Kelet-Magyarország, 1960. szeptember (20. évfolyam, 206-231. szám)
1960-09-25 / 227. szám
Hruscsov elvtárs beszédének visszhangja (2. oldal) ★ Riportereink a* építkezéseken (S. oldal) XVII. ÉVFOLYAM. 227. SZÁM Ára 60 fillér I960. SZEPTEMBER 25, VASÁRNAP FB-86 (Folytatásos regény). (6. oldal) ★ Családi vasárnap (7. oldal) Az igazság a mi oldalunkon áll! A szovjet kormány nyilatkozata a leszerelésről Valamennyi állam három szakaszban teljesen és véglegesen oszlassa fel fegyveres erőit és semmisítse meg fegyverzetét! New York, (TASZSZ): A szovjet kormány pénteken az ENSZ-küzgyülés elé terjesztette „Az általános és teljes leszerelési szerződés alapvető rendelkezéseiről szóló dokumentumot. Ebben javasolja, hogy valamennyi állam három szakaszban négy év, vagy más megállapított határidő alatt teljesen és véglegesen oszlassa fel fegyveres erőit és semmisítse meg fegyverzetét. Valamennyi leszerelési intézkedést szigorú ellenőrzéssel kell végrehajtani. Az első, megközelítőleg egy-másfél esztendőt igénylő szakaszban meg kell szüntetni valamennyi, a nukleáris fegyverek célbajuttatá- sára szolgáló eszköz gyártását és meg kell semmisíteni a már felhalmozott ilyen eszközöket. Fel kell számolni minden idegen területen létesített katonai támaszpontot és ki kell vonni a külföldön állomásozó csapatokat. A szovjet tervezet javasolja az egyes államok fegyveres erőinek jelentős létszámcsökkentését. A Szovjetunió és az Egyesült Államok számára a legmagasabb létszámot 1 709 000 főben határozza meg. Ennek megfelelően csökkenteni kell a hagyományos fegyverzetet is. A szovjet kormány javasolja, hogy a második szakaszban tiltsák be a nukleáris, a vegyi, a biológiai és egyéb tömegpusztító fegyvereket, semmisítsék meg az ilyen fegyverekből felhalmozott tartalékokat és szüntessék meg gyártásukat. A tervezet előirányozza továbbá az egyes államok fegyveres erőinek újabb csökkentését a fegyverzet és a haditechnika megfelelő mértékű szűkítésével együtt. A szovjet kormány úgy véli, hogy a harmadik szakaszban fel kell oszlatni valamennyi állam fegyveres erőit és meg kell semmisíteni fegyverzetét, meg kell szüntetni a haditermelést, fel kell oszlatni a hadügyminisztériumokat, a vezérkarokat és mindenfajta katonai jellegű és katonai célokat szolgáló intézményt, szervezetet. továbbá meg kell szüntetni a hadicélokra történő pénzkiutalásokat. Az általános és teljes leszerelés harmadik szakaszának megvalósítása után az cgy'es államok nem rendelkeznek többé sem katonával. sem fegyverzettel, következőképpen végérvényesen és mindenkorra megszűnik a háborús veszély. „Ilymódon valósággá válik a népek évszázados álma: a fegyverektől és háborúktól mentes világ” — állapítja meg a szovjet kormány nyilatkozata. A szovjet kormány javasolja, hogy létesítsenek a leszerelési tárgyalások folytatására megfelelő fórumot, ennek azok az államok is tagjai lennének, amelyek a semlegesség álláspontját vallják magukénak. A szovjet kormány úgy véli, ha érvényesítenék az ENSZ-bcn a Kínai Népköztársaság törvényes jogait, ez olyan fontos lépés lenne, amely elősegítené a leszerelési tárgyalások sikerét. A szovjet kormány új javaslatát jó alapnak tekinti az általános és teljes leszerelésről szóló szerződés kidolgozására és megkötésére. Mint a nyilatkozat hangsúlyozza, a szovjet kormány javaslatában messzemenően figyélembe veszi a nyugati hatalmak javaslatait, és egész sereg kérdésben szem előtt tartja álláspontjukat. Nevezetesen figyelembe