Kelet-Magyarország, 1960. szeptember (20. évfolyam, 206-231. szám)
1960-09-20 / 222. szám
Néhány évvel ezelőtt még nem Volt ritka eset a nyíregyházi Ságvári Tsz-ben — de valószínűleg még jónéhány más téesz- ben sem — úgy tavasz felé, hogy több tag is azzal állított be az elnökhöz: ha nem kap kenyeret, nem tud dolgozni. Mindennek i természetesen nem az volt az oka a legtöbb esetben, hogy kevés kenyérgabona termett, hanem inkább a helytelen elosztás. Év elején megállapították, hogy majd mennyit osztanak a teljesített munkaegységek után és e szerint a terv szerint kaptak is cséplés után a tagok búzát, vagy rozsot. Talán felesleges is hangsúlyozni, hogy egyes családok ke nyérszükséglete egyáltalán nem igazodik a teljesített munkaegységekhez. Abban a családban, amelyben például csak egy fiatal gyerektelen házaspár van, nyílván kevesebb a szükséglet, mint mondjuk egy hat gyermekes családban, holott az előbbi család talán több munkaegységet képes teljesíteni. így adódhatott elő az a furcsa helyzet, hogy mondjuk két ember több kenyérgabonát kapott, mint nyolc. Ennek a helytelen gyakorlatnak a megszüntetésére vezette be a Ságvári Tsz a tagok egyetértésével még az elmúlt évben a szükséglet szerinti természetbeni kiosztást. Kétszáz munkaegységre is kaphatott bárki ugyanannyi kenyérigabonát) vagy akár többet is, mint más hatszázra. Cséplés «lőtt megkérdeztek minden tagot, hogy mennyire van szüksége és aszerint osztottak cséplés vitán. így történt ez az idén is. Az elcsépelt 1300 mázsa búzából 69 'mázsát cséplő és egyéb munka [ díja címén, 115 mázsát vetőmag- ■ kölcsön címén, 100 mázsát vetőmag címén, 300 mázsát pedig szerződéses alapon adtak át a Terményforgalmi Vállalatnak. 58 mázsát biztonsági alapra tartottak vissza, 30 mázsa a beszára- dás, a tagok igénylése alapján 628 mázsát osztottak ki. A 960 mázsa elcsépelt rozsból a fentieken kívül kiegyenlítették a földadót is. A tagok 177 mázsát igényeltek, tehát rozsot és búzát összesen 805 mázsát. Eloszlott az új elosztás iránti bizalmatlanság a tagok, ennyivel kevesebb a szükségletük. Év elején 92 tagra 794 mázsa kiosztását tervezték a tavalyi igények alapján. Időközben 132-re szaporodott a taglétszám és a tervezettnél mégis csak 11 mázsával igényelNézzük meg, mennyit kellett Volna kiosztaniuk, ha a tervezett munkaegységekre 3 kilót osztanak? 43 ezer munkaegységet terveztek, tehát 1290 mázsát kellett volna összesen . kiosztani. 485 mázsával igényeltek kevesebbet Jó eredmények a Faipari Vállalatnál Gondokkal küzd a Patyolat Vállalat Kovács Gyula, a Helyiipari és Városgazdálkodási Dolgozók Szakszervezetének megyei titkára tanulmányozta a Keltmagyarországi Faipari Vállalat és a Patyolat Vállalat munkáját. Tapasztalatairól nyilatkozott. — A Faipari Vállalat termelési adatai a2t tükrözik, hogy az elmúlt hét hónapban a vállalat jól működött, gazdaságosan termelt. Fejlődése felfelé Ívelő. Szép termelékenységi és önköltségcsökkentési eredményt ért el. A tervet létszámmegtakarítással teljesítették. Az 1960 évre tett 208 ezer forint anyagtakarékossági vállalásból, már több, mint 145 ezret teljesítettek. A nyílászáró szerkezetek gyártásának elindításával gondoskodnak az üzem kétműszakos termeléséről. A vezetőség törődik a versenynyel, segíti az alakuló szocialista munkabrigádokat. — A Patyolat Vállalat az eltnúlt hét hónapi munkáról olyan eredménykimutatást. küldött szakszervezetünknek, mely nem alkalmas elemzésre. Voltam az üzemben és kerestem a hibák okait Többek közt azt tapasztaltam, ’ hogy laza a munkafegyelem. Műszaki szervezési hiányosságok vannak. Baj van a minőséggel. A vállalat vezetősége úgy látja, hogy a minőségi megjavításához még két centrifugális gépre