Kelet-Magyarország, 1960. szeptember (20. évfolyam, 206-231. szám)
1960-09-23 / 225. szám
Burgonyaszedés Az egészséges józanság Emlékezzünk vissza a nemrég lezajlott olimpiai játékok idejére; emlékezzünk vissza azokra a kiábrándult, csalódott beszélgetésekre, amelyek itt is, ott is elhangzottak egy- egy közvetítés után. Jogosak voltak-e ezek az elítélő viták? Most, az eredmények birtokában, s jobban áttekintve a magyar olimpiai válogatott szereplését, megállapítjuk nyugodtan, hogy nem voltak jogosak. Mert a magyar olimpiai válogatott a nemzetek e nagy erőpróbáján kiválóan megállta a helyét, és újabb elismerést vívott ki a magyar sportnak. Miért volt hát a keserűség? Hozzá kell tennünk, hogy ez főként azoknak az embereknek ajkáról hangzott el, akik nem értenek és nem is foglalkoztak rendszeresen a sporttal. Egyszerűen szólva volt valami „sültgalambvárás” az olimpiai játékokkal kapcsolatban. A közvéleménynek ez a része nem számolt a reális lehetőségekkel, hanem egyszerűen arra a kényelmes álláspontra helyezkedett, hogy a magyar sportolóktól „elvárható” a győzelmek sorozata. Ez az elvárhatóság abból az elgondolásból született, hogy volt már eset, amikor valóban kiugróbb sikert értek el a magyarok. Ez a felületes szemlélet, a túlzott optimizmus nemcsak az olimpiai játékoknál és nemcsak a sportban nyilvánul meg. Azt sem lehet mondani, hogy ez lenne jellemző a közvélemény általános állásfoglalásaira, azonban elég gyakori jelenség. Találkoztunk már olyan példákkal, hogy községek beruházásokba kezdtek anélkül, hogy ezeknek a létesítményeknek meglett volna a kellő anyagi alapja. Találkoztunk olyannal — és ez még helytelenebb, — hogy a község egyáltalában nem fogott hozzá a szükséges létesítmények építéséhez, hogy „az úgy is az állam gondja”. És hát annyi minden épül ebben az országban, miért ne épülne éppen ott? Számtalan vállfája van ennek a rosszúl értelmezett elvárhatóságnak. A termelőszövetkezetek életében volt rá példa, hogy a részesedést kiosztották anélkül, hogy a közös alapból bizonyos adóságokat törlesztettek volna, mondván: majdcsak segít az állam, ad pénzt a bank. Ezek az emberek nem gondoltak arra, mint ahogyan a reálisnál nagyobb anyagi segítségre számító községek sem, hogy az állam tulajdonképpen mi vagyunk, s a bank pénze minden dolgozó ember pénze, s nem valami mindentől független kincsesbánya. Kincsesbánya ugyan az állam, a társadalom gazdasága, de csak akkor, ha egyformán veszi ki részét mindenki e kincsek gyarapításából, s a ráfordítás a leggondosabb mérlegelés után a legfontosabb dolgokra történik. Nem más ez a helytelen szemlélet, mint egyfajta sült- galamb-várás. Amikor az emberek egy csoportja a társadalomtól várja az áldozatot, vagy éppen nagyobb segítséget, mint amire a társadalom képes. S a szemlélet megtalálható egy-egy ember életében is. Ebből a szemléletből fakad egyes embereknek túlzott gyarapodási igénye. Előfordul, hogy némely ember egyszerre kíván magának új lakást, új bútort; rádió, televízió, jármű vásárlásra szánja rá magát. Az egyik részlet még le sem telik, már vásárolja a másikat, s kölcsönkér, mondván, hogy az életszínvonal már ezt megköveteli. Amikor tele vannak az üzletek a korszerű technika szülte kitűnő árukkal és „úgyis mindenki vásárol", amikor x-nek és y-nak már kocsija van és megszámlálhatatlanul sok a motorkerékpár, miért nem lenne éppen őneki? Miért csak ő maradjon le a lakosság, ismerősei jóléte mögött? Arra nem gondol, hogy ezek az ismerősök lelkiismeretes takarékosággal gyűjtötték a pénzt vásár- landó áruikra, nem gondol arra, hogy igen sok embernek van takarékbetétkönyve, egyre növekvő betéttel, s hosszú évek gondos gazdálkodása segíti hozzá embertársait élet- színvonaluk biztos emelkedéséhez. Nem mondja senki, hogy eladósodott ismerősünknek ne legyen új lakása, modern kerékpárja vagy amit éppen megkíván. Legyen De ezt ne a társadalom ajándékozó kedvétől várja, ne mondja azt, hogy majdcsak lesz valahogy. Egészséges józansággal, ha nem is ilyen gyors, de biztos és feltétlen az előbbrejutás az életben. A megalapozott tervek, a céltudatos munka hozta és hozhatta csak el hazánkba azokat a nagy eredményeket, amelyek megvannak. 