vette azt a véleményüket, hogy az első szakasztól kezdve célszerű összekapcsolni a nukleáris leszerelésre vonatkozó intézkedéseket a hagyományos fegyverzet csökkentését célzó rendszabályokkal. A szovjet kormány hangsúlyozza, hogy a leszerelés hatékony nemzetközi ellenőrzésének híve, de erélyesen ellenez minden olyan kísérletet, amelynek az a célja, hogy az ellenőrzést a leszerelés fölé helyezze, vagyis leszerelés nélkül valósítson meg ellenőrzést, mivel ez a nemzetközi kémkedés törvényesített rendszere lenne. A nyilakozat sajnálattal állapítja meg, hogy az az év, amely azóta telt el, hogy a szovjet kormány az ENSZ- közgyűlés 11. ülésszakán előterjesztette az általános és teljes leszerelésre vonatkozó javaslatát — a nyugati hatalmak álláspontja következtében nem hozott haladást. A szovjet kormány felhívja a közgyűlést, „teljes komolysággal fogjon hozzá a kialakult helyzet elemzéséhez és tegye meg a szükséges intézkedéseket a leszerelés problémájának megoldását gátoló akadályok elhárítására”. Nem kell szakavatott külpolitikának lenni ahhoz, hogy valaki megállapíthassa: az ENSZ jelen közgyűlése nem csupán „egy a sok közül”. Amikor Nyikita Szergejevics Hruscsov és példája nyomán sokmás ország vezetője a különböző országok ENSZ-kül- döttségének élére állt, az államok idei nagy seregszemléje rendkívüli nyomatékot kapott. Az emberiséget joggal töltik el biztató remények. A világ szédületes iramban fejlődik. A Szovjetunió mind jobban uralja a világűrt, amelyet az Egyesült Államok oly konokul és oly hiába akart elvitatni tóle. Michel Angelo rabszolgaszobraihoz hasonlatosan félig összetört, láncokból kiemelkedőben van a fekete kontinens, amely bizakodóan néz Kelet felé és váddal tekint Nyugatra. A kubai Dávid még mindig, és egyre sikeresebben dacol a mindenhatónak hitt észak-amerikai Qóliáttal és Uncle Sam-et a félelem vucog- tatja, ha arra gondol, hogy a „fidelista járvány” továbbterjedhet. A világ nagy változásai sü rítetten, töményen tükröződnek vissza a New York-i üveg és alumínium-palotában, amelynek homlokzatán immár 96 tagállam zászlaját lengeti a szél. Jóval a közgyűlés megnyitása előtt divatba jött egy újfajta számtan — az ENSZ- aritmetika: nyugati diplomaták és újságírók matematikusnak csaptak fel. Lázasan számoltak, s az eredmény mindig ugyanaz volt: a seregnyi újonnan alakult afrikai ország felvételével az ENSZ fordulóponthoz érkezett, a világszervezet megszűnik az amerikai külügyminisztérium fiók hivatala lenni, s remény van rá, hogy a béke hatékony fóruma lesz. A szabadnak hazudott tőkés sajtó legkülönbözőbb rendű és rangú bér-toll- nokai, zugíirkászoktól a kifent tollú zsurnalisztákig fura egyöntetűséggel kezdték gyártani figyelmeztetéseiket, sőt komor intelmeiket: az ENSZ veszélyes lejtőre csúszik, amikor elhanyagolja az elit-hatalmakat, a szellemileg fejletlen népek kedvéért — panaszkodik a Figaro vezércikkírója. Ebbe a hangulatba robbant bele a hir, hogy Nyikita Szergejevics Hruscsov vezeti a szovjet küldöttséget, s vele tartanak a szocialista államok vezetői, így hazánk küldöttsége élén Kádár János. Miközben a remény és a béke hajója szelte az Atlanti-óceán hullámhegyeit, a nyugati világban tetőfokára hágott a zűrzavar. „Vigyázat! Időzített bomba robban szeptember 23-án!” Tehát mi is az a veszély, amely miatt félre kell verni a harangokat? Az, hogv Hruscsov beszél — nyilatkozták a Nyugat politikusai és vezércikkírói. Veszélyről kiabáltak, mert félnek, hogy