Kelet-Magyarország, 1960. augusztus (20. évfolyam, 181-205. szám)

1960-08-18 / 195. szám

Építkeznek a nyíregyházi téeszek Téeszeinkben a sok mezei munka ellenére is eredményesen folytak a saját építkezések, de az egyéb építkezések is. A Bé­ke Őre Tsz például egy 2500-as csibenevelő építtetésével alapoz­ta meg a nagyüzemi baromfite­nyésztést. A técSz szorgalmas há­ti brigádja saját erőből egy 121 holdas dohánypajtát épített. Hozzákezdtek egy negyven férő­helyes szerfás sertésfiaztató épí­téséhez is. Ezzel még nem akar­ják befejezni az idei építkezése­ket;, úgy tervezik, hogy még a] kukorica betakarítása előtt fel­építenek egy 10 vagonos kjkori- cagórét. A Ságvári Tsz építési brigád­ja, Biri elvtárs vezetésével egy Ő00 férőhelyes juhhodály és egy 20-as sertésfiaztató építésén dol­gozik. A Dózsa Tsz brigádja már be­fejezte egy 60 férőhelyes szabad- •artásos szarvasmarha istálló építését. , Jelenleg egy negyven férőhelyes - sertésfiaztató építé­sén szorgoskodnak. Az Úttörő Tsz-ben még az ősz beállta előtt 50 férótielyes növendékmarha-istálló és egy kétszáz férőhelyes juhhodály épül. A2 első félévi értékelés sze­rint a nyíregyházi téeszek sa­ját erő építkezéseinek forintér­téke az évi összes beruházás ér­tékének 39 százalékát teszi ki. Díszhal*, madár-, és növénykiállítás lesz Nyíregyházán Pénteken nyitják meg a TIT nyíregyházi klubhelyiségében a TIT biológiai szakkörének dísz­hal-, madár-, és növény kiállí­tását. 45 fajta hal, különböző énekes madarak, papagályok, szobai és dísznövények kerülnek bemutatásra. A kiállítás anya­giból a kiállítás bezárása után , vásárolni is lehet. Nyitva: 24-ig, naponta délelőtt 10 órától este nyolc óráig. A 62 éves Czirják Jani bácsi a nagykáUói Virágzó Föld Tsz tagja. Még 1936-ban a cséplőgép­nél súlyosan megsérült az egyik | lábára. A Isz-bcn megbecsült ember. így hát jó szívvel vi-' gyáz közös vagyonukra. (Hammel József felv.) Újfajta tűzhelyek, kályhák ás műanyag konyhai edények terűinek forgalomba a második félévben A vas-műszaki kereskedelem a második félévben sok uj cik­ket hoz forgalomba. Főleg a vi­déki vásárlók örömére tovább bővül a tűzhelyek és a kályhák választéka. A téli fűtési idényig már a boltokba kerül az ú.itípu- sű, háromaknás, vegyesfűtéses kályha. Az ősszel ezenkívül még újfajta teatűzhellyel és kétak- nás Kalor kályhával is szaporo­dik a vasműszaki szaküzlelek áruválasztéka. A műanyag- 'és a háztartási boltok az őszre a hazai gyárak­tól és külföldről olcsó és ötle­tes műanyag konyhai edényeket és háztartási gépeket kapnak. Szeptemberre megjelenik a bol­tokban többek között a mű­anyag pedálos konyhai szemét­tartó. vödör, gyermekkád, mo­sogató tál, szőnyegporoió és tésztaszedő. Lacipecsenye, halpaprikás, jó muzsika Pilliinatkrp Mátészalkáról az ünnep előtt Még csendes a foídművesszo- vetkezet halászcsárdája, de az asztalok, székek elrendezve vár­ják a vendégeket a kerthelyiség­ben. Stempel István, a csárda helyettes vezetője másfél mázsa halat rendelt a Debreceni Hal­értékesítő Vállalattól az augusz­tus húszadikai ünnepségekre. Nagy ünnepség lesz itt, Máté­szalka sokat köszönhet az Alkot­mánynak, s jónéhány tíz éve dolgozó tanácstaguk is van. A halászcsárda sátrait a Piac­téren is felállítják. Vágnak egy másfél mázsás szövetkezeti hízót is — ebből jobbára lacipecsenye sül a szabadtűzre állított - üstök­ben. Amennyi hús, annyi hal. S mivel mindkettő igen kívánja a jóféle hűsítőt, sörről, borról bő­ségesen gondoskodott a csárda kapitánya és kormányosa. Sok vendégre számítanak, hi­szen a környékbeli falvakból is sokan fenik a togukat szálkái halászlére, rántott haira, de olyanok is vannak — főleg a fiatalok között, — akik Farkas Lajos zenekarának ropogós rit­musára szeretnének táncolni, azért jönnek el. Mátészalkán is szólni fog te­hát a kettős ünnep napján a vidám muzsika, s a község lakói együtt ünnepelnek vezetőikkel, a tíz éve dolgozó tanácstagokkal, tanácsvezetőkkel, Dorogi Gyula elnökkel, Lengyel Ferenccel és a többiekkel. Együtt örülnek az épülő gimnáziumnak, fürdőnek és együtt tervezgetnek a jövő­ről. . i i—la. Hídépítés Tunyogmatolcsnál a Szamos őt'ik a oadkőrte felett dolgoznak a hídépítők. A Szamos hídja még a háború pusztításainak esett áldozatuk A A szellő lebbenése kiszórja a kukorica címeréből a sárga vi­rágport,r s az, mint az arany­köd, lebegve száll; a kibújt csö­vek zsenge selymén nagy, tit­kos dolgok veszik kezdetüket... A vadóc, öreg Túr partján nagy zöld békák cuppanva buk­nak a vízbe. A szárcsák,, vizi- csirkék élelem után kutatva nesztelenül siklónak a vizi bo­zótban. „ De a határ nem csendes. Vil- lásszarvú nagy, fehérökrök, bő­vérű lovak vontatják a terűt, s a szekerek a határból egy irányba vonulnak. A szérűn hosszú sorban osz­tagok állnak. Van ott tíz is. Az elején két búzakazal közé szorítva gép zakatol. A másik végén a búzával terhelt szeke­rek négy ágban fogják körül a két osztagot. Izmos karok len­dítik a kévéket a félbenlévő kazlakra. Hordanak, csépelnek a son- kádiak. Az idén először együtt. Az egyik kazal tövében ki­sebb csoportosulás van. Balogh Béla az eget kémleli A láthatár aljáról apró szürke jellegek gyülekeznek, s mintha mind az ő szérűjük felé tarta­na. — Már megint jön — mond­ja, s int a fejével. Nem kell magyarázni, mindenki érti, mi­ről van szó. A szérű túloldalán két em­ber közeleg. Kezükben bot, mögöttük egy-egy apró kutya. Látszik rajtuk, hogy nem a cséplésnél dolgoznak. Brilla József, az egyik zsákos súgja is félhangosan: — Jönnek az új hivatalno­kok. A többiek előre mosolyog­nak. Ismerik a két Kocsist, s különösen az idősebb, Endre bácsi, mókás, de szókimondó ember. A két sertésgondozó a csoporthoz ér. Endre bácsi szól is mindjárt a velünk lévő fia­tal tanácselnöknek, Ombodi Károlynak: — Te Karcsi, ha mán egy lett itt nekünk a hivatalunk, az őrségbe is együtt osszatok be kettőnket. — Az lehet — mondja az elnök. — Az'án hogy ízlik? — kérdezi az új ’ beosztásra céloz­va. — Tudod — válaszol az öreg kevés gondolkozás után —, vá­logattunk a hivatalban és vad­körtébe haraptunk. — Oszt’ húzósj? veszem fel én is szája íze szerint a szót. A többiek nevetnek, kacsint­gatnak. — Hát, nem édes, még nem csípte meg a dér. Most még vackor. Az úgy van, hogy még csak három napja bízták ránk azt a sok falánk jószágot. — Mennyi is van, te Karcsi? — kérdezi a másik Kocsistól, sors­társától. — Százkilencvenhárom. — Hát az asszony mit szól? — veti közbe Kormány Gyu­la. — Mi az istennyilát szólna? Az este be sem engedett. Azt mondta, büdös vagyok. — Még megéred, druszám, hogy az asszony elver a ház­tó’ — ugratja Endre bácsit, az öreg Fórizs András. — Nana, az én fejemen van a kalap... Mikor csillapodik a nevetés, az öreg Kocsis Endre komolyra fordítja a szót. Ö is a téli se­reglettel lépett be a közösbe, öt holddal. Kettő volt belőle búza. — És micsoda búza volt az! — magyarázza. — Egyéni ko­romban soha nem sikerült úgy, mint az idén. Még az Isten is eteknek kedvezett... — Azért a műtrágya is csi­nált ott valamit, Endre bátyám — vágott vissza Szálkái Béla, aki már évek óta traktorosa a téesznek, s tudja, hogy a tava­szon az apró parcellákat is megszórták pétisóval.