Kelet-Magyarország, 1960. augusztus (20. évfolyam, 181-205. szám)

1960-08-17 / 194. szám

Az igazat mondjuk gyermekeinknek! V ALAMIKOR ÜGY TA­NULTUK, hogy a ki­rályok csinálták a történelmet. Pedig azt mindig a nép írta, verejtékkel, vérrel; királyok nem nyertek csatát, csak kato­nák; királyok nem szántottak új földeket, csak rabszolgák, jobbágyok, parasztok. Királyok nem rakták a születő új tudo­mányok épületeinek tégláit csak munkások és mérnökök, s tudósok, művészek égtek el az alkotás lázában, míg a királyok „uralkodtak”. Valamikor megtanultuk, hogy melyik király mikor született, és ki volt a felesége, de nem tanultuk meg. hogy évszáza­daik rendszere mennyire zsák­mányolta ki a munkát. Megta­nultuk, hogy második Lajos a mohácsi vésznél belefulladt a Csele patakba, de vajon emlé­kezünk e ilyen pontosan, hogy hány falu égett le, utcáján a \’éres halottakkal? És tanul­tunk-e a felszabadulás előtt komoly alapossággal a munka történetéről? Pedig sohasem a háborúk, nem a királyok háló­szobatitkai fejlesztették a ter­melési módszereket, tökéletesí­tették a technikát, emelték a műveltséget, hanem mindig és egyes egyedül a munka. A munka emelte ki az embert az állati sorból, s tette a termé­szet urává, a munka tette le­hetővé, hogy az emberiség be­lépjen az atomkorba. A Z ISKOLAIGAZGATÓK NAGY, KÖZÖS VITÁJÁN hangzott el az induló tanévvel, az iskolareformmal kapcsolato- •mn: „Az oktató, nevelő mun­kának ezentúl a termelés le­gyen a középpontja.” Hogyan lehetséges ez? Meg­szabott tárgyak vannak, fizika, nyelvek, történelem...? Nos, lehetséges. A .történelmet ed­dig így tanulták, de ezentúl másként kell tanítani. A tör­ténelem a munka története lesz, a termelés története, az ember történelme. Az lesz, ami volt is tulajdonképpen. Mert igazat kell mondanunk a gyermekeinknek. Nagyon_embertelen és szé­gyenletes felfogás uralkodott a gyermekekkel kapcsolatban a felszabadulás előtt, és ennek a felfogásnak még ma is igen sokan igazat adnak, a peda­gógusok között is. Eszerint a , gyermek még csak lesz em­ber, most amolyan félember, akinek nem is jár még teljes jogú élet. Érdeklődését éppen ezért vissza kell szorítani já­tékai közé, elégedjen meg szűk kis életével, járjon iskolába, aztán majd... Nincs majd! tt ZÉT KELL TÉPNI EZT ° A KEGYETLEN TÉTELT! A kis gyermek éppen annyira ember, mint a nagy, éppen úgy teljesnek kell lennie az életének, mint akármelyik fel­nőttének. A munkát még a já­ték tölti be, de figyeljük csak meg, legnagyobb örömet az a játék ad, ami hasznos tényke­déssel jár. A kislány legszíve­sebben babaruhát varr, főz, a fiú játékeszközöket fabrikál, a kertgondozás, a felnőtt embe­ri munka utánzása sokkal job­ban leköti a gyermek érdeklő­dését, mint a készen kapott játék. Figvelme a munka iránt fokozott, érzelmei gazdagok, az eseményekre reagál, kutat és következtet. Nem szabad mes­terségesen leszűkíteni a gyer­mek világát! Az ilyen gyermek rab lesz, mint a napfénytől el­zárt szobanövény: gondolatai­ban olyan sápadt és szegényes. Igazat kell mondanunk gyer­mekeinknek. Értelmükhöz ké­pest esy értelműén az életre kell előkészítenünk őket. Ez nem jelenti azt, hogy száraz és unalmas