Kelet-Magyarország, 1960. augusztus (20. évfolyam, 181-205. szám)

1960-08-20 / 197. szám

XVII. ÉVFOLYAM, 191. SZÄM Ära 70 fillér

I960. AUG. 20, SZOMBAT.

Alkotmányunk ünnepén kösz ön tjük megyénk dolgozóit

c/t QléfikataL&m iiturepére

Irta: Fekszi István, a megyei tanács vb. elnöke

I Wgozó népünk ma ünnepli népi demokratikus

L' alkotmányunk megszületésének tizenegyedik évfordulóját 1949. augusztus 20-án megalkotott legfőbb törvényünk történelmi esemény, népköztársaságunk fejlődésében, szocialista építésünk széles alapokra való helyezésében. Ebben az alaptörvényben jutottak kifejezésre pártunk, munkásosztályunk, egész dolgozó népiünk harcainak szocialista vívmányai, az uralkodó osztállyá lett munkások jogai és kötelességei.

Négy évszázadon keresztül folyt kísérlet egy haladó alkotmány létrehozására a különböző mozgalmak részéről. Hazánk egykori urai, s az érdekeiket kiszolgáló polgári történelemtudomány képviselői nagyon sokat beszéltek az alkotmányosságról. Mégis igazi alkotmánya csak 1919-ben lett a magyar dolgozó népnek. A Nagy Októberi Szocialista Forradalom példáján fellelkesedve hazánk megteremtette a proletárdiktatúrát. Ekkor nyílt először lehetőség arra, hogy a munkásosztály alkotmányt teremtsen a nép számára, olyan alkotmányt, amelyben jogi formát ölt a dolgozók hatalma. 1919. június 23-án mondta a következőket a tanácsok országos gyűlése: A proletár- ság minden szabadságot, jogot és hatalmat a kezébe vett abból a célból, hogy megszüntesse a kapitalista rendet és a burzsoázia uralmát, s ennek helyébe a szocialista termelési és ‘társadalmi rendet tegye.’’

9

L’ s a dolgozók a negyedszázados ellenforradalmi

^ Horthy-terror idején sem tudták elfelejteni hatalmuk, alkotmányuk emlékét. Hiába üldözték, kínozták, börtönözték be a haladó erőket, elsősorban a kommunistákat, az emberek mégis bíztak abban, hogy lesz még egyszer proletárdiktatúra, amikor a dolgozó nép veszi kezébe a hatalmat. A Szovjetunió felszabadító harca adott lehetőséget arra, hogy 1943- ben újraszülessen nemzetünk, hogy megsemmisítsük a feudális maradványokat, kiszorítsuk hadállásaiból a tőke és földbirtok képviselőit, a magyar munkásosztály kommunista pártja vezetésével és a dolgozó parasztsággal egysorban újra győzelemre vitte hazánkban a szocialista forradalmat. 1949. augusztus 20.-a új fejezetet nyitott népünk életében. S most, amikor legfőbb törvényünk születésének évfordulóját ünnepeljük, hálával gondolunk azokra, akik segítették létrehozni, vagy megalkották dolgozó népünk alkotmányát, amely az első helyen mondja ki: „Magyarország népköztársaság”... „A Magyar Népköztársaság a munkások és dolgozó parasztok állama”... „A Magyar Népköztársaságban minden hatalom a dolgozó népé; a város és a falu dolgozói választott és a népnek felelős küldöttek útján gyakorolják hatalmukat”.

„...Minden hatalom a dolgozó népé”.

L' nnél a mondatnál tömörebben nem lehet ki- fejezni történelmünk nagy fordulatát. Urak országából valóban a dolgozóké lett hazánk. Hercegek, grófok, bárók, főpapok és gyárosok parlamentjéből dolgos munkások, parasztok és értelmiségiek országgyűlése lett, s az egyszerű emberek, az egykori elnyomottak vették kezükbe sorsuk irányítását életünk minden területén. Letűntek a községek, városok, megyék egykori, korlátlan hatalmú képviselői, akik a feudál-kapitalizmus szekerét tolták és csendőrszuronyokkal tartották fenn az úri rendet. Helyettük a nép választotta tanácstagok ezrei intézik a megye és annak dolgozói ügyeit, bajait, de egyre inkább örömteli gondjait.

