Kelet-Magyarország, 1960. szeptember (20. évfolyam, 206-231. szám)
1960-09-18 / 221. szám
Kiváló eredmények születtek az első félévben * Szabolcs-Szatmár megyei Népművészeti és Háziipari Szövetkezetben Valóságos nagyüzemmé fejlődött néhány esztendő alatt a Szabó’ cs-Szatmár megyei Nép- művészeti és Háziipari Szövetkezet Ez termelésében, a művészi munkák minőségében, a termelékenység fokozásában is megSikeres félév — Ebben az esztendőben új erővel láttak munkához a szövetkezeti részlegek dolgozói. Az év- eleji nehézségeket leküzdötték, s a kongresszusi verseny eredményes befejezése után tovább dolgoztak a „Kiváló szövetkezet” cím elnyeréséért. így születtek Dicsére! a A részlegek között különösen kiváló munkát végeztek a következők; A paszabi népművészeti szovórészleg csaknem megduplázta az összehasonlító időszakban a termelését, 184 ezer 700 forinttal növekedett a termelési értéke. Javult a minőség is, az eredeti népi hagyományokon alapuló művészi nívó. A beregi keresztszemes népművészeti hímzőrészleg több mint félmillió forint értékű művészi árut termelt a népgazdaságnak, s öregbítette hírüket külföldön is. Dicséretet érdemelnek a vásá- rosnaményi, tarpai, szatmárcse- kei és a nyíregyházi beregi ke- resatszemes-részlegek dolgozói ;s, akik termelésüket megháromszorozták. A hímzett kisruhavarró 126 ezer forir A munka megkönnyítése és a termelés elősegítése érdekében 126 ezer forintot költöttek beruházásra; Vásároltak gomblyukazó gépet, szabász ollót, asztalokat, szekrényeket, s az egészségvédelem érdekében a műhelyekbe mutatkozik, nem szólva arról, hogy világszerte elismerést vívott ki magának az üzem ter- melvényeivel. A szövetkezetnek 18 részlegében 700 dolgozót foglalkoztatnak, akik kiváló munkát végeztek az első félévben. Túl nyolc millión az első félévben kiváló eredmények. Míg 1959 első félévében 5 millió 692 ezer 900 forintot teljesítettek, addig 1960 ugyanezen időszakában már jóval túlhaladták a 8 milliót, 145 százalékra teljesítették tervüket, amely azt jelenti hogy 826 ezer 400 forint üzemi nyereséget értek el. c elsőknek részleg is kitett magáért, a kötőrészleg pedig az 1959. első tél- évi 600 pár export fangkesztyű termeléssel szemben ennek az esztendőnek hasonló időszakában 3 ezer párt termelt. Bár jó munkát végeztek a vesszőfonó részlegek is, itt azonban nem mutatkozik előrehaladás. Ennek több oka van. Egyik az, h">gy idegenkednek a kosárfonástól, a más'k, hogy az üveggyárak nem biztosítják időben az üvegeket fonásra..; Növekedett a forgalom a szövetkezet nyíregyházi boltjában is. Ez év első felében 891 ezer 900 forintot forgalmaztak saját áruból, 50 ezer forinttal többet, mint a múlt év első felében, it beruházásra cserépkályhákat szereltettek. A műhelyek tatarozására 94 ezer forintot költöttek. Gondoskodtak a jól dolgozók megjutalmazásá- ról. Ez az összeg közel '20 ezer forint volt. ötvennégy dolgozót részesítettek üdültetésben es segélyezésre is kifizettek 11 ezer forintot, Takarékos „művészek" Sikeres volt az első fél esztendő a takarékosságot illetően is. Különösen a szabászok, a kötő és a beregi keresztszemes részlegek dolgozói értek el kiváló eredményeket, összesen 27 ezer 800 forintot takarítottak meg az első félévben. A szabolcsi, timán és a tiszadadai vesz- szőfonók pedig 26 ezer forintot. Javulás van a termelési érték és a termelő ár alakulásában is. Míg 1959. első félévében az egy főre eső termelési érték 11 ezer forint volt, ezzel szemben a hatvanas év első felében ez 11 százalékkal növekedett. Kedvezően alakult a termelői bér is. A két félévet összehasonlítva, ez év első felében 108 forinttal volt magasabb, vagyis elérte a 4215 forintot. Jók a kilátások a második félévre is. A szövetkezet a ban nádik negyedévre 4 millió forint értékű árura kötött szerződést. A részlegeknél biztosítva van a folyamatos munkalehetőség. Növelik az exportra gyártott áruk mennyiségét is. A következő félévben 6 ezer darab ruháskosarat termelnek exportra. A belföldi szőnyegmegrendelések mellett a külföldi igényt is mindinkább kielégítik, a perzsaszövők is munkához látnak újból és 100 négyzetméternyi szőnyeget készítenek el. Ezenkívül már a harmadik negyedévben 2 ezer pár kesztyűt is gyártanak a külföldiek részére.;. Ezekből is látható, hogy a második félévben még szebb eredményekre van kilátás a SzaDolcs- Szatmár megyei Népművészeti és Háziipari Szövetkezetben. (—kas.) TV égy szemközt a képviselővel — Cziglert, a képviselőt? *— Igen. — Olt van ni! De melyik? — Ja, persze, ott mindenki egyforma. Nézze