ismeretanyaggal tömjünk meg most már minden gyermekfejet, hiszen az élet maga sem száraz, és helyesebb így mondanunk: sokkal színe­sebb, élvezetesebb, mint a ne­velés, oktatás volt eddig a gyermekek számára. Teljessé kell tenni a gyermekek életét, amelyben a munka épp annyi­ra értelmet kap. mint a fel­nőttek életében, de persze, ko­rukhoz képest. Az iskola sem teher, hanem sok örömet adó része legyen hétköznapjaiknak. Egyszóval: ne az álmok, a kép­zelt világ, hanem a valóságos élet legyen oktatásuk, nevelé­sük célja, iránya. (VJ IÉRT VOLT SIKERE AZ ELMÚLT ÉVBEN AZ ÖT PLUSZ EGY NAPOS OK­TATÁSNAK? Miért nyilatkoz­nak szinte kivétel nélkül pe­dagógusok, szülök elismerően a gyermekek gyakorlati foglal­koztatásáról, a politechnizálás- ról? Miért válaszolja sok gyer­mek a kérdésre, hogy mi a legkedvesebb órája, ezt: a mű­hely, vagy gazdasági gyakorlat. A hasznos munka öröme. A munkáé, amelynek új értelmet adott a szocializmus. A mun­káé, amely az egész társadalom javát szolgálja, napról-napra gyarapít, jobb életet biztosít. Áz öt plusz egyes gyakorlat csak igazolja, hogy a gyermek nem a régi értelemben vett félember, hanem növekvő, fej­lődő értelmének foltéhoz ké­pest mindig egész ember, aki az életre késéül, amelynek alapja, eszköze a murka. S ezt a játékos vágyat elfojtani nem csak a gyermek egyedi szem­pontjából mérhetetlen kár, ha­nem a társadalom szempontjá­ból is. Milyen nevelés volt a régi polgári nevelés, amely sze­rint . „ráérsz dolgozni, ha majd muszáj”? Nem nevelés volt. Csak olyan társadalomban han­gozhatott el, amely a munkát lebecsülte, s ezzel lebecsülte a dolgozó embert, a népet is. Valamikor úgy tanultuk: a királyok csinálták a történel­met. Ugyanaz a filozófia, mint az előbbi. Ez az ostoba állítás egyszerűen figyelmen kívül hagyja a dolgozó emberek mil­lióit. „Dehát a történelem” — védekezett egy idős tanító. Nem ez a történelem. Csak így ír­ták meg, egyesek. De mi újra­írjuk. Hitelesebben, igazabban. Úgy. ahogyan ma Írják az egy­szerű emberek. A dolgozó em­berek. Ahogyan írják az ötéves terv valóravá!*i,!,i',al. ahogy írják városon és falun. Az édesanya kenyeret da­gaszt, a nagy kohókban izzik az acél, és mindenütt zeng az élet szava, a munka. lit ÉRT A MUNKA AZ ÉLET ALAPJA. Hadd tudják ézt a gyermekek, hadd készül­jenek. Nemes, és szép készü­lődés. Iskoláink ezt. segítsék. Nem csak tantervvel, nem csak könyvekkel. Minden el­hangzott pedagógus-szóval. Minden szülővel. Hogy teljesebb legyen a gyermekélet, teljesebb legyen a jövő. SB. Alkotmányunk ünnepére készül — Tudósítóink jelentik — Minden községben kultúrműsor Kovács Endre nyírbátori tudó­sító írja, hogy a nyírbátori já­rás valamennyi községében szer­vezetten készülnek augusztus 20. méltó megünneplésére. A dísz­ünnepségeken az öntevékeny kultúr- és tánccsoportok műsor­ral lépnek színre. Az egyes köz­ségekben ezzel egyidőben ünnep­ük a tanácsok fennállásuk 10. évfordulóját. Az ünnep regge'én valamennyi községben zenés éb­resztővel köszöntik a 'akosságot. Különösen kimagaslóan szép műsorra] készülnek a .akosság szórakoztatására Nyírbátorban, ahol a KISZ-szervezet, a hon­védség és a földművesszövetke­zet öntevékeny