Ma kettős ünnepet ülünk. Az alkotmány tizenegyedik évfordulója mellett emlékezünk meg országszerte és megyeszerte a tanácsok megalakulásának tízéves évfordulójáról is. Ünnepi üléseken emlékeznek meg mindenütt az elmúlt tíz esztendő munkájáról, értékelik az eredményeket és vitatják .meg a jövő feladatait. A mi tíz évünk eredményeiről szólni nem könnyű dolog. Ez idő alatt nőtt fel új nemzedékünk, az üzemek és földek egykori rongyosaiból új irányító gárda (Született, amely felelősséggel és eredménnyel végezte és végzi munkáját. Tíz évvel ezelőtt választotta meg az alkotmányban lefektetett alapelvek szerint népünk első ízben a tanácsokat, az egységes államhatalom helyi szerveit. S a tanácsok útián megyénkben is a dolgozók ezreit vonta be a néphatalom

az államvezetésbe.

Egyedül Szabolcs-Szatmárban nyolcezerkétszázhatvan a tanácstagok száma. A tanácsok az elmúlt tíz esztendő alatt bebizonyították, hogy meg tudják állni helyüket, képesek a dolgozó nép érdekeit képviselni, azért dolgozni és alkalmasak arra, hogy a tömegekkel együtt építsék szocialista hazánkat.

pártunk VII. kongresszusa megállapította;

x „Az államhatalom helyi szervei, a tanácsok megálltak helyüket az ellenforradalom ellen, a konszolidációért folytatott harcban. Bebizonyosodott, hogy

a tanácsi rendszer jól szolgálja a nép ügyét és elnyerte a tömegek bizalmát.”

Münnich elvtárs, a minisztertanács elnöke az országgyűlés legutóbbi ülésén így jellemezte a tanácsokat: „Ebben az esztendőben van tizedik évfordulója annak, hogy állami építő munkánk egyik történelmi jelentőségű eseménye zajott le: létrejöttek tanácsaink, s ezzel bevonultak a széles dolgozó tömegek az államhatalom munkájába, bekapcsolódtak az állam igazgatásába. Tanácsaink nemcsak új formát, hanem új tartalmat is adtak az államépítő munkának, szilárd bázisává váltak a szocializmus építésének... Most, az évfordulón elmordhatjuk, hogy tanácsaink az elmúlt tíz esztendő alatt igen felelősségteljes és eredményes munkát végeztek”.

Miről számolhatunk be mi Szabolcs-Szatmár megyében? Ügy vétem, joggal állapíthatjuk meg, hogy tanácsaink megyénkben is élvezik a dolgozó nép bizalmát. Az eltelt tíz esztendő alatt á megyénkben működő tanácsok jelentős eredményeket értek el gazdasági, kulturális és szociális téren egyaránt. Tanácsaink, azok bizottságainak, a tanácstagoknak és a tanácsi apparátus dolgozóinak lelkes munkáját is dicséri az a tény, hogy megyénkben a tanácsi szántóterület több mint felén ma már szocialista nagyüzemi gazdaságok, termelőszövetkezetek gazdálkodnak. Hét és félszer akkora területen dolgoznak téeszeink ma, mint tíz évvel ezelőtt, a tanácsok megalakulása ideién. Jelentősen növekedett megyéik mezőgazdasági

termelése is. Magasabbak a termésátlagok, virágzó gyümölcsösök, egyre nagyobb kiterjedésű öntözéses gazdálkodás Jellemzi mindinkább mezőgazdaságunkat és biztatóak az eredmények az állattenyésztés és a termelőszövetkezeti ben teázások terén.