lenne szükségük, továbbá egy nagyobb gépkocsira a tisz'a és vasalt ruhák kiszállításához. A vízellátás nincs megoldva az üzemben. Javaslom, hogy a tanács foglalkozzék ezekkel a problémákkal. tek többet. Ezek szerint tehá csökkent a tagok szükséglete a tavalyihoz viszonyítva? Dehogy csökkent, csak tavaly még új volt ez a rendszer, sok tag bizalmatlan volt és többet igényelt a tényleges szükségletnél. Ennek bizonyítására elég megemlíteni, hogy a biztosítékként tartalékolt 150 mázsa kenyérgabonából csak egészen keveset vettek igénybe később is. Az idén azonban már nyoma sincs a bizalmatlanságnak, sőt több tagot külön kellett meggyőzni arról, hogy mégis csak érdemes kivenni a szükségletet. Kevesebb természetbeni — több pénzelöleg havonta Mivel a téesz csak minőségi vetőmagot termel kalászosból, cséplés után mindjárt átadják az egész termést a vállalatnak, ahol :zokvány gabonából kapják visz- sza a biztonsági alap mennyiségét, a tagok részesedését pedig egy tételben a malomba szállítják. Beírják minden tagnak a munkakönyvébe, hogy mennyi terménye van bent és amikor őröltetni akar, csak a könyvével megy a malomba, ahol a leőrölt mennyiséget levonják az eredetiből. De nemcsak a kalászosokból osztanak szükséglet szerint, hanem minden más fontos terményből is. A tagok általában a munkaegység értékének csak tíz százalékát kapják természetben. Ennek eredménye az, hogy minden hónapban 20 forint előleget kaphatnak munkaegységenként. A másik nagyon fontos eredmény az, hogy például tavaly a téesz 190 százalékra teljesíthette az állam által megszabott áruértékesítési tervét és az idén is legalább 160 száalékra teljesítheti. Búzából például kaptak szerződési, minőségi és nagyüzemi felárat, úgy, hogy körülbelül 280 forintot kaptak mázsájáért. A tagok pedig, amellett, hogy minden szükséges természetbenijük megvan, egyszerre nagyobb összeget kaphatnak kézhez. A Honvéd utcai bölcsödében — mint a város más bölcsődéiben is — elbúcsúztak a háromévesek. Képünk: a műsor egy részlete. Ballag már a „vén diák”. A kedves ünnepség végén még egyszer körüljárják a bölcsőde szobáit s elbúcsúznak a pajtásoktól, a gondozó néniktől az apróságok. (Hammel J. felvétele.) A szülői könnyelműség áldozata 30 asszonylátogató a gvöfleSeki szociális otthonban Vasárnap a győrteleki szociális otthon udvarára kedves vendégek érkeztek. A porcsalmai nő- tanács harminc tagú asszonyküldöttsége látogatta meg az otthonban élő idős embereket. Édességet, gyümölcsöt, süteményt hoztak a vendégek és egy félnapot töltöttek el a gondozottakkal. A nőtanács rendszeresen meglátogatja a gyámolításra szoruló öregeket, érdeklődnek sorsukról, ottani helyzetükről, igyekeznek örömtelibbé tenni napjaikat. A vasárnapi találkozóra elment Tóth Margit a járási nőtanács titkára is. Szomorúszemíí barna kisfiú várakozik egy idősebb néni szoknyájába kapaszkodva a városi tanács folyosóján, a gyámügyi hivatal előtt. Négy- ó évesíorma legényke, türelmetlenül ráncigálja a nénit: — Ajanka néni, mittoj visznek a játékvájosba? — Légy türelmes, Bandika. — Ugye, ott nekem is lesz anyutám, aputám?... Ki ez a kisfiú? Miért nincsenek szülei? ★ Zoli még tizenkilenc éves sem volt, amikor Irmát bemutatták neki. Irma szép, arany- szőke, érett tizenhatéves lány volt és úgy tudott nézni azzal a csodálatos kék szemével, hogy a fiúk beleszédültek. S ez a nézés Zolit is megigézte. Zoli szüleinek egyetlen gyér- ■ meke volt, a család féltett kincse, büszkesége. Kényeztették, dédelgették, s amikor közepes eredménnyel leérettségizett, villanyszerelőnek ment. Irma kilenc testvérével élt a kis nyíregyházi bérházban, s otthon segített a kisebbek gondozásában. Zoli egy napon az apja elé állt. Ujján