művészcsoportjai szórakoztatják majd a közönsé­get. Nyírlugoson a községben és'a* állami gazdaság cserhágói. tanyá- " ján filmet is vetítenek. A széné- . nyespusztai tanyára pedig, a belkereskedelmi minisztérium - KISZ-szervezete látogat el' éS" egy 150 kötetDől álló kiskönyv­tárral ajándékozzák meg a ta­nyasiakat. Az ömbölyiek meghív­ják községükbe a most megépü­lő 9 kilométeres bekötő kövesút tervező mérnökeit és azok mun­katársait, akik az út terveit tár­sadalmi munkában készítették’. el. Verseny a sütőiparban Alkotmányunk ünnepével újabb versenyt indítanak a nyír­bátori Sütőipari Vállalat dolgo­zói, a második félév sikeres be­fejezése érdekében. Az augusz­tus 10-én tartott kiértékelő tájé­koztatás alapján a vállalat ver­senyre hívja a megye területén lévő valamennyi sütőipari vál­lalatot az alábbi szempontok alapján: A múlt év azonos idő­pontjához viszonyítva 2 százalé­kos termelékenység-emelés, állo­mánycsoportonként a tervezett béralap betartása, a minőség ja­vítása, az előző év azonos idő­szakához mérten a kifogások számszsrinti csökkentése, vala­mint a szocialista brigádok lét­számához viszonyított forintér­ték-megtakarítás. Mint Mike Károly, a vállalat igazgatója írja, az első felévnek is megvoltak a kimagasló ered­ményei, amiket a területi bizott­ság kiértékelésén úgy ismertet­tek, hogy a megye területén a többi vállalatokénál minden egyes szempontból kedvezőbben alakultak. A sütőipari vállalatok közt a termelékenység növelése, a béralap betartása és a tervtel­jesítés vonalán a legjobb mun­kát végezték. A második félévi munkaver­seny mellett a vállalat vezető­sége kötelezettséget vállal, hogy a második ötéves tervet a lehe­tő legeredményesebben készítsék elő. Fontos rendelkezések az általános iskolai tanú.ók napközi otthoni elhelyezéséről A napokban rendelkezés látott napvilágot az általános iskolai tanulók napközi otthoni elhelye­zéséről. A rendelkezés hangsú­lyozza, hogy a napközis helyekre elsősorban az alsótagozatú tanu­lókat vegyék fel. Napközi ott­honba csak az a tanuló vehető fel, akinek mindkét szülője dol­gozik és otthon nincs olyan fel­nőtt, aki a gyermekre felügvel- hetne. Csupán étkezésre jelentke­ző tanulókkal a napközis keret nem terelhető. A napközi otthonba fel nem vett tanulók számára önköltséges *■ tanulószobákat lehet létesíteni. ‘ Naponta délelőtt vagy délután, 2—4 órán át pedagógusok , .fel­ügyelnek a gyermekekre és kor- • repetáinak is. A felügyeletet ,és a korrepetálást az iskola önként vállalkozó pedagógusai, vagy nyugdíjas nevelők látják el. aki­ket a szülők díjaznak. (MTI) * (9) Kallós meglepődve nézett a belépő tudósra. Akaratlanul felállt. Holub te­kintélye és hirneve rá is hatással volt. Sokszor elhatározta, hogy tudomást sem vesz a professzorról, számára vég- redményben közömbös az ősz hajú tudós, és: azért sem fog hasra vágódni az ilyen régi világból ittmaradt értelmiségi élőt1, aki meggyőződése szerint szabotőr. Mert mit tud felmutatni a híres professzor'' Semmit. Mit tett ő eddig a népi de­mokráciáért? Semmit. Még arra sem volt kapható, hogy a hídépítésben tár­sadalmi munkát végezzen, pedig a többi tanár lelkesen jött. A kutatásra hivatko­zik! Persze