L’ ejlesztettük a tanácsi ipart. A tanácsi váliala* tok össztermelési értéke az elmúlt tíz esztendő alatt több, mint ötszörösére emelkedett, a termelékenység pedig több mint egyharmaddal nőtt. A munkások havi átlagkeresete a kezdeti nyolc—

kilencszáz forinttal szemben ma 1400 forint. Jól eső tudat, hogy a tanácsok törődnek a lakosság áruellátásának állandó javításával. Csak egy számadat: 1952-ben megyénkben az egy lakosra eső egy évi vásárlási érték 1705 forint volt, az elmúlt évben pedig 3609 forint.

Gazdasági eredményeink mellett jelentősek az egészségügy. szociálpolitika és művelődésügy terén végzett munka adatai is. Elértük, hogy ma már nemcsak jobban, de egészségesebben és tovább is élünk. Nem vagyunk már az ezernyi fajta népbetegség, a szapora csecsemőhalál megyéje és orvosi ellátottságunk színvonala is magasabb, mint a fejlett kapitalista országoké. Lakosságunk döntő többsége ingyenes orvosi kezelésben, kórházi ápolásban, kedvezményes gyógyszerellátásban részesül. Kórházi ágyaink száma megduplázódott, új kórházak, szakrendelők és szülőotthonok szolgálják népünk egészségügyét.

A műveltség sem a kiváltságosok monopóliuma

^ már. Mindenki előtt megnyílt a művelődd kapuja. Évenként több és több fiatalt küldünk az egyetemek és főiskolák, 4 középiskolák padjaiba, a diákotthonokba. Kétszer annyi az általános iskolák tantermeinek és háromszor annyi a nevelők száma, mint a felszabadulás előtt. Egészségesek, életvidámak gyermekeink, akik részére bölcsődéket és óvodákat létesítünk, a szépirodalommal és a tudománnyal ismerkednek a múlt analfabétái. Filmszínház és művelődési otthon épült szinte valamennyi községünkben. Senki sem tagadja immár, hogy nagyot nőtt a falusi élet színvonala. Soha olyan jól nem éltek dolgozó parasztjaink. mint jelenleg, soha nem volt olyan nagyarányú a lakásépítkezés, mint ma. Nagyon kevés az olyan ház, ahol ne lenne kerékpár, motorkerékpár, rádió! Külön lehetne szólni a lakásberendezésekről, a ruházkodásról, az étkezés területén végbement órási fejlődésről. És szólni kell arról az elismerést érdemlő munkáról, amelyet tanácsaink a tömegekkel együtt végeztek a községek fejlesztése, szépítése során. Tanácsaink az elmúlt évek során 313 kilométeren bővítették a villanyhálózatot, igen sok járdát létesítettek és 133 kultúrházat építettek meg. Sorolni lehetne ezek mellett az új orvosi rendelőket, sportpályákat, parkokat, mélyfúrású kutakat, amelyeket a tanácsok a lakosság tevékeny hozzájárulásával, áldozatos munkájával valósítottak meg. Azt hiszem, nem kell ezektől fényesebb bizonyíték arra, hogy a néphatalom helyi képviselői milyen jó kapcsolatban vannak a dolgozó tömegekkel.

Ügy gondolom a fenti tények jól érzékeltetik azt az óriási, fejlődést, amelyet alkotmányunk tizenegy éves fennállása óta értünk el. Mindezek után az is érthető, miért ragaszkodnak a dolgozók a munkás- osztály pártjához, népi rendszerünkhöz, s miért követik hűen annak politikáját.

]V agy utat tettünk meg az eltelt tizenegy esz^ tendő során. S most, amikor újra idézzük eredményeinket, nem feledkezünk meg a holnap tennivalóiról, amelyeket az alkotmány kötelességként ír elő. Tanácsaink tagjai, vezetői nem felejtik, hogy a jövőben csak úgy végezhetnek tökéletesebb munkát, ha még inkább kérik a tömegek véleményét, javaslatát, közreműködését s együttesen járják a szebb életért való küzdelem nem egyszer akadályokkal teli. de felemelőbb útját.