csak, amelyik most kapaszkodik a lendkerék foggantyvjára. Az a könyökig olajos... Idős István Pista bácsi mosolyog, s mintha legértékesebb kincsével dicsekedne, még sokáig rajtunk tartja a szemét. — Csak igy ni — tartja az alsó karját Czigler, — jónapot. KietöSlunk, mert a megrepe- r< G-— 35-ös majd „kiugrik a bőréből’’, olyan püjfögő kedvében van. Nem halljuk egymást. — Ez az „irodám” — nevet a képviselő és kinyitja az alkatrésztároló olajszagú ajtaját. — Egy pillanat, na, már szék is van! Én majd állok... — Hallottuk, készül beszámolni a választóinak... — Igen, hamarosan. — És kell-e sokmindenről számot adni? Czigler Elek, a Nyírmadai Állami Gazdaság főgépésze a tőle megszokott komolysággal kezdi rendezgetni az elmúlt napok emlékeit, Aztán, akárha a legkedvesebb személyes örömét idézgetné, szenvedélyessé lesz. — Ezernyi apró és társadalmi fontosságú gond vár megoldásra. Hiszen olyan jó látni, amikor örül majd az ember. — Említene néhányat? — Inkább azokat, amelyek nekem is problémát okoznak. Legtöbb nehézség a nyugdíj körül adódik. Hiszen a most nyugdíjra jogosultak nagyrésze korábban még cseléd volt, amikor a méltóságosak legkisebb „gondjai” közé sem fért el, hogy a cselédeket nyilvántarttassák az OMBI-nál. Nincs igazolás, nincs meg a szükséges idő... De ott van például Vincze András, öreg korára magára maradt, ráadásul utolsó erejét is kiszedte a trombózis. Nem tudja igazolni a cselédkori éveket, csak a papír hiányzik, — de egy beteg emberről van szó. Kenyér, orvosság kell neki... —■ És más természetű? — Adódnak másmilyen gondok is. Nemrég egy párttag családi dolgát kellett jobb irányba igazítani. A kocsmában hagyta a fizetést, s közben a család nélkülözött. Sikerült, újra rendes ember lett. Sokszor az ember egy kicsit békítő ügyész, egy kicsit apa. — Mire emlékszik legszívesebben? — Egy friss dologra. Külön megbízatásként kaptam, hogy a Keletmagyarországi Faipari Vállalat részére nagyon szükséges ötfejes csapológép dolgában járjak el. Igaz, utazni kellett sokat, még személyesen Rónai elvtárssal is tárgyaltam, míg végül hozzájuthatott a vállalat a drága géphez. De képzelje el, mosimár gyorsabban készíthetik majd az épületelemeket, a családi házakhoz. — Aztán van-e eredménytelen „kilincsel és”? — Van, de annak mindig megvan az alapos oka. Itt van a madai „Tökpástom” falurész ügye. Járhatatlan az út, ha esik, bokáig ér a víz, és aránylag nagy a forgalom rajta. Mentünk pénzt kérni, de megértettük, hogy van fontosabb is. Mégsem mondtunk le róla. Nekikezdünk társadalmi munkával... — Mondta az egyik munkás, hogy Czigler elvtárs minden nap ötkor kezdi a munkát, lehetetlen megelőzni... — Ha az ember tudja a kötelességét és vérében van a munka, a szakma kívánása, hajnalban már csak forgolódik az ágyon. Hiszen annyi végez- nivalónk van nekünk még itt... — Aztán mióta „mérnök”... — Ja, persze — bukik ki belőle egy halvány nevetés — itt már sokan mérnöknek szólítanak. Pedig még nem vagyok egészen az. Már túl vagyok a vizsgák nagy részén, de kell még néhányszor drukkolnom a Budapesti Műszaki Egyetem tanárai előtt... — És mit szól mindehhez a család? — A család? — Mintha nem is hallaná a kérdést, fokozódik, melegszik a szenvedélye. — Miki fiam sok örömet szerzett már nekem. Tizenöt éves alig múlt amikor Munkaérdemrendet kapott. Akkor kombájnnal aratott, iskolai szünetben. Azóta újabb két kitüntetése van, mert a gépipari technikum elvégzése után visszajött ide a faluba, a gazdaság technikusa... Aztán Margitka! Gimnazista Nyíregyházán... És a képviselő szemében valami szavakkal leírhatatlan érzés melegíti a fényességet ezeknél a mondatoknál. — Nem fárasztó ez a sokrétű munka? — Ha az ember nagy akarattal végzi, akkor öröm... ANGYAL SÁNDOR Káprázatos ünnepségen találkoztak az elmúlt vasárnap megyénk fiataljai. A mintegy 2A ezer főnyi fiatalság egy szívvel tett hitet jövőnk, a békés épftőh munka mellett. Annakidején beszámoltunk már az ünnepség mó&* zanatairól, alább néhány képet mutatunk az eseményről. A felvonuló középiskolások egy csoportja. Az elnökség soraiban láttuk Benkel András elvtársat, a* MSZMP Központi Bizottságársk tagját, a Szabolcs-Szatmár megyei pártbizottság első titl árát. Várnai Ferenc elvtársat, a KISZ Központi Bizottságának titkárát, megyénk párt-, tanács- és tömegszervezete i ek vezetőit, képviselőit. Az ünneplő fiatalsig egy csoportja. A legjobban dolgozó KISZ-sz rvezetek részére Lápok András elvtárs, a KISZ megyei bizo sígának titkára nyújtott át ajánd-. kokat. (Hammel József felvételei.) *