az ilyen kutatómunka nem rossz dolog. Vagy sikerül, vagy nem. És Holubnak nem akar sikerülni. Külön­ben is 1945-ig Londonban élt. Ez min­dent megmagyaráz. Az ellenség jól dol­gozik. Évekre előre. Kallós mindezt átgondolta, de mire odáig jutott, hogy megszólaljon, hangja, viselkedése mégiscsak alázatos lett. Dü­hös volt magára gyengeségéért. Hiába, bfclenevelték ezt a gyalázatos szolga­szellemet. Az a húsz év, amit díjnokként töltött a minisztériumban, nem múlt el nyomtalanul. Igaza van a fiának, aki szolgalelkűnek nevezi őt, — Parancsoljon, professzor elvtárs, foglaljon helyet. — Köszönöm — hárította el a fel­kínálást Ilolub. — Kérdezni szeretnék valamit. — Kezét szokása szerint háta mögött összekácsolta, és fel-alá sétált, mint hallgatói előtt a katedrán. Kallós zavartan pislogott. Nézte a tudós fi­nom szabású szürke öltönyét, hófehér puplin ingét, az aprómintás kék nyak­kendőt, a hegyes orrú cipőt, mely szik­rázva verte vissza a kora délelőtti Nap fényét. — Tudom, nem rám tartozik — hal­lotta az ősz hajú tudós hangját —, de mégis szerelném tisztán látni, hogy mi­ért zárták ki Krasznait? Mondhat er­ről nekem valamit? . Kallós már az első percben érez'e, hogy Holub miért jött, számított is a tudós közbenjárására, most mégis habo­zó't a válasszal. Tegnap óta többször felmerült benne a kétség, helyesen cselekedett-e? Talán súlyos volt az íté­let. Aztán elkergette magától a gondola­tokat. Az osztályharc keménységet kí­ván. A szocializmust nem lehet gyen­— Kivételem, hogy engem is zárja­ik ki az egyetemről. Követelem, érti Kallós elvtárs? gesóggel építeni. Vállalhatja-e a felelős­séget, ha Krasznai mégis kém? Nem. Inkább egy embér szenvedjen, mint a közösség, Egy kém sok kárt okozhat. Va­lahol — már nem tudná megmondani , hói — oivasou. tgy napoleon--idézetét a kémekről. Akkor jól megjegyezte, és' so­kat gondolkozott rajta. Fel is jegyez'é a füzetbe. „Nagy emberek nagy mondásai” ezt írta a füzetre, és rendszeresen meg­tanulta ezeket a mondásokat. CsakHógy most nem jut eszébe, pedig nagyon tálé- ló volt ez a megállapítás. Mindegy. Nem töri rajta a fejét. Ö azért került ilyen felelős beosztásba, hogy éberen őrködjön' ezen a területen. Neki meg különösen ébernek kell lennie, azzal is bizonyítani kell, hogy végleg szakíto+t volt osztá­lyával. Megmondja kéményen Holubnak a véleményét. Nem ijed meg tőle. — Kérem, professzor elvtárs, — szólt —, Krasznai súlyos szabálytalansá­got követe' t el... — Mert nem írta be apja hollétét, ugye? — vágott közbe a tudós. — Igen ... — De annak a fiúnak semmiköze az' apjához. Csak alaposan meg kellett ,yol- na nézni a körülményeket. Ezért nem lehet senkit kizárni! Ez a fiú nem kö­zönséges hallgató, ez egy tehetséges, tu-' dományos reménység, aki már ma na­gyobb felkészültséggel rendelkezik, mint,, sok tanársegéd ... Kallós többször is közbe akart szól­ni, de Holub nem engedte. Felhevültgn folytatta: — Nem, barátom. Ebbe én nem nyugszom belé. Amennyiben nem vizs­gálják felül azonnal az ügyét, méga . mai napon benyújtom lemondásomat. Követelem, hogy : engem is zárjanak ki i az egyetemről. Követelem, érti, Kallós • elvtárs? y 2

Next

/
Oldalképek
Tartalom