előretörésétől, féle­lem saját gyengeségétől és ko­nok, agresszióig elmenő erőfe­szítés a kiváltságok megőrzé­sére. Ez a politika sugallta azokat a megnyilatkozásokat, amelyek a várható szovjet ja­vaslatokat jóelőre propagandá­nak minősítették. Ez a politi­ka késztette hamleti tétovázás­ra Eisenhovvert és Macmillant, "akik végülis a menni, vagy nem menni kérdésben „bead­ták derekukat”. Mert elmen­ni rossz, nem menni el talán még rosszabb. Az első esetben színt kell ugyan vallani a leg­fontosabb kérdésekben, de ki meri vállalni a második ese­tet, vagyis annak kockázatit, hogy szembeszegül a világköz­vélemény sürgető követelésé­vel, a világ közvéleményével, amely eredményes tanácskozá­sokat akar, megfelelő szinten. A szocialista államok kül­döttségének vezetői és sok más ország küldöttei is nem holmi elvonatkoztatott akadémikus vita kedvéért vállalták a New Yorkba vezető hosszú út ne­hézségeit. A béke, a népen szabadsága, az emberiség sor­sa forog kockán. Milliók és milliók figyelik éber szemmel a vitázó államférfiakat, az ál­láspontok összecsapását, ön­kéntelenül kínálkozik a kérdés: kinek az álláspontja győz majd? Azé-e, aki dicsérte az ENSZ-parancsnckság gyászos kongói szereplését, aki „az at- í-ikai kártyát megjátszva” az ENSZ lobogó;,ával szeie'nu burkolni dz Egyesült Államok új kolcnializmusának betömését az afrikai légüres térbe, n'.i-e. aki az afrikai vezetők között hosszúlejáratú fejlesztési urog­ram ígérgetésével akar híme­ket toboi ozn; magának? Mi­közben tudván tudja azt, amit egy amerikai szociológus így jellemzett- „Az amerikaiak ad­nak segélyt a külföldnek ka­tonai okckbó), beruháznak pio- fit célból, de am kor nincs szó sem tőkés haszonról, sam ka­tonai érdekekről, akkor nem adnak semm t. vagy csak vaj­mi keveset”. Vajon annak az álláspontja gj őzedelmeskedne, aki a leszerelésről a klasszi­kus diplomácia kibúvóival és unt szóvii ágaival éhe beszel, aki nem említ időpontot e dön­tő kérdés megoldását illetően? Annak az álláspon.ja győzne, kinek szép szavait megcáfol­ják tettei? Azoknak lenne iga­zuk, akik az ENSZ-közgyűlés vitáját az agresszív NATO had­gyakorlataival festik alá, akik atomfegyvert adnak a német, re vans vágyóknak, akik a nyugat-berlini frontvárosban keverik a oajt, akik tömeges megtorlással fenyegetőznek, ho­lott bebizonyosodott, hogy ez nem más, mint tömeges osto­baság? Nem. Az igazság a másik ol­dalon, a mi oldalunkon ^11. Azok oldalán, akik egyszer s mindenkorra véget akarnak vetni a szégyenteljes gyarmati rabságnak, akik elité ik az ag­ressziót. mag ha ENSZ za-zio- Yal palástolják is, mm Kon­góban, azok oldalán van, akik valóban meg akarják oldani a leszerelés problémáját, — nem sohanapján, hanem zár « ha­táridőn beiül, hogy létrejöjjön a háborúnélkül) viujg. Azok­nak van igazuk, akik a békés egymás mellett elesnek tobo­roznak híveket a meggyőzés erejével. Az igazság Hruscsov oldalán áll, aki szenvedélve- sen ismét kiállt a béke mel­leit, szigorú logikával bizonyí­totta be a békés együttélés szükségességét vádolja és le­leplezi a háborús gyújtogató- kat, elemzi a megtett utat és biztos kézzel vezet a békéért Vívandó kemény küzoelmek- ben. Kinek az álláspontja. győz majd? Ha visszapillantunk a békeharcban aratott győzel­meinkre, telelni tuounk erre a kérdésre.

Next

/
Oldalképek
Tartalom