karikagyűrű csillogott. — Apám, el jegy ez' em egy kislányt... Még soha nem pofozta őt meg az édesapja, de most akkora po'ont kapott, hogy a felnőtt fiatalember bőgve rohant ki a lakásból. Édesanyja este kisírt szemekkel próbált a leikére beszélni: — Kisfiam, hiszen te még gyerek vagy. Még katona sem voltál. Mi lesz veletek, ha bevonulsz? S te még hogy tudnál egy családot eltartani?... Szó sem lehet az ilyen házasságról! ' — Irma szülei már beleegyeztek ! — De mi nem egyezünk bele — zárta le a vitát az apa. Másnap Zolit a mentők görcsökben fetrengve szállították munkahelyéről á kórházba. Hi- pót ivott. A kórházban azonnal gyomormosást kapott. — Én úgyis megölöm magam, ha nem egyeztek bele a házasságba — mondta zokogva a kórházi ágyen a kétségbeesett anyának. I»v lörtént. hogy maga, a „vőlegény” anyja járta ki a házassági engedélyt a kiskorú Irma részére is. nehogy valami őrültséget csináljon a fiacskája. S alig telt el néhány hét az esküvő óta, Zoli szüleinek lakására, ahová a fiatal pár költöző’t, bekopogott a postás a behívóval. Irma, aki az esküvő napján két hónapja terhes volt, zokogva borult férje nyakúba . — Most mi lesz? Mikor Zoli bevonult, Irm.i hazaköltözött a szüleihez. Ott szülte meg a kis barnahajú, eleven Bandikát. Az első hónapokban lefoglalta a gyerek, de a sok korholás, amit a szüleitől kapott, már nagyon idegesítette: — Meddig élsz a fattyaddal a nyakunkon? Nélkületek is vagyunk éppen elegen — tett szemrehányást számtalanszor Irma apja. A kis segély, amit Irma Zoli után kapott, igen kevésnek bizonyult. Egyszer Irmát, aki az utcán sírvafakadt, egy férfi „megszánta”. Kifaggatta, pénzt adott neki és a lakására csalta. A lejtőn nem volt megállás. Zoli hónapok óta nem járt itthon, s felesége, aki nagyon fiatal és nagyon szemrevaló volt. egyre szívesebben „kárpótolta” magát. Mikor Zoli leszerelt, a fülébe jutottak a dolgok. Szörnyen elverte a feleségét, majd összecsomagolt és elutazott Kazincbarcikára. Ott keresett munkát magának. Irma pedig folytatta zülött életét. Albérletbe köl'özött, de könnyelmű élete mellett terhére volt a kisfia. Szerető gondoskodás helyett ütötte-verte, őt okolta minden rosszért. Már a szomszédok is megsokaltáx a dolgot, s így történt, hogy jólelkű idegenek a gyámhatóság elé vi'ték a dolgot. Irma szívesen lemondott a fiáról. Bandika állami gondozásba kerül. Jó helye lesz, de a legszeretőbb gondoskodás is pótolhatja-e a szülő ház melegét, az édesanya, édesapa szerete- tét? Ilyen árva Bandikák többen is vannak. S erről felelőtlen, fiatal szüleik tehetnek, akik meggondolatlanul családot alapítanak, anélkül, hogy megteremtenek a családi élet feltételét. Az államra, a társadalomra hárítják korán született gyermekeik nevelésének felelősségét, tönkreteszik, megmérgezik saját életüket is. Két esztendő hosszú idő. Aki még nem töltötte le katonaidejét miért házasodik? Nem gondol arra, hogy házassága felelőtlenség nemcsak önmagával, hanem feleségével, s esetleg gyermekével szemben is? Keveset foglalkoznak ezzel a súlyos problémával az illetékesek. Még a KISZ szervezetben is ritkán foglalkoznak ilyen tekintetben a fiatalok felvilá- gosí'ásával, nevelésével. A legcélszerűhís az lenne, ha a törvény akadályozná meg a katonaköteles fiatalokat katonaidejük letöltéséig a köny- nyelmű házasságkötésben. De a legfontosabb, hogy már a szülői környezetben is több felelősség-érzetre neveljék a fiatalokat a családalapítás iránt. S ha ezt mindenki megérti, bizonyára sokkal kevesebb lesz a szülői szeretetet hiányoló, szomorúszemű Bandikák száma... Győri Illés György. Ahol egyenesen lisztet adnak a munkaegységre A jövedelemelosztás jó példája a nyíregyházi Ságvári Isz-ben Bölcsedéből óvodába