1945-ben munkáskezek kezdték a romok eltakarítását, áldozatos munka, társadalmi munkák sok-sokezer órája nyugszik létesítményeink falaiban. Szorgalmas munka és helyes beosztás nyomán épültek a kis lakások, kerültek bútorok régi és új lakásba. Nem élünk rosszúl, sőt, jól élünk. De még jobban fogunk élni, ám ezért még több munka, még céltudatosabb munka kell. Az az egészséges józanság, amely jellemezte dolgos, építő, elmúlt tizenöt esztendőnket. A . jövőről álmodni kell. Az megkíván. Legyen. De az álmok legyenek reálisak, erőnkhöz szabottak. Az irrealitás csalódást hoz, a megvalósulás sikere újabb erőt. Soksok új erő szükséges, ahhoz, hogy biztosan haladjunk tovább megkezdett utunkon. XVII. ÉVFOLYAM, 225. SZÁM Ára 50 fillér I960. SZEPTEMBER 23, PÉNTEK. m 86 Folytatásos regény (5. oldal)-*• A megye sportja (6. oldal) A gemzsei €j Élet Tsz tagjai elégedettek burgonya- termésükkel. De még jobban örülnek annak, hogy Eencze András traktoros ügyes gépével megkíméli őket a fárasztó ásózástól. Még nagyobb lehetne örömük — a termést / illetően — ha annakidején a növényápolásra nagyobb gondot fordítanak. (Hammel J. felvétele.) Megkezdődött az ENSZ-közgyűlés általános vitája Hruscsov elvtárs ma mondja el nagy érdeklődéssel várt beszédét Megválasztották a bizottságok elnökeit és az ülésszak aleloök eil t New York, (MTI): Magyar idő I szerint 20,05 órakor megkezdő- t dött az ENSZ-közgyűlés szerda « délutáni ülése. Az ülés megnyi♦ tása után nyomban hozzákezdtek | a közgyűlés általános ügyrendi ♦ bizottsága tagjainak megválás.'.- f tásához. Először a közgyűlés hét j fő bizottságának elnökeit va'asz- J tották meg. | A politikai bizottság elnöke; Sir Claude Corea (Ceylon); a különleges politikai bizottság elnöke: Carle R. Auguste (Haiti); a gazdasági és pénzügyi bizottság elnöke: J. Sztancvnik (Jugoszlávia); a szociális, humanitárius és kulturális bizottság elnöke: Mezincescu külügyminiszterhelyettes (Románia); a gyámsági bizottság elnöke: Adnan Pacsacsi (Irak); az ügyviteli és költségvetési bizottság elnöke: Manó Maioli (Olaszország); a jogi bizottság elnöke: Ortis Martin (Costa Rica). Valamennyi bizottság elnökét egyhangúlag választották meg. Mint ismeretes, a közgyűlés tő bizottságaiban az ENSZ mind a 96 tagállama egy-egy küldöttel képviselteti magát. A közgyűlés ezután áttért 13 aleloökéneK megválasztására, hogy ezzel teljessé tegye az általános ügyrendi bizottság ösz- szetételét. NEW YORK, (MTI); A UPI jelenti, hogy az ENSZ-közgyűlés 15. ülésszakának alelnökeivé a következőkét választották: A Szovjetunió, Bulgária, az Egyesült Államok, az Egyesült Királyság, Franciaország, Japán, Kanada, Pakisztán, Panama, Líbia, Szudán, Venezuela es a Csangkajsek-klikk képviselője. A közgyűlés szerda délutáni ülése magyar idő szerint 22,16 órakor ért véget. New York, (MTI): Mint % TASZSZ jelenti, new yorki idő szerint csütörtök délelőtt 10 óra 20 perckor (magyar idő szerint délután 15 óra 20 perckor) Hruscsov, a szovjet küldöttség vezetője az ENSZ épületébe érkezett. Az épület előtti térre, amelyet az ENSZ tagállamainak zásslai díszítenek, egymás után érkeztek Novotny csehszlovák köztársasági elnök, Castro kubai miniszterelnök, valamint a többi küldöttség vezetőinek gépkocsijai. (Folytatás a 2. oldal«*.) Kádár János és Sík Endre elv társak az ENSZ XV. közgyűlésének megnyitóján.