-i- Az meglehet — húzódik vissza Endre bácsi. — De azt mondom — indult újabb tá­madásba —, hogy többet kelle­ne törődni a hízókkal. Kevés a vályú, rengeteg vizet kell ci­pelni a kútról, pedig csövön is folyhatna. Ha már itt vagyunk, a hizlalásnál, nem szeretnénk szégyent vallani. A többiek bólogatnak, igazat adnak az öregnek. Tudják, hogy nagy kincs a sertés és ha End­re bácsi el is mókázik néha, szívén viseli a dolgot. Brilla József ■’ el is mondja, hogy a napokban tartott taggyűlésen is említést tettek erről. Vascsö­vet megpróbálnak szerezni a MÉH telepen, a vályúkat is csinálják. — Mert tudja, — fordul fe­lém a szóval Brilla —, nincs nálunk különösebb baj sehol, de gondunk van elég. Ez a mos­tani még az összerázódás esz­tendeje. Nem, á munkával nincs baj. A tengerit is megkapáltuk, háromszor géppel, kétszer kéz­zel. öt nap alatt learattunk. Akad néha egy kis nézetelté­rés egyik-másik emberrel, de általában bizakodóak a régiek is, az újak is. Nem is lehet ok panaszra. Mindenből több lesz, mint a tervezett. Kivéve az árpát, ami elfagyott, és az aprómagot. — Van igazság Kocsis Endre bácsi szavában, hogy még né­ha húzós a vadkörte, de az a nagyobb igazság, hogy hamar rosan mindenki számára édes­sé válik. — Amikor megérett. Samu András. felszabadulás után ideiglenesen fából készült el a két oldal fel­járati szakasza. A nagyforgal- mú, közös vasúti és közúti hi­dat igen megrongálta az elmúlt 15 esztendő s így szükségessé vált annak átépítése. A közel 7 millió forintos költséggel ké­szülő híd ezután is megoldja a vasúti és közúti forgalmat, de a faalkatrészek helyett teljesen vasból készítik el. A munka ér­dekessége, hogy a két feljárati szakaszt a régi híd mellett cö­löpökre építik fel s amikor el­készül, egyszerűen a helyér* huzatjuk. Jelenleg autódaruval oldják meg az egyes vasalkat- részek beállítását, így csak igen rövid időre áll meg időnként a forgalom. A munka jó ütemben halad s valószínű, hogy október elején sor kerül a Kocsord felő­li oldal helyrehozására. (Hammel József felv.) A Túr partján lát is és ellátnám > a A büszke kis Túr. amelyről a költő oly kedvesen írt, lassan, észerevéüenül su­hant medrében. A parton egy férfi ült, előtte a vízben kám­zsa, kezében a kám­zsa kötele. Mereven figyelt a vízre, s olykor-olykor föl­húzta a hálót. Jóidéig csendben néztem munkáját, s már kezdtem azt hinni, azért nincs fo­gás, mert én itt va­gyok. Végülis ő kezdte meg a beszélgetést. Megtudtam, hogy Ki­rály Lajosnak hívják A túristvándi Kos­suth tsz-ben dolgo­zik és csak szabad­idejében halászhat. — Apám is szere­tett halászni, de en­gem mindig tiltott tőle. Azt mondta, olyan az, mint a kártya, ha lehet, ne szokjak rá. Rászok­tam. Órákat ülök s par'on, nézem a ha­lak járását s azon gondolkodom, hogy is lehetne hasznosí­tani ezt a sok vizet. Mert itt van példá­ul a Cibere patak. Ebbe folynak bele a rizsföldekről az ösz- szes vizek. Micsoda halgazdaságot lehetne itt csinálni! Fel kel­lene szántani a med­ret, mert a potyka az iszaposat szereti. Belerakni vagy más­fél millió ivadékot és két év múlva csak­úgy jönne a pénz a tagságnak! Hozhat­nának szakkönyveket, megtanulnám a do­log tudományos olda­„halgazdaságot”. Nézem az olajbar­na arcot és elgondol­kozom. Ennek az embernek igaza lehet. Szorgalmas, igyekvő természet, — szép kis háza van a tu- ristvándi öreg vízi­malom mellett, mely antik szépségével ott pompázik a falu kö­zepén, mint egy tün­dérmeséből ittfelej­tett Csipkerózsika- kastély. Ez az ember ül é* mialatt a . hálót, a „teszi-veszit” húzgál- ja, arra gondol, ho­gyan lehetne gyara­pítani a közöst, mit tehetne ennek érde­kében ő maga, az egyszerű tsz-kocsis.. Talán érdemes vol­na meghallgatni öt­leteit. .. Borsodi Gyula A mezőőr

Next

/
Oldalképek
Tartalom