Hruscsov érveinek sortűzével végképp rommá lövi a megrendült hidegháborús állásokat. Természetesen a hisztérikus hangulatkeltés mögött jól kitapinthatóan megleljük a nyugati imperialista politika lényegét: félelem a haladó erők előretörésétől, félelem saját gyengeségétől és konok, agresszióig elmenő erőfeszítés a kiváltságok megőrzésére. Ez a politika sugallta azokat a megnyilatkozásokat, amelyek a várható szovjet javaslatokat jóelőre propagandának minősítették. Ez a politika késztette hamleti tétovázásra Eisenhovvert és Macmillant, "akik végülis a menni, vagy nem menni kérdésben „beadták derekukat”. Mert elmenni rossz, nem menni el talán még rosszabb. Az első esetben színt kell ugyan vallani a legfontosabb kérdésekben, de ki meri vállalni a második esetet, vagyis annak kockázatit, hogy szembeszegül a világközvélemény sürgető követelésével, a világ közvéleményével, amely eredményes tanácskozásokat akar, megfelelő szinten. A szocialista államok küldöttségének vezetői és sok más ország küldöttei is nem holmi elvonatkoztatott akadémikus vita kedvéért vállalták a New Yorkba vezető hosszú út nehézségeit. A béke, a népen szabadsága, az emberiség sorsa forog kockán. Milliók és milliók figyelik éber szemmel a vitázó államférfiakat, az álláspontok összecsapását, önkéntelenül kínálkozik a kérdés: kinek az álláspontja győz majd? Azé-e, aki dicsérte az ENSZ-parancsnckság gyászos kongói szereplését, aki „az at- í-ikai kártyát megjátszva” az ENSZ lobogó;,ával szeie'nu burkolni dz Egyesült Államok új kolcnializmusának betömését az afrikai légüres térbe, n'.i-e. aki az afrikai vezetők között hosszúlejáratú fejlesztési urogram ígérgetésével akar hímeket toboi ozn; magának? Miközben tudván tudja azt, amit egy amerikai szociológus így jellemzett- „Az amerikaiak adnak segélyt a külföldnek katonai okckbó), beruháznak pio- fit célból, de am kor nincs szó sem tőkés haszonról, sam katonai érdekekről, akkor nem adnak semm t. vagy csak vajmi keveset”. Vajon annak az álláspontja gj őzedelmeskedne, aki a leszerelésről a klasszikus diplomácia kibúvóival és unt szóvii ágaival éhe beszel, aki nem említ időpontot e döntő kérdés megoldását illetően? Annak az álláspon.ja győzne, kinek szép szavait megcáfolják tettei? Azoknak lenne igazuk, akik az ENSZ-közgyűlés vitáját az agresszív NATO hadgyakorlataival festik alá, akik atomfegyvert adnak a német, re vans vágyóknak, akik a nyugat-berlini frontvárosban keverik a oajt, akik tömeges megtorlással fenyegetőznek, holott bebizonyosodott, hogy ez nem más, mint tömeges ostobaság? Nem. Az igazság a másik oldalon, a mi oldalunkon ^11. Azok oldalán, akik egyszer s mindenkorra véget akarnak vetni a szégyenteljes gyarmati rabságnak, akik elité ik az agressziót. mag ha ENSZ za-zio- Yal palástolják is, mm Kongóban, azok oldalán van, akik valóban meg akarják oldani a leszerelés problémáját, — nem sohanapján, hanem zár « határidőn beiül, hogy létrejöjjön a háborúnélkül) viujg. Azoknak van igazuk, akik a békés egymás mellett elesnek toboroznak híveket a meggyőzés erejével. Az igazság Hruscsov oldalán áll, aki szenvedélve- sen ismét kiállt a béke melleit, szigorú logikával bizonyította be a békés együttélés szükségességét vádolja és leleplezi a háborús gyújtogató- kat, elemzi a megtett utat és biztos kézzel vezet a békéért Vívandó kemény küzoelmek- ben. Kinek az álláspontja. győz majd? Ha visszapillantunk a békeharcban aratott győzelmeinkre, telelni tuounk erre a kérdésre.
